Délmagyarország, 1948. február (5. évfolyam, 26-50. szám)

1948-02-03 / 27. szám

IBLMáOIllOIISIií —gg.ii • i'f i mzió tUi és amelvet a Szovjetunió rezet a világot háborúba dönteni akaró imperialista erők olien s mindaz, ami aa országon ,'xílüi és a békefronton belül történik, a dolgozó tömegek boldogulásáért, emberibb életéért és a háboculól vaíó féJe-> Jcmmcnlcs élet megvalósításáért történik. Fel kell világosítanunk: Magyarország népét arról, hogy az antidemokratikus és háborús erők, a régi rendszer visZszaváróinak minden reménysége siiány homokra épült és a magyar demokráciát fejlődésében semmiféle erő nem akadályozhatja meg többé. Ere a felvilágosító politikai munka a döntőa tagsági könyveserével kapcsolatban. A tagkönv vesere már eddig ís nagy elevenséget és helyenként a választások idejének mozgalmasságát is felülmúló tevékenységet idézett elő a púrtsztervezelekbeu. Rámutatott beszéde végén arra, hogy a jól dolgozó pártbizaímiakal ki kell emelni, magasabb funkciókba helyezni, hogy a párttagság is lássa a komoly, érdemes munka milyen távlatokat nyit az elvtársak számára. A párt bizalmi k összesége végeredményben az egész pártot tartja a kezében. A továbbiakban az a feladatunk, hogy a tízes csoportokat megerősítsük és Jállandóvá tegyük a helyi rel! adalok megoldásán keresztül to: vább emeljük politikai szinvonailunkal és erősítsük tagságunkban a párthoz való tartozás ér• zését. . ; I — Igv és ilyen összeíüggési>en állnak előttünk a megoldandló feladatok — mondotta végűi. Ezeknek megoldása köz! ben szilárdan állunk központi j vezetőségünk és pártunk vezére: Kedd, 1948 feüífaár 3. Rákosit Mátyás elvtárs mellett és biztosak vagyunk abban, hogy az 6 utmutatásuk, vezetésük es támogatásuk segítségével a nagyszegedi területen a magyar demokrácia és pártunk erős bázisát tudjuk felépíteni. Zöld elvtárs szavait hosszú ülenies tapssal köszönték meg az értekezlet résztvevői, miközben hosszasan, lelkesen éltették Rákosi elvtársat. Nemcsak engedékeny szavakat, tetteket várunk az egyháztól Horváth Márton elvtárs politikai beszámolója Nagy taps közt emelkedett ezután szólásra Horváth Márton országgyűlési képviselő, a Szabad Nép felelős szerkesztője. — Kedves elvtársak I Nagyszegedi pártszervezetünknek konferenciája éppen arra az évfordulóra esik, amelyik egyike a legjelentékenyebbnek a magyar demokráciában, a köztársaság kikiáltásának évfordulójára. (Nagy taps.) Jól tudjuk, hogy a magyar köztársaság megterem lése évszázados álmot valósított meg, de azt is tudjuk, hogy nagyobb fejlődést futott be ez a magyar köztársaság ezalatt, mint azalatt a 100 ér alatt, amely elválasztja 1848-lói, az első köztársaságtól. Szólt ezután azokról a belső elleutétekrői, amelyeket le kelleti győznünk, hogy a köztársaság mai formájához eljussunk. Ez a magyar köztársaság nem akármilyen köztársaság és a magyar demokrácia nem akármilyen demokrácia, hanem népi demokrácia, ameiy a fejlődés utján a sioc'aüímu* felé halad. Elmondhatjuk most már, hogy ugy politikat> mint gazdasági életünkben s az egész magyar társadalom életében nem a kapitalista erő az, amely befolyásolja munkánkat és utunkat, hanem a dolgozó nép, a magyar munkásság, a magyar parasztság, a vezető hatalom. — Miből látszik, hogy a magyar dolgozó nép kezébe megy ál a hatalom? — folytatta Horváth elvtárs. Először abból, hogy a magyar föld1 már nem * nagybirtokosoké, másodszor abból, hogy a gyárakban az államosított szektor jóval tulhu ladja a magánipari szektort. Gyakorlatilag! a nehézipar terén 100 százalékos az állam részvétele gazdasági életünkben. Ha ehhez hozzávesszük a bankok államosítását, ez