Délmagyarország, 1947. augusztus (4. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-10 / 181. szám

Vasárnap, 1947. augusztus 10. D K LMAOVMJ (1K5ZAG Szegedi VASÁRNAP Egy emigráns küzdelmes élete - állandó harcban a reakció ellen A szegedi munkásmozgalom első világháborúból ismert személyisége,. Csonka János géplakatos Franciaországban emigrált,, olt résztveit a francia munkásmozgalomban az ottani baloldali magyarok munkaiában. Nemrég érkezett haza "Szegedre és elbeszélgetett élményeirőlv különösen a külföldi munkásYuozgalomban eltöltött éveiről és munkájáról. ' Csonka Jánost a háború ideién a Szegedi Kenderfonógyárban osztották be munkára. Wallisch-sal, aki később az osztrák Schutzbund felkelésének igen neves magyar származású szervezőie volt, épitette ki a munkásmozgalmat a Szegedi Kendérgyárban. Sztrájk a szegedi kenderfonógyárban — Az első akciónk az volt — emlékezik vissza Csonka — hogy kértünk 25 százalékos béremelést s mert nem teljesítették, leálltunk. Egy század katonaságot rendellek ki a sztrájk letörésére, de a katonák mikor látták, hogy egyszerű munkásemberekkel állnak szemben, akik egy darab kenyérért akarnak harcolni, a mi pártunkra álltak, mint a Népszava annakidején meg is irta. Mi megkaptuk jogos követelésünket, de az akkori katonai városparancsnokot leváltották. — Kénytelen voltam a sztrájk szervezése miatt elmenekülni Szegedről a fehér terror elől Jugoszláviába. De mielőtt átmentem, resztveltem egy akcióban, amely arra irányult, hogy a Szegeden lévő nagyobb ' fegyverkészleteket, ágyukal átcsempésszük a magyar tanácsköztársaságba. Ennél az akciónál fogták el Kovács Pétert, az asztalos szakszervezet egyik felelős tényezőjét, aki a fegyverek bevagonirozását magára vállalta a katonák helyeit, mert a katonákra azonnali halál várt volna. A katonáknak nem lett baja. Kovácsot életfogytiglani kényszermunkára ítélték a franciák és kivitlék magukkal. Bodor és Fátyol, kecskeméti elvtársak is ekkor kerültek francia kézre, ők buzdító röpiratokat csempésztek át a tanácsköztársaság területéről Szegedre és ők is életfogytiglani kényszermunkát kaptak a franciáktól. Mindhármukat kivitték. André Mariy megmenti a magyar kommunistákat — Menekülésem közben jugoszláv munkáselvtársaim nagy szolidaritással fogadtak és kisegítettek Franciaországba, ahol sikerült összeköttetésbe jutnom a francia kommunista parttal. Egy szervezetbe dolgoztam a francia kommunista párt legendás nevü vezetőjével, André Martyval, aki ugyan 1926-ig börtönben ült, de aztán sikerült a munkásoknak kiszabadítani, .azáltal., hogy számtalanszor beválasztották őt a francia törvényhozásba. Az ilymódon kiszabadult André Martynak sikerült kimenteni a francia börtönből Bodort és Fátyolt. Kovács Péter akkor már meghalt. Harcban Hitler ellen Csonka elvtársunk részt vett az emigráció egész ideje alatt a francia munkásmozgalomban és állandóan segélyakciókat szervezett a magyar proletárforradalom menekültjei érdekében. A háború kitörésekor önként jelentkezett a francia hadseregbé, leszerelése után résztvett az ellenállási mozgalomban. —' A Magyarországról emigrált Glass Imre mérnök sajátmaga gyártott robbanószereket és az általa megszervezett hármas, ötös csapatokban kimentünk Páris környékére és a fontos átvonulási csapatokat felrobbantottuk. Glass az első közé tartozott, aki a német lelövését tűzte ki célul és sikerrel végre is hajtotta számos esetben, anélkül, hogy el tudták volna fogni. Segítség az uj Magyarországnak • A felszabadulás után, a független magyar mozgalomban tevékenykedett. Gyűjtést rendeztek ' Franciaországban, segélyakciókat szerveztek, az összegyűjtött pénzeket átutalták, fgy 200.000 árvagyermek megsegítésére küldtek természetbeni és pénzbeli támogatást, a Franciaországon keresztül visszatérő deportáltakat segélyezték, a dorogi bányásztragédia hozzátartozóinak megsegítésére elég tekintélyes összeggel járultak, az MNDSz-nek 'több mint 280.000 frank értékű gyógyszert küldtek, Tilcfyné felhívására ui ruhákat gyűjtöttek a magyarországi elhagyott gyermekek javára. — Julius 14-tém, g francia szabadságharc ünnepén magyar ruhában, nemzetiszínű lobogóval vonultunk fel, tünteLve a demokratikus Mai gyarórszág mellett. Egyelőre pihenni jöttein haza. A mozgalmas élet megviselte a szivemet. De