Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-24 / 116. szám

lilág proletárja] egyesüljetek! szeged, 1947 május 24, szombat, iv. évi. iis. sz. ira: 40 fillér DELNAGYARORSZM A MAOYAR KOMMUNISTA PÁRT D Ú L M A O Y A R O R 8 Z A O I N A temesvári magyar-román ifiusági találkozó Az élmények és tanulságok soka­ságával tért vissza a MaDISz kül­döttsége romániai útjáról. Mindkét részre, a vendégek és vendéglátók részére egyformán hosszú ideig emlékezetes lesz ez a találkozás. A személyes és érzelmi benyomá­sokon tuí komoly politikai tapasz­talatokkal gazdagodtak ugy a sze­gediek, mint a temesváriak. Az fitazás elótt követeinknek nevez­tük a demokratikus ifjakat. Most a találkozás után bizonyos erkölcsi elégtétellel, á lapítjuk meg, hogy vá­rakozásainknak teljes egészében megfelelt a fiatalok külföldi sze­replése. Személyes magatartásuk­kal nagy szolgálatot tettek a bá­náti magyarságnak,, a román de­mokráciának. Rajtuk keresztül ma­gyarok és románok jó benyomást szereztek a magyar demokráciá­ról. A magyarok körében általá­ban kétféle hatást lehetett észre­venni. Az egyik szívélyes, Őszinte túláradó öröm és lelkesedés. Ér­deklődtek az itthoni viszonyok, az újjáépítés eddigi eredményéi iránt. Beszéltek a munkájukról, küzdel­meikről, elmondták, mit végeztek a magyarság, a román demokrácia megerősítése érdekében. Találkoz­tunk másfajta magyarokkal is. Ezekne'k — akik azonban csak ki­sebb százalékát teszik ki a .magyar­ság egészének — csalódást okozott á demokratikus ifjak megjelents,'. Ezek horthysta leventéket vártak. Olyanokat, akik alátámasszák a magyar és román demokráciáról alkotott mindeb reális alapot nálr 'külöző képzeleteiket. Ezek a ma­jgyarkodó álhazafiak lehűltek a sze­gedi fiatalok talpraesett, őszinte válaszainak hatása alatl. Nem mon­dották, hogy csalódtak,, de maga­tartásukból kiérzett, hogy reakciós feltevésekre épitett nézeteik ala­pos rázkódást szenvedtek. A két ország népeinek életében nagv változások történtek, A kö­zös megállapítás rögtön a határon történt első találkozásnál megerő­södött bennünk. A román hatósá­gok kitüntető előzékenysége,. se­gítsége minden apró és jelentős kérdésben, a bizonyitékok sokasá­gával balnak a régi és uj demo­kratikus Románia .különbözősége "között. A találkozás három napja alatt mintegy láthatatlan, hataifmas segitséget, ott éreztük magunk mö­gött a Román Kommunista Párt segilő karját. Beszélgetés közben Ismét meggyőződtünk róla, hogy a sovinizmus kérlelhetetlen el/eri­fele, a magyarok nemzeti törek­véseinek legbiztosabb támogatója a Kommunista Párt. Ezl még a Jegelfogultabb magyar soviniszták Ss elismerik. Temesváron, Bánátban minden kérdésnél nehezebb probléma a nemzetiségi kérdés. A túlzott, leg­többször indokolatlan érzékenység­gel mindkét nép részéről találko­zunk. A demokrácia két esztendeje alatt, a Groza-kormány hivatalba­lépése óta a magyarsága helyzete nemzetiségi szempontból alapjában megváltozott. Természetes, hogy minden kérdést, az összes sérelme­ket eddig még nem lehetett meg­oldani. Azok a hibák és bajok, amelyek a magyarságot mint nem­zetiséget érintik, általában sérel­mesek a román demokráciára néz­ve. A bajok orvoslásáért a magyar es román demokraták közösen küzdenek. A magyaroknak és ro­mán demokratáknak egy és kö­zös eliénségük van, a reakció. Szegedi dolgozók küldöttsége követelte a főispántól az árak emelkedésének megakadályozását A szegedi dolgozók körében az utóbbi időben egyre nagyobb az elke­seredés az egyre inkább érezhető drá­gulás miatt. Szeged munkássága pén­teken hatalmas tüntetéssel adta tanú­jelét annak, hogy nem hajlandó tűrni az árak felhajtására irányuló mes­terkedéseket. Valamennyi gyár és üzem munkásságának képviselői vo­nullak fel a varosházára dr. Pálfy György főispánhoz, hogy feltárják jo­gos panaszaikat és a főispántól mint a kormány szegedimegnázotti-Uól, köz­ellátási Icormányoiztostól követelje­nek orvoslást sérelmeikre. A főispán a városháza közgyűlési termében fogadta a termet zsúfolásig megtöltő munkásságot. Elsőnek a Ma­gyar