Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-25 / 117. szám

Ma: egé§z heii rádióműsor iilág proielárjai egyesüljetek! Szeged, 1947 május 25 , vasárnap, IV. évi. 117. sz. flra: 40 fillér MAGYARORSZÁG MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT DÉLMAGYAROR8ZÁOI N 4 1 J nnepre, kettős ünnepre régi idők ^ óta különösen faluhelyen már napokkal, .hetekkel előbb készítőd­nek a(z emberek. Tervezgetnek, mi lesz, hogyan lesz. Számolják a na­pokat a várva-várt esemény bekö­vetkezéséig. A falusi kisparasztok, városi ipari munkások pünkösd két napjára tavaly és ez évben kettő­zött érdeklődéssel készülődtek. Ért­hető, hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy a szürke,, munkás hétköznapok most megszakadnak, két napig szünetel a munka. A pihenésen tul az teszi igazán ün­neppé pünkösd két napját, hogy mint kétféle foglalkozási ághoz, de egy nagy családhoz tartozók talál­koznak a városi ipari munkások a falusi parasztsággal. A szives, őszin­te beszédre, politizálgatásra egy­' forma •örömmel készültek a falus és városon. A szegedi üzemek, kül­városok munkás népe körében a niult hét során erről a találkozóról'' •esett a legtöbb szó, .ebédidő alatt, munkába jövet és menet. A kör­nyék tanyáiban, falvaiban a fogad­tatásra — amely külsőségekben nem lesz valami különleges —, „a megbeszélni való problémák ösz­«zteszedésével a nagy és fontos munka közben is készülődtek. A nehéz munkában töltött hétközna­pok után nem volna-c hasznosabb idehaza pihenni ahelyett, hogv au­tón, kocsin zötyögtelik magukat ki­lométereken keresztül a kitűzött cél, az ismert kedves barátok által lakott falu felé? Nein, a munkások legjobbjai, legönludatosabb képvi­selői tudják, a jövő,, a 'boldogulás, a súlyos gondoktól mentes élet a parasztság segítségével érhető el. Nem unalomból, nem is felszínes kiváncsiskodásból, »grre jártam, hát benéztem, hogy vannak kend­tek* alapon mennek a városi mun­kások falura. Előre kigondolt, ala­posan megfontolt, közös cél érde­kében. A fáradtság, ha egyáltalán van ilyen, .megéri. A falun töltött órák, á paraszti problémák megis­merése, a segitség, amit tanács, vagy hasznos munka formájában nyújtani tudnak, kárpótlást nyújt a' pihenő nap elvesztéséért. A pa­Pünkösdi találkozó Irta: Komócsin Zoltán rasztság várja dolgozó testvéreit. Hogyne várná, mikor annyi a baj. olyan sok még mindig az uri hun­cutság, a különböző paragrafus, in­tézkedések ügyes-bajos dolgok, melyekben nem tud eligazodni. Ki adjon tanácsot, ki segítsen a bajok orvoslásában, ha nem azok. .akik már eddig is segítettek: A falujáró ipari munkások. Aztán az apró bajok mellett van­nak nagyobb, fontosabb kérdések is. Falun, tanyán nem igen olvas­nak. (fjságot, nincsenek tájékozva a nagy politikai és Országos jelentő­ségű gazdasági kérdésekről. Kevés olyan ember van, aki .politikával, gazdasági kérdésekkel annyit tud foglalkozni, hogy teljesen kiismer­je magát bennük. A hire minden problémának elmegy azonban a legeldugottabb faluba is. Az ese­ményekről hallanak, de eligazod­ni a sokféle hir, mende-monda kö­zött. feleletet adni a felmerüliő ag­gályos kérdésekre* már nem sokan tudnak. Itt van a legújabb nagv esemény, amiről már az egész ország beszél: A bankok államosítása A Kom­munista Párt egyértelműen teszd gezte álláspontját. Államosítani kell a Nemzeti Bankot és a három nagybankot. Progresszió alapon meg kell adóztatni a háborús va­gyonokat. az évi 50.000 forintnál magasabb jövedelmű vagyonokat, egészen 75 százalékig. A Nemzeti Parasztpárt csatlakozott