viszszamegyek- tovább folytatni megkezdett munkánkat, amit a demokratikus Magyarország pépszerüsitése érdekeben végzünk. Ha odakint elvégeztem hivatásomat, végleg visszatérek, hogy itthon is részlvegyek a demokrácia építésében. v A háború befejezése óta két év telt el. A kemény háborús megpróbáltatások után, végre millió és millió szovjet polgár visszatérhet a békés temetőm unkához. Ma már nem a hadijelentések állanak az ország ügyeimének középpontjában, hanem a megszállást oly Kegyetlenül megsinyíeü nemzetgazdaság újjáépítése, a kuliura továbbfejlesztése és a nép életszánvonalának emelése. Milyen hatással vau áz irodalomra ez a nagy változás, ami a szovjet nép éleiében történt? Melyek a legjellemzőbb témái és alakjai a háboruutáni irodalomnak? A szovjet irodalom ereje és meggyőzőképessége az, hogy mindig az élettel való szoros, eiszaklihatatian kapcsolatra támaszkodik. A polgárháború első éveitől napjainkig az ország legkedveltebb irói és költői azok voltak, kiknek müvei a nép életét tükrözték vissza. A szovjet irodalom e jellegzetes vonása legjobban a nagy Honvédő Háború évei alatt mutatkozott meg. Az ekkor megirt legjobb prózai és költői müvek a szovjet nép függetlenségéért folytatott önfeláldozó harcáról, a Szovjel Hadsereg hősiességéről, álhalalosságáról és legendás tetteiről szóllak. De a háború évei alatt is jelentékeny helyet hagyott a szovjet irodalom a hátországi élet ábrázolásának, a munkások és parasztok hősies munkájának, amellyel a frontot segítették. A szovjet irók több jelentékeny müve, mint pl. Panfjorov nagy regénye, «Harc a békéérb, ábrázolja a front és a gyárak közti szétszakilhatatlan kapcsolatot, visszatükrözi a gyárak munkár tinak kiapadhatatlan energiáját, mellyel óriási mértékben hozzájárullak a győzelemhez. A fronton lévők, a Szovjet Hadsereg katonái és tisztjei, éreztek ezt a szoros kapcsolatot a hátországgal és sokat gondoltak arra, hogy mi lehet otthon, a gyárban, vagy a távoli faluban. A háború az ellenségtől rákényszeritelt nehéz megpróbáltatása volt a szovjet népnek. Ezért a háború legnehezebb éveiben is, a lövészárkokban lévő szovielemberek gondolatai és érzelmei mindig visszatértek arra, hogy mi lesz a Iiáboru után és hogyan lehetne a 'háboruutáni életet még a háború előttinél is szebben és jobban felépíteni. Jellemző erre a gondolkozásmódra a fiatal szovjet iró, Ovjecskin elbeA Szovjetunió irodaima a háború után szélése: »Üdvözlet a frontról®, amely egyaránt felkeltette a kriLikusok és az olvasók jjigyelmét. Az elbeszélés eseménye háború alatt játszódik le, de témája és szereplőinek beállítottsága már a háború utáni időre irányul. Tartalma nagyon egyszerű: Szpivák kapitány a kórházban, majd falujában töltött szabadsága után visszatér a frontra. Frissen szerzett tapasztalatairól elbeszélget földijével, Rudenko hadnaggyal, Ék'i a liáboru előtt gazdász volt ugyanabban a faluban. A barátok visszaemlékeznek közös munkájukra és terveket szőnek a jövőre. Gondolataikat levél formájában akarják elküldeni azoknak a munkatársaiknak, akikkel együtt dolgozlak a földeken. Ebben a levélben árról számolnak be, hogy mit nyitott meg számukra a háború és a harc a-fronton. A háborús tapasztalat nemcsak a szovjet nép hatalmas, kiaDadhatatían erejét mutatta meg, hanem azt is, hogy ez a nép egy uj, magasabb lépcsőfokra emelkedett. Az emberek megértették, hogy mire kepesek. A háboruutáni életnek.teljeseonnek és jobbnak kell lennie. Ovjecskin regényére jellemző - hőseinek rendíthetetlen optimizmusa. A liáboru még nem végződött be. Az elbeszélés hősei még az állásokban kis lámpa fényénél irják levelüket, de ez nem ingalja meg őket abban, hogy biztosan nézzenek a jövőbe, tervekei szőjjenek és világosan maguk elé képzeljék, hogy mi fogja a holnapol betölteni. Terveikben és gondolkodásmódjukban világosan megmutatkozik az eienhaladó szovjet ember lélektana, aki a biztonságos jövő gondolatával és a szabad munka légkörében nőtt fel. Hasonlítsuk össze ezeknek az ein bereknek a gondolatait és érzéseit melyeket a háború befejezésének közelsége váltolt ki, a Priestley hires regényében, »Ifárman uj öltönyben* szereplő hősök érzelmeivel: A háború befejeződött és a három bajtárs, aki a lövészárokban jót, roszszat megosztott, visszatér a békés életbe. Most