Délmagyarország, 1947. július (4. évfolyam, 146-172. szám)

1947-07-13 / 157. szám

E'öB£2íáBfiy3 s VA II laj pusziliijsa Szegeden Dr. Magyar! István, Szeged város tüdőbeteggondozó vezető orvosa zissal, egy-egy egyén az élete folyamán többször is. Ezeknél a betegség lefolyása könnyebb természetű, meri annyi ellenálló képességgel rendelkeznek, hogy a lielegség nem tesz bennük nagyobb kárt. És nyugodtan pusztíthatott eddig, mert nem állnak rendelkezésünkre azok az eszközök, amelyekkel gátat vethetnénk terjedésének." ^Naponkint látunk családi exislcnciákat öszszeonilani, mert kidől a család teje. Naponkint látunk súlyosan fertőzött gyermekeket, akiket szeretnénk intézel he elhelyezni. Sem elkülönítésre, sem intézeti kezelésre nem gondolhatunk, mert nincs a tüdőbetegek részére Intézeti ágyunk. Szegetlen 2»ö egyén halt meg l,ttdőhajban évente. Ezzel szemben a Tüdőbetegotthon mindössze 44 ággyal rendelkezik, a klinikák és a kórházak pedig csak kivételes esetben vehetnek fel tüdőbetegeket, mert ott is kicsi az engedélyezett ágyak száma és azokat zsúfolásig megtöltik más betegek. Szegedtői Budapestig a Tisza-Duna közéhen, ezen az óriási területen nincs egy nagy befogadóképességű lüdőbetegkórház. De baj van az ápolási költségek előteremtésével is. A tüdőbaj a kis emberek betegsége. Van egy kis házikója és néhány hold földje. Jaj neki, ha ő maga, vagy valamelyik , .. — . családtagja megkapja a tüdőbajt. Szelahósai hosszú generációkon keresz- génvségi bizonyítványt nem kap s a tüi gyakran fertőződhetlek tuberkuló- • kórházi kezelési költségek felemészSzegeden kereken ezer ember szenved nyilt tűdővészben és terjeszti a bait tovább. Minthogy régebben a tüdőbaj majdnem kizárólagosan a szegény emberek betegsége volt, legnagyobb számban a külvárosok lakói között, a szegény negyedekben találtuk őket. Ezeknek a "városrészeknek u fertőzési arányszáma ma is még a lakosság 10—11' ezrelékét teszi ki. Feltűnő, hogy a telepeken, bár szegény emberek laknak, de mivel higienikusabb lakásviszonyok között élnek, a fertőzők arányszáma mindöszsze 3 ezrelék. Ugyanez a helyzet a tanyákon és falvakban is. A tüdővész terjedése az utóbbi időben jellemző, hogy lassankint bekúszott a város palotasorai közé is és azok, akik eddig a tüdőbajt csak hirből ismerték, akik eddig az élet napsütéses oldalán járhattak, most kezdenek vele megismerkedni. Másik szomoru dolog, hogy a tanyák és falvak lakosai közölt igen sok sulyos esetet látunk. Ennek megvan a maga járványtani oka. A íaaosokat ugyanis felosztjuk primitivus és szociális egyedekre. A primilivusok a falvak és tanyák lakosai, akik még nem vészelték át, generációkon keresztül nem igen találkoztak a tüdővész bacilusaival, nem volt alkalmuk fertőződni. Ha ilyen egyedek kapják meg a tüdőbajt, ezeknél a lefolyása sokkal súlyosabb. A szociális egyedek, vagyis a városok tik kicsiny vagyoniicáját. Sokszor elő- JUHÁSZ GYULA: fordul, hogy ha ajánjuk neki a kór- j házi felvételt, nem fogadja el, inkább ' választja a halálai való cimborasá- j got és fertőzi tovább a családját. A ! bclegsegélyzők is mindössze egy évig A végeken, hol a magány zeng viselik tagoknál kórházi költségeket, Vihar hárfáján^ éneket, családtagoknál pedig mindössze rom hónapig. Kérdem én, melyik tüdőbaj gyógyul meg három hónap alatt, vagy akár egy év alatt? Nagy baj az is, hogy nincs külön szűrőállomásunk gyermekek részére, a házasság előtti vizsgálatokra és az élelmiszeriparban fogíalaloskodök