a Kom­munista Párt javaslatához, a Kis­f azdapárt a Bankárok mellé álh. estvérpártunk vezetősége egyelő­re nem foglalt világosan átfást eb­ben a kérdésben, még nem dön­tött. A dolgozók már döntöttek. Munkások, tisztviselők, értelmisé­giek között nincs vita, teljes az egyetértés. Szociáldemokrata vagy kommunista munkás, pártonkívüli értelmiségi egyformán helyesli a bankok államosítását. Mindegyik a saját gyomrán, keresetén., háztar­tásán keresztül érzi, hogv amíg ők egy esztendő alatt, a forint beveze­tése óta nehezen tudták csak a legszükségesebbet megvásárolni, gd­dig a bankárok szégyenkezés és lelkiismeretfurdalás nélkül1 gazda­godtak. Az utolsó két hónapban a dolgozók helyzete megneheze­dett, életszínvonaluk csökkent, a bankároké emelkedett. A három­éve sterv csak akkor jelenti a dol­gozó kisemberek életszínvonalának állandó emelkedését, ha a közös husosfazékból, a nemzeti jövede­lemből a bankárok kisebb, a dol­gozók nagyobb kanalakkal merít­hetnek. Azért hogy a kevésszámú bankár helyett a nemzet többségét jelentő munkások, parasztok ér­telmiségiek fognak jobban élni, egyetlen becsületes hazafi feje sem fog fájni. Munkások körében találkozunk olyan véleménnyel is, miért csak most, miért nem 1945-ben államo­sítottuk a bankokat? Egyszerű a felelet: A hízott liba toíát köny­nyebb és érdemesebb tépni. Két év alatt, az inflációban a bankok alaposan megtollasodtak a dolgo­zó': verejtékes munkájából. Most, a J. .Vi.imeVes terv eiöí > éjéii, az ui kollektív szerződesek megkötése előtt, jó alapot, kiindulási lehető­séget ad a bankok államosítása, a háborús vagyonok megadóztatása. Olyan hangokat is hallani, hogy most egy füst alatt végezzünk az egész problémával, államosítsuk azonnal az összes bankokat. Ez a kérdés megkerülését, de nem meg­oldását jelentené. Könnyen ugy járnánk, Jiogy sokat markolunk és semmit sem fogunk. Egyelőre mar­koljuk meg erősen ezt a keveset. A közelmúlt napok eseményei megmutatták, la bankok államosí­tásával nehéz fába vágtuk fejszén­ket. A bankok összevonták szö­vetségeseiket, hogy védekezésük eredményesebb legyen. Maguk mel­lé állitották a Kisgazdapártot is. Ez a párt szavazatainak tekinté­lyes részét olyan kisparasztoktól kapta, akik az elmúlt negyedszá­zad folyamán a legtöbbet szenved­tek a bankuzsorától Ugylátszik, most igy akarják meghálálni a kis­parasztok bizalmát a kisgazdapárti bankárokkal cimboráló urak Ha a bankárok szövetségeseket gyűj­tenek. erőt vonnak össze, megbe­szélik a védekezés módját, akkor a másik érdekelt félnek, a munká­soknak parasztoknak kisembe­reknek sem szabad aludniok. Nem lehet tétlenül nézniük, mint készüli az ellenség, hogy gazdasági hatal­mán keresztül továbbra is kezé­ben tartsa a falu és város dolgozó* népét. A pünkösdi falujárás alkal­mat nyújt a munkás és paraszt közös szempontok megbeszélésére, többek között a bankok államosí­tásának kérdésében is. Nincs szük­ség erős emlékezőtehetségre hoz­zá, hogy felidézzük a húszas és harmindas éveket. A fiataloknak is. de különösen az öregeknek még fülében cseng a dob pergése. Per­gett a dob, megindult a föld, el­úszott a kis tanya, az utolsó marha vagy ló. A paraszt földönfutó sen­kivé váll, a bankok pedig évről­évre több osztalékot fizettek rész ­vényeseiknek. Parasztasszonyok könnyén, véreitékén,a Weiss bá­rók és Chorinok egyre hatalma­sabb vagyonhoz jutottak. Nem en­gedhetjük meg, hogy a paraszt ke­vés földje, keserves munkával ósz­szehozott kicsi vagyonkája a Fell­nerck és Üllmannok zsebébe ván­doroljon a bankkamaton