Délmagyarország, 1947. augusztus (4. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-31 / 197. szám

VUág proletárjai egyesüljetek! l-es lista: Jólét, rend, függetlenség a Magyar Kommunista Pártra! A MAGYAR KOMMUNISTA PART DELMAGYARORSZA.GI NAPILAPJA IV. évf. 197. sz. ÁRA 40 FILLÉR Szeged, 1947 aug. 31. Vasárnap A DOLGOZÓ NÉP BENNÜNK BÍZIK Irta: RÁKOSI MATYAS A választási hadjárat folyamán kiderült, hogy gyűléseinkre sokkal nagyobb számban jönnek el a falu és város dolgozói, mint bármely más párthoz. Különösen ui jelenség, hogy rengeleg £ gyűléseinken résztvevők közt az asszony és lány. akik a férfiakkal vállvetve lelkesednek és helyeselnek mindahhoz, amit Párlunk elvégzeit munkájáról vagy jövendő terveiről mondunk. Az 1945-ös Választásokhoz képest kétségkívül nagyon komoly a változás. Ma, dacára annak, harmadik éve van aszály, hazánk élelmezése, gazdasági helyzete és az összpolitikai légkör hasonlíthatatlanul egészségesebb és bizakodóbb, mint két évvel ezelőtt. Ennek megfelelően a demokrácia — és benne elsősorban a Magyar Kommunista Párt — a jó végzeit munka tudatában néz a választások elé. A régi uri rend hivei, akik 45 Őszén olyan magabiztosak voltak dolgukban, most, a népellenes öszszeeskúvés leleplezése után, csüggedten,. megzavartan és sok egymással acsarkodó kis párlra töredezve mennek a választások elé. Gyűléseinken gyakran szóba kerül. hogy amikor a felszabadító Vörös Hadseree közel yoll, a fasiszták bárom 'remlitrret ijesztgették az embereket. Az első az volt: ha a kommunisták szabadon működhetnek, azzal kezdik, hogy megnézik mindenkinek a tenyerét. Akinek a tenyere puha, azt mint úriemberi jól irányzott tarkólövéssel mindjárt ki is végzik. A másik leendő — a fasiszták szerint — az lett volna, hogy a templomokat azonnal lezárják és csak akkor nyílják meg, amikor mozivá vagy színházzá alakították át. A harmadik ijesztgetés a kolchöz volt. A kommunisták első dolga eszerint az lett volna, hogy a paraszti birtokokai azonnal nagy ko'chózzá ragasztották volna össze ,és ezekben a kolchézokban — a fasiszták leírása szerint — mindenki egy yáIvuból merítheti a csajkájába a közös zupát, egy közös takaró alatt alszik a paraszti hép és közben persze a feleségeket is összecserélgelik. Amikor ezekről a fasiszta rémhírekről beszélünk, a hallgatóság rendszerint jóizü kacagásba tör ki.' Ilyenkor hozzátesszük: most kacagnak, pedig annakidején bizonyára maguk is bitiek ezeknek a rémhíreknek. Amire röglön elhangzik a válasz: «De most már nem hiszünk!* És valóban: ma már nem hisz a magyar nép gondolkozó zöme ezeknek, melyek még az 1945-ös választásokon is annyi kárt okoztak a Kommunista Parinak. A magyar dolgozók azóla meggyőződtek róla hogy a kommunisták rengeleg, háborúban megrongált templomot hoztak rendbe. Meggyőződtek róla. „hogy nem kólehőzt akarunk, hanem minden gondunk, a földhözjuttalotlak, a kisbirtokosok, a paraszti gazdaságok megerősítése és felvirágoztalása. Megismertek bennünket mint rendes, szavatartó, önfelálldozó és fegyelmezed magyarokat. Ismerik és értékelik azt a kezdeményező és vezető szerepet, amit Párlunk a földosztás körül, az újjáépítés terén,.a jó pénz megteremtésében, a 3 éves terv kidolgozásában és megindításában, a hadifoglyok hazaliozalalában és száz más téren végzeit. Elsősorban ezért jönnek hozzánk. Ezérl helyeselnek lelkesedve és piruló orcákkal nemcsak a város és falu dolgozó férfiai, hanem egyre növekvő számban a parasztasszonyok, parasztlányok, de a város munkásasszonyai és leányai is. De van még egy ok, ami döntő szerepet játszik abban, hogy gyorsuló iramban fordul felénk a magyar nép bizalma. Az összeesküvés mely vissza akarta állilani a régi uri rendet, hogy a földhöz jutott parasztok helyére újra a régi nagybirtokosokat legye, mely az ipari munkásokat a régi Rabszolgaságba akarta visszalökni, sokszázezer gondolkodó ember szemét nyitotta fel. Az ujgazdák, akiket a suttogó propaganda eddig is azzal ijesztgelelt. hogy fordul még a világ s akkor elveszik íőlük a földet, jól tudják, hogy az ezer és lizezer holdak volt