Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-25 / 117. szám

• 1947 május 25. DÉLMAGYARORSZÁG 7 Szegedi VASÁRNAP Elöljáróban A „Délmagyarország" eddig is mindent megtett olvasóközönsége érdekében. Most uj mellékletei ad vasárnaponként, amelynek célja, hogy a tudomány, művészet és irodalom különböző kérdéseit vigye az olvasók elé. A „Szegedi Vasárnap" munkatársait a város haladőszellemü tudósai, iróí és művészéi adják. Amikor a papirhiányokokozta nehezséget nem tekintve, ezt a mellékletet kívánjuk adni rendszeresen hétről-hétre, az a törekvés vezet bennünket, hogy szórakoztatva tanítsuk és felvilágosítsunk. Szeretnénk, ha olvasóink hozzászólnának: milyen kérdések érdeklik legjobban, miről szeretnének olvasni vasárnapi mellékletünkben. A szabadmüvelődés feladatai cIgaz mese a UCúboruról és a gonoszakról A Béke meghalt, csendben eltemetlék s koporsójába nagy szögeket vertek. És Európa ajzottn már testét &s .'árt a Jóság, s valamennyi Gyermek. És emberarcukat mind levetették az emberek. A gépek kelepeltek. És nem voltak már nyugodalmas esték, s a géppuskák az ellenségbe szelték. És harcolt ember embertársa ellen. Sötétség támadt és meghalt a Szellem s nem tudta senki, hogy mindez ml y végre? Városok! égjlék, s ezer anyamellen porontyok haltak meg, sa kék egekben hó felDŐfc mögött sírdogált a Béke.. Takács István. A felszabadulás" két, egyelőre szinte i áttekinthetetlen jelentőségű reformot hozott: egyik a földreform, a másik az általános iskolareform. Az első el- i lünteti a feudalizmust, a másik fel-' szabadítja a szellemét, megteremti a lehetőségeket kulturális téren. Akkor is igaz ez, ha pillanatnyirag tán a gyakorlatban nem érvényesülnek elég láthatóan ezek a natások. Iskolareformunk mellett azonban történt még egy óriási jelentőségű lépés a kultura terén; ez pedig a szabadmüvelődés. Természetes, hogy mindazok, akik csak kívülről szemlélték eddig, még nem lathatják igazi jelentőségét. Megszoktak, hogy vannak iskolák, amelyek hat éves körtói plántálgatják, ültetgetik a tudományt mindig ujabb és ujabb ifjú generáció fejébe. Aki sokat akar tanulni, azi tovább tanul. Középiskolába, egyetemre jár. Hiba tehát nincs a gépezetben. Vannak akik, talán épp ilyen meggondolásoktól indíttatva azt hiszik, hogy a jó iskolák s áz iskolák kapuinak megnyitása egészen lecsökkenti, vagy legalább is falura és a tanyavilágra korlátozza a szabadmüvelődés feladatát. Természetesen ez azt jelenti, hogy még mindig összetévesztik sokan a »népműveléssel* s a műveletlen, azaz iskolái nem végzett, vagy kevés iskolát végzett nép müvelését gondolják feladatának. Azoknak, akik az elmúlt télen komolyabban bekapcsolódtak a szabadművelődés munkájába természetesen nem kell mondani, hogy mennyire másról van sző. A jó iskola nemhogy iőlöslegessé tenné a szabadművelődési, hanem mindig nagyobb és naTermészetes, hogy gyakorlati mUngyobb lehetőségeket biztosit számára, i kálikban mindig a helyzethez megfelelően kell igazodnunk. Hiába beszélnénk a modern esztétikáról* filozófiáról azounak, akik irni-olvasni sem tudnak. Ott analfabéta tanfolyamot kell előbb szerveznünk, inajd alapismeretlerjesztőt stb., de még ezek előtt is élőbb az igényt kell felkeltenünk bennük a művelődésre. A kulturális tevékenység legszélesebb skáláját kapnánk meg, ha végigmemiénk sorban, hogy tényleges kulturális és egyéb körülmények felmérése után mi a teendője a Szabadművelődés szervezőjének. "Természetesen kitűnne igy az is, hogy legmagasabb igényekkel azokon a helyeken találkozzunk, ahol az iskolák közül a legtöbb van s ahol egyetem is működik. Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy az egyetem nem azt 'jelenti, hogy azon a helyen, vagy legalább azok számára, akik az egyetemet végzik, vagy végezték, tnár nincs szükség a szabadmüvelődésre. Szükség van, mert hiszen a sza"badmüvelődés nem művelni akar. Nem, mert ez eleve azt a viszonyt tételezné fel hallgató és előadó közt, mintha eZ lenne • a müveit®, emez pedig »a műveletien*, akit tanítani, művelni kell. Holott valójában ilyesmiről szó sincs, de különösen nem lehet szó arról, hogy aki előad, az föltétlen műveltebb, mint aki hallgatja. Tömören összefoglalva; a szabadmüvelődés feladata, megteremteni a társadalom minden dolgozója számára a művelődés szabad lehetőségéit. Nem iskolás, oktató módszereket használ, mert nagyon jól tudja, hagy művelni csak azt lehet, aki művelődni akaf. i E szerint a szabadmüvelődés feladata két csoportra osztható: a)_ Művelődési igények fölkeltése. b) Az igények kielégítése. Az igények sajnos még nagyon csekélyek. — S ami; a jmultnakf afcüne — sekélyesek. Igaz ez nenicsak! a parasztságra és munkásságra, de a városi polgárságra is. Tehát nemcsak az igények fölkeltése, hanem helyes irányba terelése a feladaf. Más irányú célja a szabadmüvelésnek a már meglevő művelődési szervek', társadalmi, kulturális működések egybefogása ésl a közös nagy cél értlekében munkájuk egybehangolása. Ertjük alatta azt, hogy ne tervszerűtlen előadássorozatok, előadások stb. legyenek, hanem az egyes kulturális szervek ismerjék egymás munkáját, tervelt, célkitűzéseit s azt ugy szervezzék. hogy beállítható szerves része legyen az átfogóbb művelődési célnak. — Sajnos, a munkának ez a része még a kezdet kezdlefén áll, de megindult már s biztosak vagyunk) benne, hogy itt is lehet háröm éves tervet készíteni és megvalósítani. Munkásság és parasztság szempontjából természetesen még lrihangsulyozdlíabban fontos szerepe van a szanadmüvelődésnek'. Számukra valóban csak most lelt szabad a művelődés, de a fontosságát már érzik. Tudják, hogy a jövő harca, a szebb, boldogabb, szabadabb élet folyton nagyobb és nagyobb tudást Mván." Azonkívül — mint Ady mondja — él bennünk •éhe a' "szépnek éhe a szónak*. Ugy hiszem •vigyázó szemeinket* most erre kell vetnünk, mert hissZűk, hogy a művelődési lehetőségek megteremtése, a szabadművelődés nemcsak a szellem szabadságát hozza, de fölszabadítja egészen az embert a robot alól is. Seres József. dé ^^JéiSe,ló járt az idő. Az elöljáróság folyosóján sokat kellolt vármok. A vőlegény szótlanul járkált a kölcsönökért fekete ruhájában és szórakozott arccal nézte a falon lógó táblákat Vékony, éles arcélű férfi, az állandó kalapálástól széles tenyérrel. A menyasszony kék kosztümben ült a padon, kerek arcát fakó szökés haj fogta keretbe. Bőre sápadt volt, mint a legtöbb proletáríeányné, ki