keresztül. Tisztán kell itt látni, akár falon, akár városon él, dolgozik valaki, A feltett kérdésre mindenkinek fe­lelni kell. Igen, vagy nem?! A pa­rasztok. ri kisemberek vagyonának védelmében, gyarapításáért, a fizi­kai és szellemi dolgozók életszín­vonalának emelése érdekében mi és velünk együtt Magyarország ösz­szés dolgozói igenn e 1 felelnek a bankok államosításának kérdé­sére. Pünkösd két napján ipari mun­kások és parasztok erről is beszél­nek. Utána majd cselekszenek. Jugoszláviáitól a napokban hadifoglyok érkeznek Szegedre (Budapest, május 24.) A Délma­gyarország tegnapi számában kö­zölte, hogy a hadifoglyok első cso­portja átlépte a határt és uton van a foksáni táborok felé. Mol­nár Erik elvtárs, népjóléti minisz­ter intézkedésére most dr. Benedek 'Jenő elvtárs, miniszteri tanácsos haladéktalanul Romániába utazik hogy a romániai hatóságokkal le­tárgyalja a magyar hadifoglyok átszállításával kapcsolatos utazási és élelmezési kérdéseket. A debreceni gyüjtőállomás mel­lett most már az ország minden részében felkészültek a hadifog­lyok első csoportjainak fogadásá­ra. Az ország 28 vasúti csomópont­ján pályaudvari kirendeltság áíí készenlétben, Budapesten pedig át­meneti otthonokat állítottak fel azok fészére, akik valamilyen ok­ból lakóhelyükre még nem tudnak hazatérni. A vasúti kirendeltsége­ken és b budapesti otthonokban élelmisrörrcl, gyógyszerrel várják a hadifoglyokat, hogy már az uta­zás ideje alatt se szenvedjenek semmi szükségletet. A népjóléti minisztérium által a Romániába küldött magyar hadi­fogolybi^ottság £rtesitette a gép­jóléti minisztert, hogy FokSániba többszáz magyar hadifogoly érke­zett. Ujabb szállítmányok érkezé­se várható. A jelentés szerint Odesszába a szovjet hatóságok mintegy 30.000 hadifoglyot gyűjtöt­tek össze, „akik közül 25.000 ma­gyar, 5000 román. Ezeket a hadi­foglyokat a Szovjetunió különböző táboraiból szállították Odesszába. Rákosi Mátyás üdvözlő távirata Tito tábornagyhoz Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes a következő táviratot in­tézte Tito tábornagyhoz születésnapja alkalmából: Fogadja a magyar nép és a magyar köztársaság kormányának jókívánságait. Marsall Ur megszervezte és győzelemre vitte a jugo­szláv népek hősi szabadságharcát ésjnost élén áll az uj Jugoszlávia felvirágoztatására kifejtett nagy munkának. Kívánjuk hogy ez a munka is vezessen Jugoszlávia üdvére. A magyar nép a demokráciá­ért, a békéért, a nemzeti függetlenségért vivott küzdelemben együtt abat haladni Jugoszlávia népével * Hazaszállításuk rövidesen megkez­dődik. A jugoszláv népköztársaság ér­tesítette a magyar kormányt, hogy egy 384 főből álló magyar hadi­fogolycsoport utrakészen áll Jugo­szláviában. A népjóléti miniszté­rium azonnal intézkedett, hogy a rövidesen hazaérkező jugoszláviai magyar hadifoglyokat a szegedi hadifogolykirendeltség Részkén megfelelő fogadtatásban része­sítse. ffiegkezdödBtt a magyar Jogászegylet vándorgyűlése A Magvai- Jogászegylet a felszaba­dulás után az" első vidéki vándor­gyűlését Szegeden tartja meg. A fő­városi vendéíek szombat délután ér­keztek Szegedre. Az egyetem nevében dr. Sctinelíer Károly jogiban, dékán üdvözölte őket. A szomhatí. megnyitó Ülés dr. Kerekes István^ a Kúria elnökének megnyitó szavai után kez­dődött meg. Dr. Karay Pál kúriai tanácselnök magasszánvonalu előadá­sát dr. Beer János saékesfővánjsS tisztifőügyész, dr. Villányi Pál, a Jog­tudományi Közlöny szerkesztője é*» dr Liszk'ay Lóránd itélötáhlahirú óo téko hozzászólása követte.

Next

/
Thumbnails
Contents