Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-14 / 108. szám

— iitiaaiiiifiiiin , Szerda, 1947 május. 21 A dolgozók tömege kísérte utolsó utfára „Harcos. munkád eredményeit megőrizzük és tovább gyarapítjuk" „Bucsuzunk Tőled! ígérjük, ugy fogunk dolgozni, mintha kőztünk lennél" Nem hal meg az, akit a dolgozó nép nagy szivébe zár (Szeged, május 13) A löm ölt villamosok ontják már kora délutántól a gyászoló tömegeket. Sápad! arcú, Ikisirtszemü omberáradat gyűlt össze a belvárosi temető ravatalozója élőtt, hogy a mindenki által szeretett, közmegbecsülésben élt Gárdos Sándor végtiszlcsségén jelen tegyen. Koszomerdők borítják a ravatalozót, ahol az özvegy magábaroskadtan fogadja az ögé-sv. "város részvétmegnyilvgpitasát. A koporsó nincs meg lefedve, mindenki végső bucsut inthet a dolgozó magyar nép hűséges fiának. Komorarcu munkások állják körül szüntelenül, luszen érettük harcolt egész életében s értük áldozta szivét. Nem mosolyog luác vissza, nem nyugtatja incg a kétkedőket, panasszal hozzáfordulókat, csöndes megbékélésben fekszik a szeretet küldte virágerdőben. .Odakint la sín n elhelyezkednek,.előt -a Magyar Kommunista Párt nagyszegedi pártbizottsága, az elárvult munkatársak, kollégák, a Népszava, a Kis Újság, Hétfői Rendkívüli Újság, a MOT, megérkezik a testvérpárt, a kerületi katonai parancsnokság, özönlenek -a gyárak, üzemek munkásai, !a város, a közüzemek, rendőrosztagok, nz Ujságiróottlion, az MNDSz, a MaDISz, a Móricz ?.,sigmond Népi Kollégium, a Nemzeti Szirjiáz tagjai és mindenki, aki verette Gárdos Sándoir élt 55 évet A kupolacsarnokban szávettópö zokogás, lefedik a koporsót, most'veszi végső búcsúját a nagáramardt özvegy. Hozzák kifelé egyszerű barna koporsó, olyan, amilyen egyszerűen élt. Szívfájdító olvasni: Gárdos Sándor, élt 55 évet. Hatalmas rózsakoszorú disziti, ezzel mond utolsó Isten hozzádot felesége. A város színeivel átfont koszorú a koporsó másik disze. Kétoldalt örökmécses lángot, hirdetve »Nein fieMneg az, ákit »Egy rendes barátot, megalkuvást nem Ismerő elvtársat ismertünk meg benned« Tombáez Imre elvtárs nemzetgyűlési képviselő a MKP uagysziegedi végrehajtóbi-zottsága ncvébpn bucsutók: Megrendülten állunk egy 'tragikus hirtelenséggel elhunyt munkatársunk, barátunk, kommunista elvtársunk,Gárdos Sándor ravatalánál. Gárdos Sándor ifjúkora az a kor, amelyben a szerzett benyomások a legmélyebbek és loginaradandóbbak. A dolgod nép politikai, gazdasági és nvmzetiségi elnyomatásban szenved. A humanisták és liberálisok prédikációkkal igyekeznek a feudalizmussal yadluízasságban élő kapitalizmust cikölcsösebbé tenni. Mások az elnyomott, nyomorral és tudatlansággal küzdő nép fefvilágositásában. politikai mozgósításában, a társadalmi viszonyok .megváltoztatásában látják a bajok orvosszerét. Ezekkel az utóbbiakkal, a baloldali munkásmozgalommal találkozott a fiatal Gárdos Sándor és cz a találkozás határozta meg élete pályáját. A toll ynmkása lelt. Tanított és harcolt tollával. Tanította a népet jés harcolt a nép ellenségei eRen A hatalom ural adáz dühvel támadnak mindenkire, aki negdönLésükre tör. Ezt a sorsot nem kerülhette cl a baloldali munkásmozgalommal frigyre lépett