Délmagyarország, 1947. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1947-11-09 / 255. szám

DELMAGYARORSZAG Vc^s&ffra&p órakor Bste 7 órakor Hétfőn csalc déltUán 4 Órakor További napokon este 7 órakor ts •><. > jvf Tfjfy.nf a világ legnagyobb varázs éja J^ÚRIHTILÍM^II NAGY DÍSZELŐADÁS, ótiási siker a TISZÁBAN. — Jegyek a Tiszában reggel 9-től. 5 é r a i tea CITY-JAZZ Párthireh J^^^SiHlrll-yUiin^'JMxumimiumim i • Eélían siélRíán 5 órai k-ezilet­Ipi lí«rsilelí és üzem! titkárok érlekívleie Kálvin-tér ft. szám alatt. Pontos megjelenést ikc­rünk. Szakszervezeti Hír eh A Szállítómunkások Szakszer­vezete november !)-én, vasárnap délelőtt '9 órakor tisztújító köz­gyűlést tart budapesti előadó­val. A Vasmunkások Szakszerve­zete november ll-6n, kedden délután fél. 5 órakor vezetőségi üié.st tart a szakszervezeti szék­házban. A FEKOSz kertészeti szakosz­tálya 9-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Újszegeden*a Tólh-ven­déglőben a kertészálképzés ügyé­ben taggyűlést tart. Kérjük a tagok minél nagyot)!) számban való megjelenését. , Az Építőmunkások Szakszer­vezete felhivja tagjait, liogy akik a burgonyaigénylésre feliratkoz­tak, legkésőbb "november 11-ig, kedden estig az utalványokat vegyék át a szakcsoport helyisé­gében. ANYA Rohammunka ai ősig Mm vetésééit A szegedi Nemzeti Ssmhúz heti másom Vasárnap délután 3 órakor: Vasárnap este 7 órakor: Hétfőn: Kedden este 7 órakör: Szerdán este 7 órakor: Csütörtökön este 7 órakor: Pénteken este 7 órakor: Szombaton délután 3 órakor: Szombaton este 7 órákor: Vasárnap délután 3 órakor: Vasárnap este 7 órakor: LíFomf'. (Munkás elő ad As.) Hilde 15 a a mann, a berni opera szólótáncosnőjének tánc­estje. (Bérletszünct.) Szünet. Sevilla' borbély- (Dolg. szinh.) Egerek és emberek- (Bérlet­szünet.) Leánynézíík — Lakodalom. (Bérlel.szünet.) Othello. (Béri. D. I. sor. 3.) Sevillai borbély. (Ifjúsági.) Elvált asszony. (Bemutató előadás. Premierbéri. 4.) Leánvnézök — Lakodalom. (Mérsékelt helyárák.) Elvált asszony. (Béríetszfluet.), Nem nehéz belátni mit je­lentene aj. közellátásunkra,há a folyó őszre szükségszerűen előirányzott 2.5 millió kat. hold búzaterületnek csak 15 —.20 százalékát sikerülne el­vetni. Most már nemcsak a gazdák bajáról van szó, hi­szen az ország minden egyes lakosának egyformán létérde­ke a jövő évi kenyérgabona biztosítása, mert most már er­ről: a mindennapi kenye­rünkről van szól Tulsokáig váriunk az eső­re, de már itt az utolsó perce a várakozás beszüntetésének. Jönnek a fagyok, lehet, hogy már csak pár hét áll rendel­kezésre s ha ezt a pár Iietet nem használjuk ki minden rendelkezésre álló tehetőség­gel, egy tarlós korai fagy beállta esetén, kenyér nélkül marad az ország! Túlságosan nagy itt most a kockázat és ezt elsősorban a gazdáknak kell megérteniük, mert az ő kezükben vah a helyzet kulcsa. Ezt a nehéz csatát ügy látszik már ko­moly eső nélkül keh meg­vívnia a gazdáknak és szinte sorsdöntő kérdésben ismét a magyar parasztnak arra az önfeláldozó s a legsúlyosabb helyzetben is önmagára talá­ló elniakarásra és szorgalmá­ra apellál a nemzet, mellyel már