Délmagyarország, 1947. október (4. évfolyam, 222-248. szám)

1947-10-12 / 232. szám

YaaSttKtp; d elma g y aroh szag A TISZA FEN Decemberi e elkéssüi az uí fcö%u$i föd pillére • Hatalmas vasrudak mered­nek a levegőbe, izmos testű munMsoK cipelnek hosszú lé­ceket, gépek zakatolása hallat­szik a Tisza túlsó partján. .Épül az uj étet a régi helyén: épül a felrobbantott szegedi híd helyén az uj közúti híd. A szegedi partról csak a vasalkat­részék, gépek zsúfoltságát láthatja a kíváncsi szemlélő. A pontonhidról nézve azonban már jooban kibonta­kozik a munika lázas üteme: csiko­rognak az emefök erős láncai, sáros homokot dob ki időnkint egy-egy nagy vödör — de a nézelődő idegen nem is gondolja, hogy nemcsak a viz fö­lött, hanem mélyen a viz alatt is milyen kemény munka folyik. Éppen erre kíváncsi viszont az újságíró! Benn vagyunk a csőben... a mult héten érte et a Tisza med­rét az erős vasbetonból készült ke­szon, ahova leszállni készülünk. Ter­mészetesen lenn a viz alatt erősebb a légnyomás, mert ez a levegő szo­rítja ki a vizet a keszonbóí. Orvosi vizsgálatra van ezért szükség, mielőtt lemegyünk. A hidépitőmunMsok or­vosa: dr. Földes Pál tanársegéd meg­viaa^ii bennünket is. Exnyomás, sziv, tüdő rendben és máris kuszunk be­felé egy vastag cső nyitásán, amely a fceszonba vezet. Hatan éppen hogy egyidejűen természetesen mindig mé­lyebbre süllyed a keszon és egyúttal kívülről ujabb és ujabb vasbetonréte­geket építenek a tetejére. November közepére akarjuk elkészíteni ezt a husz méter mélységbe lenyúló al­építményt, amelyre ráépül azután maga a hidpilíér. Utána be ön tjük betonnal 'a Keszon belsejét is. Körül­belül 3420 köbméter megy majd bele. A többi hídnál nem kellett ilyen mélyre ásnunk, de a Tigza laza ta­laja megkívánja biztonsági okokból ezt a mélységét. Tizenegy »iSós motmuílog az iszapban Gossier mérnök negyven keszon­épitési munkálatot vezetett már és igy számos érdekes tapasztalatáról számolhat be nekünk. — A tiszapolgári híd építésénél mé­lyen a földben mamulcson tokra akad­tunk — meséji. — Nagy szenzációt jelentett egy 11 kilós mamutfog és egy hélméleres csontdarab. Itt is le­hetséges, hogy valami érdekességet tartogat számunkra a Tisza. A munkások nagyrésze most dol­gozik először 'keszonban. Érdeklődünk lőtök, nem érzik-e rosszul magukat. — Hát nem szeretünk nyomás alatt lenni — mondja egyikük szellemesen —, de szinte már az első nap telje­sen megszoktuk. Csupán az a baj, hogy sajnos csak1 15 gumicsizmát és befértünk a cső belsejébe amikör Mgy sajnos csau ro gumicsizmái es ránkzárják légmentesen & nyílást, han- I ad ak, /gy eléggé megviseli a cos sistergést hallunk és ezzel meg- saját ruhúnKat ez a munka. índni fokozatosan a levegő sűrítése egészen addig, amig el nem érjük a lenti nyomást. Egyszerre ijedten kapunk p íüiünkböz. Nagy nyomás fesktti meg a dobhártyánkat. Veze­tőnk mosolyogva kiált ránk: — Tessék gz orrból .befelé fújni a levegőt! Gyorsan eleget teszünk a felszólí­tásnak, valami pattan a fülünkben és máris rendbejön minden. Még né­hányszor kell 'ezt megismételnünk és inár el is értük a szükséges