mutatkozik meg azonban, hogy vége az ideiglenes háborús egyenlőségnek. Priestley alakjai viszszakerülnek az osztályellenes társadalomba. Köztük állnak azok a válaszfalak, melyeit a burzsoá társadalomban az embereket egymástól elválasztják. Maguknak kell a háboruutáni problémákat megoldani, mindenkinek a saját lehetősége szerint. Milyen ellentét van Priestley csalódott, néni magabiztos hősei és a szovielemberek Között, akiket Ovjecskin ábrázol elbeszélésében! A szovjeleinberek biztosak a sajátmaguk és a közösség jövőjében, náluk ez a két fogalom szorosan egybekapcsolódik. Tudják, hogy erejüktől, értelmüktől és akaratuktól függ a jövő. Ebből fakad optimizmusuk és ezért tudják a szovjet elbeszélés hősei jóelőre kiszámítani a jövőbeni tevékenységüket, azzal a biztos tudattal, hogy az ugy is lesz. Malcev nagy regényének, »Forró források«-nak 'szinten ez a tárgya. Egy szibériai mezőgazdasági szövetkezetet ir le a háború napjaiban, az oltani emberek lelkivilágát és azokat a nagy változásokat, melyeket a háború bennük előidéz. A falusiak egész sora vonul el az olvasó előtt: a szövetkezel vezetői, élenhaiadó emberei és a széles paraszti tömeg. A regény nagy érdeme, hogy megmulatta, hogyan nő ez a Lömeg a háború napfaiban és hogyan emelkedik a társadalmi öntudat magasabb fokára. — tlt egy egyszerű parasztasszony: Kasztva. A férje a fronton van. A félszeg, félénk Nasztya lassacskán belevonódik a szövetkezet életébe: ezt a nem mindennapi asszonyt természetes esze és akarata a falu. neves emberei közé állítja. A regény megmulatja, hogy a háború kedvezett a hasonló folyamatoknak. Tágította a parasztok Iátkürét és segített megérteni, hogy az ő érdekeik és az állam érdekei azonosak. A regény helyesen mutatja meg, hogy miben rejlik a szövetkezet ereje és miért volt képes a szovjet parasztság hatalmas áldozatokra a szocialista haza megvédése érdekében. Eddig az első háboruutáni év legjellemzőbb müveiről beszéltünk meszéllünk. melyek a békés életnek és munkának voltak szentelve, A szovjet irodalomban természetesen még most is jelentékeny helyet foglal el a háborús téma. Ez a tárgy még sokáig fogja magára vonni minden országban az iróic figyelmét. Most már azonban a háborús tárgynál is észre lehet venni bizonyos változást. A téma középpontjába a szovjet ember került élményeivel és azzal, hogy hogyan viselte el a fizikai és erkölcsi megpróbáltatásokat, melyek elé a háború és annak következményei állították. A »Fehér vonat* cjmü regény irója, Panova, egy sebesültszállitó vonat életét beszéli el. Az elbeszélés hősei szovjet orvosok. Egyikük, Bjelov, át ván Imtva az orvosi tudomány magas humanisztikus eszméitől. ö irányítja a munkát és igyekszik a sebesülleknek a lehető legnagyobb segítséget nyújtani. Ezt nem mindig sikerül tökéletesen megoldani, a hiányos felszerelés, a személyzet emberi'hibái és adminisztratív nehézségek miatt. Bjelov azonban lelkiismeretesen pkarja teljesiteni a reábízott magas feladatot és az fjbeszélés bemutatja, hogy a szociális közösség, amelyben Bjelov dolgozik, mennyire segiti "őt az eszmény megvalósításában. (Ez a regény magyarul is1 megjelent az Uj Magyar Kiadónál.) Érdekes ezt a szovjet elbeszélést összehasonlítani a hires angol iró, Corinin »Réz tábla a kapu alatt* cimü regényével. Ennek középpontjában egy becsületes fiatal orvos, Andrews Menson áll. Ö is lelkiismeretesen gondol arra, hogy az emberiséget fogja szolgálni és az orvostudományt a betegségek gyógyításának szolgálatába fogja állilani. De kitűnik, hogy a kapitalista rendszerben p betegek ayógvitása éppen olyan üzlet, mint a többi? Ezekben a társadalmakban az orvos nem a beteg állapotával kénytelen törődni,- hanem a klinika jövedelmével. A fiatal örvös ábrándjai ellenlétbe kerülnek á burzsoá társadalommal. Menson kénytelen kompromisszumot kötni és ebben rejlik a regény hősének tragédiája. Megmutatkozik, hogy a társadalmi körülmények viszik a rendes embert a rossz, társadalomellenes tettekre. Csak a legnépszerűbb szovjet prózai müveket ismertettük, azonban igen sok nemrégiben feltűnt uj név is képviseli most a szovjet prózát. Remélhető, hogy a közeljövőben sok uj, jelentékeny mü fog megjelenni, melyek részletesen és sokoldalúan fogják bemutatni a békés szovjet társadalom háboruutáni életét.