a nap legnagyobb részét dohos munkateremben tölti. Mellette az anyja, elszáradt, öregedő nő, almát evett. A leány apja kopaszodó 50 év körüli ember, agyonvasalt ruhában, tompa tekintetével bámulta a kőkockák mintáit. Két tanú is volt velük. Vasárnapi rúnába öltözött mesterlegények, a vőlegény munkatársai a vasgyárbél. Az altiszt odakiáltott nekik: - Maguk következnek! Minden sietség nélkül felálltak. A vőlegény zsebkendőjével megtörölte az arcát ós élére állt a-menetnek. Bent az anyakönyvvezető unott kedvességgel fogadta "őket. A tintaszagu helyiségbe fülledt mefeg szorult be, az ablakon keresztül behallatszott a Béke-téri. gyermekek kiabálása. - Viaes Mária, nuszonegyéves hajadon, szövcmunká.snő, — olvasta az iratokat az anyakönyvvezető. A leány bólintott. — Sovány Péter, huszhétéves lakaios, ... . A vőlegény megköszörülte torkát és jó hangosan mondta: - As vagyok. — Vizes Mária, hajlandó-e Sovány Pétert felesége lenni? Mária ránézíett a mellette álló keszeg fiatalemberre. Egy angyalföldi táncmulatságon ismerkedtek meg egy évvel ezelőtt. A táncközben a fiu melegre dörzsölte reszelős kezeivel a leány tenyerét. A szünetben "egy fröccsét fizetett neki és hazakísérte i Petnebázi-utcába, ahol lakik. Azután tuiuden vasárnap eljárt hozzájuk. Ott ültek hosszú délutánokon a foltozott takaróval leterített ágy széfén. A. Ku fcevésbeszédü volt. Néha munkájáról mondott valamit, az emberekről!, akik állandóan félnek a <Sovány cftéfer Házassága Irta: Katké István. munkanélküliség veszélyétől. A leánynak a fiu szókimondása tetszett. Mindenkinek'a szemébe nézett, amikor beszélt nem hadonászott, megrágta a szót, mielőtt kimondott volna valamit. Apja el is nevezte »Magának való embcí«-nek, anyja pedig kijelentelte, • Kedvesebb is lehetne*. Mária nem képzelte ugy el a férjhezmenést, aliagy a többi leányok a szövőgyárban. Igazat adott apjának, aki egyszer boros hangulatban odavetette neki: •Minek egy nyomorúságból kettőt csinálni?* Az élet semmit sem változik maid. Továbbra is ottlakik a dohos, szűk szobában. Péternek még saját lakása sincsen. Agyra járó volt eddig a vasgyár melletti tömegszálláson. Tegnap" odavitte hozzájuk holmiját, egy barnára festett katonaládában. Az ő • hozománya* sem különb. Az esküvőre nagynehezen egy kék kosztümöt tudott varratni, amely most rajta van, itt az anyakönyvvezető előtt. Visszafordította fejét és halkan mondta: —Igen. — Sovány Péter hajlandó-e Vizes Mária férje lenni? A vőlegény már unta a formaságokat. Az járt a fejében éppen, hogy mennyibe kerül majd az ebéd Simon vendéglőjében. Az előlegben kért pénz égette a zsebét. A házassághoz három inget, két alsónadrágot és egy nyakkendőt vett. Kevés a pénze. A tanúnak fiivott két barátja elvárja, hogy jól megvendégelje őket. Igaz, egyszer van esküvő minden házasságnak Erősen hangsúlyozva mondta ki a azét; — Igen. A lépcsőn lefelé az ifjú férj elfogódottan karolt feleségébe. Kint az utcán odaszólt a hátul kullogó két tanúnak: — Jöjjetek ti is... elmegyünk a Simonhoz a Jász-utcába. A kopott, zöld asztal felett egykedvűen ették áz ebédet. Péter bort is hozatott. A kocsmáros bekapcsolta a rádiót és vidám katonaindulók mellett hagyták maguk inögőtt