Gárdos Sándor sem. Ifjú' korában kötött szövetséget szabadságharcosaival testileg meggyötörhették, dc elveitől ef nem tántoríthatták. Ezcrkiiencszáznegyvcnötben* került megalkuvást nem ismerő kommuAista elvtársat ismertünk meg benne ^Munkahelyén, a Dólmagyurország főszerkesztői székében folytatta a bar-1 cot pártja, a Magyar Kommunista Párt vezetése mellett a -.agyar nép politikai, gazdasági és kulturális felemel kcdéscért. a népi demokráciáért. Tanítása a Délmugyaro- szágou keresztül eljutott területünk dolgozóihoz és nagymértékben segítette elő azokat az "eredményeket, amelyeket itt a magyar demokrácia élért. Koszönjük neked, Gárdos Sándor azt a sok tanítást, amit lapodon keresztül Délmagyarország dolgozóinak adtál, köszönjük neked azokat a harcos kiállásokat, amely- cJiei a reakció elleni küzdelmünkben bennünket támogattál. Harcos munkád eredményeit, fogadjuk, megőrizzük és tovább gyarapítjuk. •V Magyar Kommunista Párt ragyszegedi végrehajlóbizottsága nevében búcsúzom tőled, Gárdos Sándor elvtárs. Az elválás mindig nehéz, mennyivel nehezebb nekünk, akik téged, harcos társunkat, elvtársunkat őszintén szereltünk. Es mennyivel nehezebben esik az elválás • tőled hitvestársadnak, kedves feleségednek,, akivel példáladó életet éltél. Enyhítse'mély fájdalmát az a tudat, hogy gyászában mi valamennyien őszintén osztozunk. Fogadjuk itt ravatalodnál, hogy "özvegyed kezét el nem engedjük és támogatói leszünk. Nyugodj' .csendesen, Gárdos Sándor "elvtárs, a munka, melyet kezdetság jievében és mégegyszer megfogadjuk* hogy ugyanolyan hittel és eglis akarattal szolgáljuk a magyar nép és demokrácia ügyét, roinf Te szolgáltad. Dr. Antalffy György elvtárs, h. polgármester a Szegedi Újságírók és Művészek Otthona nevében búcsúzott. — Az élet és lialálk ez a két ellenséges nagyhatalom egyre küldi a behivójegyeket. Mí erről csak akkor veszünk tudomást, ha olyan lép be a kapuján, aki bekapcsolódott eletünkbe. Nemcsak az újságírót siratja az Otthon, hanem siratja a nenaes* tisztalelkü embert, aki tisztában volt azzal* hogy a művészei hitvallás és egyben' lelki állásfoglalás. Törhetetlen lcjjkierejévct a "demokratikus kultura tiszta magaslatára em ette az Otthon szellemét s fájó szívvel bucsuzunk munkája vígén alapító elnökünktől. Lehotay Árpád a Szegedi Állami Nemzeti Színház tagjai búcsúját, tolmácsolta. A megilletődés lütngján emlékezett meg Róla, aki minden időben világosan látta az igazi színjátszás komoly feladatait és értékes támogatásával ott állt a színház vezetőségének nehéz munkája melleit. Kőnig $ándor elvtárs, a DélmaHm gyarország nyomdászai nevében tovább folytatjuk, ha kell, még kér-, vett bucsut: — A legjobb felettes lelhetetlcnebbü' a magyar nép fel- volt, hki sose telt különbséget fiziszabadilásáért. A Szociáldemokrata kai és ^szellemi dolgozó közt Az Párt nevében tesszük le koszorún-! Általad mulatott irányt követjük kat a magyar proletárok, a ma- fnínden lettünkben á bucsuzunk gyar dolgozók, a ipagyar munkás- Tőled, kedves munkatársunk. ,„Harcos derookrala dőlt ki a küzdők sorából" a dolgozó nép nagy szivébe z írt«. Felcsendül Bakó' László hangja: /Tebenned biztünk eleitől fogva s a gyászolók vele