Délmagyarország, 1947. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-15 / 133. szám

Vasárnap, 1947, Junius 15. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Szegedi VASÁRNAP Hitelproblémák a magyar szövetkezeti életben A« uj magyar szövetkezeti törvény, az 1947. évi XI. törvénycikk május 1-én történt életbeléptetése korszakalkotó jelentőségű nemcsak a magyar szövetkezeti mozgalom, de az egész magyar demokrácia szempontjából is. Igazuk van azoknak, akik fontosság tekintetében a földreform, vagy az általános és titkos választójog mellé állítják ezt az hj szövetkezeti törvényt, mert kétségtelen, hogy a magyar demokratikus rendszer gazdasági megalapozásának nélkülöizhetetlen előfeltétele az erőteljes és egészséges irányban fejlődő szövetkezeti mozgalom," a mozgalom kifejlesztéséhez pedig szükség volt sok tekintetben elavult és a mai sor igényeivel össze nem egyeztethető szövetkezeti jogszabályaink helyeit egy uj, modern és egységes szövetkezeti törvényre. Az uj szövetkezeti törvény azért jelent felmériiete llen előnyöket szövetkezeteink részére, mert úgyszólván az összes függőben lévő, vagy megoldhatatlan és életbevágó szövetkezeti kérdések rendezését lehetővé tette. Ez évtizedek óla vajúdó és mindezidáig meg nem oldott kérdések közé tartozik a szövetkezetek hitelellátásának feladata is. Ezt a problémát a törvény 155. §-a szabályozza amely kimondja, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet és az Országos Földhitelinlézel egyesilése utján Országos Szövetkezeti Hitelintézetet kell létesíteni s a magyar kormány köteles a törvény hatálybalépésének számítolt C nőnap alatt, tehát legkésőbb 1947 október 31-ig e szövetkezeti hitelintézet felállításáról a törvényhozásnak jelentést tenni. 'Ezzel az intézkedéssel tehát a tör vény megteremtene végre a magyar szövetkezetek intézményes hilelellálásának alapjait. Márpedig, ha tekintetbe vesszux, hogy szövetkezeti életünk egészséges kifejlődésének egyik legfőbb akadálya éppen a kínzó tőkehiány volt, ugy öröiumel kell üdvözölnünk ezt a mélyreható reformot, amely végre egy ónálló és szövetkezeti szellemben dolgozó intézmény feladatává és kötelességévé teszi a jogos és indokolt szövetkezeti hiteiigények méltányos kielégítését. Miután mindkét egyesülő agrárhiteim tézet: az Országos Földhitelintézet éppen ugy, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet a maga egész országra kiterjedő hálózalával mindeddig első sorban a magyar mezőgazdaság, illetve a gazdatársadalom üzemi, berunázási és egyéb hitelszükségleteinek kielégítésével foglalkozott és miután az OKH kötelékébe tartozó hitelszövetkezeti nálózat a jövőben működését az uj szövetkezeli hitelintézet kötelékében lógja folytatni: egészen természetes és nyilvánvaló, hogy e tagszövetkezeli hálózat utján ugyancsak az Országos Szövetkezeli -Hitelintézetnek feladata és kötelessége lesz a mezőgazdasági üzemeink ujjáépitéséliez, a ienálló hiányok pótlásához és mezőgazdasági termelésünk olyannyira szükséges átállításához nélkülöznetetien tőkékről való g

