Délmagyarország, 1947. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1947-12-25 / 294. szám

jl bsb^aa ahm'.ttüüw masawwka A Házassághoz összetartozási tudat kell A *jocl4li» és humánus intéz kentének meghétszmrezíéh a válás okot Szegeden A válóperek szMpo.rodé&a vi­láajclenré" és nem is meglepő, mert » családi viszonyok min­den bábom utón összcsdlálód­rták. Hozzátartozók ó! teh évekig Láva/ egymástól, idegen környe­zetben , ' sónkat tón körülmények között. Áz idő és a távolság el kíegvau tette a házasfeleket ogymástói. A távollét alatt uj kapcsolatra lellek szert, n régi vonzalom helyét egy ujabb lóg­ta! ui eí A férj hosszú, sokszór éveken ál. tarló távolléte, eset­éig valóthui halálhíre sok asz­szonyl ingatott meg a kötetes házastórai hűségben, vagy sok eíBtheu a férfiben alakult ki a fcarctéreai, hadifogságban, vagy deportálásban ay. elhatározás, hogy hazatéri* után megpróbál n házassági köteléktől mogsza­hadulni. Vagyonuk, egshsz.twi­éjik tőúkremenése is sokszor fít-atí romba a húzasaág alapjait, sS'l: nem ritkán szerepet játsza­nak a kiéleződött világnézeti ős politikai véleménykülönbségük IS -a házasfelek között. a fe&tóssssí kealépvi o':« agMteskertt emelkedésének tegfwttosaíkh ekáf azonban l medera; a réginél sokkal szaekít'sabb fe htunáuii­•uhl) frilézkedfeebbea kelj feeresití, amelyekkel a mie jíyar ISrvény hozás a csa­tái? vtsaényék wcjfoyuytatá rendezését setíietfe el 3. A házassúg intézményének egyik fő rendeltetése ugyan két* •iégtelenüi az utódok" létreho­zása. a faj fenn tartás, de a há­zastársi életközösséget: mégsem lehet csak ebből a szempontból vizsgálni. Ahhoz hozzátartozik a házastársak együttlakása, egy. más kölcsönös támogatási, az egymásról vttfó gondoráocfös és álteíáhíua az olyan magatartás, amely félreérthetetlenül ki feje­sósí-e juttatja az ősrazatartaz&ai tudatot és-az együttélési szándé­kot. Ha mindaz nincs együtt, a bfamság nem sikerült s g itázaatársak szabadulni seorel­nértek egymástól. flolíoiPÍgícn-holtt»<fljB!iin 2—5 év A tel szabadulás e]őtt házassá­got kölcsönős megegyezéssel /hűtlen elliagyésost eljárással,' vagy a legképtelenebb liálószo­böiftkok feltárásával a törvény 80. szakaszában ciőirt bon tó-ok alapján lehetett felbontani. Mennyivet szomáliaabb és egyszerűbb ma az uj rendelet 6. szakaszával tálban Ütni a hájsas­ságot. Kát évi együttélés ulán közös ruugetgyiezéssei egyszerre kérhetik a Felöli 9 nincs szük­ség a visszahívás komédiáját vé­srájátázani. Két tárgyalás után a házasságot megsemmisítik. Az eiaö tárgyaláson 30- 60 napos türelmi időt kapnak a felek, hátha nit-sjaondoijíik magukat. !Ih nem állit Ják vissza a házas­rágt életközösséget, a türelmi idő táteitóvel a házasságot fel. bontják. Az :6í*«g< házasok »öröme* a 4. szakaszos válás. A múltban, ha az egyik fél megmakacsolta magái, egész életen át bázns rnoradliatett a válni akaró fél, mert nem volt törvény arra, hogy sikertelen házasságát fel­bontsák. Az uj rendelet üt is nagyon humánusan intézkedik, öt évi különélés igazolása ese­tén minden további nélkül, bár­melyik házasfél kívánságára fel­bontják a házasságot. — Nagy szükség vott már ezekre a szociális intézkedő­sekré — mondja dr. Klivényi István