Délmagyarország, 1947. szeptember (4. évfolyam, 198-221. szám)

1947-09-07 / 203. szám

Vasárnap, 1947. szeptember 7. DPÍ MAUY AROKSZAG Szegedi VASARNAP Uj színi évad, uj feladatok A szegedi Nemzeti Sziliház hivatalosán közölte az 1947—48. évi műsortervét. Ezenkívül félhivatalosan kiszivároglak már a szerződtetésekről is híradások. Miután a Délmagyarország, minden vonatkozásban a nemzet érdekeit és a demokrácia védelmét szolgálja, szükségesnek tartjuk, hogy nem csak a színház produkcióiról mondjunk birálalot, hanem magával a színházzal és szervezetével is ^foglalkozzunk. Igy a nagyközönség előtt is lefektettük a demokrácia alapvető elveit, melyek figyelembevételével kísérjük a színház munkásságát az előttünk álló szezonban. A művészet fejlesztésére kultúrpolitikánk nagy gondot fordít. A demokrácia arra törekszik, hogy a művészetet és az irodalmat közkinccsé tegye: az írókat és művészekéi közelebb hozza a tömegekhez. A múltban a művelődésből kimaradlak a széles tömegek. A sokai hangoztatott «klebelsbergi» kultúrfölény, az uri osztály fölénya volt a dolgozókkal szemben. És e fölény fenntartása "érdekében kizáriák a széles rétegeket a kultura elsajátítása lehetőségeitől. Az elmúlt rendszer kultúrpolitikája elválasztotta a munkásosztályt az értelmiségi rétegtől és ez iiemcsak az iskolapolitikában nyilatkozott meg. Az elmúlt huszonöt év alatt művészek, tudósok — kevés kivétellel — elszakadlak a társadalmi átalakulás nagy kérdéseitől, azaz a tudomány és a művészet is elszakadt az élettől. Ezeket a hiányokat kéli a .demokráciának pótolni. Ezért tart a nemzet színházat Szegeden. A szegedi Hemzeti Színház és a demokrácia A múlt népellenes rendszere az embereket nemcsak gazdaságilag és politikailag züllesztette ie,. hanem kultúrában is. A kultura hamis eszközeivel huszonöt éven át szívós aknamunkával mételyezlek a magyar lelkeket. Újjáépítési munkánkban a kulturális újjáépítést is végre "kell hajtanunk és ezen a ponton kell foglalkoznunk elsősorban a szegedi Nemzeti Színház .szerepével a demokráciában. Vaszy Viktor személyeben tehetséges muzsikust és dirigenst, valamint szervezőt kaptunk,, dalszínház vezetésére az ország egyik legrátermettebb művésze. A drámai tagozatot még az elmúlt szezónban LelioUü Árpád vezette, azonban amilyen jó színész Lehotai, olyan gyenge igazgató volt. Vaszy szervezőkészségében bizolt H kultuszkormányzat, amikor a szegedi NemzeLi Színház élére nem állilolt prózai vezetőt. Vaszy Viktor igy prózai vonalon szakvéleményre támaszkodva készítette el részben műsortervéi, részben a szerződtetéseket. A művészetek közül a színjátszás az, amely a leghatározottabb és legközvetlenebb halassal van a társadalomra. Szinház és társadalom kölcsönhatását íégen felismerték, s ez a felismerés arra készlelte a társadalmai irányítani akaró erőket, hogy a színházat minél inkább bevonják, saját célkitűzéseik eszközei közé. A szegedi Nemzeti Szinház az államé, ezért kötelessége az állam álláspontját: a demokráciát közvetíteni a közönség felé. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével kell szegedi színházunkat ujjáépiteni. Az írjáépítés irányvonalai A szegedi Nemzeti Szinház háronitagozalu. Ez azt jelenti, hogy három irányú szervezési és nevelési munkának kell folynia, hogy elérje a nemzeliszinházi ni vét. A szervezési lennivalók kettősek : egyrészt tárgyiak, másrészt szellemiek. A tárgyi munkálatokat is két részre bonthatjuk; társulati és műsorpolitikai. A társulati kívánalmak három kifogástalan művészeti és egy technikai személyzetet kívánnak. Vaszy Viktor, m,nt muzsikus az operai tagozatot jól szervezte meg. Vizsgáljuk meg a prózai együttest, amely már