azt jelenti, hogy gazdasági életünk idegeentrumait is sikerült elfoglalnunk, ahonnan nemcsak a gazdasági életet, hanem még a po litikat is kormányozták. Most már elmondhatjuk, hogy a reakció nemcsak gazdiasági területen, hanem a politikai élet tel filc Lén, ha nem is döntő, de igen komoly vereséget szenvedett s ezt a vereséget a Magyar Kommunista Párt vezetése alatt álló dolgozó tömegektől szen védték el — mondotta Horváth elvtárs zugé tapsok közepette. A régi ellenség a szocIftldemokrAcia jobboldalán Ma ott tartunk politikai téren, hogy a legális politikai életben csali egyetlen olyan terület van, ahot nyilt sisakkai tép fel ve fűnk az ellenség és ez az egyet len terület nem az ellenzék padsoraiban van, amely a nép hangulatát követve rákényszerül, hogy fasiszlajelJcgü agitációját a parlamentben és nyilvánosság előtt ne folytassa — hanem a Szociáldemokrata Párt jobboldalán- Itl nem a fasizmus jelszavaival izgatnak, hanem munkásjelszavakat használ rak és itt ugyanazzal az ellenséggel találkozunk, amelynek elláttuk a bajái, amikor a Kisgazdapárt álarca alatt vagy más párt forrná jóban jelentkezett. Itt a Szociáldemokrata Párt jobbgflárnyánui egyik teletős vezetőjéről, Kelemen államtitkárról emlékezett meg aa előadó, akinek nagyobb szerepe volt az iparügyi minisztériumban, mint akárki másnak s ezt arra liaszpálta fel, hogy spekuláljon és szaboláljon és külföldre csempésszen olyan óriási összeget, aminek az értéke 100 millió forintot tesz ki. Mikor összejátszott Kelemen a gyár réjji gazdáival és a hírhedt Horthy egyik fiával, akkor politikai célok is lebeglek szeme elöltA szabotázzsai az egész magyar demokráciára kezet emelt. A reakció stafétája — Látni keit, hogy egy stafétafutás jellemzi a magyar reakció munkáját nálunk, hogy Horthy a tnaga stafétabotját átadta bukása előtt a Kisgazdapárt jobDolaalának, az Sulyoknak, maja Pfeiffernek és most lényegében ez a jobboldali szociáldemokrácia az, amely átveszi a reakciónak ezt a stafétabotját. Persze ebben a versenyben is széles mezőny indul. Nemcsak a jobboldali szociáldemokraták képviselik a reakciót Magyarországon, vannak mások is, de mielőtt rájuk térnék, beszélnünk kell barátainkról is, mert teljesen torzított képet adnánk, ha igy végig felsorolnám az ellenséget és azt mondanám, hogy mindezzel az ellenséggel mi, a Kommunista Párt keli, hogy leszámoljunk. Van a Szociáldemokrata Páriáik balazárnya "s, derék, becsületes együttműködők, olyanok, ak'k ma már hajlamosak ellenségei Iám; a saját jobboldalukban, ugv,.ahogy mi és az egész • nép ' ellenséget lát bennük. A jobl>oldal ma is kisebbséget jeleni és a párt vezetőségét és többségéL tekintve, de különösen a szociáldemokrata munkás tagságát tekintve, biztosítva van nemcsak a baloldal súlya, de győzelme is és ha tényleg veszélyt látunk a jobboldalban, akkor ezt ne áílalánosllsnk az egész Szociáldemokrata Pártra, meri ha állalános'lunk, ez azt jelentené, hogy mi' kovácsollak ös-Vze a jobb- és halszárnyal, ez pedig nemcsak igazságtalanság, hanem politikai örUllség volna rCsiihikről. Tehát nem állunk egyedül ebben a harcban és ez a "lénv 100 százalékosan biztosítja á győzelmünket. .Meg keli crlenie testvérpártutiknak, hogy az erős és önálló Szociáldemokrata Párl ntja a baloldal győzelme. Csak ez és semmi más. Ennek egyetlen lehetősége a jobboldal kiszorítása. Meg keli érteniök: a Szociáldemokrata párt vagy baloldali lesz;, vagy nem lesz. Ezt ugy keli érteni, hogy a jobboldal maga semjnisiti" meg a Szociáldemokrala Pártot. De minden remény megvan, hogy a 36. kongresszuson a baloldali vezetőség fog bejönni. Es ebben segíteni