ellenőrző vizsgálataira. Ezek órákat kénytelenek közös várószobában tartózkodni súlyos- fertőzőkkel, egy olyan várószobában, ahol a leggondosabb .takaritás és fertőtlenítés 'mellett is hemzsegnek a kórokozók. Márpedig tudjuk, hogy a csecsemőknél az első hat hónapban a tjuberkolózissat való fertőzés majdnem egyenlő a halállal. Mindennek nem kellene igy fenni. Ugyanis senki sem szüretik tuberkolózissal fertőzötten. Ha születés után mindjárt el tudnánk látni védőoltással az újszülötteket, védve volnának három évig a fertőzéstől, éppen abban a kritikus korban, amikor a fertőzés oly nagy veszélyt jelent számúiéra. Késik óvódák napközi otthonná való átalakítása. Az iskolák fekvőcsarnokait még mindig nem tudtuk megnyitni. Az itt elmondottak parancsolólag rá azoknak a hiányoknak a Kárpálokon zokogva átment, Magyarország, A költőd voltain én neked! Virrasztottam és elborongtam És daloltam száz árva dalt, Itemélve csöndes elbukottan Magyarország, Neked egy végső diadalt. Voltam remetéd és szegényed És jszámüzötled, messze én, Te voltál nekem álom, élet. Magyarország, Ha haldokolt minden reményi Most, én anyám, hogy élsz nyomorban, Egészen koldus fél halolt, Soha még igy tiéd nem voltam, Jövő napjától piros orcád. , Szabad ország, Én a te költőd maradok! Asszonyo^nak Egyszer megfogott egy kisfiú, meséljem el neki töviről-hegyire, hogyan készül az asztal. Sok tűnődés után igy kezdtem: — Az asztalhoz való fa erdőn található. Az erdőőr fütyörészve kerülgeti a rengeteget. Fizetést kap, jön-megy, fárad kopik a csizmája, szakad a ruhája, az erdésznek évről-évre hűségesen jelenti: az erdőben nincs seinini hiba, a iák szépen vastagodnak. Az erdész levelet ir az erdőbirtokosnak, közli a kerülő észrevételeit. Ezért ő is fizetést kap, nyilván megérdemli, hiszen levélirássat töri a fejét, fárad olykor még ő is bejárja az erdőt. Megtekinti, hány faóriást csavart ki a vihar, és — és jelent. — Azt lessék mondani — vágott közbe a kisfiú —, hogy az asztalos mit csinál? — Ne türelmetlenkedj — szóltam nyugodtan —, mert az asztalos eddig semmit sem csinálhat, amig az erdőről nem jut hozzá a bútornak való jó fa. Amint láttad, az erdőkerülő és az. erdész lövés-menéséből még egyáltalán sehol sem látható a jövendőbeli asztal. De tegyük fel, hogy lön a tiz alattomos fatolvaj. Ezek kivágnák tiz szál derék fenyőt, azzal a sunyi szándékkal, liogy azt' lecsúsztatják, s eladják a güterosnak, hogy az deszkát fűrészeljen belőle, az asztalos meg nekikezdhessen az aszlai készítésének. Ki is döntik a tiz szál fenyőt, s ebből már nyilván látni, hogy" a fa útban van az asztallá változás fejé. — Hála Istennek, — sóhajtott megkönnyebbülten a kisfiú. — Na, na, ne siess ugy, mert jön ám az erdőkerülő elfogja a toivaj favágókat. Dutyiba küldi őket. Jelenti a dolgot az erdésznek, az meg ismét levelet ir a birtokosnak, közben a csendőrök jegyzőkönyvbe veszik a tolvajok vallomását, azután bekísérik őket az ügyészségre. Ott a vizsgálóbíró is jegyzőkönyvet készít róluk. A tolvajok, nevét a fogházigazgatóság beírja a foglyok névsorába. A tolvajokat őrzik, az őrök éjszakáznak, fáradnak, fárad a vizsgálóbíró is, az' ügyész is, a védőügyvédek is, a törvényszék is; a fatoivajokrél irnak az újságok és mindenki kapia a fizetést, aki csak törődik a tolvajokkal, mert ugyebár, hasznos dolgot végeznek... -- Ne tessék viccelődni, bácsi — szakit félbe a kisfiú kedvetlenül. — Azt tessék már mondani, hogy mi lesz a kivágott