Délmagyarország, 1947. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-06 / 78. szám

Vasárnap, 1917 április G. DELMAGYA10RSZÍC. 9 Kinek adjuk a művészetet? Irta: Csuka Béla. igebbi A művészet mindenkiéi címen tou,'kariban arra emlékeztettük olva­SóLikal, bogy u szellemi örömöknek s így a művészet szépségeinek élvc­Z" !ért is joga va,n minden embernek; «» nem jelöltük taeg közelebbi rész­letes módját annak, hogy ez miképpen érvényesíthető. Tárjuk szét az ak­kor kinyitott kaput, nézzünk szembe á problémával és igyekezzünk becsü­letesen kutatni, mí a tennivaló ezen u téren, hogym tehetjük közkinccsé a művészetet, hogy az ugy a mű­vészet fejlődését, mint az emberiség javát egyaránt előmozdítsa. A világ mai válsága a művészetet is válságba sodorta. Háborúk soro­zata, politikai harcok, világnézeti és hatalmi ellenlétek az élet anyagi és szellemi síkjain a művészeteket séin kímélhették meg. A régi köztnóhdás, hogy »fegyverek zajában hallgatnak a múzsák: megdőlt ugyan, mert még az örökös bombatámadások alatt is nem egy kiváló mestermü látott >;nap­világé U az óvóhelyek misztikus ho­mályában, de kétségtelen, "hogy a bombák és egyéb , testőt-lelket emésztő harci eszközök hatását a múzsák is [megérzik, s a művészet nem hal meg ugyan a háborúságok ideje ála®, de feltétlenül gyengélkedő, beteg, akire vigyáznunk akit szeretettel gondoznunk kell. A művészet szenvedett tehát a háború brutalitásainak hatása alatt, de emellett pillanatig sem szűnt meg teljesíteni hivatását az emberi lélek felemelése, megnemesitése, vigaszta­lása és örőmá'iándékokkal való elhal­mozása érdekében. Vájjon1 ugyanak­kor mi is megtesszuk-e kölelességün­kel a művészettel szemben? ' Nem Tesszük meg — s éppen ez az. amirőt beszélni akarunk. Kétszáz évvel ezelőtt és még ré­időkben fejedelmi udvarok, hercegek, kiskirályok, anyagi és szel­lemi hatalmasságok pártolták és tei­lesztetlék a Tnüvészeteket. Nehéz volna eldönteni ma, hogy ebben a müvészetpárlolásban mennyi volt az. önzés, a hiúságnak és fiatalomnak fitogtatása, a művészetnek egyéni cé­lokra való kisajátítása —, és mennyi emellett a valódi segítő, pártoló kész­ség. Annyi bizonyos, hogy hosszú év­századokon keresztül a művészet fej­lődése csaknem kizáróan mecénások segítségére szorult!, s Tiogy közkinccsé váljék, arról sokáig szó sem lehetett. A világ demokratikus fejlődése elő­ször a polgári középosztály számára nyitotta meg később a művészetek csarnokát. Ami addig ffejédelrni fény­űzés volt, lassankint az értelmiség ünnepi örömévé válik s a 19. szá­zad nemcsák a technikai vívmányok­nak az élet kényelmét fokozó hatását élvezi, hanem örül elsősorban a szellemi vívmányoknak, annak, hogy a villanyfény nagyobb világosságá­ban a szellemi felvilágosodottsagot, a szellemi és lQlkí javak helyesebb és méltányosabb eloszlását ünnepelheti. A 20 század' első fele szinte sza­kadatlan liáboruk jegyében zajlik. Akármi a véleményünk arról, van-e értelme a problémák liáboru utján történő elintézésének, vagy nem, egyel nem tagadha liink, ugyanis, hogy az egész világot belső láz emészti s hogy az .emberiség fájdalmas vajúdásának fellétlenül iij világ megszületését kcjl eredményeznie. Igazságtalanságok megszüntetését, hazugságok feltárását s mindenekelőtt az ember testi, szeT­lémi és lelki értékeinek méltányos el­oszlása. Szerezzünk érvényt a szere­tet szellemének, osszuk meg javain­kat szenvedő és nélkülöző embertár­sainkkal s megszűnik a társadalmi osztályok, népfajok és felekezetek harcos szembenállásának gyűlölködő indulata. Nyissuk ki szellemi érté­keink birodalmának kapuit mindenki előtt s ne csak