Délmagyarország, 1947. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-13 / 83. szám

Vasáfrtip, 194" április 13. nfLiámiDKiiis 5 n hároméves tervtol várják az építőipari munkások sorsuk jobbrafordulását A munkanélküliek zömét az építőipar munkásai alkotják Alkalmi munkákból tengődő szakmunkások beszélnek .... (Szeged, április 12.) A városháza előtti téren komor hangulatban gyülekeznek a munkások, csotlál, munkaalkalmat várnak, liogy a mindennapi kenyeret elő tudják teremteni éhező „családjuk számára. Najpónta többszázionyi tömeg várakozik — hiába. A közmunka megszűnt, semmi kilátás, hogy a feszülő izmok munkába lendüljenek. Ahogy járkálunk az "elkeseredett tömegben, megtudjuk, hogy a mnrváhélküliek zömét az építőipar munkásai alkotják. A leljcsilmény-rendSzcr bevezetésével az ipari munkásság bére megjavul I. Vannak azonban nuinkáskategóriák, ahol az nk'kordrendszerl bevezetni nem lehetett, ezeknek a munkásoknak a bére elmaradt az általános bérszínvonal mögött. Ide tartoznak az órabéres munkások, de főleg az építőmunkások, akiknek a helyzete a múltban js a legsivárabb volt. A? épilőmurtkaidény ugyanis a legjobb esetben 8 hónapig tar-* tolt. ma azonban az a helyzet, hogy az épilőiniinlqís egyáltalán nem lud elhelyezkedni, oíyan reménytelenek az ép'lésf lehetőségek. A7 Építőmunkások Szakszervezete .800 épitő szakmunkást tart nyilván •s ebből a számból, mely a segédmunkásokat nem öleli fel, 400 munkanélküli Volt eddig, de mióta a közmunka megszűnt, munkanélküli a legtöbbje. Saját •szakmájában alig 60—70 dolgozik. Munka helyett hüldöttségjárás Régóta vajúdik a kislakásépités problémája, a szegcdi épilőmunkásság vágyálma, de ez is csak az Ígérgetésig jutott cl, konkrétum még mindig nincs. — Több küldöttséget vezettünk a városházára, jártunk a polgármesternél, főispánnál, kértünk, járjanak el illetékes helyeu, hogy az építőmunkát minél gyorsabban indítsák meg. Klinikák, iskolák helyrehozását kellene sürgősen napirendre tűzni. Sajnos, mindeddig eredménytelenül jártunk — világosit fel bennünket Gyólai István élvtárj, a Szakmaközi Bizottság titkára Minden reményünk Ortulay Gyula kultuszminiszter szegedi útjában voTt, akinelf fel akartuk tárni helyzetünkét s a segítségét kérni az iskolák -és klinikák sürgős újjáépítéséhez. Sajnos, nem tudott lejönni, élőszó helyett ismét memorandummal próbálkoztunk. Középilkézés tehát egyelőre íiinc? — állami fedezet hiányában és, mer' Mjsléth ur, minisztériuma élén <"pniiámázta sékszáz iskola és óvóda újjáépítési fedezetét. A magánépflkezés pedig, mivel a tőke nem találja meg a srá•mitásail, teljesen távol tartja magát. 'Lerongyolódva várják az utolsó órákat s bíznak a munkásság OTI-jában A. hábdru és az azt köve lő infláció is a legsúlyosabban az épitőmunkásokat érintette. Ok nem ellátásos bért kaptak, csak »piros« és »kék« cimlclü papírokat, amiből családjukat eltartóin igazán nem tudták, majd jött .a stabilizáció, n munka leállt, mert a stabil Torint először kevés volt, utána a spekuláció nem tartotta rentábilis befektetésnek az építkezést. Pedig, ha az épitőmunká megindulna, a munkanélküliség kérdése is megoldódna, meri nemcsak az épitőmunkásokon segítene, de legalább 28 szakmát mozgatna meg. Sokkal rosszabb, helyzetbe* került az építőipari munkásság, mint a gyári, mert. míg azok az üzemek • utján UNRRA-ruhákhoz jutottak, az .