Délmagyarország, 1947. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-06 / 78. szám

Vasárhap, 1947 április 6. DELHAGYAUORSZÍG 3 Impozáns ünnepséggel emiékezelt meg Szeged az ország felszabadulásának évfordulójáról „A Vörös Hadsereg szuronya hegyén a szabadságot hozta nekünk44 (Sze<$edt .április 5.) Szombaton ünnepelte az ország, népe a fasiz­mus alól való teljes felszabadulás második évfordulóját. Ebbből az alkalomból a szegedi Nemzeti "Ri­zottság js nagyszabású ünnepséget rendezett a város hatóságaival együtt a Klauzál-téren. Az ünnep­ségen a város,, a pártok, honvéd­ség, rendőrség és közintézmények képviselőin kívül felvonult a rend­őrség jisztiküldöttsége,. a honvéd­ség cliszszakasza és a munkáspárti rendezőgárdisták impozáns csapa­ta is. A nemzetiszínű és a város színeivel feldíszített emelvényen az orosz városparancsnokság képvi­seletében helyet foglalt Krupnov gárdaalezredes, városparancsnok is helyettesével Ignatyev gárdaalezrc­dessel. Az ünnepséget a rendőrzenekar nyitotta meg fi magyar és szovjet himnusz eljátszásával, majd Tom­bácz Imre nemzetgyűlési képvise­lő, a szegedi Nemzeti Bizottság tit­kárának tlevezető szavai következ­tek. — A demokrácia utján eléri eredményeink jogosítanak fel bennünket arra — mondotta —, hogy a felszabadultság bol­dog tudatával gyűljünk egybe és vegyük számba az elvégzet­teket, az elvégzendőket, továb­bá kifejezzük méltó hálánkat a felszabadító Vörös Hadsereg iránt. Gáti Pál, a Szegedi Nemzeti Szín­ház művésze szavalta el ezután ha­tásosan Zelk Zoltán: Egv vörös katona sírjánál c'imü versét, majd dr. Tóth László egyetemi rektor, a szegedi Nemzeti Bizottság elnöke kezdte meg juniepi beszédét. Rész­letesen foglalkozott a német fasiz­mus kialakulásával és annak alma­gyarságra gyakorolt káros hatásá­val. • * — A német, nagytőke által támo­gatott hitlerizmus — mondotta — szakitolt a demokratikus szellemi­ségnek még sl külső formájával is. Nem elégedett meg azzal, hogy Ira­taimat Németországon belül épít­se fel, hanem minden eszközt meg­ragadott, hogy halalmát külföldre is kiterjessze és iiigget'en, szabad népekét a német imperializmus ra­bigájába döntsön. Magyarországon a hitlerizmus Gömbös és hívei szá­mára uj lehetőségeket jelentett, tamelyrek köve kez'éfcen a magyar­ság 1944 "tragikus összeomlásáig jutott. A továbbiakban kifejtette, hogy a magyar parasztság é§ ipari mun­kásság mindig szembenállóit ezzel a politikával, majd vázolta, hogyan sodródtunk bele mégis a németek oldalán a háború borzalmaiba — A Vörös Hadsereg lépésről­lépésre űzte ki a fasiszta serege­ket Magyarországról, mig J945 ta­vaszán az utolsó hitleri vert ha­dat is kiűzte magyar földről nemcsak felszabadította Hitler uralma alól Magyarországot, hanem ni ég a harcok idején hozzásegített állatni rendjének felépítéséhez. Szovjet támogatással ült össze 1944 decemberében Debrecenben az ide­iglenes nemzetgyűlés, amely kor­mányt is választott és megkötötte a fegyverszüneti szerződést. Ezzel megindult egész Magyarország de­mokratikus újjászületése, amely a demokratikus pártok vezetésével meg jiem torpanó lendülettel fo­lyik azóta is. Dr. Tóth "László dörgő tapssal fogadott beszéde végén hálával és kegyelettel fordult, a szovjet hősi halottak felé, akik nemcsak ha­zájukért, hanemj a iuagyar nép fel­szabadításáért is áldozták életüket Ignatyev szovjet gárdaalezredes szólt ezután és visszapillantott a magyarországi harcok utolsó kc­héz napjaira. — Nagyon nehéz volt a győze­lem ulja — miondotta — és a Vörös Hadseregnek nagyon sok katonája fekszik magvar földön. Ezek a hősök meghal­lak ériünk, hogy mf tovább él­hessünk. Odaadták életűket, hogy letiporják a fasizmust és megteremtsék a demokráciát. Mi azonban a nagy Sztálin veze­tése alatt egy percig sem féltünk a háború során és nem félünk a jövőben sem. Éljen a szovjet-ma­gyar barátság! Éljen a nagy Sztá­lin, akinek vezetése alatt legyőztük a fasizmus minden fajtáját! Ismét