énekelnek, majd ima után az egyház búcsúztatja: — "Ami feladatot Isten rádbizolt, azt betöltötted, Gárdos Sándor. A maga hite szerint uj eget és uj világot Vart, más világot, egy jobb világot és azt a más világot testéstől-Ielkestől várta. Hitt ebben az eljövendő más világban. Az eszmék meggyőződéses harcosa volt, de tisztelte a mások eszméjét, ha meggyőződött, hogy az is meggyőződés. Amiben hitt és amiért küzdött, arra az életéi tette rá — bucsuztalta Bakó László református lelkész egyháza nevében, inajd a Szegedi Nemzeti Szinház énekkara Szathnüjry Géza karigazgató irányításával Király Péter Zsoltárát énekelte el. A MKP központi vezetőségének képviseletében megjelent Szirmai István elvtárs nemzetgyűlési képviselő beszédét lapunk más helyén teljes terjedelmében közöljük. sS<® nevében. Papdi György elvtárs a szociáldemokrata testvérpárt búcsúját tolmácsolta. — A barát, az elvtárs, a harcos ji jságiró nincs többé. Itt fogadjuk megporsódnál, hogv harcunkat közénk Szegedre. A sok viszontagság tél, tanítványaidban folytatókra famegtörte szervezetét, súlyos szívbaj Iáit, emléked nem vész el, azt kegyét őr te Mi egy csendes, halkszavu, gyelettel őrizzük, nem haltál meg, (kedves buralot szerettünk meg és mert a "dolgozó nép nagy szivébe zárt Sitod felett őri áll a dolgozó nép Dániel Gvörgy szerkesztő a Délin.agyarorszag munkatársai és a kiadóhivatal nevében mondott utolsó Isten hozzádot a legmelegebb szivü főszerkesztőnek : Szerkesztőségünkben, Sándor, ez alkalommal és első izben hozzájárulásod nélkül beszélünk rólad, mert buvsuznink tőled. Te, aki megtestesítője voltál a szerénységnek, tudom, nem » engedélyeznéd, hogy veled annvit foglalkozzunk, aki a nemzet szabadságaért vivott harcban mindig személyteHen maradt. Nem azértWetléí hírlapíró, hogy kenyeret keress, hanem azért, mert tudtad, hogy a tudatlanságban tartott tömegeket csak igy tudják rabságban tartani. Hírlapíró lettél, hogy taníthass-és a tudásra szert tett dolgozókkal szabaddá tedd az országot. Bucsuzunk tőled s ígérjük, ugy fogunk dolgozni, mintha köztünk lennél. Sirod felett ma -mar őrt üli ki dolgozó nép, hogy a föld, amelyben nyugszol, örökké szabad maradjon — fejezte he Dániel György a szerkeszlősés és kiadóhivatal bucsuiát. Dénes Leó elvtárs, polgármester Szeged város közönsége levében emlékezett meg az elhunytról, aki csak néhány éve lakik Szegedem, de máris á város közönsége szivébe zárta és meleg* szeretettel őrzi emlékét. A kortársak búcsúja Magyar László, a Szegedi Nép szava fefelős szerkesztő jő a Magyar Ujságirók Országos Szövetsége pesti közi>ontja nevében búcsúzott. Ujságiróélet volt a tiéd, oíyail élet, amely másod számára Használódik el. Az igazi kartársat éreztük, * ismertük benne, ami megnyilatkozott minden cselekedelében. Az UjsSgrrószővetség a mult héten egyhangú határozattal választotta meg a dél kerület titkárának, mert benne lába az újságírás megtestesülését. Bucsuzunk, mert az rület, a Szegedi Népszava, a Juliász Gvula-Társaság és a Dugonics-Társa Megható jelenet, mikor a teljes létszámban kivonult Móricz Zsigmond népi kollégisták közül kiválik "Szakács^ Lajos s elfogult hangon búcsúzik a munkás- és par. sztlfjak