légnyo­mást. Megnyitják alattunk az ajtót, e^másra nézünk és biztatón mond­— Gyerünk a viz aíál Keskeny, meredek vaslétrán vezet le az ut. Sötétben mászunk egy da­rabig, fejünkre homok permetezik. Huszonkét méter hosszú, kilenc mé­ter széles terembe érünk. Oldala, te­teje mindenütt erős vasbeton, alja a Tisza feneke. Ez a keszon. Villany­lámpák fényénél husz munkás dolgo­zik benn éjjel-nappal hatórás váltás­sal. Bokáig, néhol majdnem [érdig sárban áíjva ássájk a laza talajt. — Husz móter mélyre keli lesüly­lyeszteni — magyarázza a munkálatok vezetője: Gossier Gyula mérnök. — A kiásott földet zsilipeken keresztül adják fei a munkások. Az ásással A hegesztésnél nehéz a lélegzés teszi hozzá- egy társa. — Ez azon­ban a mai nappal megszűnt. Bizony nehéz, Kemény munkát vé­geznek. A szakszervezet azonban fcü­őn kollektív szerződés keretében megfelelő fizetést vívott ki számukra: 408 forintot kapnak hetenkiint. Ezt a fizetést minden kétméteres süllyedés­nél 20 százalékkal emelik. Negyvenöt év a kesxanbtm Eleinte töbhen idegenkedtek a ke­szonmutikától, pedig ebben az eselben is csak a kezdet nehéz. Becsületes öreg kort lehet megérni e mellett is. Példa rá az öreg Sziívási Péter bácsi, aki feketekávéval kínál bennünket, amikor v[gre ujbói szabadiéve'gőrc Külön vaskamra is áll azok rendel­kezésére, axik esetleg mégis megkap­nák a keszonbetegséget. Hirlelen lég­nyomásváitozás esetén ugyanis a vég­tagokban szúró, szaggató fájdaímat lehet érezni. A vaskamrában azután megfelelő ievegőadagolássai kúrálják ki a betegexet. A "hatórás munka után /'gyééként mindenki jóadag, fi­nom feketekávét kap. lobbszoros bixíostsas A Iiidépitőknek külön áramfejlesztő telepük is van. Gerlei József mérnök tervezte és kivitelezte a, műszaki be­rendezésekel. Világos, tiszta nagy terem a gép­ház, ahova Gossier mérnök és Bonta József mérnök vezet bennünket. Százöt lóerős nyersoiajmotor fejleszti az áramot, dc tartalékban ott áll egy 55 lóerős is. Ha ezen e[romlanának, akkor a városi áramot használnák, de „biztosítékul még egy 120 lóerős benzinmotort Is tartanak. Igy három­szoros biztosítással folyik állandóan a munka. Á gépház melletti kis szobában la­kik Herczegh Antal gépész. Huszon­négy éve dolgozik hídépítésnél. — Már az a szokatlan, ha nem zug mellettem a gép — mondja. — Nem is tudnók másképpen jól aludni. A friss levegői három kompresszor nyomja le a keszonba. Ez ,is tökéie­les, ugyancsak háromszoros biztosi 3 Valamit az Anyag- és Árhivatalról Szegeden 3—4 kis textilüzem van. Leginkább kézi szövőszéke­kén termelnek. Kevés tőke és nagy nyersanyaghiány — ez az, ami megnehezíti ezeknek a kis­üzemeknek termelését. Mindezek mellett 25—30 embernek nyúj­tanak megélhetést. A partizánutcai Hirt-üzem is ilyen gondokkal küzködik. A na­pokban az Anyag- és Árhivalal­hoz fordultak nyersanyagért. Jobbról-balről Igyekeztek" meg­fogni a dolgot és hamar kendert és leni nem kaphatnak, gyapjú­hoz szerettek volna jutni, hogy a szövőgépek ne álljanak le. Kertész ur, az Anyag- és Ár­hivatal kender és lenosztályának vezetője egyszerűen kijelentette, hogy kiutalás pedig nincs. Az üzem