Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-07 / 102. szám

&BLai£e.YA«U*9IXtt Váratlan látogatás egy városszéli általános iskolában Ahol a tanítók bizony üres hassal, de lelkesen „éneklik a himnuszt" „Bizunh abban, hogy a demokrácia hamarosan könnyít súlyos anyagi helyzetünkön Szerda:, 1947 május 7. , << (Szeged, május 5.) KI nem riadt még fel éjszakai álmából verejtékezve arra, hogy áz iskolapadban ül, a tanár lapozgatja a noteszt, a neve körül jár, most, most felszólít; pat­tanásig feszült idegekkel remegünk — mert ugye nem készültünk — s végre felébredünk. Mi legalább is ilyén iz­guló.s légkörijén nevelkedtünk, nem sok kontaktus volt tanár és dják kö­zött. A demokrácia uj iskolatípust lé­tesített rossz álmunk ulán felkerestük azt az iskolát, ahol az uj, haladó­szellem üpedigógiai elvek alapján ne­velnek: az általános iskolát, Takács Miklós, a Szilléri-uti ál­talános iskola igazgatója keserűen pa­naszolja, az értelmiségi réteg meny­nyire visszahúzódik a külvárosi álta­lános iskoláktól s a hasonló belvá­rosi iskolába járatja gyermekeit. Is­kolájában 100 diák tanul s ennek 90 százaléka proletárcsaládból került ki. A munkáscsaládok gyermekeit pedig i'ókozotlabb gonddal nevelik, mert az egész hap dolgozó szülők nem érnek rá otthon foglalkozni velük s ezt. a hiányt is a lanitúk pótolják, akik önfeláldozóbb munkát fejtenek ki a külvárosi iskolákban. Az alsóbb osz­tályokban a régi tanítók tanitanak osztályrenüszer szerint, a felső négy­ben pedig szaktanárok adják elő a száktárgyakat, mint fizika, matema­tika, idegen nyelvek stb. • Egy isztályban bét tankönyv Beültünk két osztályba is, figyelni, hogyan tanulnák ma a diákok,, mi­lyen az összhang nevelőikkel. Répás Ilona tanítónő a IV. osztályban má-­jus 1-röl irat dolgozatot, de rövid 10 perc alatt egészségtanból, fiziká­ból, matematikából és történelemből Is brillíroztak az egyszerű munkás­családok gyermekei. Maróti Mária, egy szerelőmunkás kisleánya, nehéz számtani feladatot old meg pillana­tok alatt, Cíínhercslk* Piroska, egy lemez­gyár! munkáscsalád nevelt gyer­meke pe«Fg örökké jelentkezik s cnájns 1-i dolgozatában az 1889-lki párisi nuinkáslUnfelésf méltatja a proletariátus szem­pontjából. Kiss Gvuláné a VI. osztályban föld­rajzórál tart. Mint a IV-ben, itt sincs Nagy, Kiss, vagy Kovács, csak Pista, Juci, Erzsike s a gyermekek itt is majd kiesnek a padból, mind felelni akar és mind tud is. Az első pad­ban sértődött arccal legyint Kopasz Laci, egy limársegéd kisfia, szólít­gatjuk, duzzog, végre kitör »már me­gint nem én felelek*. Pedig mennyi nehézségekkel kell megküzdeniük a tudásért. A falt térképen esak elmosódott körvonalak,, a felelök kézben tar­tanak egy kölcsönkért kéziatlaszt. A szülők képtelenek könyveket vásárolni, jó, ha egy osztályban két tankönyv forog közkézen. Sóknak füzete sincs s az Iskola kép­telen minden gyermeket ellátni. Va­lamikor a város adott tanszersegélyt de ez most elmaradt, mint ahogy befejeződött a 139 gyermek ebédel­tetés! akciója is — fedezet hiányában. „Minden reményünk az MKF-ban, onnan várunk segítséget" Takács Miklós igazgató réggeltői késő estig dolgozik, futkos, kér kü­lönböző segélyeket, hogy a rászo­rulói kisdiákok életét könnyebbé te­gye. Munkatársai is önfeláldozóan végzik munkájukat, pedig sokszor éhes gyomorral. — Nem nagy kívánság — mondja — de az én iskolámból még ogyelleji tanítónak se telt a/, idén egy főzet speiílífra. Sokszor rántottlevés a vasárnapi ebé­dünk is. Minden reményűnk a Magyar Kommunista Pártban van, ahol igéretel kaptánk, bog.v statusun­kat tovább Javítják. Az alsóbb fizetési osztályokban meg­történt u rendezés, de most már ál­talános 'javítást várunk. A mi foglal­kozásunk nemcsak kereseti forrás, hanem hivatás is és bizony gyakran gondolunk Szabó Dezső hires mon­dására-' »nehéz üres hassal himnuszt énekelni*. Bízunk azonban abban, hogy a demokrácia hamarosan segit a pedagógusok