nevében. — Mint derült égből a villámcsapás, olya'i váratlanok ért bennünket, munkás és paraszt fiatalokat az a hir, hogy Gárdos Sándor főszerkesztő örök álomra hunyta le szemét. Örök álomra hunyta le azt a szemet, amely mindig szeretettel tekintett ránk ?s féltő gondossággal kísérte utunkat. Megszűnt dobogni az emberi érzésektől átitatott sziv, amely teljes mérfékben magába zárta és magán viselte a dolgozó magyarok sorsát és felemelkedésének lehetőségeit. Mi innen mondunk Neked köszönetet azért a szeretetért és gondoskodásért, amelynek életedben számtalan tanújelét adtad. Példaképed nyomán folytatjuk harcunkat az emberi szabadságért és azzal a szóval bucsuzunk, mely az örök sorsot, prök igazságot fé\ jezi ki: viszontlátásra. A Nemzett Színház kórusa Bach Coralját énekelte, majd megindult a menet a református temető felé. Az R" gárdisták négyszöge ilyitoíta meg a menetet. Ok vitték" a rengeteg Jroszorut. Mozgó virágerdő -kísérte utolsó útjára felelős szerkesztőnket. A koporsót munkatársai és kollégái fogták közre az R< gárdisták sorfala közt, majd a temető bejárata előtt a feketeruhás Gázgyár zenekara gyászlndu1 ők kai fogadta a menetet A sirgörtaöl virágággyá varázsol-. Iák í> "dolgozó munkáskezek s mire a koporsót letették, hogy a református egyház szertartása szerint a Jelkész imát mondjon és zsoltárt énekeljen, az »R -gárda vörös lobogóját félárbócra engedték s a gárdisták — mindegyikénél egy-egy koszorú — félköralakban íielyezkedtek el. Az envhe tavaszi szellő lágyan lengette a szalagokat, ^fin*den koszorú, minden felirat határtalan szeretetről beszélt \ MKP központi pártvezetősége, a Délmagyarország. a MNDSz. áz "Újságíró® Szövetség koszorúi mellett olvassuk a Szegedi Ujságirók és Művészek Öli hona felejthetetlen elnökének®, Szeretett kartársunknak a Szegedi Kis Újság * »Méiy részvéttel a Tisza Malom munkásai",- Szeretettel a munkásság tingy harcosának a szervezett munkásság® • Szegedi Népszava Gárdos Sándornak®, »Szeretettel a Délmagyarországi cipőgyár munkásai®, 'Fájdalmas bucsuzoul János és Panni®, A Magyar Kommunista Párí Belváros I. pártszervezete kegyelete jeléül® A Magyar Kommunista Párt nagyszegedi végrehajtó bizottsága: Nem hal meg az, akit a dolgozó nép.pagv szivébe zár®, Gárdos Sándornak kegyelettel a Nemzeti Szinház®, » Utolsó üdvözletül a szegedi közúti hid munkásai® Siki tudná még .(elsorolni a többit. A koporsó mellett az árván maradt hitves hu<Suszavai: »Emléked örökké él Szivünkben, szerető feleséged . A zsoltár elhangzott* leemelik' a köporsót. — Ne még, ne siessenek véle — csuklik fel az özvegy, hangja s szinte utána bukik a lassan elmerülő koporsónak. Szem nem maradt szárazon, amikor Agóesy Sándor elvtárs a dolgozó mim kásság nevében a lassan eltűnő koporsó.után egy hatalmas pünkösdi rózsát dobott. Az első után jött a többi, Nagygyörgy Mária elvtársnő 'Irányításával valóságos virágosé közt érkezett megvitolsó pihenőjére a fáradt szivü vándor. Lassan hullanak a göröngyök a koporsóra, már alig-alig Játszik. Az: özvegy zokogását elnyeli a föld dübörgése* lassan egy friss sirhan. domborodik elő, beszúrják a fej fát: Gárdos Sándor élt 55 évet. Porból lettünk s porrá leszünk..