Kommunista Párt nevében Berár Demeter a MKP nagyszegedi végre­haj ló bizottságának tagja szólalt fel. Kemény szavakkal kövelelte, hogy az Anyag- és Arhivatal nyúljon bele az árak alakulásába, mert a dolgozók tü­relme már fogytán van. Rámutatott arra, hogy ai az életszínvonal, amelyet a doIgoréi a slablTzációkor öntu­datosan vállaltak, ina már egy­általán nincs biztosítva. Erélyes intézkedésekkel, a termelés és elosztás tervszerűségével meg le­hetett volna tartani a stabilizáció idő­pontjában megállapított életnívót, sőt még módszercsen emelni is lehetett yolna. Azért, hogy ez mégsem igy sikerüli, clso .orbaii az Anya^ • « W hivatal a felelős, mert. politikájával inkábD a tőkések érdekeit védte, mint a dolgozókét. — Követeli a munkásság — mon­dotta általános helyeslés közepette —, hogy az Anyag- és* Arhivatal vizsgálja felül eddigi* árpolitikáját és szállilsa le a gyárak, nagykereskedők haszon­kulcsát. Ha erre az Anyag- és Arhiva­tal összetéteiéioen alkalmatlan, akkor váltsák le a nem odavaló tisztvise­lőket, vezetőket. Követelte a továbbiakban, hogy az áruelvonás, csempészés, árfel hajtás megakadályozása érdekében haladék­talanul hajtsák végre a budapesti nagy flanelt és zsir cscmpcszőkrc kimon­dott halálos ítéletet, valamint továboi súlyos 'téleleket hozzanak azok ellen, akvk veszélyeztetik a dol­gozók megélhetését. Kifejtette, hogy az elsőrendű köz­szükségleti cikkek árának felhajtásá­ban döntő szerepe volt annak, hogy az1 állam nem ellenőrizhette kellőkép­pen a gazdasági élet legfontosabb szerveinek, a bankoknak működését. A nagybankok saját önző érdekeiket tartották szem előtt, ezért fellétlenül sSükségés a Nemzeti Bank és a három legnagyobb bank államosítása. Hosszú, lelnes taps csaltant fel erekre a szavakra, majd ütemesen ki­abálni kezdték: — Fizessenek a gazdagok! Le az árakkal I Berár Demeter átnyújtotta a mun­kásság memorandumát, majd dr. Pálfy György főispán szólt a megjelentek­hez. Megígérte, hogy személyesen fi­szi föl Budapestre a memorandumot és a miniszterelnök hazaérkezéséig is átnyújtja Rákosi Mátyás minisz­terelnöklielyellcsnek. Rákosi Mátyás nevének emiilésénél a löbbszáz főnyi munkásság szűnni nem akaró taps közepette percekig tartó lelkes éljen­zésben tört ki. — A dolgozóknak igazuk van — mondotta a főispán —, amikor az árak letörését követelik. Ezeken a bajokon a legsürgősebben segíteni (kell. — Tettekcl akarnok! — zúgta rái a tömeg1. Ezután Havaiéra Istvánné a szegedi asszonyok nevében követelte, a főis­pán hasson oda, hogy a szegedi piacon a spekulációs nagykereskedők csak heteakint egyszer vásárolhassa­nak Nagy helyesléssel fogadott sza­vai után Nagygyörgy Mária a ken­dergyár, Péter Istvánné a dohány­gyár, Aszódy Vilmos a dolgozó ifjú­ság, Ábrahám Antal a gyufagyár, Lom­bos István a hidépitőmunkásság.Bui­dosi PáJ a közmunkások és munkai) küliek, Gál János az ujszegedi ken­dergyár, Núezi János a Hangya-hütő­ház, Berta István a konzervgyár dol­gozói nevében csatlakozott az elő­terjesztéseahez közvetlenül megnyilat­kozó szavakkal. A szegedi kendergyár nevében Agócsi János a nyersanyag­hiányra mulatott rá, Náczi János pe­dig nagy lelkesedés közepette köve­telte a Hangya-hütöház államosítását. Felszólalt még Palkovics Lajos is ai spekulánsok ellen, majd Farkas Ist­ván, a küldöttség másik vezetője zárta bo a tüntető gyűlést. A megjelent munkásság elénekelte az Internacaonálét, majd fegyelmezet­ten vonult vissza munkahelyére Ismét eljárás indult Nagyiván János ellen, aki Szeged környékén nszitott a demokrácia ellen (Budapest, május 23) A belügymi­nisztérium sajtóosztálya jelenti: A magyar államrendőrség állam­véóehn' osztálya NagyVán János szabadságpárt" nemxelgyftlésl kcpv'selÖ ellen eljárást "niliSiUI. Nagyiván János, aki már ismételten tartott Szeged környékén demokrá­ciaellenes, us/jltó beszédeket, május 11-ién délelőtt 11 órakor a* Cson­grád ni egyei Kistemplomtanya község­ijén rendezett szabadságpárti zászló­bontó gyülós szónoka volt. A képvi­selő másfél óra. hosszat beszélt, de hesiéáe elejétől vég/g a