törvényszéki tanácsel­nök. a házassági bontóperek bí­rája. Tisztultabb helyzetet te­reint fe módot nyújt arra, hogy Ibosazu évek, sőt évtizedek óta kátviüm jutott házassögok szen­vedő hősei szabaddá váljanak. Az uj rendelet megjelenése óta megkétszereződött a válások sztár:a Szegeden. Dr. Klivényi és ur. László Gábor a /válópe­rein bírák évente 1600 házas­ságot bontanak fel. Szerintük főleg a fiatalság válik könnyel­műen. Meggondolatlanul házas­ságot kötettek, sürgette őket a háború, a közelgő nagy bizony­talanság és megesküdtek. Ae ilyen házasságoknak más bá­zisa nem vott, mint a fellán­goló szeretem) amely ugyanil\-en ílTunar ea*f9 muít A férj esetleg B-Untára került, az asszonynak sítúra, .jövedelme; az együttes nyomorgás elfeledteti a szép napokat és amilyen könnyűszer­rel esküdtek, olyan könnyen ei ík válnak. Az asszony ingatag A háború is sok tragédiát okozott a házasságokban. A fér­jek javarésze fogaágba kerti t. Az itthon unatkozó, munkakép­telen, tómasznéikű! maradt, vagy éppen társra vágyó fiatalasszony ujbói férjhez akar menni. Bár az asszony tudja, hogy férje hadifogságban van, mégis be­k-lenti az elöljáróságom hogy férje hűtlenül elhagyta, jaom tudja taíózkodSbrf nedvét és mindennek igazolását kéri. Az elöljáróság mindeiTől Irizonvit­vónyt áUjt ki. aminők az alap­jón elválasztják a fogságban sinvi/idő »hűtlen elhagyó férj­től a férjhezmenni szándékom fiatalasszonyt. A bíróságnak nem tartozik feladatai közé, hogy kutassa a férj lakóhelyéi ilvon eseíekben. Látja az elöljáróság bizonyítványát és annak alapján felbontja á házasságot. —- Volt rá esel. hogy egy ilyen férj hazajött — emJuti Klivényi ianács&ínök — ós kér­dezte. mit tegyen. Hosszasan elbeszélgettem vele s a férj rá­jött, hu 01 ár a felesége ilyen módon vált cl tőié, nem érde­mes utána futni és beletörődött n válás te). Vannak azután jóhiszemű asz­S2onyok te, „akik férjük halálhí­réi vették, hott lányiivánitották őket, újból férjhezruentek s egy- szép napon beáJiituíí a holt­nak hitt férj. A régi féri vissza­követelte az asszonyt, holott u holttányllvánitás által az első férj házassága vógloge&en meg­szűri i, itt a második házasság az érvén ves. a utááoülk liu*j»*«.h|t mvfiá. ií-*úá.sáxa bzonhan cssir a feléiének vsa joáu. Uven e,9etben 0, fel.e^g az ejsc íérj jtáentkezérétől szainitott l éven belfii élhet a mr^táicndös jogával. A múltban íía eb ueűxe.legektől sem lehetett elválni, ami. a leg­anllszocaálisabb íntézkodé.oek közé tartozott. Ftátál iiázasíte étetól tette tönkre ez az elavuli törvény, amit a demokratikus kormányzat már konigált. Ha az egyik házastárs már három éve gyógyít ha tál tan elmebeteg és betegségét nem a liázastársatóJ kapta, kérlietl a háraisság fel­bontását. Szegeden már volt ls rt példa. Egy fiatalasszony ével; óta dühöngő elmebeteg férjéhez volt íáaco'va. A fórjet ma zárt intézetben kozottk s a fifttaiusz­Hzony • újra térjhezmenf. Keresőképes elvált asszonynak nem jár tartásdíj A múltban tuh.ute.it házassági portául vétkesnek mondták tó ez egyik házasfelet s a vétkes féi; ha az történetesen az asz­szuuy vott, se5 névviselésre, se tartásdíjra nem tarthatott igéntá. Mk már a inéltáayesság alapján tartásdíj