fákkal... — Ja, persze — kaptam észbe —, hogy mi lesz a kivágott fákkal? Hát bizony elkorhadnak idővel, s nem valók azok már tűzre sem, nemhogy asztalnak. Nem is lesz addig az erdőből asztal, amig nem jön egy sereg éhes favágó, amig nem jön. a" rendeAZ ASZTALOS MESEJE Irta: NAGY ISTVÁN lés, hogy valakik asztalt szeretnének vásárolni. Ekkor aztán az erdész felfogadja az éhes favágókat, akik fizetésért kivágják a fákat. Az erdész felügyel rájux, ha nem ügyelne fel, a fákat akiior is kivágnák, hiszen szükségük van a keresetre. Megkapnák ők ugyan a pénzt a gáterestől az erdész nélkül is, hiszen az erdész is attól kapja a pénzt, amiből a fadöntőkne'k fizet. Igen ám, csakhogy a favágók bizonyára maguknak tartanák meg az egész összeget. Ugy pedig miből fizetnék az erdészt, az erdőőri, miből élne az erdőbirtokos, és miből fizetnék a többieket, akik ellátják a gazember falolvájok baját? — Na, csak ne vágj újra közbe, kisfiú. Nem firlatom tovább ezt a dolgot. Elég az hozzá, hogy a becsületes uton kidöntött fák lekerülnek a fürészínatomba... — És ott szélfürészelik és odaadják az asztalosnak — próbálta siettetni a dolgot a türelmetlen kisfiú, de én kérőieden voltam leinteni. — Nem megy az csak ugy, fiam. Mert ott van ám a fürészmalom tulajdonos, s az is élni akar. Van egy-ket tisztviselője is. Azok felírják, hány darabol és milyen vastagot vesznek át. JelenLik a tulajdonosnak, mert ők is fizetési akarnak kapni ám. A gálerekhez Iecsuzlatott fák ezalatt csak hevernek, várnak. Semmisem változott rajta azóta, amióta a fadöntők lecsúsztatták a fenyvesekről. Felírhatják számukat a hivatalnokok akár ezerszer is, mégsem változnak egy jottányit sem, amiből arra lehet következtetni, hogy asztal lesz bejőlük valaha. De ha' megkérdezi valaki, hogy mennyi ezeknek a rönköknek az ára, ugyancsak elcsodálkozhatik. most már jóval drágább, mint ámennyit értük fizetett az erdésznek. — Bácsi én ezt nem hallgatom tovább — kotyogott közbe ismét a kisfiú. — -Mindig másról tetszik beszélni. — Másról? —• nézett rá csodálkozva. — No, várj csak, hisz én jobban értek ehhez, én vagyok az asztalos, nem le. Hidd el nekem, hogy a fürészmalomban semmilsem változnak addig a rönkök, amig nem jönnék a gáteresék. El is korhadnának nélkülök. A gátertulajdonos pénze is beleveszne. De a rönköket számbavevő hivatalnokok nélkül, a fürészmalom tulajdonosnévkül is deszkává hasitódnának a gátér munkások keze alatt... Ejnye, el ne fuss kisfiú. Most már egy-kettőre elmesélem, ami ezután következik. Egy Ferkó bátyám lelkendezve érkezeit haza Segesvárról, ahol el volt apánkkal »hely« nézni. Vettek ki lakást anyánk rendeletére s volmutatnak rá azoknak a hiányoknak á takaszász gimná;riumbana fiuk pótlására, amelyek tovább halasztást kérésére. A liázigazdat Eikolesős nem tűrnek - I Frigyesnek luvták, a főigazgatót ^Nyugodt Tamásnak. Erkölcsös ur "tudomásunkra hozta, hogy mindent lehet az udvarban játszani, dé délután 2—4-ig szilencium, akkor a galambok hajkurászása tilos. Az udvar a velencei Márkustér mintájára épült, fa egy szem sem volt rajta s a csupa kő között az ifjú Fritz énekelte a Santa Luciát. A főigazgató mosolygós bácsi volt,, hosszúszárú pipával. Enynyit jegyzett meg belőle Ferkó, no meg még kettőt. Hogy ő ezentúl hivatalosan »Franzl«, meg, hogy fehér nyári egyenruha szükséges kék-piros zsinórral a matrózgalléron s hosszú legyen a nadrág. A szászok földén ugyanis augusztus 1-én kezdődik a tanév, de december 15-től