demo­krácia, a közlársasá" és a barát*, sioinszéitos államok ellen.' Uga­tásból állott. Felhívta a hallga­tóságot, hogy tagadja meg a be­szolgáltatást, majd súlyosan meg­rágalmazta a magyar köztársa­sággal baráti v'wuanybaii levő Ju­goszláv népköztársaság hatósá­gait. A képviselő ezután a tüntető sze­gedi diákokat védte és a munkásságot becsmérelte Nagyiván uszításainak hatása alatt á teremben és az udva­ron verekedés tört ki és a gyűlést nem lehetett tovább folytatni". Nagyiván János demokrdcraellenes, izgatásai ügyében az államvédelmi osztály eljárást indított. Az ügy ira­tait további eljárás céljából áttették a szegedi népügiyészséghez azzal a javaslattal, hogy a népügyészség in­dítsa meg az eljárást Nagyiván János képviselő mentelmi jogúnak az elő­zetes letartóztatásra is kiterjedő ha­tájllyai. törlénő felfüggesztése iránt. (M rí). , i melynek soraiban magyar és ro­mán soviniszták egyformán talál­hatók. A bánáti, temesvári "magyar demokraták „hasonlóképpen, mint a román kommunisták, saját so­raikon belül küzdenek mindenfajta reakció, így a sovinizmus ellen is. A soviniszták legkisebb tárgyi­lagosság nélkül kritizálják a ro­mán demokráciát. L.egfőképpen a gazdasági helyzetet. IHaslonlókép­pen. rnint egyes rétegek idehaza, ott is a demokráciát próbálják fe­lelőssé lenni olyan bajokért, me­lyeket a régi rendszer hagyatéka­ként voltak "kénytelenek átvenni. Ahelyett, bog}' a román demokra­tákkal együtt vállvetve dolgozná­nak a: tagadhatatlanul fennálló ne­hézségek kiküszöbölésén,, eltúloz­zák a bajokat, defétizmust terjesz­tenek. Magukkal és másokkal meg­próbálják elhitetni, hogy a román demokrácia nem képes a bajok orvoslását piegtalálni. Bezzegmás­ként van ez ideát Magyarorszá­gon. Egyik irreális végletből a má­sikba esnek. Egyszer a reakció is­mert frázisaival ócsárolják a ma­gyar demokráciát. Másik szavuk­kal délibábos illúziókban ringatják magukat a magyarországi viszo­nyokat illetően. Egyesek egészen odáig elmennek, hogy áttelepülés­ről szövögetnek álmokat. Jellem­ző, liogy a magyarságnak cz a si­ránkozó rétege majdnem teljes szTímban olyanokból tevődik ösz­sze, akik a nehéz romániai viszo­nyok ellenére a legjobb anyagi kö­rülmények között élnek. Ezeknek asztalán a székelyföldi és moldovai éhinség ellenére olyan fehér ke­nyér van, az élelemnek olyan bő­sége,, amire a szegedi munkásfia­talok csak mint régmúlt, v^gy so­kára következő álomképre gondol­hatnak. A magyarság „társadalmi, kultu­rális,. nemzetiségi jogainak kiter­jesztéséért a Romániai Magyar Népi Szövetség küzd. Ez a szövet­ség .politikai pártokon felüláljó, teljesen önálló csoportosulás. Ve­zetői a demokratikus magyar ha­zafiak soraiból kerülnek ki. Olyan emberek, akik a reakciós években is már együtt küzdöttek a román demokratákkal. Magyarságuk, de­mokratikus meggyőződésük miatt számtalanszor ellenlétbe kerültek a reakciós hatalmasságokkal. Most teljesen szabadon, igaz hazafiság­tól vezetve, a román haladó „erők­kel együtt küzdenek a demokrá­ciáért/ a felmerülő nemzetiségi sé­relmek kiküszöböléséért. Arra vál­lalkoztak, hogy a két. ország köze­ledését barátságos, békés együtt­működését a maguk erejével támo­gatják. Megítélésük szerint a sze­gedi fiatalok megjelenésükkel nagy segitséget, lökést Adtak a népi szö­vetség uiunkájához. A temesvári találkozó minden bizonnyal egy komoly lépés volt előre a román­magyar barátság kiépítése felé. Azok a szegedi demokratikus fia­talok, akik a találkozóra elindul­tak, tudták, hogy kötelesség, vár rájuk, melyet leljesiteniök kell. Ez, a kötelesség pzt jelenti, hogy oda­át minden szépítés és ferdítés nél­kül elmondják az igazságot Ma­gyarországról. Most itthon a té­nyeknek „a valóságnak megfelelően számolunk be a szerzett tapaszta­latokról, az ottani magyarság éle­téről. A magyar és román demo­kraták vállvetett harcáról. Bizo­nyos, hogy mindkét cselekedetünk­kel jó szolgálatot tettünk a magyar és román demokratáknak, a báná­ti magyarságnak, .a két nép baráti kapcsolatai elmélyítésé vei Komócsin Zoltán J

Next

/
Thumbnails
Contents