a délutánt. Estefelé a kél tanú már alaposan beivott. Minduntalan Péter és Mária kezét szorongatták és sikamlós tréfákkal igyekeztek egymást túllicitálni. Mária apja, mint mindig, ha bort ivott, politizálni kezdett. Szidta á kormányt, amely Sipöc-konyhával akarja csak enyiteni a proletáremberek nyomorúságát. A felesége ijedten szakította félbe. — Mindnyájunkat börtönbe akarsz juttatni? Péter elérkezettnek látta az időt, hogy eltávozzanak. Izzadt ujjaival elő7 kotorászta a pénzét és fizetett. Kint azt mondotta Máriának — Elmegyünk ma este moziba. Mária nem tett ellenvetést. Elbúcsúztak a többiektől, akik tovább vonultak lármásan. A külvárosi mozi előcsarnokában Zsivajgó gyermekek olajosképü emberek tolongtak a pénztár előtt. Péter két páholyjegyet vett, amit soha azelőtt nem szokott. A sötétben megfogta Mária kezét, aki még mindég méltatlankodott a drága ülőhely miatt. A film egy Mzasságról szólt. A menyasszony egy bankár leánya, hófehér csipkézett ruhájában ugy vonult fel a templom lépcsőjén, mint egy királynő. A vőlegény daliaszjerű férfi, efegans frakkban, utánuk tódult a násznép szines és tarka menete. Péter eleresztette Mária kezét. — Látod, ezeknél igy van ... A házastársak csodálatos utazásra indultak. Velencébe, egy holdfénnyel festett éjszakán bent ültek a ringó gondolában és ábrándozitak ... Mária torka összeszorult. A film kockái elmosódtak szemei előtt. A svájci hegyeknél már Péter sem tudta nézni az előadást. Megszorította Mária kezét és rekedten mondotta: — Menjünk! Kint a gázlámpákkal vilá^totí szűk utcán mély lélegzetet vettek. Bizonytalan léptekkel indultak el. Mária egyre arra gondolt, hogy első éjszakájukat együtt kell tölteni széleivel) egyetlen szobájukban. Hallgatni horkolásukat, arnig ők ölelkeznék néhány méternyire tőlük és ismerkednek sí testük titkaival. Megállt azl egyik lámpa alatt és szemébe nézett Péternek. — Menjünk valahova! A férfi csodálkozó tekintetet vetett rá. — Hová? — Ne töltsük otthon az első éjszakánkat — válaszolta csendesen Mária. Sovány Péter nem szólt egy szót sem. Eszébe jutott az egyik szálloda, ahová az olcsó nőket vitte néha, legénykorában. A portás álmos szemekkel irta be őket a vendégkönyvbe. Felmentek! a homályos lépcsőn az meletre, ahol1 a portás kinyitotta az egyik szobát. Sivár helyiség volt. Egy ágy, fölötte olcsó olajlenyomattal, két szék és egy mosdó. Mária leült az ágy Szélére. — Végre egyedül! Levetkőztek és eloltották a villanyt. A molvsZagu takaró alatt testük egymásra' talált és a szemközti kocsma részegeinek zajos ordítozása kísérte ölelkezésükét. Éjfél lehetett, amikor erélyesen kopogtak az ajtón. Péter felugrott és világosságot csinált. Két rendőr jött be a portással. — Igazolványokal kérem; — mondotta az egyik rendőr. Mária ijedten kérdezte: Mi történt? — Semmi — szólt oda Péter — ezt itt igy szokták. — A fogashozfirietit és pislogva kotorászta elo a papirt. — Tessék, a házassági bizonyítványunk, — Mária felé mutatott, — a feleségem ... nászutasok vagyunk — mondta különös hangsúllyal. A két rendőr elmosolygta magát, ilyet még nem hallottak. Az! egyik, amelyik aZ (igazolványokat kiérte, bocsánatkérően mondta" nekik!, — Akkor ne haragudjanak. }