építőmunkások ebből ki voltat; rekesztve, pedig ruhaneműre legjobban ők vannak rászólva. Az infláció előtt és alatt annyira le| rongyolódtak, hogy egy régi szakmnnjkás szavaival élve »szégyelünk - a rongyainkban elkeritetlen utcákon dolgozni s bizony nem egyszer láttam mezítláb drtígozni épitőmunkásl, pedig azt két napnál tovább nem lehet bírni, már pedig vásárolni nem tudunk. Egészséges megoldáshak azt találnánk, ha éppen ez a dolgozóréleg* a szövetkezeti olcsóbb árun keresztül hozzájuthatna mindahhoz, amire olyan nagy szüksége van, hogy ifi unkája és egészsége megóvását biztosítsa az utolsó órák számára.* Az utolsó órák bizony nagy gondot jelentenek az építőipari munkásoknak. A múltban á vállalkozó a munkások béréből levont dijat fizette be a társadalombiztosítóba, baleset- és öreg* ségi biztosítás címén s nem 'egyszer előfordult, hogy a munkavállaló keservcsen megdolgozott filléreit csak levonták, de nem fizették l>e s .az öregségi biztosítási díj esedékesséfekór jöttek rá a dolgozók, hogy kijátszották őket. A munkanélküli időszakokban közvetlenül a munkásság fizette be az úgynevezett' > jogfolytonossági® dijat, hogy az addig befizetett összegek kárba ne vesszenek s így.-sÜnle a saját zsebükből váltották meg a kifizetéskor filléreket kitevő öregségi járulékot. Ma ugy állnak, nc-in tudják, mi lesz velük -öregségükre, ini van aí t eddig befizetett dijakkal. Rendelkezést várnak az OTI-lói, mely szerint az idényjellegű dolgozók a befizetett heteket, ha közben munka nélkül is vannak, ne veszitséik el. Az OTI ma uTár a munkásságé, tehát vállvetve harcoljon az érdekükért, figyelve a mtinkaadókat, bejelentési (kötelezettségüket leljcsilik-e, mert a munkás csak öregségére tudja meg, Iiány munkahetet sikkasztott • el a vállalkozó a levont díjak visszatartásával. ííz építőipari munkás magánélete: lemondás mindenről Minthogy a munkásfizetésekről áltatában nincs tudomása mindenkinek, felkerestünk néhány építőipari munkást, mondja el, mennyi munkával milyen összeget keres és hogy tudja beosztani. Elsőnek a nőtlen Zombori János szakmunkást szólaltattuk meg, akinek heti jövedelme 64.80 forint. — Mire a lakbéremet, kosztomat kifizetem, a cipőmet nem tudom megtalpaltatni. Hogy egy zsebkendőt tudjak venni, már a kosztomon kell lespór ól ni, pedig a mi munkánkhoz megfelelő jól ke'IIene táplákózni. Nem iszom, áem 'dohányzom, kulturális szükségleteimre mégse tudok semmit költeni. A párt műsoros estjeit látogatom, mozira alig lelik. Mindezért tűző papban, esőben, sárban megfeszített erővel napi 8 órát dolgozom. Pedig mégcsak családja sincs, ruházkodásról eszébe se jutott beszélni. sombai Mihály ugyancsak szakmunkás, jövedelme a szabványos 64 forint 80 fillér. Feleségével saját kis házában lakik. — Lakbért nem fizetek, de a ház adója havonta 17 forint. A téli hónapokban nálunk nincs jövedelem, kereset. Január hónapban [még krumpli sem volt a háznál.. Silány koszion élünk, csak azt tudjuk megvenni, amit jegyre adnak. Textilárut és ruhaneműt 3 éve nem vásároltunk, pedig az építőiparban a ruha és cipő óriási szerepet visz. Cigaretla az egyetlen >szenvedélyem®, de gyéren futja arra is. Nagyon örülök a mosl megindult munkáseiőadásoknak, azokra elmegyünk, moziba csak akkor, ha a j Széchenyi Moziban kedvezményes előadás van, azonkívül, mint az MKP felsővárosi pártszervezet elnöke, a kulim-előadások képezik legfőbb szórakozásunkat. Legszofuorubb a helyzete a többgyermekes munkásnak. Kiss Pál kőj műves annax