ondoskodás megfelelő hitelek utian. zt a kötelességét az uj hitelintézet két iránynan fogja teljesíteni: egyrészt az eddigi gyakorlatnak megfelelően a köteleid hitelszövetkezetekben tömörült gazdaközönségnek egyéni agrárhiteieket fog nyújtani, másrészt a rendelkezésre álló ienetőségekhez képest nitelckkel fogja támogatni közvetlenül, vagy központjuk utján a gazdatársadalom különböző termelő, értékesítő, beszerző és egyéb szövetkezeteit. íme, ilyen sokirányú és messzeágazó hiteligények kielégítése vár az uj szövetkezeli ni te [intézetre, amely a törvény elgondolásai szerint — nagyon helyesen — a maga tagszövetkezeti hálózatával a többi szövetkezeti ágazatokból teljesen függetlenül fogja működését kifejteni és kétségtelenül cgyix legfontosabb alappillére lesz: a Magyar Országos Szövetkezeti Központ és az Országos Szövetkezeti Kamara mellett a most kiépülő uj magyar szövetkezeti rendszernek. Természetesen mai pénzügyi viszonyaink és rendkívüli tőkeszegénységünk mellett igen nsbéc feladat ie«e a szövetkezeti életben jelentkező hiteligények kielégítése s téren csák szerény igényekkel szabad fellépnünk, de a feladat nem megoldhatatlan. Szerencsére előttünk áll számos külföldi ország (Bulgária, Finnország, Franciaország, stb.) példája, amelyekben már évtizedekkel czelőlt ugyancsak egy intézmény keretében sikeresen rendezték a szövetkezeti Hitelellátás kérdését. A magyar sözvelemény sYélcs rétegeinek figyelme e hetekben országszerte a szövetkezetek felé fog for dúlni, amelyek különböző ünnepségek ke.reLénen adnak életjelt magukról és arról is, hogy a világ összes szövetkezeteit a közös eszmei célok és a nemzetközi szolidarltas ereje kap csolja össze. Igen kívánatos lenne hogv közvéleményünk mielőbb éb redjen annak a tudatára, hogy sző vetkezetek nélkül ezt az országot uj jáépiteni és gazdasági életét egészséges irányokban fejleszteni soha nem tuduánk, éppen ezért, aki ebben a hazában viszonyaink javulását kívánja, annak teljes lélekkel a magyar szövetkezetek mellé kell állania. Dr. Si'láavl László Egy Hím beleszól... Jegyzetek a „Centercsatár" film elé A Széchenyi Mozi rövidesen bemutatásra kerülő újdonsága a »Centercsatar« cimü szovjet film valósággal végszóra kerül a közönség elé. Bele szói abba a vflába, amelyet Boldizsár Iván 'és Cimmer József cikkei indítottak el. A két cikk vitaanyagával találkoztunk az elmúlt napokban a íegkülönbözőDb összetételű társaságokban. Idézel Boldizsár Iván cikkéből (amerikai újságírók és orosz diákok vitája): Amerikai kérdés: — Akik az egyetem színeiben jól futballoznak vagy rögbiznek, azok is tandíjmentesek? Az oroszok összenéznek. — "Nem, ilyen kivételeket nem teszünk. — Hát maguknál nem sportolnak? — De igen, de az ösztöndíjakat tanulmányi előmenetlért adjuk. — Oaah! Ebben az »oaahl«ban benne van az érem egyik oldala: az amerikai túlzás, a sport-sztárrendszer. Az érem másik oldalát, a sport (amdy újságírói szempontbői nem érdekes), hanem a különbséget (amelyet jól ki lehet szinezni az újságban.) Ez a film mutatja, hogy a mindennapi életben milyen kevés különbség van. A szerelmes ött ugyanúgy fényképet csen el, mint nálunk s a fiatal meg felnőtt futballdrukker (pardon: szurkoló) éppen-ugy tombol és rajong mint nálunk az IJllői-uton vagy a paksi sportpályán. Sajnos, a mi elképzelésünk a szovjet életről két propaganda-malomban őrlődik. Az egyik egyszerűen lefordilja a szovjeleinbernek szánt szellemi termékel s ezzel igen gyakran idegen a számunkra, mert folyton azt érezzük, hogy tanítani, oktatni, példát mutatni akar. Ebből megismerjük a munkarcicorderekj, a háborús és termelési hősök életét, ebből megtudjuk hogyan élnek az akadémikusok, menynyit keresnek a divatos írók (többet, mint az amerikai best-seller gyártók), hogyan működik az üzbég tudományos akadémia; jobban ismerjük ezeknek a Cikkeknek alapjául a