egyszer — a felszabadu­lás után — megmutatta, hogy még saját magát iis kész igá­ba fogni, ha az ország, a kö­zösség érdeke ugy kívánja. A rendkívüli körülmények, rendkívüli intézkedéseket és tennivalókat, követélnek, de j mindjárt jegyezzük meg, hogy 'csak saját erőnkre támasz­' kódhatunk. De mit tegyen hát a gazda? fi íáresa a íegleisü seuitfi A szárazság folytán előál­lott nehéz helyzet elsőszámú kulcsa: a tárcsa borona. Ilyen­kor novemberben, amikor már hűvösek és párásak az éjszakák, nincs az a száraz­ság, melyet akár fogatos, akár traktortárcsával ne lehetne — többszöri ismételéssel —vetés alá készíteni. Ne ijedjen meg a gazda ettől a feladattól és főleg ne mondjon róla véle­ményt kipróbálása nélkül, mert gyakorlati gazdák egy­behangzó véleménye az, hogy a mostani feltornyosodott mu­lasztásokat legjobban, legki­adósabban és leggyorsabban a fogatos és traktor tárcsabo­roriákkal pótoljuk. De mit tegyen az "a gazda, — és ilyen a többség — aki nem jut hozzá sem a fogatos-, isem a traktorboronához? Hát bizony ezeknek a gazdáknak már tényleg nem marad egyéb bálra, mint a szánLás. Tárcsa­borona híján szántani kell akár traktorra], akár ligaerő­vel, ha szükséges, — a szom­szédok Igaerejének összefogá­sával — két lo, ökör vagy te­hén helyett néggyel, ha na­gyon rögös a szántás, inkább sekélyen, de szántani kell a gazdának ugy, ahogy tud és az őszi búzát el kell vetni, mert csak ,igy lesz meg jö­vőre a mindennapi kenye­rünk! Vasárnap, 1947. november 9. A kivételes kényszermunká­val készült és késői őszi veté­sck jobb terméseredményé­nek biztosítása érdekében kü­lönösen ajánlható a műtrá­gyák alkalmazása. Elsőrendű szerep vár itt a péti-sóra. Ka­tasztrális holdanként 30—50 kg. PéLi-só azonnal felvehető kész Lápanyaga gyorsabb, erő­teljesebb fejlődésre serkenti az elkésett gabonát, elleritá1­lóbbá és fejlődőképesebbé a pövényt. Katasztrális holdan­ként 1(50 kg. szuperfoszfát Szórva (vágj- 80 kg. sorba) biztosabbá, teszi a termést, el­lensúlyozza a késői vetés kö­vetkezményeit, mely leggyak­rabban a közismert megszo­rulásban következik. A kormányzat felismerve a súlyos helyzetet minden lehe­tőt* megtett a nehézségek el­hárítására, szántási kölcsönt folyósított, jutalmat biztosí­tott az átlagon felüli szántási te! j esi lm ény ékért, vetőm ago t oszlatott ki az arra rászoru­lóknak, Ingyenes csávázószert és kedvezményes áru szuper­foszfát műtrágyát bocsát a a gazdák rendelkezésére, me­lyekhez rqpst már csak egy jó kiadós országos eső volna mindnyájunk óhaja, mely jó volna, ha megjönne, de ha nem jön — jól jegyezzük meg —, akkor sem várhatunk to­vább. hanem haladéktalanul munkához kell látni s ha minden erejét, akaratát, ta­pasztalatát és leleményességét összoszedi a parasztság, di­li eá a mindennapi kenyerünk hiziositását célzó rohammun­kához, a várt eredmény nem marad el. L i b a h a i­szükségletét most szerezze be lTNUAH éleimiszercsamokban, Mikszáth Kálmán-utca 1. — Ugyanő!t naponta friss apró­lék, hus. — Elsőrendű kenyér. Sógor mög a Rászokó Irta: NÉMETH LAJOS. — Kaszakő, kaszakő — hangzik a szombati hetipiac, a szegedi garabolyos