az elmúlt esztendőben is sok kívánnivalót hagyott maga után. Eddig kifogásokát ps ígéreteket kaptunk a nemzet pénzéért, a türelmi időt nem prolongálhatjuk tovább, .mert szegények vagyunk. A prózai együttes szervezésénél — nivó érdekében — felelős vezető nem lehet megalkuvó. Nem lehet olyan tagokat keresni, akik ugy prózában, mint operettben egyformán megfelelnek. Nivót csak jó színészekkel és céltszolgáló — ebben az esetben a demokráciát — stílus kialakításával lehét megteremteni. Mást kíván a próza és mást kiván az operett. Nem osztozunk egyik laptársunk véleményével, hogy a prózai együttesben nincsenek elég «nagy» nevek. Tehetséges fiatalokra van szükség, akik alkalmasak arra, hogy a szegedi Nemzeti Szinház törzsét, amely föltétlenül stílust kell, hogy képviseljen — képezzék. Nagy nevek már nehezen nevelhetők, csak fiatal tehetségek alkalmasak erre a célra. .MüsQrpoIitfkája a színháznak olyannak kell, hogy legyen, amely visszatükrözi a demokrácia szellemiségét, a mult kulturális értékeit ismerteti és végül szomszédaink értékeit tolmácsolja. A szinház a felsorolt demokratikus müsorpolilikának csak ugy lud1 eleget J,enni. ha megfelelő és felelős dramaturgja van. A színháznak az elmúlt évben és az idén sincs — tudomásunk szerint — dramaturgja. Az elmúlt évben is a legtöbb kívánnivalót a müsorpolitika hagyott maga után és az idén is erősen jelentkezik a felelős dramaturg széléslátókörü műsor terve. Egyik laptársunk híradásában olvastuk, hogy Hegedűs Tibornál több színdarab van, melyekből az idei műsor részére válogat. Hegedűs Tibor kétségtelenül nagy rendezőink sorába tartozik, müsorválogatásától azonban félünk. Az elmúlt szezonban is kiválasztott két olyan színdarabot és ha jól emlékszünk még jnüfórditotta is ezeket a darabokat, melyeknek nincs' keresnivalója a Nemzeti Szinház színpadán. Hegedűs Tibornak a rendezőnek minden tiszteletet megadunk csak darabot ne válogasson. „Tükröt tartani a kor elé" Nem mellékszempont hogyan történik az ábrázolás. Igy jelentkezik színházunkban a tárgyi lennivalók után, a szellemi épilés. A szinjáLszás feladatát mind a mai napig Shakespeare határozta meg a legtökéletesebben: Tükröt adni a kor elé.» Nemzeti Színházunk feladata, liogy a valóságot tükrözze vissza és ábrázolja olyan módon, hogy előadásai nyomán az az élmé nyünk támadjon, minthogyha mi a valóság ggy fajtájával álltunk volna szemben. A valóság yisszalükrö zését két játékstílussal igyekszenek ma a színházak realizálni: naturalizmus vagy realizmussal. Felmerül a kérdés, melyiket a kettő közül? Könnyű feladat előtt áll eb ben az esetben a szegedi Nemzeti Szinház, amennyiben budapesti színházainkban ez a probléma már eldőlt. A budapesti Nemzeti Színház és Madách Szinház a realista ábrázoló művészet követője, mig a V-ig Szinház és Pesti Szinház a naturalista színjátszás hive. Szükségleien, hogy a két irányzatot letárgyaljuk, és szembeállítsuk egymássai, mert a közönség döntölt. A realista »zinházaknak fellünő sikerük van minden vonatkozásban, mig, a natu ralista színházakban a válság állandósult. Stílust, klasszikus dűrabok ren dezője adhat — ha állandóan Szegeden tartózkodik. Figyelemmel kell kisérnie a színészek produkcióit és állandóan javitani. Vendégrendező,, már csak fizikai okokból is, ezt a problémát nem tudja megoldani. A prózai együttes nem sorvasztható el "bármely tagozat előnyére. A szegedi Nemzeti Szinház müsorpolitikója A lefektetett szempontok figyelembevételével azt látjuk, hogy a prózai müsortervezet sok kívánnivalót hagy maga után. A mult értékeinek interpretálása kielégítő. Szigligeti Liliomfija kétségtelenül a legjobb magyar bohózat. Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről bemutalása is megfelel színházunk célkitűzéseinek. Ezzel szemben Szép Ernő: Egyszeri királyfi ja, sem irodalomtörténetileg, sem derno® kratikus szempontból nem indokolt. Érihetetlen, hogy Balázs-Kodály: Czinka Pannáját miért a prózai tagozat műsortervén közlik? A külföldiek közül örömünkre szolgál, hogy ismét találkozunk Shakespearrel. Csak azt nem tudjuk miért esett a választás pesszimisztikus alkotására? A vígság, atyjának, Moliere-nek «Úrhatnám polgára® időszerű. Értheteilen a mult világháború után annyi'a felkapott Klabund bemutató^, akinek • alkotásai irodalmi szempontból nem jelentősek. Szomszédaink majdnem teljesen hiányoznak a műsortervről, az egyedüli szovjetíró Szmirnov alkotásának kivételével. Tavaly egészen gyenge jugoszláv prózát láttunk. Az idén helye volna egy reprezentáns alkotásnak nem is szólva a románokról. Az ui magyar színdarabok teljesen hiányoznak. Végeredínéhyben a prózai tagozat műsorterve inkább ne' galivumokat tartalmaz. Az opera műsora igazolja Vaszy tehetségét és rátermettségét dalszínház vezetésére. A «belcanto» nagymestere Verdi három operával szerepel: Otelo, a nagy zeneszerző életének nagy összefoglalása és az olasz operairodalom csúcsát jelenti ez az opera. Nem jelentéktelenebb a Trubadúr és a Traviatta műsorra tűzése sem. Puccini villogó és virtuóz alkotásával szerepel: Gianni Schicchi-vel. Wagner alkotóművészeiében a Lohengrin korszakos fordulatot jelentett, igy örömmel üdvözöljük a műsoron. A franciák «hivatalos» nemzeti operája is bemutatásba kerül, Gounod: Eaustja. Alkotóerejének és termékenységének tetőpontján irta Rimszkii KorzakoV a Hópehelykét. A balett hivei is meglehetnek elégedve. Dclibes Sylviája közel áll a pantomikus táncjátékhoz és érdekes feladat elé állilja művészeinket. Hubay Csárdajelenete, Jemnitz: Divertimentöja is értékes produkciónak ígérkezik. Kenessey: Az arany meg az asszony-át nem ismerjük. A centenáris ünnepségek alkalmával' legmagasabb színvonalú történelmi operánkat tűzte műsorára színházunk, Eritel: Bánk-bán-ját. Hiányoljuk a műsorról Szmetana: Eladott menyasszony c. operáját. Szomszédnép nagyszerű fiának igen értékes alkotása, mely már magyar fordításban meg is van. Legvégül maradt '9z operett. A Jánosvitéz centenáris bemutatásán kivül,sem mint a mult 'értékeit, 'sem mint demokratikus életszemléletet hozó alkotásokat nem találunk a Szép Helénáii és Piros bugyellárison kivül. A szinház bérletpoliitikájárói,valamint a munkáselőadások szervezéséről is szükségesnek tartjuk, hogy megtegyük megjegyzéseinket, valamint szabadtéri előadásokra való felkészülésről, amit azonban helyszűke miatt más alkalomra halasztunk. DÁNIEL GYÖRGY. Móricz Zsigmond öt éve, hogy meghall Móricz Zsigmond, a nagy magyar regényíró. Móricz Zsigmond, szenvedélyes elszántsággal törte keresztül az addigi parasztábrázolás idealizáló formáit. Naturalista volt, nem mintha Zótfhoz járt volna iskolába, hanem mert a naturalista életszemlélet paraszti vérének törvénye. Parasztsorból származó iró, aki az együttélés és közvetlen tapasztalat alapjárt hivatott ábrázolója népének. Témáit a falu, kisváros és ritkábban a történelem köréből választja. A feudális világ nyers ösztöneit, a szenvedélyek rabjait, durva önzéseit, kapzsiságát és telhetetlen érzékiségét senki nem teregette ki annyira élethűen, mint Móricz Zsigmond. Ezek az irásai azonban a maguk korában csak támadásba részesültek. Nem a társadalom javult meg, hanem az irót kisérelték meg elhallgattatni. Szerető visszaemlékezés hangulatában nézi a falut. Nyelve a legtisztább, legérintetlenebb, öserejü magyar nyelv, egyiké irodálmunk legnagyobb értékeinek.