hosszantartó, lelkes taps­vihar tört ki és hasonló lelkesedés­sel hallgatták meg Tombácz Imre nemzetgy űlési képviselő felszólalá­sát is. — A Vörös Hadsereg szuronya hegyén a szabadságot hozta ne­künk. Ez a szabadság még nem tel­jes. de történelmünk folyamán még sohasem adódtak olyan páratlan lehetőségek szabadságunk teljessé tételérc, mint ma. Az ünnepség műsorában Versé­nyi Ida, a Szegcdi Nemzeti Színház művésznője Ady: A tüz csiholója cimü költeményét szavalta nagy tetszéssel, a rendőrzenekar pedig Varga Lehel karnagy vezénylésé­vel kuruc dalokat adott elő és Ko­dály: Háry Jánosából játszott rész­leteket ugyancsak nagy sikerrel. A Szózat zárta be a megemlé­kező ünnepséget, utána pedig a Nemzeti Bizottság és a város ható­sága.. valamint a rendőrség és g honvédség "megkoszorúzta a Szé­chenyi-téri két szovjet hősi em­lékmüvet. Kőzépeurópában elsőként A szegedi Nemzeti Színház bemufatfa Mussorgszkij ismeretlen vigoperáját A Szegedi Állami Nemzeti Színház operai együttese május hóban bemu­tatja Mussorgszkij »A szorócsinszi vá­sári című vigoperáját. Nemcsak Ma­gyarországon" kerül ezullaf először szilire ez a pompás rigó per a, de az előadás középeurópai bemutatónak számit. A budapesti előadásokból jól ismerjük Mussorgszkij komor alaphan­gulata, az orosz lélek mélységeibe merülő két hatalmas ínéretü drámai operáját: a Borisz Godünovot és a líovanscsinát, amelyekben a cselek­mény a régi orosz főurakat hozza színpadra. A szorócsinszi vásár merőben el­lentétes világon visz bennünket. Uk­rán parasztok: piaci árusok, cigányok és az orosz falu egyéb kisemberei a szereplői ennek a vidám történet­uek. Nagy néptánc — a hires ífopak — fejezi be az operát Gogol mulat­ságos történetét Mussorgszkij köny­nyü, melódikus muzsikával festette alá. Zenei eszközökkel pompásan jel­lemzi a régi idők tuíiya, iszákos, ál­landóan az ördögtől rettegő, do emel­lett melegszívű, tréfára mindig kap­ható orosz parasztjait. A mü szegedi bemutatójának! az ad különös jeíentőséget, hogy a ma­gyar operalatoga'.ó közönség megis­merkedik a tréfás és könnyű kezű Mussorgszkij-val, aki ezt az operát nemcsak a zencértőknek, hanem a Iegszélesebn néprétegek számára irta. Az előadást V á r a d y László ve­zényli, A b o n y i Tivadar rendezi, a díszleteket Varga Mátyás tervezi, a főbb szereplők. Ferencz .Anikó, Tur­ján Vilma, Hidy Franciska, Papp Jú­lia, Simándy József, Sikolya István, Érdv Pál, Kassai János, Szanati Jó­zsef, Fehérpataky Ervin, Gaál József, Nádas Tibor. Az opera szegedi díszbemutatójának védnökségét a Magyar-Szovjet Műve­lődési Társaság vállalta. A szegedi mozik uj kezdési rendje! Húsvét két napján 3, 5, 7, 9. Keddtől kezdve köznapokon 4, 6, 8 órakor. Mosf Aztán megmulatom, ki vagyok. I A villamáson finoman, elnézően moso­lyogtam egy szembenülő kofaasz- i szonyra, szegény nem tudja kivel ül szemben. A fatelep pattogva égett mire kiértem, néhány percig nyüzsög­tem a tüz körül, majd berohantam a telep irodájába, a telefonhoz. — Sajtó! — mondtam nagyképűen a tisztviselőknekN de a n^gy zűrza­varban senki sem' törődött velem. Felhívtam a szerkesztőséget. — Hallói Holló szerkesztő ur? — Igen, ki van ott? ' — Az anyagot akarom leadni a Váczi-uti tűzről. , r— Ja, maga az? Halljuk, jegyzem. És én nekifohászkodtam első, szen­zációs riportomnak. így kezdtem: — Sürü, fekete füstoszlop göndő­rödik az ólmos, tavaszi' ég felé... — Mi? Micsoda? — hallóin a tele­fonban a szerkesztő nyers, dühös hangját. — Hogy mondta, gön­dőrődik? —'Igen, kérem, gön-dő-rö-dik. — Na akkor pukkadjon meg, édes fiaut — örditolt Holló és lecsapta a kagylót. " Kétségbeesetten hdtlőztam még egy ideig, majd odaszóltam á tisztvi­selőknek. — Ugylátszik szétkapcsoltak — és fürgén ügettem' a villamos megálló felé. Mire beértem, készen volt a lap, Holló úrral már a lépcsőn ta­lálkoztam. Rámrivallt. — Halija, öcsém, ha lapzártakör .telefonál, akkor maga ne dadogjon nekem' holmi göndör füstoszlqpokról, "hanem mondja hé, hányas szám alatt. kinek a fatelepe ég, mennyi a kár, biztosítva volt-e és hogy hívják a ki­vonult tűzoltóság parancsnokát. Erre vagyok ilyenkor kíváncsi, nem pedig az ólmos, tavasza égboltra, maga sze­rencsétlen sakál, érti-e? Nagyon ügyefogyott ábrázatot vág­hattam, mert Holló ur megsajnált, karonfogott és hazavitt magához ebédre. Útközben is, ebéd alatt is va­lóságos akadémiai előadást tartott nekem az újságírásról. Sokat tanul­tam akkor Holló úrtól, azt hiszem meghalt azóta szegény, remek újság­író volt, de ki emlékszik már reá? Senki, mint ahogy az én mauzóleu­momhoz sem zarándokol majd a ta­nulóifjúság halálom évfordulóján. Évforduló? Fjnye csak, tisztelt ün­neplő közönség, hiszen én most tu­lajdonképpen jubilálok. Ha jól szg­számolok, éppen áprilisban van 31 éve, hogy azzal a szerencsétlen Vá­czi-uti tűzesettel elkezdtem az ujság­irá^t és iine, még mindig itt ülök, a műszaki tanácsos urat vártam, most az alagútról akartam riportot írni, de ez sem sikerült. Ezt csinálom már 31 év óta és ebben az ünnepé­lyes pillanatban, amikor erre rájöt­tem, emelem poharam szemben ülő, kissé megkopott tükörképemre mond­ván: — Mégis disznóság öreg cimborám, hogy tavaly érdemdús újságírói mun­kásságom harmincadik évfordulóján az ország, sőt ha jól meggondolom, egész Európa mélységesen hallgatott jubi­leumomról és egyöntetűen elzárkózott attól, hogy engem e ritka alkalomból ünnepeljenek. Nem jelentkeztek sze­rencsekivánataikkal a hatóságok ve­zetőt, elmaradtak a sajtó magasztaló cikkei és a szokásos üdvözlő táviratok a velem barátságos viszonyban lévő államok kormányaitól, a helyi dalárda nem' adott szerenádot az ablakom alatt, távoltartották magukat a nő­egyletek eTnöknői, az Egyesült Nem­zetek titkársága a füle botját sem mozgatta, az irodalmi társaságok disz közgyűlését sem hivták egybe, semmit sem tudok egy részemre 'felajánlott nemzeti ajándékról, a karlársak öt­száz teritékes ünnepi bankettjére sem emlékszem. Seijki, senki sem ün­nepelt 30 éves újságírói jubileumo­mon. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy nem is tudtak a nevezetes dá­tumról, mert hiszen jómagam is csak az imént, egy esztendő multán fe­deztem fel, hogy tavaly kellett vojna némi finom célzásoKat tennem a kö­zelgő évfordulóról illetékes s agilis férfiak előtt. Ezt azonban elmulaszíolfam és most itt ülhetek egyedül, a tükörképemmel a vendéglő különszobájában busán, el­érzékenyülve, kissé részegen a 30 éves hiábavaló s reménytelen újság­írói munkássággal á hálám mögött, mert nem jött el az a drága jó műszaki tanácsos, akinek valami ala­gut-ügye lett volna velem, de ez se sikerült a göndör fűstoszlopok miatt... , így zajlott le az én váratlan s rög­tönzött jubileumi bankettem, amely­nek egyetlen szónoka és résztvevője magam voltam, na és kissé becsí­pett tükörképem, akivel hosszasan s szűnni nem akaró szomorúsággal ün­nepeltünk egymást. Szeged Társadalmához! A Magyar Nők Demokratikus Szö­vetségének országos elhatározása és célkitűzése, hogy pártoló tagságot szervez be a Szövetség erősítésére. A Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége, . lua'juk jól, hogy mindenüti ott van, mindenben segit áz el­esetteken, az aggokon és főleg a gyermekeken. Szociális feladata, hogy a rászorultakat nyilvántartsa, azokat látogassa és problémáikban, bajaikban segítségére legyen. Ezúton kérem és hivom fel a szegedi társadalom megértő és szo­tagjait — mivel asszonytársainkat cialisan gondolkodó, segíteni akaró elindítottuk a pártoló tagság be­szervezésére —, hogy a lehetőség­hez képest és anyagi viszonyaikhoz mérten támogassák szövetségünket, mert akkor tudunk csak megfelelő munkát kifejteni, ha szövetségünket minél többen pártolják. Dr. Drégely Jázsefné, az MNDSz szegedi központjának elnöke. Salalcali, borkősav, keserűsé legolcsó bban SZEREDAIN ÁL nagykereskedőknekengedmény Cserzy Mihály n. 8.— Kárász n 10.

Next

/
Thumbnails
Contents