állapítható jaefi amtak a fceresefképte­ten asszeavnak ta, aktaek hibájából a fi árassá* fví­baailolt De forditv-a is móltányos az el­járás. Azelőtt a 'nőtartáa össze­gét a férj vagvom viszonyait é.s társadalmi állásához szab­tófc és figyelmen kivül hogjiák a nő kereseti, vagy vagyoni vi­szonyait. kz uj feli'ogáfi szerint a mai világban müichmlánek dolgoznia kell, sőt megélhetéséről lehető­leg magának kel! gondoskod­nia . Ha tehát fu eiváli feleség erkütwi­teg fe fe*ffM4> nem fcifeíá­salhtllé s«rr«í(hál but ólai, a«m t6v»íeiheli vall férfitól, hegy tartsa eL A mai válásoknál azonban n íarhisdy kérdése se űkachtty, éppen ugy, mint a gyermei­probléma. Ha a gja-rinekkér­ciéíilson nem tűdnek megegyezni, az árvaszék dönt río még "gyer­mek miatt nem áiülotlak vissza házasságot. — Tizennégy éve Ixontom n házasságokat — mondja Klivé­nyi bíró, de ezeiatt összesen házaspár gondolta meg fe kütt ki a tárgyaláson A házassági Irontóprrck sza­porodása egyébként csak átme­neti jelenség, amely a viszonyok konszolidálódásával egy-két év alatt vissza fog térni a régi keretek közé. A demokratikus fejlődés következménye már mosl is emelkedettebb) tisztább erkölcsi fizemléteiet hozott. A gazdasági, szociíUls fejlődés és a béke pedig feltétlenül erős, egészséges, tiszta csitádi életei fog hozni, amely példát mutat a felnövő uj nemzetiélmek. i ippaty fruoo <*m A klsffu KLrlsa^liis Icar^esonyfÁfÁxk&l Irtai: F, M. OoiiKtofevszki) (Pécliy Blanka fordítása) Nyirkos és liitíog Hlojoöteö felébred I reggel egy kicsinyke kis t'iu. Tálán hatéves volt, vagy annál is kevesebb. Didergett vé­konyka kis köntösében. Égy lá­dán'üldögélt; lehellete fenér pá­raként szállott föl. Unalmában csal; eregette szájából a párát és nézegette, ahogy elszállt, így szórakozott, de" nagyon-na­gyon éhes vott. Reggel óta jó­uéhányszor odament már a priccranez, m el von tatteg anyja feküdi egy pa'lacsinla "vétoony­ságu dei-eJcaljon; feje alatt ván­kos helyett valamiféle bugyor. Hogyan'kerütt ide az asszony? Alkalmasint Ütegen városból ér­kezett fiával és "hirtelen megbe­tegedett . A pince lakói elszé­ledték, készülődtek az ünnep­re. csupán egy házaló maradt olt; teljes huszonnégy órája fe­küdi már holtrészegen, be sem várta az ünnepet és" berúgott. A másik sarokban valami vén­asszony nyögött csúzos fájdal­mában. Ivhetett vagy nyolcvan­éves; valahol valaha dajka \-olt; most elhagyottan, nyöszörögve, itőrzögve haldolcoit: " rá-rílmor­ctnll a fiúra; szegényke félt a közeli .saroktól is, ahol az öreg feküdt. Vataljoi a folyosón a gyer­mek teiaitla magát vízzel, de éhsége c.sillapitájsára még egy tds kenyérhajai sem laőíft. Mar \ agA' tízszer odament, hogy any­ját felébressze. Végül 'ís szo­rongás fogta ei a sötétben. Ré­gen beestétedétt már, de viJá­gbt nem gyujtoltttk.' Meatápo­gixtta tmvs-ju arcát. Elcsodálko­zott, hogy' mozdulatlan és hogy hidra, mint a faL — Bizony jóó Ivideg van itt. — gondolta magában. Kis ideig álldogált, kerti öntudatlanul a halott vál­lán felejtette, majd ujjacslöijái'a leheliI, hogy fölmele'gitse. Ifir­, Oitáit volna már hamarább ls, j mindig féli a nagy kutyátóf, amely egész nap vonított oda­1 főim a tópetón, a szomszéd aj­: tők eiőtt. A kutya mór nem volt tett és a kjsSn hirtelen kiosont •az utcára. j .