Délmagyarország, 1948. március (5. évfolyam, 51-74. szám)

1948-03-14 / 62. szám

Vasárnap, 1948 március 14. DELMAGYAKOKSZAG Szeged népe, nemzetem büszkesége... Beszámoló az Í848 október 4.-i szegedi nagygyűlésről A Habsburgoknak sikerült az elnyomott nemzetiségeket a ma­gyar nemzeti kormány ellen harcba vinni. A nemesi Ma­gyarország áltat elnyomott né­pek nemzetiségi harcai bár ön­magában lalszólag igazságos célra irányultak — hiszen a nemzeti függetlenségért folytak — mégis reakciós szerepet ját­szottak, mert céljukat az ellen­forradalmi erők szolgálatába akartai eiérm. Jellasics horvát bán a Szerémségtől kezdve a tengerig kompakt fegyveres erőt hívott életre Bécs szolgálatá­ban Jellasics seregei 1848 au­f isztus végén már elérték a atatont és szeptemberben már akadálytalanul " vonultak Pest felé. Á képviselőház a szoron­gatott heiyzetre való tekintet­tel szeptember 24-én tartott ülésén Kossuth indítványára népfelkelést hirdetett. A na­gyobb siker érdekében Kossuth és a képviselőház tagjai ugy határoztak, hogy elutaznak vi­dékre és befolyásukkal igyekez­nek a népfelkelés sikerét bizto­sítani. Szeged város közgyűlése még szeptember 28-án kihirdette a népfelkelést. Hamarosan hire érkezett, hogy Kossuth Szegedre Jön. Es valóban: Cegléd', Kő­rös, Kecskemét, Szentes és Hódmezővásárhely érintése után október 4sén elindult Szegedre... Szeged, 1848 október/4. A •város zászló és virágdíszbe öl­tözött. Reggel 7 órakor meg­eredt az eső, ez azonban sen­kit sem akadályozott abban, hogy házát diszitáfe és a lakos­ság maga is ünneplőruhát ölt­sön A Sjabadságtéren (ma Klau­zál-téri a Bauernfeind-ház előtt (Földmérési Felügyelőség épü­lete ma) díszes sátort emeltek, amely előtt hordozható szószék állt. Szegedről 50 kocsi és 100 lovas — élükön Osztrovszki Jó­zsef és Rengey Ferdinánd' or­szággyűlési képviselőkkel — in­dult Kossuih elé. Az országúton lés • v.:jros utcáin 7000 főnyi nemzetőrség és 10.000 pol­gár állt sorfalat, hogy láthassa az iniádásig szeretett államfér­fit A szakadő eső nem hogy megritkította volna a várakozó tömeg sorait, hanem csak sza­porította. Délután 3 óra felé szűnni kezdett az eső. Erre az időre már sep'ki sem maradt Szegeden a lakásán, mindenki látni és hallani akarta Kossuth Lajost. Kossuih megérkezik Valamennyivel 3 óra után a budai országútról, Aigvő irá­nyából megszólalt az első ágyú, amit szűnni nem akaró ágyú­zás és üdvrivalgás követett. Kos­suth Lajos kocsija virágszőnye­gen vonult be Szegedre a sza­badságién Bauernfeind házig. Az eső elállt, de a virágok sűrűb­ben hullottak ,minl előbb az eső. Kossuth Lajos leszállt ko­csijáról. Sorra kezet fogott a közelében lévőkkel és a szó­székre lépett. Egetrengiető öröm­ujongás fogadta. Lassan elcsen­desedett nz örömrivalgás ós Kos­suth megkezdte beszédét. — Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult ha­zám osziopa! Mélyen megille­tődve hajlok meg előtted'. Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezcíérn, hogy mellembőt kifo­gyott a hang; dé midőn Sze­ged népét l^tom, ugy látom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, mint hogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak. Midőn én, az "or­szág teljhatalmú biztosa s a honvédeimi bizottmány egyik tagja, népfelkelést intézendő, utamra más helyekre bemenlem, azért mentem be, hogy lelkese­dést ébresszek; de Szegedre az­ért jöttem, hogy itt a'lelkesedést szemléljem. És én mondhatatlan örömmel szemlélem Szeged né-, pében a lelkesedést, mert ve­szedelem fenyegeti szegény el­ánul hazánkat, ofy veszedelem, melyhez hasonlót évkönyveink nem mutálnák s melynek láttára némely kicsiny hitűek a fővá­rosban azt mondták, hogy a magyar nemzet napjai megszá­mitvák. De én azt mondám: ez nem igaz. Alkudozásba akartak ereszkedni Jellachichal, ama gaz árulóval, kit az ármány po­koli czéljainak kivitelére, arra, hogy csak nemrég visszanyert szabadságunkat s függetlensé­günket kezeinkből kicsikarja s a népet újra a szolgaság jármá­ba hajtsa, eszközül szemelt kii. De én azt mondám, ho© mi­előtt a .nemzet annyi erővel és küzdelemmel kivivolt szabadsá­gából csak egy' hajszálnyit is lealkudnék, elmegyek és meg­tekintem a népet. És most, mi­után Szeged népét látom, látom szemeiből a lelkesedés szikráit, nem késem megírni a főváros­ba, ho© Szeged népe az ártiló­vali minden alkudozás ellen ün­nepélyesen tiltakozik. Megirha­tom-e ezt? (A nép »Meg!») Szeged a szabadság élharcosa Igenis megírom, hogy miután Szegedet és népének ezreit a haza szerelmétől lelkesülve lát­tam. kőszirtté szilárdult keb­lembe a hit. hogy e haza, lép­jen bár a pokollal szövetségre ellene az ármány, mentve lesz. Krisztus mennyei országát meg­alapítandó a földön, egynek vá­lasztottai közül ezt monda: e kőszálra épilem egyházamat; és én hasomóan azt mondom: hogy Szegedre, s ennek lelkfes népé­re épilem nemzetem szabadsá­gát és a pokol kapui erőt nem vesznek azon. OIv hatalmasnak hiszem én a népet, hogy ha felkel, és összetart, a ropogva összerogyó égboltozatait is ké­pes fenntartani erős karjaival. Hazáin fiai! mondhatathmúl fon­tos az óra, melyben hozzátok szólok; talán ebben az órában ütköznek vitéz seregeink az áruló csordáival. Ki tudja, mit hogv a győzelem gyümölcseit learassa; ha vesztünk? hogy a veszteséget győzelemmé változ­tassa. Tehát e fontos órában, e inondhatatlanul fontos pillanat­ban kérdem: találkozik e egy fia a hazának, találkozik e egy polgára e városnak, ki hazája szabadságáért vérét és életét feláldozni kész ne volna? (A nép egyhangúlag: »Nem!<) En esküszöm a mindenható Istenre, kii védi az igazságot és a hitszegő áruiól megbünteti; es­küszöm, hogy hazánk szabad­ságából egy hajszálnyit utolsó csepp véremig elraboltatni nem engedek; esküszöm, hogy ha­zánkat védeni fogom, mig karo­mat felemelhetem. A magyarok Istene ugy segéljen és áldjon meg engemet! (A nép e szavakat hajadon­fővel s fölemelt kezekkel mon­dotta el a szónok után.) Hajdan, midőn a hazát fe­nyegette. hős apáink véres kar­dot hordozlak körül a hazában s ennek láttára, mint a s©o'k repültek hancmezőre a vitéz magyarok. Én látván a haza jelen veszedelmét, zászlót ra­gadtam kezembe, megesküdve, hogy addig nem nyugszom, sze gény fejemet nyugalomra nem hajiom, mig az" elárult haza fiait szabadságának megmenté­sére, annak árulói ellen zászlóm alá nem gyűjtöm. A demokrácia őre Szeged De most. miután Szeged né­pének lelkesedését látom, bíz­vást összehajtom e zászlót, e zászló nem enyém többé, én Szeged zászlaja alá állok. És én bízok a magvarok Istené­ben, bizom Szeged népének lel­kesedésében,, hogv kevés idő múlva mentve lesz a hon:' ha pediig a hadiszerencse kevésbé mosolyogna fegyverünkre, ha netalán a végrehajtó hatalom, az ármány által a fővárosból kiszo­rittatnék, azon esetben Szege­det oly pontnak tekintem, mely­ről a haza szabadságát, a nem­zet