tizmtiLió köellenségeinck érveit Cz. J. soraaoz- teles Lenin-könyvtárat, mint a sarki In fa í-l i^T-í. J... ri nopc va nom . .. - „ ' , 7 ... talta fel cikkében — persze nem tette azokat magáévá. Ez az épkézláb meséjü szovjetfilm (egy fiatal orvosnőt egy híres futballcsapathoz osztanak be mint sportorvosnőt, ebből keletkeznek a bonyodalmak) valami észszerű középutat igyekszik mutatni: a sport szükséges, de nem előzheti meg a hivatást. Egy ember értékét nem határozza meg csak az, hogy jól sportol. A film trénere elkeseredetten tesz szemrehányást »fiainakc, a hires labdarugóknak, amikor kissé lankadlan jatszanak: »Az egyik mérnök, a másik jogász, cz meg muzsikus, egyik sem veszi komolyan a sportot/. Pedig komolyan veszik, csak nem tektintik mindennél fonlosabbnak-. Most megint vissza kell kanyarodnunk B. i. cikkére. Azt irta benne, hogy az amerikai újságírókat ott a moszkvai egyetemen, amikor diákokkal és tanárokkal beszélgettek- (jobban mondva vizsgálóbírói szigorúsággal igyekeztek őket vizsgáztatni), legiőképen az érdekelte, hogy miben különbözik a szovjet élet más népek életétől. Nem a hasonlóságot keresték könyvkölcsönzőt, ahonnan néhány forintért szellemi táplálékunkat merítjük és ha álcárjuk elmélyedhetünk az örmény szőnyeggyártás fejlődésébe. Viszont vajmi keveset tudunk meg, akármennyire is érdekes, 180— 200 millió ember köznapi életéről, napi gondjairól és örömeiről. A másik malom egyes angolszász újságokból és rádióból,, meg bizonyos f étegek vágyálmából kap tápanyagot. Ezekből is csak az ellentétel, a inast látjuk, sőt ezek ezt ki is hangsúlyozzák. Anelyett, hogy az egyszerű ember és a mindennapi élet hasonlóságának pillérein összekötő hidat igyekeznének verni az ellentéteket áthidalhatatlannak tüntetik fel. Mindezek után elnézést kérünk, hogy ilyen sokat irtunk e film tanú IságáróJ és meg semmit magáról a filmről. Ezt pótoljuk és közöljük, hogy a Cenlercsatár épkézláb, kellemes vígjáték, tele izgalmas futballjelenetekkel. Külön dicséret a jó ötletért: a rangadó mérkőzést magyarnyelvű rádióközvetilés magyarázza izgalmas Plnhár-slilusban. Heves.! Endre. a Délmagyarország kritikapályázata A Magyar Kommunista Párt •Dolgozók Szinná2a« akciójával egyidejüeg elindítottuk kritika verseny-pályázatunkat. A pályázatnak nemvárt sikere volt és nétről-nétre mind nagyobb számmal futnak be a bírálatok. Ezen a héten a Revizor került bemutalásra. Díjnyertes pályázónk: Antal Miklósi, Tisza Lajos-körul 44, szerdán délelőtt álveneh ajándékunkat a kiadóhivatalban. A revizor Az eddigi munkáselőadások is kétségtelenül á siker jegyében zajlottak le, de ugy éreztem ezen az estén, hogy talán még egyetlen előadott mü sem talált annyira utat a közönség szivéhez, mint ez a csodálatos színdarab, amely teljes mértékben megőrizte frisseséigét a hosszú évtizedek alatt, amelyek megszületése óta elteltek. A aútga idejélMfn ez a mű ferHányszor éreztem, a darab hallgatása közben, hogy a vidám komédia, a könnyed humor, a mulatságos helyzetek közölt ott lappang a szerencsétlen, megtépázott, kifosztott, még emberi méltóságából is kivetkőztetett orosz milliók, a tengernyi nép tragikuma és nem múlathattam annyira', nogy ne érezzem közben a mélységes részvétet és szolidaritást a néptömegekkel, akiknek olyan keservesen kellett egy maroknyi réteg kapzsiságát, urhatnamságát és lelklismeretlenségét megfizetni. Bizonyos, hogy ez volt az iró .igazi célja s nyilván ludta azt is, hogy az uri