ünnep forgatagában. A kézikosárral végighúzó háziasszonyok, a nadrágos végrehajtó formájúak, meg a táskás cédulaszedő nem igen figyelnek a hangra. Megszok­ták, liogy hangos-szóval vég­zik a jó édes málé, meleg a huszfil téres pogácsa, meg itt az erős cipőmadzag hirverér sét a Marx-tér felé tartó ut­cák sarkain. A finánc előtt sem titok, hogy a Kelting előtt ineg éppenséggel nem suttogó baritonon közlik, hogy ezerédes — szaharin, meg tűzkő van a nadrágzseb­ben. De a tanyai embernek meg­üti a hajig a fülét. A beszoi­tatási, adó meg takai-mány­gondok közé süllyesztett reg­geli anyjuki figyelmeztetés — hogy vegyék m ár kend az ün­neplő szoknyába jó rőfnyi pertlit — felelevenít ődik s a tanyái pógár máris saccol­hatja az árus széttárt karja­in mért fehérséget, hogyeiég •lösz e®, mivelhogy az oldal­borda — zsirjegyes, cukorje­gyes világ ide, vagy oda, két­három év óta kitartóan göm­bölyödik. Evégből nem céltalan vifág­baki állás a kaszakőnek ilyen­faj tá reklamirozása, mert aki­nek szánva van, bizony felfi­gyel. Mártis megáll egy pi­aci szabósátorban vett kabá­tos, mondhatnám ugy, hogy gubás a «kereskedés» előtt. Megvár ja, hogy még vagy két­szer elhangzók az egyszőhól álló propaganda s a kalap odamosolyodik. — Hát, ha kasza kő — ve­gyék egyet — mondja s a szemközt lévő vaskei-eskcdés fölé kjiaggaszlott feketére, ara­nyősi'á feslett kaszára mutat. Az árus már jópárszor hali­halta ezt az egyszerű elmék szójátékát — de illemtudóan derűre rfezegteti a kese ba­juszszálakat. Mért ne, ez az ő embere s a 'készlet bizto­san kevesebb lesz egy darab­bal. — Haliám no, — emeli fel a négyszögletes skatulya «rak­tár» fedelét a tanyai — mi­után az előbbi trcfálódzással kialakult az eladó-vevő kö­zölt oly áldásos és küzmeg­elégedést kiváltó kapcsolat, végigmatat a szépen sorjába­rakolt és fagyapottba fekte­tett sSirke kaszakövek között. — Aztán nagyon törik — vesz ki egyet, megfelelőnek látszót s az áras arcába néz. De az tudja, hogy mit kell Ilyenkor szólni s visszabök. — Ha a kisvasút ódaiához vágja, biztosan eltörik. — A válasszal vevő őnagymél­lósága meg van elégedve, mert ham árosán a kaszakő pénz­beli csereértéke felől érdeklő­dik. A keresleti és kínálati ér­tékek összevetésének magas közgazdaságtani műveletét el­végzik — magyarul — meg­alkusznak és az árus máris leszakít egy darabot a zseb­ből előkerült hároméves új­ságból és, hogy üzletének te­kintélyét ne kockáztassa, be­göngyöli ti a kaszakövet. A göngyölget és gőzben az asz­f altra hull a körök egy ovális, piros cédula. A kaszakő uj tulajdonosa illemtudóan leha­jol érte s betűzni kezdi. — Má-jö pás-lé-tom — tag­lalja. — Gló-bus ef-ső magyar koh-zerv-gyár Buda-pest — olvassa tovább csodálkozó arccal. — Hát ez mi — véti fel a kérdést s az áras orra álá dugja. Az megfogja a eédu-j iát, nein piros felére pök i egyet. Szépen a kaszakő köze-, pere illeszti, végigsimít raj- j ta, majd véglegesen becsoma-j •g'ofja. — A védjögy. — Mindön jó árunak védjögye van —­mondja olyan hangon, hogy | a tanyaiban kisebbségi érzés támad ennyi kereskedelmi szaktudás láttára. Hamar elő­kotorássza az