függetlenségét megmenthetni hbz reánk ez óra? gvőzelmet-e vágy vesztéséget? De győzzünk erősen hiszem. Szegediek! Test­bár vagy 'veszítsünk, én Sze-! vériség köt össze bennünket, ged népére minden esetre szá- Nincs nemes év+iemtelcn többé: molok. A népre minden esetlien egy hazának fiai, polgárai va­szükségünk lesz: ha győzünk, gyünk mindnyájan. Tehát lest­vérileg összefo©a ragadjunk fegyvert az árulók ellen, le­gyünk készen hazánk oltalmára. Testvérek! Ha ugy jöttem vol­na e városba, mint valami 'rend­kívüli örömnek, boldogságnak hírnöke, igényelhettem volna talán tőletek koszorúkat: dfe mi­után a végre siettem körötökbe, hogy benneteket fegyverre, a haza megmentésére hivjajak fel, azon virágkoszorúkat, melyeket lelkes hölgyeitek utamban elhin­tettek, nem tekinthetem más­képp, mint előjeléül azon győ­zelemnek, melyet a haza ellen­ségein nemsokára kivivand'unk. Egész életem küzdés és szenve­dés vala- dfe e pillanatban ju­talmazva érzem magamat, — ám pihenni nem fogok, árva fe­jemet nyugalomra nem hajtom, mig el nem mondhatom az írás azon szavait: Most bocsásd el uram szolgád'at, mert látták sze­meim hazám szabadságát, bol­dogságát megmentve.. Keblem tele érzéssel, még sok mondani valóm volna hozzátok: dfe az érzés elfojtja ajkamon a szót. Különben egy -pár napig körö­tökben szándékozván maradid, még lesz alkalmam hozzátok bővebben szólalni. De most nézzétek — soha nem sírtam — és most könnyezem. Az óriási tömeg sírva és fo­gadkozva ünnepelte a könnyező Kossuih Lajost! Kossuih niegszólilása kötelez Esle a kaszinóban ünnepi va­csora volt Kossuth Lajos tisz­teletére. A vacsorán megjelen­tek a Sándör-eZred bakái, akik letépték öltönyükről a fekete­sárga zsinórzalotés kijelentették, hogv mint honvédek kívánnak ezután a hazának szolgálni. A vacsora után Szeged' asz­szonvai fáklyásmenetet rendez­lek /Kossuth' liszteletére, aki a Bauernfe,ind'-ház erkélyéről néz­te végig a felvonulást és hall­gatta meg Dáni Ferenc üdvözlő szavait, melyre fáradságára való tekintettel csak rövidfen vá­laszolt. Kossuih kitüntető megszólí­tása köteiez: Szeged'népe, nem­zetem büszkesége ... nemcsak a szabadságharcos nemzedéket ál­lította a szabadságeszmék élhar­cosai sorába, hanem a késői utódok részére is program, köte­lezettség! A város fiai. akikre Kossuth és a szabadságharcos nemzedék büszke volt, csak sza­badságharcos utódokkal bírhat­nak ... * (—el.) 15-ík március 1848. Magyar történeiem múzsája, Mig az országgyűlés olt fenn, Nem e,ég... most föl Budára, Vésőd soká nyugodott. Mint szokása régóla Ott egy iró fogva van. Vedd föl azt s örök tábládra Csak beszélt nagy sikertelen; Mert nemzetének javára Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Mig egy század e.haladt, Nem levének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogj a tök, Gondolatink szárnyai, Itt megkondult az óra! t Tettre, ifjak, tetre végre, Verjük le a lakatot, Mit sajtónkra, e szentségre, Istentelen kéz rakott. Es ha jő a zsoldos ellen, Majd he* árjuk mit teszen, Nem vagytok már többé rabok, Inkább szurony a szivekben, Szét szabad már szállani. Szálljatok szét a hazában, Melyet eddig láncotok Égő' karikájában Kínosan sirattatok. Szabad sajtó... már ezentúl Nem féltelek, nemzetem, Szivedben a vér megindul, S éled a félholt telem. Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság. A hon a haiilórában Benned' lelte orvosát. Mint bilincs a kezeken! Föl a szabadság nevében, Pestnek elszánt ifjai! S lelkesülés szent dühében Rohantunk hódítani. Es ki állott volna ellen? Ezren és ezren valónk, S mindfen arcon, minden szemben Rettenetes volt a Láng. Célzott munkáiban. S föimenénk az ős Budába, Eö-repül.tünk, mint sasok. Temünktől a vén hegy iába Majdnem összeroskadótt. A rab iról olv örömmel • S d,a<. i.iai hoztuk el, Aminőt ez az öreg hely Má'.vás alatt ünnepelt! Magyar törtére' múzsája v-ésd ezeket kövedre, Az* ui'óvilág illatára Ottan álljon örökre. S te, S/.\?:n ha hozzád férne, i.ogy kevé.y légy, lehelnél! F, hős fiúság vezére Voltam c nsrv tetteknél. Kossuth Lajos A szabadságharc előtt a magyar állam demokratikus átalakításáért küzdő nemesi ellenzék vezére voll. Az ö érdeme, ho© 1848-ban a jobbágyságot felszabaditol­Iák. A TIabshurg-rea kcLó el­len élére állt a ma©ar sza­badságharcnak és " gyűjtő beszédeivel a nép százez­reit vitte a szabadság zász­lai alá. Érdemeiért a nem­zel©ii!és kormányzóvá vá­lasztolta. A szabadságharc leverése után Angliában cs Amerikában számtalan be­szédét mondott a ma©ap szabadságért és az egész vi­lág' előtt rokonszenvessé tet­te a Habsburg- és cári re­akcióval szemben elbukott nia©arságot. ö voll első apostola a dunai népek bé­lkés egy üli élésének, tervet dolgozott ki a magyar, dél­szláv és román demokrá­ciák szövetségéről. A szeqedi ember és a német Szegedi ember a németet sohasem szerette. Érdekes formában jelentkezeti már közvetlenül a I>adságharc előtti időkben az ellenszenv a németekkel szemben. Nagyon népszerű volt és korszak szeilemvilLágát igen híven tükrözi vissza különös nyersességc és táblabírói hu­moránál fogva »Monda az Ur Isten e©kor Szent Mihály­nak* kezdetű versezet. A vers elmondja, ho© a menyországban már mindfen nemzet képviselve volt, csak a német nem. Az Ur tehát Mihályt elküldte* ho© egy nemeiét is hozzon trónja kö­rébe. Mihály Pozsonyban e© parókás, tuhákos németet üs­tökénél fogva meg is ragadott, de a menyei karok na© de­rültsége között csak az üres parókát tudta felmutatni. Mi­hály ekkor leírta, hogy mi­lyen eset Ion s ügyefogyott a német, amire az Ur el is rendeite. ho© birodalmába németet be ne bocsássanak. E© kiáltás, e© mennydörgés Tgy ilyen nap vezérsége, Volt az ezrek hangja. S díjazva van az élet... Oda tört a sajtóhoz ós Napo.eon dicsősége. Zárját lepattantotta. Tevc-i nem cserélek! PetöőF Sándor. DUGASZ ^ fest. tis7tit \m Alföld legnagyobb tftM* övef- és üvegérunagytermfco déo, üvegezés! vállalata Körösi Géza Hérev-«te» 8. TeMtoai •—#3 Petőfi verse Engels es Lenin 1848-ról szóló írásai mellett a Novij Mir-Den A NOVIJ MIR, a Szovjet író­szövetség irodalmi folyóirata közli Engels és Lenin zseniális értékeléseit az 1848-as forra­dalmak történelmi és politikai jelentőségérői. ' Engels és Lenin történelini elemzését a folyóirat Petőfi Sándor »1848* cimü ver­sével illusztrálja. Petőfi Sándor versének az éienjáró szovjet fo­lyóiratban ilyen vonatkozásban való közzététele is mulatja, mi­lyen magasra értékelik a Szov­jetunióban Petőfi Sándor iro­dalmi és poiitikai tevékenysé­gét. (MSzMT) \ £ Asztalburkoló lapok, jf lefolyó és nyomcsövek, valódi £ zbeszt tetőfedő pala, csempe, parketta leszállított árakon t ^Dacsó Arnold T Tisza Laios-körut 48. sz. Az ADLER Fdényesarnok ismét teljes üzemben. Jói szolgálja ve­vőit. Danner László paprika-kivitele Szeged. Telefonszám 7—28. x

Next

/
Thumbnails
Contents