sulvos anvngi helvzc­tén. B a k o n c z a y László t anitói a z Úttörő tanfolyamot végezte el siker­rel, a téli hidegben fűtetlen termek­ben nem tudta az amúgy is átfázott kicsiket benttartani, do a nágy nyári közös strandolással megszervezi az Úttörő gárdát is. Lassan lépünk ki az általános is­kola kapuján s Elgondolkoztunk, ha bennünket is igy oktatlak volna már az elemi iskolában, a pedagógus kar számára nem lenne ma probléma egy főzet spenót megvásárlása s jóváté­tel helyett ujabb és ujabb iskolákat építhetnénk, mig ma örülnünk kell, hogy "egy leromboltat újjáépít gyer­mekei szebb jövőjéért nz eddig el­nyomott munjqísság. Dora Masslnl: Büszke vagyok arra, hogy aktiv tagja lehetek a Román Kommunista Pártnak A román királyi Operaház nagynevű művésznője a Dolgozók Színházában végignézte a Carmen előadását (Szeged, május 6) A Dolgozók Szín­háza Carmen előadásán lelkesen tap­sol az igazgatói páholyban egy de­koratív megjelenesü asszony, Dora M a s s i n I, a keddi Tosca * előadás címszereplője. Kíváncsiak voltunk, lud-c arról a román királyi Operaház nagynevű művésznője, liogy ezt a forró, virágerdős hangulatot a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére rendezett Dolgozók Színháza fizikai, munkásságánál érte el nz operatársu­lat. A román kulturhét keretében Sze­geden is vendégszereplő román ope­racsillag barátságosan mulat helyet maga mellett, mikor válaszol: — A bukaresti Opera is csinál ilyen munkáselőadásokat, de nem az Operában, mert az kicsinek bizonyul a munkásliömegek befogadására. A művészek csakúgy, mint itt, ahogyan ma láttam, nagyon megelégedettek a munkásközőnséggel és 'nagyon szíve­sen játszanak nekik. A mi munkásaink minden kulturális megmozdulásban vezető szerepet visznek. Nálunk fejlett pártéletet él min­den dolgozó. Én magam is akl'v tágja vagyok a Román Komtmi­nbtá Pártnak Akar On 161 vacsorázni? Jöjjön hozzám vásárolni! Naponta friss felvágottak, tejtermék, keayér legjobb, legolcsóbban Ungár élelmlszercsarnohöan Mikszáth KlUmAi^ utca I »». V asaf, asárul, arganá! ásároljunk Jól olcsón Hid-utca. mezőgazdasági gépek, permetezőpépek, tűzhelyek, háztartást cikkek, kocsivasalások, stb. Telefon: Vasárut W argánál ásároliunk 2-53. A Szegedi Egyetemi Énekkar hangversenyt rendez a Tisza-szálló nagytermében május 15-én a külföldi útját meg­előzően, amely előkészítője a szomszédos népek közötti baráti mei — mondja büszkén a románok nagy művésznője s elragodö mosollyal feszi hozzá —, fiam pedig — s itt rámutat a kíséretéből el nem mozduló kispor­tolt, jóképű fiatalemberre. — tevé­keny részi vesz a kommunista ifjú­ság szervezésében. Romániában az ilyen fiatalemberek még nem párt­tagok ugyan, de sokat dolgoznak a Kommunista Párt ifjúsági szerveze­tében, igy a fiam ­a román niunkástfjusághan vezető szerepet visz s egyúttal Románja ifjúság;' nszoliajnoka Is — teszi hozza büszkén. Jogos büszkeséggel kértünk,' véle­ményt a szegedi operacgyüttesről, aincly látnatólag igen jó benyomást telt a művésznőre. — A mi országaink régi zenekul­túrával rendelkeznek, a pesti Operát már ismerem, de mégis csodálkoztam, hogy a szegedi opera társulni ilyen magas nivóu mozog. Semmi különb­ség a pesti és szegedi közt. Ezt első­sorban Vaszy igazgatónak tudom be s boldog vagyok, hogy ilyen kiváló dirigens és zenész irányítása alatt énekelhetek Elcsodálkoztam, milyen pazar erőkből álí a társulat. Sima rí­tt y n a k nagyon szép a tenorja, nagy jövőt jósolok neki, f r d y külön klasz­szis. — Volt-e valami különleges benyo­mása a demokrácia Magyarországá­ban? — kérdezzük, búcsuzöul. — Többen jöttünk Romániából a Román Müvészhét keretében s na­gyon meg voltunk hatva, amikor fo­gadásunkkor megláttuk, hogy r»ináu zászlót lenget a széf. Igen jól .esett mindannyiunknak a meleg baráti fogadtatás. így keli 'ba­rátikoznunk, ezzel nyerhetjük meg egymás szereletét és megbecsülését, aminek hiánya a múltban, sajnos, elválasztotta