—• Urjtmöa, micsoda város! — •Sose látott még iiveí. Ahonnan (ő jött, ott éjszakánként fekete ja sötétséjg, cájwllesx tánxpa van 'az egész utcában Az alacsony tds ttrcislcók ablakai bezárulnak, alighogy besötétedik, az utcán nincs 'egyetlen lélek mm. Min­(bmki búzába zárkósák, csak a kutyák ugatnak, vonitanak egész áUo éjszaka, falkában, százával, ezrévtu. Dc ott legalább meleg vott és .enni adták neki. Hanem itt... — Úristen, hogy ehetnék! Es milyen zörgés meg lárma van itt." Milyen \iLáoosságl Meg eiBijerek. meg lovak, meg hin­tók! és hideg! és hideg! hideg: Fagyos pára döi az wgyonhaj­szótt fovak leatéböi, a forrón li­hegő szájukhói. A porhanyó ha­von út a kövön csattognak 0 patkók. És mindenki ugy lök­dösődik és ... Úristen, milyen éhes. Ha csak effv falatkát ehet­nék, akármit! Hozzá tné.g bir­toten fájdalom állott a kicsiny ujjaiba. • Ni, megint »gy utca — 6, milyen széles! Ttt azlán ego­szei'i bizonyosa-) elgíizolják az embert.. ÍIosv an kiabálnak, ko­csilcáznak. No meg c-z a fény, ez a fény, cz a fény! Hét éz micsoda1 Huhu. mejckora ah­lak! és az ablak mögött szoba és a szobában mennyezetig érő fa. Hiszen ez karácsonyfa! Es mennyi gyertya van a ksű'á­craonyfán," inentm ezüstpapír meg'álma és körülötte az a sok bábu, .pitó lovacskák. A szobá­ban meg szépralxás, tiszta gye­rekek szaladgálnak, nevetgél­nek, játszadoznak ... és ész-, ntófc. ia«ffl isznak te. Ni, ez a táKTány lánrrapnrdflíi n fiúval — milyen szép kisleány' Mu­zsika ts szítt, áthallatszik az üvegen. r;czeiödiK, csodálkozik a fiúcska, ei is ueveti magát, pe­dig már fájnak, a lábujjat, kezén is egészen kivörösödtek az uj­jak, nem is hajlanak már, rneg­mozdjtani ia fáj. Hírtelen tuda­tára ébred annak, Ixogy meny­nyire fájnak az ujját. Fliátyere­dík és övlébbsz.alad ... De "nű)i, egy másik ablakon keresztül tm'gint csak tál egy szobát, me­gint ott a fa és asztalokon süte­mények ... Mindenfajta .süte­mény: mandulás, piros, stáyía ós négy gazdag nagyságit' fU mö­göttük és aki bejön, annak ad­nak süteményt, pedig m ajtó percenként nyílik. Sok urinép megy be az utcáról. A fiu odasomfordái, tiiríeien kinyitja az ajtót és bemegy. Juj) liogy rákiabálnak, hogy ha­donásznak I Egyik nagysága gyorson odamegy hozzá, kezébe nyom egy kopejkát és kinyitja előtte tiz utcára vezető ajtót. Hogy megijed a kisgyerek! A l.opéjla) azon nyomban kvgunil a tenyeréről és megcsörren a lépcsői) • nem tudja behajlítani vörös ujjaeskéit, hogy megfogj;), a kopéjkát.' Nekiiramotuk — gjtersan,' gyorsan szalad, maga sem tudja, hová. Sírhatnékju támad megint, de nem mer sír­ni, hát csak szalad, szalad és ráfúj a faezérc. Elfogja a hó­nai, mert egyszerre olyan elha­gyottnak érzi magát, "ugy szo­rong és hirtelen... F ram fia! hát oz megint micsoda? Egész sereg ember áll és 'búmul: az ablakban, az üveg mögött há­rom inesl bábu, pompás vörös és zöld rnháeskáhan és szakasz­tott olyanok, mintha élnének. Valami "kis öreg .üji ott és mintha játszanék a nagjy hegedűn. Es ott áll liél mós.ik is. azok kin hegedűn játszanak. Taktusra ihb/tía'tják fejükét. iíéz# égy­tnási és mozog .az ajkuk, beszéi­; nek, igáztál beszé'uek.' Csak­j bogy az üveg miatt nem hallik ide. Azt hitté, élnek.