köszönheti, hogy az idén is volt munkája — közmunka —, mert öl gyermekével él együtt. Saját szakmájába u azt mondja »természetesen* nem tudött elhelyezkedni. — Nem tudtam munka nélkül lenni, mert nem volt szabad — mondja önérzetesen. Közmunkán dolgoztam heti 64.80 forintért. A vőm elesett a Donkanyarnál; azóta az asszonylcányom is az éh háztartásomban él, no meg a segédmunkás fiam is, akit ugyan el tudtam volna helyezni. Tudtam azonban, liogy sok épitőmunkás kenyér nélkül átl s nem tartoltam igazságosnak, liogy egy családból kelten is keressenek a többiek róvására. Borzasztó siralmasan élünk. Reggeli vacsora nincs, ebédre főképpen babot ettünk egész évben, az infláció alatl, V

asat, Jól OlCSÓn nníUfti nagy vála^lékban eiiif'.ilnii mezőgazdasági gépek, permetezőpépek, tüzhelvek, asuroljunü háztartást cikkek, kocsivasaiások, stb. Telefon: y'"nt Hld-Utca. 2 53. *,n%M ásárollmih ba jutott egy kis liszlrevaló, azzal behabartuk, egyébként teljesen olaj és zsír nélkül főztünk. A stabilizáció óta jut néha egy kis zsjradék is/leginkább olaj formájában. 28 éve vagyolf szervezett munkás s ahogy' visszaemlékszem", az építőiparban Szegeden a legjobb konjunktura a klinikái építkezés alatt volt. A legjobban keresett szakmunkás akkor nyolc hónapot dolgozott, az átlaga 5—6-ot. Az épitőmunkás felesége számol ezzel a körülménnyel, .termesze lesen nem ugy, hogy tartalékol a fizetésből, mert az még a megélhetésre sem elég, de elhelyezkednek paprikahasitónak, vagy más alkalmi munkát vállallak s bizony sokszor „ mi, szakmunkások is nokiüllünk az asszonnyal paprikát hasítani, ha nem akartunk éhen halni. Téssék nézni, 1921-ben vettem ezt a nadrágot - mutatja tisztán kezelt, de bizony össze foltozott nadrágját, — ez az ünneplőm. Mi nem tudtunk se cserélni, se vásárolni ujat s ^ezenkívül összesen egy munkaruhám vau, pedig nincs még egy olyan foglalkozási ág, ahol annyira rongyolódik a ruhanemű és cipő, mini nálunk. Arra a kérdésünkre, mitől várják sorsuk jobbrafordulásál, meggyőződéssel válaszolta: — A jövő teljesen kilátástalannak látszott, de ismerve á Magyar Kommunista Párt agilitását, a párt által kezdéményezett akkordnormán keresztül várjuk gazdasági helyzetünk javulását s a hároméves tervtől az újjáépítés nyomán a legnehezebb munkássors, az épitőmunl^ás sorsa fellendítéséi." Lippay Irma. & rókusi MaDISz Kossuth Lajos-sugárut 26. (rendőrpalota mellein 13-án, vasárnap esle fé! 6 órai kezdettel a Nemzeti Szinház művészeinek felléptével VIDÁM ESTET rendez, melyre mindenkit szeretetlel meghhr a vezetőség. Jazz! Büffé! Hangulat! K O RZO-M OZI Te,efon 624 Ma vasárnap utoljára adjuk. ' IONNY WEISSMÜLLER és CSITA" majom kalandjai a felhőkarcolók közt. Tarzan New- Yorkban Hétfőn egy sziporkázóim szellemes francia vígjáték, bemutatója: Vigyázz, ha jörs a no! Minden rosszhak és minden még Í rosszabbnak kútforrása a nő. Baj, ha nincs és' még nagyobb baj, ha van. \ A hűséges feleség szyrepél játsza: MIREILLE BÁLIN és ARLETTY játsza a becstelen nő szerepét, aki a legbecsületesebb az egész társaságban. Előadások: 4, 6, és 8. Fizess elő a Délmagyarországra Biztos Mölól a. poloskáknak 1 RANKL- _ féic Poloska-halál Nemcsak a poloskát, hanem peté't Is biztosan elpusztítja. 1 deci 4 forlnl f.RANKL- gyógyszertár Szent Oyörgy-tér Salalcali, berkősav, keserűsé legolc »'ó bban SZEREDAI V ÁL nagyhereskedőhnehengedmény Cseriy Mihály u. Kárász a. 10. mm-m MM II—IIMIII II • A