február l-ig nincs előadás. Anyánk tudomásul vette a válloztathatatlant és két kézre fogta a szomorúságot: Honnan vegyek fehér vásznat az egyenruhához? Az újonnan született Franzt segítségére sietett: »Az anlikváriumból«. Volt ugyanis anyánknak egy rongyos zsákja, mely még jiasználszó, mint száz, á fürésziaalom tisztviselői Írogatnak, a gáleresek meg szélfürészelik a Tönköket. A deszkák' lekerülnek a deszkaraktároshoz... — Miért nem az asztaloshoz, bács? Miért nyújtja akkorára ezt a mesét?... — Igaz, igaz, de mit tehetek, ha a deszkák előbb mégis a dcszkakereskedőhöz vándorolnak? Arról sem tehetek, hofgy a deszkakereskedő a deszka vételárahoz hozzácsap még egy öszszeget, annyit, hogy ő is megélhessen belőle, hogy színházba járhasson, hogy megfizethesse a gépirókisaszszonyt, a cselédet, a tájképfestő művészt, akitől csendélelet akaszt az ebédlő falára. A gépirókisasszony kopog, gépol, körmöl, a deszkakereskedősegéd lesz-vesz, hol ide rakja a deszkákat, hol amoda, a festő is i'est, a színész meg komédiázik, a cseléd mos, suroí, de az a megátalkodott kleszka a szentnek sem változik asztallá, amig nem jön az asztalos. A deszkaraklárossegéd megszakadhat, rakhatja a deszkát innen <ria és vissz^ ^ viseites darabokkal volt tele. ttS?V dTzkrÖ°sPhdtzÍElőkerült azonnal az antikvárium ka marad. Sőt, ha az asztalosok meg-ls találtatott benne 2 darab házikutyálják magukat és "hem jönnek g vászon lepedő, melynek a közepe utána, a deszka megrostosodik és lugyan nagyon vásott volt, de a szélszárad hasznavehetetlen vacakká. Iszelei ugy 35 cm. szélességben telA deszkakereskedő meg lőheti főbe gjesen épek. Lett nagy öröm Ferkó magát, a gépirókisasszony mehet ha- *szivében. Hozta is mindjárt aszermeSf a Sés'z rediT fszámokat és Béla ruhájának a minm-Z Hagyfa azt a szS; bácsi - Itáját mert ugye kérem őpnár csak állt közel a síráshoz a kisfiú - mert inóhet s az újonnan készült ruhát én láttam, hogy az asztalosok fnegve- íjmindig nagyobbra készítik az elószik a deszkát és... pjrelátó édesanyák. Az egyik lepe— Igen, igen — kapaszkodtam belé ijdőből kikerült a nadrág, meg a a kisfiú utolsó szavaiba — persze, abluz két uiia, a (másikbólia matrózhogy az asztalosok rendszerint meg- |Bluz és a matrözgallér. Csupán a SSamSf ' ílSdSta l^Hér zsinór zása került pár fiibutorgyárosok vásárolják, az asztalo- glérbe. Mielőtt azonban kiszabta sok meg elkészítik az asztalt, a bu- gvolna anyánk a ruhát, a kiszemelt lorkereskedő meg kiteszi a kirakatba | részeket jól kimosta, azután háés beírja ide, beirja odá, a kereskedő-8rom vizben kiöblítette. Az első segéddel megtörölteti róla a port, gvizbe kevés ecetet öntött, majd idébb Jiuzatja, odébb taszíttatja, de szép sötétkék kékitős vizet készimost már az asztallá változott erdei fenyő egyáltalán nem változik többé. Attól, hogy a kereskedősegéd naponta íetörli a portól, nem nő sem egy ötödik Iába. sem egy ujabb fiók a platja alá. Öe azért sokkal drágább már, mint amennyi az asztalos műhelyben volt. Sőt, ezután az asztal mind öregszik, mind avul, inig csak antik bulor nem lesz belőle és aktett és uram bocsásd meg bűnömet, ebben a kék vizben kifőzte, szappan nélkül. Utána félig megszárította és mángorlás után a napon teljesen kiszárította. A ruha az ui ainyag hatását keltette, vakitó fehér lett. A rákövetkező vasárnap már az uj ruhában feszitett az istentiszkor Ekkor a kisfia szó nélkül faképnél I1leleten »Franzl«, szuletett hagyott. . * , , . . Fcreuc,