urai, a grófok, hercegek. .még évtizedek múlva is azon törik a fejüket, hogyan ragadhatnák vissza a paraszttól a birtokot. A földhözjuttatottak csak ugy, mint a magyarság Lobbi dolgos rétege, keresik azt a pártot, amelyre bizton támaszkodhatnak, s amelynek működéséből me^yőződhettek arról, hogy egyedül és kizárólag a dolgozók érdekeit védik. A felszadulás óla eltelt idő megtanította őket arra, hogy ez a párt a mi Pártunk, a Magyar Kommunista Párt.Meglanultak bennünket, mint becsületes,, önfeláldozó, fegyelmezett és dolgozni tudó pártot tisztelni. Tudják, hogy a felforgatásra a demokrácia véres leverésére, vagy szörnyű háborúra spekuláló régi uri renddel szemben a mi Párlunk akarja megteremteni azt a békét, nyugalmat és rendet, melyben újjáépülhet annyit szenvedett szegény hazánk. Meggyőződlek róla, hogy mi védjük leghatározottabban a kisemberek vagyonát és biztosak abban, hogy ezt fogjuk tenni a jövőben is. Mégpedig piinél erősebbek leszünk, annál több ifikerrel és eredtnértnyel. Ezért jönnek hozzánk, ezérl bíznak bennünk és fognak augusztus 31-én az l-es listára szavazni, arra a listára, amely felett ott áll a Magyar Kommunista Párt és az egész dolgozó nép jelképe, a vörös csillagos nemzeti lobogó! 9 A &zovjétiíiftio jóiáhiigj^ia st magyar békeszerződést Magyarország visszanyerte teljes fligqe lengéiét A moszkvai rádió jelenti pénteken este 22 óra 30 perckor: A Szovjetunió legfelsőbb tanácsának elnöksége a Magyarországgal 1947 február 1®-én Párisban kötött békeszerződést ratifikálta, miután azt a Szovjetunió m'niszter fa ácsa á iiísgá! a és megerősitctte.Ugyanesak elrendelte a Szovjetun ió legfelsőbb tanácsának elnöksége az Olaszországgal, Romániával.Bulgáriával és Finnországgal kölö tl békeszerződés ratifikálását ás. Budapest, augusztus 30. A kormány tagjai szombaton délelőtt fpgadták a bel- és külföldi sajtó képviselőit. A sajtóértekezleten Boldizsár Iván tájékoztatásügyi államtitkár az alábbi kormánynyilatkozatot olvasta fel: Az egész magyar közvélemény rendkívüli örömmel fogadja a hirt a magyar békeszerződés ratifikálásáról, ami a negyedszázados liábo_ rus kórszak végéi és hivalalos be| fedezését jelenti. Ez a lezárása annak a kornak, amely .a háborúba és a pusztulásba vezetett. Ez a liáboru majdnem egymillió magyar ember életébe és nemzeti vagyonunk felének elvesztésébe került. Ebből a pusztulásból csak a baráti kezek segítségével sikerült uira magunkhoztérnünk. Abból a lényből, hogy a béke ratifikálása ínég n választás előtt történik, hogy a Szovjetunió legfelsőbb tanácsának elnöksége a ratifikálást augnszDi l-es kockába tedd a keresztet Jde. & ke\eézte£ Szavazólap • ."....l i. t.ll.w. ."....l i. t.ll.w. í . _ — • • • • atSSSSáinM. ! BZag/mr Reouetl F8£b«»!iíim*sí Frval Választási 3»9velsé««. Ilyen szavazócédulát kap minden szavazó augusztus 31-én tus 29-én elrendelte, a demokratikus Magyarország iránt való bizalom ujabb örvendetes jelét látjuk. Erre a bizalomra méltók leszünk. Ez az augusztus történelmi jelentőségű Magyarországnak. Első napján megkezdődött a hároméves terv, amely már nemcsak a romok újjáépítését, hanem az ui .Magyarország felépítését is jelenti. Az utolsó napján lartjuk a második szabad választást és a választás plőlt visszakaptuk teljes szuverenitásunkat cs függetlenségünket. A szuverén és független Magyarország politikája ugyanaz lesz. ami a felszabadulás óla eltelt három éven át volt: Kölcsönös bizalom és tartós barátságon alapuló együttműködés a békét aláíró nagyhatalmakkal, szomszédainkkal, elsősorban a szomszéd nagyhalalommal, a Szovjetunióval, amelyhez a felszabadulásunkéri érzel! bála elszakíthatatlan szálai! is fűznek. Hiszen kifejezhetetlen az az áldozat, amelyet a szovjet népek a magyar szabadságért hoztak. Beméljük. hogy a hékeokmányok letétele. ,a békeszerződés életbelépte'écének utolsó momentuma is rövidesen megtörténik. A magyar parlament által ratifikál! békeszerződés példányát már elküldtük Moszkvába, hogy a békeszerződés rendelkezései szerint a többi ország által ratifikált példánnyal együtt olt elbeIvezzék.