kenyeret adjunk az éhező kezébe, de a tudományok és művészetek borát is mindazoknak. , akik arra szomjaznak. A fempiom kapuja állandóan nyitva áll minden hivő számára, tárjuk ki • éppígy a művészet csarnokát is. hogy minél többen részesülhessenek áldá­saiban, mert zr- miként »a munkás méltó az ő bérére s — 'a 20. század világot formáló koltójábíin izzadó, küz­ködő ember méltó arra az örömre és vigasztalásra, amit a művészetből mérilbet. A művészet is válságba jutott. Az elmúlt világháborúkig a polgárság ér­telmiségi része volt a művésze te& legerősebb pártfogója. Ma cz a tár­sadalmi osztályelvesztette sulVálTeL. szegényedett, a maga erejéből nem tud felemelkedni és a művészet pár­tplását illetőleg régi hivatását be­tölteni. Az uj gazdagok nem a par excellence 'értelmiséghez tartoznak, viszont a dolgozók, a munkásosztály csak most kezd magához térni és kulturális igényéinek kielégítése után orientálódni. A társadalmi egyensúly felbillenése természetesen a művé­szetre is érezteti hatását. 'Általános panasz,, hogy ma a festők és szob­rászok kiváfó müveit alig vásárolják, hangversenyek és színházi előadások pedig csaknem üres nézőtér előtt zajlanak Je Ez mindenképpenű mű­vészet pusztulására vezet, ha néni gondoskodunk olyan megoldásról, ami összhangba hozná a művészek érde­keit a művészetre szomjas, de abban anyagi nehézségek miatt részesülni nem tudó társadalmi rétegek érdekei­vel. Mert eltekintve attól, hogy a művésznek meg kell kapnia munkájá­nak anyagi ellenértékét, de lelkileg is feltétlenül szüksége van olyan kö­zönségre, amely éppoly szorgalma­san látoga'tja a tárlatokat, mint ami­lyen lelkesedéssel tölti meg a terme­ket, hogy fül tanuja legyen egy-egy hangversenyen vagy színházban tör­ténő művészi megnyilatkozásnak. Mi­lyen siralmas és kiábrándító, ha üres­ségtől kongó tereinben ásit a rész­véllenség —, éppúgy lehangolja Í. művészt, mint amennyire inspirálja mind ennek ellenkezője, a közönség lelkes részvétele. Ha őszintén akarjuk a művészet értékeinek igazságos elosztását, akkor könnyen megtaláljuk a helyes mód­szerét annak, hogyan hangolhatjuk össze a művészet érdekeit (tehát á művész anyagi megbecsülését és a művészetek iránti tisztelet kérdéséü a dolgozók, vagyis a társadalom fi­zikai és szellemi munkásainak kultu­rális érdekeivel. Tegyük elérhetővé a művészi élvezetet mindenki szá­mára, alkalmazzuk a helyárakat mai életünk általános szegénységéhez és; amiképpen nem feledkezünk meg a fizikai munkásokról, éppúgy gondos4| ködjunk az értelmiség és az ifjúság szükségleteiről is. Az ifjúságot külö­nösen szivünkbe kell zárnunk, mert ő a jövő záloga, s az újjáépítés és jóvátétel égészen az 5 kezében van. Bőségesen gyümölcsözik tehát mind­az, amit néki iTvujtunk. Bármint oldjuk meg a problémát, egyre vigyázzunk: ne engedjük, hogy a mult búnei kisértsenek; ne türjük, hogy kontárok vagy üzérek önző ér­dekei ""ékelődjenek a művészet aján­dékai és annak lelkes barátai közé. Minden nemzeti erői most a 3 éves terv szolgálatába kell állítani Irta: Róna Béla, Szeged pénzügyi tanácsnoka A stabilizáció. komoly, nagy és átfogó sikerét a külföldi vélemé­nyek tükrözik legjobban vissza. Tnljutva ezen az első komoly, nagy lépésen, mely a gazdasági anar­chiából kivezetett bennünket, a Magyar Kommunista Párt "elérke­zettnek „látta az időt, hogy gaz­dasági életünket .megszilárdítva, biztos gazdasági alapokra helyez­ze az ország életét. Nem véletlen, hogy az a párt vette a kezébe új­ból a 'kezdeményezést, amely.