- és amikor ráeszmélt, hogy csak bábuk — hirtelen elnevette magái a fiúcska. Sohase- lótott ilyen bá­trukat, netn is tudta, hogy van ilyesmi a világon. Sírna," de a bábnk oiystn nevalségesck, olyan nevetségesek. — Hirtelen "azt éüvntte, hogy valaJd hátulról megfogja a ruháját: nagy, dü­hös i'íu iUlt mejictfo ós fej­bcvágla Lerántotta sápltáját os helérugott. A fiúcska a földre esett Kiáltozás támadt. <5 ha­lálra rémült, fölugrott és sza­ladt. szaladt, maga sem tudta, hová, egy kapmdjoii ál besza­ladt egy' idegen udvtáTa ... ás egy íarakás niögé guggolt. — nitt nem találnak rtán, itt sütéi van«. Lekuporodott, összehúzta ma­gát, félelmében még JélekzenJ sem mert: és hirtelen, egészen szen hirtelen olyan jó érzés járta át. Kezecskéjében, kör­möcsivé!ben egyszerre inegszünt a fájdalom. Melege lett. olyan meleg, mint a kályha mellett. Egész testében 'összerázkódott. 0, talán .líizonv elaludt! Milyen jó itt aludni! — /Kicsit ülök itt óra aztán elmegyek, megint megnézem a bábukat* — gon­dolta magákat). Elmosolyodott, ahogy visszagondolt rájuk*. — »Éppen olyanok, mintha éiné­nclc...« és egyszerre olyasmit hallott, minIha a mamája dú­dolna fölötte. — »Alszom, ma­mám. ó, de jó itt aludni!'.. — Gyere, fiacskám, elme­gyünk a karáesonfirhoz ~ rág­ta fölötte egy hang. Azt hitté, hogy még mindig a mamája, rfe nem, nem a ma­mája vott, iiát akkor ki szólí­totta? Nem látta, hogy kicsoda, de valaki lehajolt hozzá és át­ölelte a sötétben, kézenfogía fe egyszerre . — 6, milyen fény' ó, micsoda karácsonyfa! deraág­' sem karácsonyfa, ilyen lát nem jiátoőtt soha még! "Hol van ü most? Minden csillog, minden j ragyog és köröskörül mindéi ; csupa baba, tónyok meg fiuk, : mindnyájan körülötte keringc­j nék, repülnek, tnegcsókoijék, ; megfogják magukkai viszik ... 'de hiszen ő maga is repül és i látja, hogy a mamája nézi őt : ós öriöméíSai nevet. • — Mama. mama! t>, de tó 1 itt, mama' kiiiltja neki a tos­fiu és megint csókolódrik a gyermekekkel: szeretne minél . hamarabb mesélni nokik a húr ; rom báburól. — Kik vagytok, fiuk? Kik vagytok leánykák? -— teórdorj mosolvog\'A és ugy szereti őket. — Ez Krisztus karácsonyfája — felelik azok. Es megtudta, hogy mindegyik fiu és leány olyan gyermek volt. mint ő. Csakhogy közülük töb­ben megfagytak még a kosár­ban, amelyben kitették őket a lépcsőre a pétervári hivatalno­kok ajtajába, mások megfullad­tak a nevelőszülöknéi. ;űcikhez dajka«'ighíi adták őket a lelenc­házból. Megint mások meghal­lak anyjuk kiaszott mellén (a számárjai éhínség idején). Vol­tak, akik a vonatban fulladtak lak meg. a negyedik osztály bű­zétől -ra és most itt vannak mind, angyalok mind Krisztus­nál és ő tulÉ^klon szeaíéivében is itt van közöttük, feléjük tár­ja kezét, megáldja őket meg a mamájukat is. Mindegyik gye­reknek oldal! áll ü mamája és sir; mindegyik megismeri a maga fiát u -uiago lányát. Azok odarőpülnék hozrájul;. megcsó­koljiík, kezecskéikkel tetorliir kónpyeikeí fe kértei itc őket. hofiv' n® sirjaiiak, mert nekik olyan k» itt... 'Es regben a azofeák a Parakás mögött megialáliájr az odh'me­ndqitt ttticWst 'jde'sin'v lioltíekiét.

Next

/
Thumbnails
Contents