egyszer vásári kislutrin nyert " foszladozó tárcából a forint valahányat s a Valéria felé veszi az irányt. A hetipiac jobbra-balra áramlása pedig tovább tart. Mig kétszer megcsendül a Dé­hang a városháza tornyából, eladódik két kaszakő." Még messze jár az aratás, de a tanyaiak igyekeznek beszerez­ni kaszakő szükségletüket. A háboru, az infláció, alig pár hónapja mult el s az efféle felszerelések hiánya zökkenő­két okozott akkor a tanyá­kon. Most van, nem ns olyan drága, mért ne pótolja az em­ber, ha teheti. — Nini a sógor — köszön­tik a kaszakő-üzlet főfő-tu­lajdonosát a járda széléről. Vékony, keszeg ember áll trnegs paroláznak, A kérdések elindítódnak. A Rozi néni, a gyei-eket, a hug irányában. És amikor a rokoni felek egy­aránt tájékozódtak a családi hogy!élek, egészségek pilla­natnyi "állásáról — rátereÍQ- j dik a szó a kaszakő-kereske-1 delemre Is. — Mióta árul sógor követ — kérdi az újonnan jött. — Nemcsak árulok, de gyártok is — mondja boldog büszkén a sógor és mivel a járókelők áramlásában szü­net van, a sarkon szélcsönd honol, magához vonja a tisz­tes rokont s félhalkan elma­gyarázza, hogy szakított a gyárba járással. Nehezek már a rönkök, — no meg igy töb­béi lehet keresni. — Kereskedöiömbe fogtam, meg gyártásba. — magyaráz­za. Kicsibe kezdők, mint az amerikai gyárosok. És oly részletesen taglalja, hogy mennyire szükség van az iga­zi kereskedői kezdedmériye­zésre, a nagyfokú üzleti ér­zékre, hogy a Rókuson lakó rokon, akinek pillanatnyilag az OTI-ban volt dolga, szinte kedvet kap az ilyen vállal­kozáshoz. Szeretné kivenni 'a gyártási titkol a kaszaköves sógorból, de az bebux-kolód­,zik — elködösiti magát, ahogy a repülőanyahajók szokták a tengeri csatákban. A kevesebb «üzleti érzékkel® rendelkező másik sógor jobbrói-balról fogja meg a kérdést, de hasz­talan. A kaszakőüzemről hír­zárlat van, mint nagy politi­kai válságok Idején a sajtó­irodákban. Kényszeredeltén búcsúzkodna, amikor a szom­szédos málé-asztal tájékáról a járókelők közül két-három személyt is félrelökve, odatör­tet az előbbi tanyai magyar. — Nézze-e — mutatja a ka­szakövet. — Eltört a zsebömben. Ho­mok ez mög cemönt.—- foly­tatná nagy dühösen, amikor elborult arcú kaszákő-üzem tulajdonos minden csetepaté elejét veszi azzal, hogy a ket­tétört követ, amelyből a törés helyén szépen csillog a ho­mok — a zsebébe süllyeszti és viisszaguberálja a foi-int valahányat. — No Isten mögáldja — szelel el a tanyai, de végiig menne a rókusi sógor is. * — Ebben nagyobb maher. maga, mint az amerikánusok — veti oda s tűnne el már a Kiskörúton. De megint vissza ette a fene a tanyait s azt még megvárja, miit akar. — A védjögy — mutatődik (Tel a zsebbői a piros Glóbus­cédula. — Emmég nálam maradt. Pedig a jó portékának az köll — viirágzlk fel a városi jött­mentek kaszakőve felett az ősi paraszti-lanvai gúny. A kaszakőgyáros nyélne egyet, de inkább meggondolja magát és a tanyai után üre­sedő aszfaltra sercint. Homlo­kára húzza a micisapkát s elódalog erről a sarokröC Pár perc múlva a Mérey utcán csendül ütemesen: — Kaszakő, kaszakő, ka­szakő...

Next

/
Thumbnails
Contents