keit, az egész munkásosztály érdekélten, bogy könnyebb legyen leleplezni a jobboldalt. Változás a klérus hangjában — A reakció egy másik főhordozója -a jobboldali szociáldemokraták mellett a klérus. Az utóbbi hetekben ugyan egy csomó megnyilatkozás az egyház részéről ugy tünteti fél a aofgot, mintha bizonyos változás kezdődne az egyház magatartásában, amelyet idáig egyedül és kizárólag Mindszenly személyes politikája szabott meg. Az utóbbi hetekben uj szeiek fújdogálnak. Ilyen tünet: a Magyar NemzetÍven l'arraginak cikksorozata jelenik meg, amely sürgeti az egyház és demokracia kibékülésél. Ugyanilyen cikk jelent meg a Hazánkban, amelyet Barankovics maga irt aiá és amely Rákosinak a konferencián eünon— A Magyar Kommunista Párt mindig az egyházzal való megegyezésre törekedett — hirdettük' szavakkal, tettekkel. Hároméves működésűnkben soha nem találhatlak olyan kivetnivalót, olyan ténykedést, ami a vallásos érzés ellen irányult. Mi tiszteletben larljuk a vallásszabadságot is. Jól tudjuk, hogy vidéki szervezeteinkben, de meg a pesti munkáskerületekben is nagyon sok kommunista van, aki maga is vallásos. Mi segítségére voltunk az egyháznak, hogy munkájukul kifejthessék, mi kenyérrel dobtuk meg őket és ők koréi dobtak vissza. Ha érte sérelem az egyházat a földreform során, az nem a híveket érte, meri a parasztság megkapta a földet, amit a püspökök elvesztenek. Mi nem gyaláztuk meg a templomokat, az ő barátaik lelték, a németek. 11a ők mos! szavakban mást kezdenek, azl keli felelnünk, lássuk a tetteket. J.ássuk az egyházi vezető személyeknek ugy a kiállását a magyar paraszlság mellett, mint ahogy támadták 1915-ben. Lássuk a kiáltásukat a magyar közlársaság mellett, a szabadságharc mellett. Az alsó papság már most sem követi olyan mérlékljen a dcmokrádaellenes vonalat, amit esetleg felülről diktálnak. , i [ i — Tartózkodni Ionunk mindenféle támadástól az egyház ellen, de minden reakciós lépési és támadási kísérletet, amely a dcinoLrác'a létérdekét cr'ait"., a leghatározottabban v'ssuu utasítunkDe reméljük, hogy itt nálunk is bekövetkezik, arai a környező népi demokráciáikban bekövetdotl beszédévet íoglalkozik és | De mi ezen a területen is ujjá-1 kezett, az tudniillik, hogy az arra a következtetésre jut, hogy építő munkát végeztünk. Nekünk ; egyház és az egyház vezetői szükség van a demokrácia és |nem szavaink, hanem tetteink j is híveivé váltak a rendszeregyház kiegyezésére. És ehhez beszélnek. |*nek és nem ellenségei, hozzátehetjük az Uj Ember cik- . két, amely végigmegy a három-! A falu gyarapodása a szövetkezel utján éves terven, 1848 megünneplé- . , ' , , sén, a földreformon es manl- | A társadalmi rendszert ille- tobblermelésre az ipar terén, etvíutei kapcsolatban engedéfcc- töcn- az igazi fordulat nem ki kelt adni a mezügazda&ár nyebb álláspontot foglal cl és 1945-ben, hanem most, az gi termelésben is. Ennek az létig kinyitja a kaput a találko-: só hónapokban következett útja pedig a szövetkezeti ut. •lás számára. Minek köszönhet- j 1945-ben a kapitalista ura-í Ennek nemcsak gazdasági, '"o a V'a I1 po-"' lom csak megingott, de nem 1 hanem politikai indiló okai SSÍS^^1 ríV rVIOSt7an, a,nagyí ÍYíTaJí; A^milyen íur-- . J ' - .. - /• 1 fnrrlnlnt nnlrnr n trulrlrefnrm CSáil llUllgZik, még klllpoliiMagyarorsiágon. Magyarorszá- ; fordulat, mikor a földreform gon ma senki és semmiféle erő és halalom nem folytaihatja azt a politikát, amit 1945-ben csinált Mindszenty és azt sem kövelheli, amikor 1848 ellen, PeLőli politikai jelentősége elten valósággal provokalLa a magyar közvéleményt és a katolikus hívekben is lelkiismereti