rend csak a komédiára fog reflektálni, de számított arra is, hogy lesznek sokan, akik megértik ennek a műnek mélyebb szándékait, ki nem mondott mondanivalóit is. Ugy érzem, hogy ma, amikor ^ idők" változásának nála, már egy alalakuló uj társadalom kisemberei nézték a darabot, ezek a gondolái ok megértésre találtak s jó arra gondolni, nogy amit láttunk, ma már sokkal inkább múlt, mint jelen. Az előadás nagyon tetszett. Hegedűs Tibor nagyvonalú, ötletes rendezése kitűnően fogja össze a nagyszámú együttest s jól kihangsúlyozott jeleneteken keresztül gyorsan pergő, friss tempójú előadási produkál. A színészek inind kitűnőt nyújtottak s mint együttes, minden dicséretet megérdemelnek. Benkő Miklós alakítása pompásan kidolgozott, a sokrétű, nehéz szerep minden hangulalváltozását kitűnően érzékeltette, fiabár kissé érezhető is volt. hogy kíméli magát hosszú betegsége uLán. Ez a rendkívül intelligens, elmélyedő művész egyik legnagyobb erőssége a szinliáznak s szerintem hangban, játékstílusban gyakran még mimikában is megdöbbentően emlékeztet a felejthetetlen Hegedűs Gyulára. Rajz János revizorja ujabb meglepetés ennek a páratlan sokoldalú, mondhatnám »mindenltudő* művésznek alakításai kőzött. Kétségtelen, hogy ezt az inkább amoroso szerepel sokkal inkább a komilcai oldaláról lógta fel, ebben viszont brilliánsat csinált s mellesleg a fiatalember nagyvárosi fellépését és eleganciáját is eíhihetővé tette. A sok kitűnő alakítás közül M kell még emelnem Kőmives Erzsi finoinkodásában is ostoba és közönséges megyefőnöknéját s a legoroszosabb figurákat: Kenessey alkoholista postamesterét, Bakos Gyula remek szolgáál (szinte érezni lehetett a mosdatanság és foknagyma illatát) és végül Sugár Minály meggyötört kereskedőjét aki pompásan érzékeltette, milyen nehéz a dolga egy kis tolvajnak a nagyok között. Szép este volt s hagy öröm lenne, ha fokozatosan megismerkedhetnénk a világirodalom szociális tendenciájú nagy alkotásaival. Antal Miklós. Szegények Arcukon a gond feketül, maszatos az álluk. Megszokták már: jobb egyedfii (Testvérük az árnyuk.) Sorbaállnak s ebek módján önmagukban marnak. Civakodnak egymás rongyán, s örülnek a dalnak. Megállnak az utcasarkon, radalmi számba ment, bátorságával, kíméletlen szóüimondásávai, amely a . komikum álarca mögött igen súlyos szürcsölik az eien. és komoly vádpkat vágott az. »ural- Nein mondják, hogy kérem, pardon — kodó osztály/ "lejéhez. 'Nem véletlen őszinték, és szép, telt az, hogv egy-egy kor írói mindig elsőnek érzik meg a nagy társadalmi igazságtalanságokat s mintegy erkölcsi kényszernek érzik, hogy a halalommal visszaélőket megbélyegezzék s az elnyomottaknak pártját fogják. Hogy milyen formát választanak erre, az teljesen az iró egyéniségén múlik. Van, aki politikai tanulmányt ir, van aki regényben, vagy drámában ad kifejezési a feltörő szociális eszméknek és van, aki a guny, a szdtira fegyveréhez pyul s a komédiát választja erre a célra. Igy tették ezt Arislophaneslól Ben Johnsonig, Shakespearetol Moliérig s napjaink nagy csufolódójáig, Bernard Stiawig igen sokan, s ennek a műfajnak egyik legpompásabb alkotása a Ravizor igéikkel megátkozzák sorsukat s az Istent. (Másra költi kincsét, gondját, s fölfedi a nincsent.) Tiszta arcuk ráncaiba söprik be a szennyet. I Ugy keresik áldva, szidva lelkünkben a lelket. i Néha-néha szivdobogva szép álmokat szőnek. S nincs ki sorsuk elzo'kogja, mert, jaj! — nem értik őket. ; v; fara^o 3w§