a kel országol. Kedvenc operája nincs, kérdé­sünkre kicsit eltűnődik: — Talán az Otnello, Tosca, Pil­langókisasszony, nem tudnék válasz­tani, minden szerepet mélységesen át­élek s mindig azt szeretem, amit ép­pen játszom. Mosolyogva búcsúzik a román ki­rályi "Operaház kedvenc művésze, aki mint politikus örül a román-magyar barátságnak, a lelkes szegedi közön­ségnek, a jó partnereknek, Groza Ro­mániáján afkfs boldog, hogy a Kommu­nista Párt tevékeny tagja lehet. (I. f.) Tovább! Uj hang, új szin jeleni meg a magyar sajtó egyre, erőteljesedé frontján: a »Tovább< cimen Lo­sonc z y Géza főszerkesztésében hetilap indult meg Budapesten. A harmincas évek végén, ugyanilyen címmel Debrecenben látott napvi­lágot a Márciusi Front orgánuma, melynek dr. Zöld Sándor nemzet­gyűlési képviselő, a MKP nagysze­gedi végronajtóliizoUságának tit­kára volt a szerkesztője. kiég jól emlékszünk ra, micsoda riadalmat keltett első megjelenése a/ országban. További — mondotta akkor ez a lap a lassan már itt is, oit is csoportosuló haladó magyar erők felé. főleg az észrevehetően radikalizálódó ifjúság felé. További — kiállja most is, uj megjelenése­kór mindazoknak, akik a haladás és a magyarság össze forrasztásán fáradoznak párlkülönbség nélkül. A »Tovább- első száma qztigéri, hogy a magyar családok lapja kí­ván lenni, tanítva és szórakoztatva rangos színvonalon és nemek esz­közökkel. Főszerkesztője I.osonczy Géza, aki annakidején ínég diák­fővel dolgozott a debreceni • To­vább* szerkesztői között, biztos ga­rancia arranézve, hogy a hetilap éiután is betölti majd l'óntos hiva­tását. A »Tovább« egyik legjelen­tősebb cikkéről, Révai József kül­politikai fejtegetéseiről máris sokat beszél a közvélemény, ugyanígy sókat vitatkoznak Illyés Gyulá­nak az irodalmi realizmusról irt jegyzeteiről. A Londonból most hazatérő Pálóczi Horváth György, mint a »Tovább* felelős szerkesztője mutatkozik be Anglia igazi arcáról rajzolt mesteri jwtré­jávál. Haraszti Sándort, Dar­vas Szilárdot, Vásárhelyi Mik­Tó st és Gádor Bélát találjuk még az uj szám első számában, amely ezenkívül megkezdte Ter­sánszky J. Jenő vidám regényé­llék köztősét. Tovább'... — mondta liz évvel ezelőtt a márciusi fiatalok lápja a kétkedők, habozók felé, Tovább!... — kiállja most már férfias hangon mindazoknak, akik szeretnének a félúton megállni s kényelmesség­bői ntftn látják: mekkora akadályo­kat kell még leküzdenünk, hogy az ut végére érjünk. További:.. — kiáltjuk mi is az 'olvasókkal együtt az uj lap felé, köszöntő és serkentő szavunkkal, liogy á megkezdett uton haladjanak bűrtran tovább, mindig több és löbb igénnye'l a magyar jövő és a szellem igazi értékei iránt. SZÍNHÁZ U mÜVÉSZET A szegedi unmkássxtnJAtazók budapesti sikere A szegedi gázgyár kullurgárdája — amely az ősszel Budapesten megren­dezett országos kullurversenyen első helyet vivőit ki magának — Szomba­ton este a Shell-gyári kulturbizottság meghívására Csepelen vendégszere­pelt. A nagyszerűen megválasztott darabokból összéállitott műsor kere­télxm a színpadi irodalom különböző fajaiban bizonyították be a szegedi szereplők rátermettségüket s felké­szültségüket, amelyet a nagyszámú fővárosi közönség őszinte és meleg ünnepléssel ismertek el. Az egész estét*betöltő műsoron: líans Sachs: Szatócs batyu ja * (klasszikus komé­dia), Zilaiiy Lajos: »Szénapadlás« (parhszt-vlgjáték), Breinik Antal: •Lá­zadás* (dVáma) és Csehov: »HáZtüz­nöző* (vígjáték)" szerepelt. A szegedi szereplők- Barek Kató, Hársné Balfa Böske, akit a Shell-gyár külön Is meghívóit vendégszereplésre, Kiss Mária, Gaál Albert, Jurka József, Várnai Vilmos, ifj. Babinszki János, Jenei József, Matuska István( Bár­kányi Márton, Orosz Mthály, id. Ba­binszki János, "Katz Jenő a rendező intencióját hűen követve vitték si- _ kerre a darabokat. A Shell-gyár szi­ves és bőséges vendéglátásban része­sítette a szegedieket. ^

Next

/
Thumbnails
Contents