válságot idézett elő. Az erőviszonyok megváltozása nem abban mutatkozik, hogy nekünk több képviselőnk van a parlamentben és pártunknak nagyobb súlya van. Nem ez a döntő, ez csak tünet. De a paraszt kitapasztalta, hogy a földreform az érdekeit szolgálja. Ma már nem lehet a földreform elten állást foglalni. Ugyanígy a köztársaság elleni állásfoglalás is idejétmúlt. Saját híveiknek most se tudnak kedvet csinálni a Habsburg-restaurációhoz. Végigpróbálta a magyar nép a kiráiynélküli királyságot Horthy alatt, a Habsburgokat is és ma már egyik se melegili fci a szivét, tehát aki a köztársaság ellen foglal állást, az egész magyar nép politikai szövetségével találja szemben magát, mert ez megfelel a magyar népnek. — Ugyanez a helyzet a hároméves" tervvel kapcsolatban. A terv megindulásakor az egyház megszentelte a szerszámokat, amit mi annakidején örömmel üdvözöltünk, ae jött a hivatalos cáfolat, hogy ez nem jelent állásfoglalást a hároméves terv mellett. Ezen a téren is változtatni kell az egyház magatartásán. Mintahogy Kossulli és Petőfi népszerűségét se lehet kiirtani a magyar nép szivéből. után az egesz ipari termelés és politikai életünk is ténylegesen a szocializmus felé halad. Ez a hatalmas fordulat uj feladatok elé állit minket. A földreform után most a foldmüvesszövelkezeteket kiell fejlesztenünk. Erre gazdaság;! és politikai okokból van szükség. A gazdasági ok nyilvánvaló. Miután a föld a parasztság kezén van, döntő, hogy minél nagyobb eredménnyel járjon munkája a földön. A termelés emelése és fokozása a szövetkezeti összeállással emelkedik. Elsősorban a szövetkezetekel kell ellátnunk traktorral és egyéb gépekkel. A szövetkezetek egyik feladata a termelés terén jó eredményt elérni, anélkül, hogy a paraszti magánlutikai okai is vannak. Az Egyesült Államok, az amerikai imperializmus gabonaiöiöstegével tartja a markában Európát, ezzel szab fellételekel, meg a katonai támaszpontok tekintetében is s gabonájáért ugy a gazdasági, mint a politikai éleiben ellenőrzést gyakorol. Ezért kell nekünk, mint a demokratikus népeknek, általában gabonatermelésünket fokozni és ezzel kell megmenteni és biztosítani szabadságunkat és Európa más népeinek szabadságai, hogy mi is tudjunk exportálni gabonát. A másik kérdés a szövetkezeti problémát állítja előtérbe. Falun nagybirtokos már nincs, de a kulákság messzemenő politikai befolyását lajdonhoz bárki hozzányúl-; csak a .szegényparasztságöszna. Azt célozna, hogy a pa raszl a maga 5—Jé®—15 dokkján nagyobb eredményi érhessen el, hogy jobban dolgozhassa meg a földjei, nagyobb terméshez jusson és az értékesítésben és beszerzésben Is óriási előnye legyen. Szükség van arra, hogy szövetkezeti alapon szerezze be szükségleteit. Ugyanez vonatkozik a vetőmagra, gépi felszerelésre, amihez nincs meg az ereje, de a szövetkezet segítségével hozzá tud jutni. Ahogy kiadjuk a jelszót a Beagara-rMH••>••! MII 11 •1111—naaa Február 7—8-án. SSműkm díszhangverseny a Szegedi Nemzeti Színházban. szefogásával tudja ellensúlyozni. Ezért kell szövetkezetbe tömörülni. A szövetkezés nagy lépését nem tehet néhány nap, vagy hónap alatt véghezvinni. Már van néhány jó szövetkezelünk az országban, de erőfeszítéseket kell tennünk abban az irányban, hogy minél többet hozzunk tétre. Hjába lesznek szövetkezeteink, ha nem tudjuk ellátni szerszámokkal. Tehát az ipari többlermelés szorosan őszszefügg a szövetkezeti kérdéssel. Nem érne semmit a mezőgazdasági többtermelés, ha a parasztsiág nem kap érte jobb és több iparcikket, mint ma. Ehhez szükség van az ipari munkafegyelem megszilárdítására. De nem a kapitalista munkafegyelemre van