á fha­gyar demokrácia eddigi forduló­pontjain a felszabadulás után, az államélet alapjainak lerakásánál, a földreformnál, az újjáépítés meg­indításánál, a stabilizációnál a kez­deményező szerepet töltötte be és mutatta az egész nemzet szamára a helyes utat. Pártunk nemcsak harcolni, de építeni is tud. A 3 éves terv végrehajtásával véget vetünk annak a korszaknak, hogy- s zéles rétegek koldusként él­jenek és végső célja, hogy nagy néptömegek magasabb életszínvo­nalát biztosítsa. Gyorsítani akar­juk a "termelést, hogy minél gyor­sabban felszámoljuk a liáboru és a fasiszta korszak nyomasztó gaz­dasági következményeit. Magasabb életszínvonalat fo­gunk biztosítani a 3 éves terv végrehajtásával a munkások­nak, a köz- és magánalkalma­zottaknak, tanitóknak, orvo­soknak, nyugdijasoknak és a rokkantak és hadisegélyesek helyzetén is segiteni fogunk. A mezőgazdaságra vonatkozóan a 3 éves terv végrehajtása bór n-ngy erőfeszítést követel, nagy nehéz­ségekbe ütközik -f és ha évszáza­dos elmaradottságát egyik napról a másikra behozni néni is tudjuk — a 3 (éves terv végrehajtása alatt hatalmas ugrás| teszünk előre. A termelés emelőd mellett kiemeljön. a parasztot, a falu dolgozó népét elmaradottságából, hogy ne kelljen látástól vakulásig, dolgoznia'!' Kul­turális fejlődését elősegítjük és gondoskodik a terv arról, liogv a kultura és a technika minden vívmánya a falu dolgozó nőpéhez eljusson. A cél az, hogy a mun­kás, a paraszt és az értelmiség érezze, hogy az a nagy erőfeszí­tés, mellyel az utolsó ' két évben hozzájárult a háborús szenvedé­sek éltüutetéséhez, — nem volt hiábavaló és munkája eredményéi a 3 éves terv végrehajtása utón életszínvonalának emelkedésévei élvezhesse. A gazdasági terv felöle'i a bá­nyászat, kohászat, az ipari terme­lés, „a mezőgazdaság minden kér­dését, lerongyolt közífekedésünk jrj-> játeremtését, építkezéssel romba­döntött hazánk újjáépítését. A 3 éves gazdasági terv, mely­hez a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt is hozzájárult már,, olyan óriási feladatot ró a dolgo­zókra, annyira átfogja az egész magyar gazdasági életet, hogy ez túlnő egy párt feladatán, az egész magyar dolgozó nép­re, a dolgozók széles tömegei­nek támogatására van szükség annak sikeres végrehajtására. Ha ilven óriási erőfeszítést aka­runk Fenni, véglegesen le kell szá ­molnunk a munkánkat hátráltató és gátló reakcióval, békét, rendet és nyugalmat akarunk — szem­beit az ellentétet szitokká^ a de­mokrácia ellenségeivel. Nem felel meg a lényeknek,.hogv tervünk csak külföldi segitséggeí vihető keresztül. A történelem fo­lyamán ismételten bebizonyosodott népünk alkotó ereje,, munkakész­sége és ez a legfőbb biztosíték ar­ra, hogy 3 eves gazdasági tervünk a nép akaratából és a nép javára valósággá váljon. „VILLflMOSHflWG SZEGED" Mag** LAULY és LADÁNYI villanyszerelőmesterek. Rádió, hang­erősítő, mikrofon, hangszóró, elektrotechnikai készülékek, villamossági berendezések, motorok, elektromos erőátvi­telek, üzemi berendezések szaküzeme. Tervezés, készítés, eladás: Pontos, precíz mnnka! Szolid árakl Itt a tavasz! A sör egészségére válik! Igyon Aranyászok sört és Porter sört, Kőbányai Polgári Serfőző Orion Bőrgyár Ht Szeged, Háló u. 8. Telefon: 3-62. . / ..- _ . . —~ békebeli minőségű söreit Szegedi főraktár: Margit utca 23. — Telefon: 1-55 PESTI MAGYAR KERESKEDELMI Alapíttatott 1841 évben FIOKJ Szeged, Vörösmarthy-u- 7. szám. Telefon: 363, 895. Betéteket előnyösen gyümölcsöztet. Kölcsönöket olcsón folyásit. A Mezőgazdasági Közraktárak rl. szegedi telepére beraktározott árú­kat megelőlegez. Foglalkozik a banküzlet minden ágával. Magyarország minden jelentősebb városban rendelkezik bankérde­keltséggel.

Next

/
Thumbnails
Contents