kisméretűi s a kiutalás nem kifizetődő. Kertész ur kicsire nem néz és ,25- 30 munkás Szegeden nehéz tél előtt kenyér nélkül mára'd ... — Sietnünk keli nagyon az építés­sel — mondja búcsúzóban vezető mérnökünk: Gossier Gyula. — A jég megérkezéséig ugyanis "megfő[elő ma­gasságúra keli emelnünk; a külső, pil­léreket is. Reméljük, hogy sikerül ezt elérnünk, hiszen munkásaink igen szorgalmasan dolgoznak és már eddig is megelőztük a kitűzött munkapro­gramot. Az idén tehát szép karácsonyi aján­lással dolgozik. A munkásokkal telelő- Aziden lehat szép Karácsonyi ajan non tudnak állandó érintkezést larJdékot kap Szeged. Bmink benne, hogy tani, de ezenkívül külön kooogójeíe- ^sokára az uj had ívét is népü­ket is beszéltek meg, ha valariíürem-csöndes Tiszánk folott. zavar következnék be. (lökik) Tápéról eltávolították az önkényeskedő mérnököt A t'ápéi községi földigénylő bi­zottság 1946 őszén megállapodást kötött Káplán Gábor szegedi mér­nökkel, hogy elvégzi az ujbirto­kosok földmérési munkálatait. A megállapodás szerint holdanként 2.20 forintot kapott rólna. Az uj­. birtokosok türelmetlenül várták, mászhattunk (Termeszelesen megmt j mikor kezdődnek meg a munkála­tnegfeieLő eíőKészités után. — Hatvankét éves vagyok — mondja. — Először 1902-ben dolgoz­tam keszonban. Ott voltam az Erzsé­bet-hid építésénél is Budapesten. Ak­kor még sokkal nehezebb volt. Fák­lyával meg petróleumlámpa fényéné1 dolgoztunk lenn a viz alatt. Sokszor az orrunk is bedugult a koromtól. tok, hogy végre telekkönyvbe jus­sanak. > 1947-ben, közvetlenül aratás előtt meg is jelent végre Tápén Káp­lán Gábor, végzett is látszólag mé­rési munkálatokat. A megállapo­dás ellenére azonban holdanként Becsületes munkája után egy kevés 4.50 forintot szedett az érdekelt gaz­földet kapott a demokráciától. Most ! dáktól. De ezen túlmenően is há­mé g egy evig aicar dolgozni, hogy i „ , v . r lovat vehessen magának, aztán nyu-! marosan botrányba fulladt Káplán galomba vonul és otthon dolgozgat | mérnök/ tevékenysége. A tápéi rét­a sajátján. ben majdnem senkit sem hagyott j venni. meg régi birtokában, össze-vissza dobálta az uj gazdákat. Tari Jó­zsefnek 27 éves bérlete volt, kis sárkunyhót is tapasztott már raj­ta. Ennek ellenére Tápé másik vé­gén jelölte kji földjét Káplán mér­nök ur. Bán Béla, Horváth Lajos és Redenszki Antal is házacskát építettek réti földjükön, a mérnők azonban kiakolbolitotta őket. Mi­kor az érdékeit, gazdák panasszal fordultak a mérnökhöz, azzal küld­te el őket, hoigy »Tegyék kerékre a tanyát és húzzák át másik földre.« Tápén az elégedetlenség annyira felfokozódott, hogy pénteken "dél­után mintegy 80 főből álló ujgazda eltávolította a faluból az önkényes­kedő mérnököt, aki kifelejtette, hogy a nép szolgálatában áll és" | annak érdekeit védelmébe kell Keskenyfiimosztáfy. Mez szervezés, filmkölcsönzés, gépjavítás. Bndapasi, m Erzsébet-kBrnt 45. Telefen; 222—236. Október 15-én, 0§§Jgyf|§ff piftsiip 3 Tís*0 *2á,lodában Vendé^ekets/iv' : szemes délután fél 6 órakei látunk, Előadó. Kállai Gyula országgyűlési képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents