Délmagyarország, 1947. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-03 / 76. szám

Csütörtök, 1947 április 3. ueinábiiioiaiib 3 Hz összeesküvés tanulságai Révai József elvtárs a Zeneakadémiában fenti cimen előadási tartolt, amelyet értéke és érdekessége miatt teljes teriedclpiében folytatólagosan közlünk. Irta: REVA1 JÓZSEF. III. csollák. De tudjuk azl keltől cgyiill kell tudni, Egyesek szerint az összeesküvés a középosztály ügye volt és nem a levitézlett és a balalomból kibukott nagybirtokosok és nagytőkés rétegeknek az ügye. Egyesek szerint az követkézik ebből, hogy a vádlottak padjára az egész középosztályt, az egész értelmiséget kell ülteink mert hogyha igaz is az, hogy ífz értelmiség a maga százezres tömegeiben nein is vett részt nmgábau áz összeesküvő szervezel ben, rokonszenvével, a demokráciával szemben lanusitolt magatartásával lényegében hál védje. bázisa volt az összeesküvőknek, akik a középosztályt képvisel lék akkori nmi|LOI- a horthysta restauráció érdekében dolgozlak. Áíi nem őszijük ezl a véleményt. Nem ipai keletű álláspontunk az, hogy megkülönböztetünk — bár tudjuk azt, hogy ez á megkülönböztetés gyakorlatban sokszor nehezen hajtható végre — értelmiség és uri középosztály között. Tudom azl, hogy értelmiség és középosztály között merev választóvonalat vonni a gyakorta!ban nehéz és mégis meg keli vonni ezt a választóvonalat. Mi •a különbség értelmiség és középosztály közölt, függetlenül attól, hogy az illető orvoS, mérnök, tudós középosztálybelinek larlja-e magát, vagy nem"? A középosztály kategóriájánál! a hangsúly nzön vita, amelyet az illető réleg a lársddálmi hierarchiában elfoglal, a középosztály fogalom, uralmi fogalom. A hangsúly azon van, hogy az űri középosztály segítőtársa volt a" hatalom gyakorlásában a nagybirtokos és nagytőkés osztálynak és ezt a szerepét dolgozta ki a maga számára öntudatilag is. * Az értelmiség kategóriájánál nem c rétegnek a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyzete a döntő, nem urayni funkcióján van a hangsúly, hanem a teljesítményén, a iársádalombnn végzeít munkáján. Ez igen lényeges különbség és ebből a különbségből indulunk ki mi, amikor az összeesküvés előtt ugyanúgy, mint az összeesküvés ulán, különbséget teszünk uri középosztály és 'dolgozó értelmiség között, függetlenül álló], hogy ennek az értelmiségi rélegnek az öntudata ma már demokratikus-e, vagy sem. A teljesítményén, a funkción, a munkán vafW á hangsúly és ha ez a munka a a demokrácia, a dolgozó nép számára jó és hasznos, akkor reméljük, az pnludát gyorsabban, vagv Inasabban ehhez a funkcióhoz fog igazodni Hangsúlyozom tehát: az összeesküvés előli és után egyaránt azl valljuk, hogy- az uri középosztály nem azonos a "magyar orvosoknak, a magyar mérnökökkel, a ina'gyar köztisztviselőknek a tömegével, azzal az értelmiségi réteggel, amelynek a helyét a társadalomban munkája, teljesítménye szabja meg, Ali nagyon jól tudjuk azt, bogy ez az értelmiségi réteg sokszor nein tudja azl önmagáról, amit nii tudunk róla. Nagyön jól tudjuk ail, bogy éhben az értelmiségi rétegben rengeteg, a jogos és jogtalan elégedetlenség a demokráciával. Nagyon jól ludjuk azt, hogy ebben a "rétegben igen sok a inegnemértés á demokrácia nehézségeivel szemben, igen sok a ressanlimerfl azokkal a bajokkal szemben, amelyekkel a demokrácia az ő számára jár'l. Mindezt tud jak, "'de azt is ludjuk, bogy cz az értelmiségi réleg minden elégeddIciísége, minden zúgolódása, minden negativ magatartása dacára, amellyel n demokrácia bajai és fejlődése iráni viseltetett, mégis dolgozott az. elmuR kél esztendő alall és munkájával Segilell a magyar demokrácián. Nagyon jól ludjuk "hzl, hogy cz az értelmiségi réleg nem vágta el, vagy nenr vágta el teljesen, igen sok cselben egyáltalán nem vágla el azokal is — és a B-, hogy ennek a rélegnek nein kis része próbált leszámolni a múlttal és igazodni az uj ' helyzethez, próbált legalább közeledni a demokráciához. Meg kell különböztetni a középosztálynak azl a részét, amely részt vett az összeesküvésben és azt a néltányszáz, vagy legfeljebb egy-kétezernyi embert, aki ilyen vagy olyan fokban támogatta őkel, az értelmiségnek attól a ntásik rélcgélől, amely a régi rendszerrel járnia, az értelmiség e második csoportjával, zömével szemben az átnevelés a politikai, gazdasági és pedagógiai eszközeit kell igénybevenni, azért hogy megingalhatatlanul megnyerjük a demokrácia számára. De ez a vásár is — mint minden vásár — kettőn áll. A demokráciának közelednie kell az értelmiség eme dolgozó részéhez, függetlenül attól, liogy ideológiája zavaros, sőt soknak ellenséges a demokuáciával szemben, közelednie kell hozzá, de el kell, hogy várja az értelmiségnek eme íészétől, hogy ő is próbál a maga részéről közeledni * a demokráciához. A minimum, amit a demokráciának meg ke* tőle 4kö ve telnie, liógy mondjon le ar5 LÉPÉS KAIRÓ FELÉ az izgalmak, titokzatos filmje Magyarországon Budapestet is megelőzve szombattól fél 8 a Belvárosiban számára is és a demokrácia számára is még mindig jobb, mint olyan utakra térni, amelyek feltétlenül a pusztulásba viszúek. ' • Azt hiszem, hogy a magyar érteiről. hogy társadalmi és ideológiai való Ideológiai, anyagi és érzelmi kap-] uszályhordozója Jegyen a régi uralcsolalai révén rnég nem ismeri ki • kodé osztályoknak. Lehet, hogy ez.1 miségnek egy része erre a közeledésre níagát eléggé'a demokrácia uj világú- amit a demokrácia megkövetel ellőj a demoKráciához m'áris kész, egy mában, ennélfogva botorkál, • sokszor az értelmiségtől, .nem kevés, lehet, j sik része kész lesz, és csak egy kirpssz jilakon botorkál, de néni bűnös, hogy ez egyik-másik esetben törést És az a sézetünk,'hogy mig az első jeleni az illclő értelmiségi ember éleréteggel szemben, mint javíthatatlan-] lében, szokásaiban, gondolkodásában, nal szemben, a "demokráciának cl kell de ez a törés még mindig jobb az ő , , egy sebbsége az, amelyről azt kell hinnünk, hogy a magyar demokrácia számára elveszett. f (Folytatjuk), A sikertelen munkanélküli ankét után i —»• ' i *i i le esgeiü, len fizezer koldus lézengjen Szeged utcáin! Kényszeríteni kelt a vállalatokat, hogy termelési kapacitásukat emelve minél több munkanélkülit foglalkoztassanak ! 18 szegedi közmunkások kélségiieejífí helyzetükben a Déímayyarország segítségét kérik (Szeged, április 2.) Szerdán dói- tőil, hóg-y • a munkások ezreinek ebelőtt a szegcdi közmunkások biiial mijai keresték fel szerkesztőségünkéi panaszukkal. Elbeszélték nekünk azl a nagy nélkülözést, nyojnoruságot, amelyben mindannyian élnek és amelyet még csak íokoz az a bizonytalan érzés, hogy nem tudják, ez a húsvét előtt megindított kis munkaalkalom is In eddig nyújt nekik bármiiyen csekély megélhetést is. Kifejezésre juttatták a Délmagyarország segilőszándékába vetett hitüket és ezért kérléK szerkesztőségünket, högy mint eddig is tette, ha szerencsétlen kisemberek védelméről volt' szó, ezúttal is álljon ügyük mellé és ezzel is- ébressze fel a társadalom, különösen a gyárak Vezetőinek lelkiisrtierelét. Kérésükhöz lűven közöljük "áz alábbi felhívásukat és nyomatékosan figyelmeztetjük a nagyobb vállalatok vezeben a szorongatott helyzetében ne a profitlehetőségeket nézzék elsősorban, lianem erejükön felül is igyekezzenek megoldani ezl a problémát, inert ez most prominens nemzeti s hazafias kötelességük. A dolgozó magyar nép, amelyre a 3 éves terv keretében a munka' egész- dandárja vár, elvárja a produktív lökétől, hogy minden erejót megfeszítve, a munkások, parasztok és nyomorgó értelmiségek áldozatkészségével versenyezve, beálljon az országépitők soraiba. Ha ezl nem teszi, ugy szembetalálja magát a magyar nép haragjával, amely nem sokáig tűri majd, bogy egy vékony réteg szembehelyezkedjék a nemzet épitő akaratával. A szegedi közmunkások kiáltványa, amelyet a Délmagyarországhoz küldöttség juttatott el, igy hangzik: SVlunkát, kenyerei a munkanélkülieknek Kél hctlcl ezelőtt felkerestük küldöttségileg ezer közmunkás nevében a főispánt és a polgármestert és ismertettük velük a közmunkások súlyos helyzetét. Ugy a főispán, mint a polgármester a legnagyobb megértéssel veite tudomásul panaszunkat és igérelel tettek, hogy közbenjárnak az újjáépítési minisztériumban érdekeink képviseletében. Bár a város vezetősége Tnár a múltban súlyos áldőzalot hozott akkor, amikor az újjáépítési miniszlérium már nem adott fedezetet a közmunkák további folytatására és inégis ennek dacára nyolc napig foglalkoztatott bennünket és most is az ünriepekre való tekintettel foglalkoztat bennünket egy pár napig, hogy ne legyen a közmunkán dolgozó igen fáradságos és keserves élete még szomorúbb "és kilátástalanabb. Mindez a segilség azonban sajnos átmeneti jellegű és semmiesetre sem lehet folyamatos. Ugyan ükkor sajnos "áz újjáépítési minisztérium és a Gazdasági Főtanács a további segítség elől kiiért azzal, liogy az ország többi városai negyedrésznyi keretösszeget kaplak 'Szeged egymilliós összegével szemben. Ezek szerint a közmunkán dolgozók helyzete szinle kilátástalan. Még egy utolsó rejríénvsngarunk vbll, ugyanis a szakszervezel vezetősége ankétet hívott össze, M amelyen megjelenlek a város vezeaz érzelmi és ideológiai szálakat, me- tősége, á gyárak és nagyobb üzemek lyek a régi rendszerrel összekap-J vezeiői,, valamint a közmunkán dolgozó munkások kiküldöttei. Ezen az ankénten a munkaközvetítő vSzelőjc ismertette Szegeden nyilvántartott munkanélküliek létszámát, mely 2100 fő, ebhez még -hozzászámolva az ujabban leállított közmunkások majdnem 1000-es csoportját, összesen mintegy 3400 munkanélküli van a jelen pillanatban. Ha még a fenti számhoz hozzászámítjuk a munkanélküli munkások hozzá tarlozőil, akkor mintegy ti/ezer főre lehel számítani a teljes nincstelenek szántál Szegetlen természetesen a koldusok és a" hadigondozaltokon kivül. A munkások súlyos helyzetének ismertelése után a szakszervezeti titkár vázolta azokat a munkállalási lehetőségeket, amelyekkel segiteni lehetne a munkanélküliségi problémán. Többek közólt, hogy csak egy párat említsünk: az állami, városi, valamint a gyárvállalalok keretein beiül sok olyan sürgős építkezési lehetőség volna, amely a mai munkanélküliséget legalább is részben csökkentené. Természetes a fentiek jószándéKától függ, különösen a gyárak vezetőségétől, akkor amikor még igen sok gyárnál nemhogy kiépítenék a munka kapacitását az újjáépítés terén, vagy kibővítenék gyáraik termelőképességéi, ehelyett nap, mint nap, csökkentik a termelési lehetőségekéi, illetve néni mozdítják előre termelésűi, nagyobb (ehetőségeik A város vezetősége részéről a jóindulat meg van, ugyanis hajlandó, báí! súlyos helyzete dacára, mintegy 250 főnyi munkást továbbra is alkalmazni. A jó példa azonban az ankéten megjeleni gyárak *és nagyobb üzemek vezetőinél hatástalan maradi, inert esak könnyű kifogásokkal és anyagi siralmakkal álltak elő. Ezek ulán a szegedi munkanélküliek helyzete kilátástalanná vált, ezzel a közmunkán dolgozó minden szakmából képviselt munkások utolsó reménye is elveszett, mert ettől .az ankéttől várták, högy végre annyi nehéz hónapok után sorsuk jobbra forduljon. A legutolsói állomásunkként fordulunk a Délmagyarország szerkesztőségéhez, hogy lapjuk hasábjain kövessenek el mindent érdekünkben, hogy továbbra is kaphassunk munkát. Ezt kéri a szerkesztőséglől az édesapa, "édesanya, a gyermek és a testvér kérő szava, mert ha nem sikerül valamilyen formában a részünkre munkalehetőséget biztosítani, akkor az ámugy is igen sziík keretek közé szorítottuk étellehetőség is megszűnik a számunkra és a legkeserűbb kenyér marad csak akkor meg, a koldulás. Kérésünk gyors (Elintézésének reményében maradunk munkás köszöntéssel • t: A szegedi közmunkások közössége. SflinicsiSiy iiorkosav, keserűsé legolcsó bban SZEREDAINÁL nagyhereshedőkneh engedmény Cserzy Mihály n. 3.— Kárász n 10 •eonmuigri