Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-01 / 98. szám

Világ proletárjai egyesülleiek! szeged, 1947 május 1, csütörtök, iv. évi. 98. sz. ha: 40 fillér Irta: Rákosi Máíyás A felszabadulás óta a harmadik május elsejét ünnepli a magyar dolgozó nép. Azért mondjuk, hogy a magyar doldozó nép, mert a május l-e mór régen kinőlt az ipari munkásság keretéből, ahonnan majdnem hat évtizede haladó útjára elindult. Május 1-ét nemcsak a gyárak, üzemek és bányák dolgozói tekintik saját ünnepüknek, de a demokratikus parasztok, a haladó értelmiség, a kisiparosok, a kiskereskedők és mindazok, akik szorgalmas, öntudatos munkájukkal hozzájárultak hazánk újjáépítéséhez és fiatal demokráciánk megerősödéséhez. Ha visszatekintünk az elmúlt két május l-ére, számbavesszük azt a haladást, amit nemzetünk ez idő alatt gazdasági és politikai téren megtett, ugy büszkén állapithatjuk meg, hogy nem végeztünk rossz munkát. A fasiszta rablóháboru okozta pusztulásból gazdaságilag oly gyorsan állítottuk talpra népünket, hogy joggal kiérdemeltük a világ elismerését. Politikai téren sem végeztünk rossz munkát. Minden reményünk meg van arra, hogy a háború szörnyű pusztítása után önerőnkből is fel tudjuk épiteni a dolgozó emberek bo'dog, virágzó,erős Magyarországát. Nem kell chez más, mint biztosítani a nyugodt, békés, rendszeres munka lehetőségeit. Ha ezt megteremtjük, a többit elvégzi a magyar ipari munkás szaktudása és áldozatkészsége, a magyar paraszt szorgalma és a föld iránt érzett szeretete, a magyar értelmiség, azok a tényezők, amelyek az elmúlt két esztendő folyamán az újjáépítés terén annyi csodál müveitek De éppen a béke, a nyugalom, a rend körül van hiba. Hiába akarnak a magyar dolgozók békét, nyugalmat, hogy gátak és korlátok nélkül szenteljék termelő erejüket hazánk újjászületésének szolgálatába: a régi uri rend hivei egész mást akarnak. Nekik nem kell a nyugodt, termelő munka. Nekik nem kell a falu és város dolgozó népének felvirágzásává azta demokrácia adja. A magyar reakció minden eszközt meg fog ragadni arra, hogy zavarja a demokrácia épitő munkáját, hogy nyugtalanságot keltsen, hogy egymás ellen uszítsa a dolgozó rétegeket. Ezt mutatja az összeesküvők működése. Minden tettüket, minden lépésüket a magyar demokrácia elleni gyűlölet vezette. Legtöbben gyűlölik a földosztást, mert ez húzta ki a gazdasági alapot a régi uri rend alól és ez adta meg az emberhez méltó élet lehetőségeit az eddig elnyomott, ki^?mmizett hárommillió koldusnak. Az összeesküvők tajtékzó dühe nemcsak a földosztás, de az öntudaZelh Zoltán cMájusi dal Mint gyermek, aki hazatérő apja felé szalad, úgy fut lnostan dalom, oly tárt karokkal, sikongva repesve e májusváró, boldog hajnalon ! S hű holtjaink idézi, őket hivja kik megfulladtak hóhérkötelen, akiknek csontja vonat alatt roppant, de beitta lelkük minden elem: S virágban porzó lettek, nedv a fában és bányafalban megbújó erek ez alkotni, munkálni sose szűnő, holtan is élő örök mívesek! Kohó kihűlne, omlana a tárna, kémény ledőlne a gyárak felett Őnélkülük s aszály falná a rétet s lehullnának a béna fellegek! Mert vélük a föld e föld, ország ez ország és vélük vagyunk mi ilyen ei*ősek: sziklába vágott, ki arcunkba vágott, aki csak fegyver által volt erősebb. Ezért hogy mostan százezernyin állunk és indulunk, a városszéleken : Ők harsognak e százezernyi szájban s a szélben úszó transzparenseken ! Ők dübörögnek százezernyi lábbal, kiket megölni sohasem lehet — s nem én dalom, de ők dalolják vélem e májushívó, boldog éneket! tossá vált, a politikai porondra lépett parasztság ellen is irányult. Sulvos hiba volna azt hinni, hogy az összeesküvők felfedezésével és törvény elé állításával már megvertük a, reakciót. A magyar dolgozó nép ellenségei nem adják fel egykönnyen a harcot. .Minden vereség után újra támadnak és nincs az az eszköz, amit meg ne ragadnának. Ezt látjuk most, amikor á magyar dolgozó nép s elsősorban pártunk, a Magyar Kommunista Párt, hároméves tervet dolgozott ki, hogy begyógyítsa a háború ütötte sebeket és a mostaninak legalább kétszeresére emelje a munkások, a parasztok, az értelmiség életszínvonalát. Még jóformár meg sem száradt a tinta ezen a terven, máris kezdődik ellene a fondorlat, a fúrás. A reakció nem akarja, hogy begyógyuljanak a háború ütötte sebek. A régi, uri rend híveinek nem kell a magyar dolgozó nép életszínvonalának javulása, á több kenyér, a jobb ruha, a kulturáltabb élet, ha azt a demokrácia adja. A reakció erő{ merit abból, hogy külföldön is vannak szövetségesei. Sötét imperialistáig akik saját országukban is gyűlölettel nézik a demokráciái, anép uralmát s akik világszerte meg próbálják, hogy bátorítsák a haladás ellenségeit. Ezek szítják a népek közötti gyűlöletet, uszitanak a demokráeia leghatalmasabb bástyája, a fasizmust szétzúzó Szovjetunió ellen. Erre is gondol a magyar dolgozó, amikor május elsején lobogó zászlókkal, vidám énekszóval százezres és milliós tömegben tesz hitet a demokrácia, az emberi haladák mellett. Tudatában van annak, hogy a harc, amely előtte van, még nehéz és áldozatos. De tudja azt is, hogy nincs olyan erő, mely megdöntheti a magyar demokrácia egészséges fejlődését és virágzását, amig a munkásosztály egységes, amig a falu és város dolgozó népe szilárd szövetségben védi a demokrácia eddigi vívmányait és vele a magyar jövendőt. Az idei máius l-e a munkásegység, a munkás-parasztszövetség demonstrációja és egyben hitvallás amellett, hogy sokat szenvedett dolgozó népünk nem engedi a régi uri rend sötét hiveinek, hogy zavarják azt a nyugalmat, békét, mély döntő előfeltétele hazánk felvirágozásának. Minél impozánsabb, minél fegyelmezettebb és őntudatosabb az idei május l-e minden megnyilvánulása, annál meggyőzőbben fog hirt adni barátnak és ellenségnek, hogy a magyar nép .tántoríthatatlanul halad tovább a demokrácia utján, a boldogulás, a virágzás és az újjászületés felé. i t : 1 * •