Délmagyarország, 1947. március (4. évfolyam, 50-73. szám)

1947-03-15 / 62. szám

Világ proletárjai egyesiiilelek I Smmú, 1S4I március 15., szombat. EV. év!. 62. sz. ára: 40 fillér JL MAGYAR KOMMUNISTA FART DÉLMAGYAR ORSZÁGI NAP y a^vvór, riisris^^.ív Ma délelőtt minden szegedi dol a Baiotdaii Blokk március népgyűlésen ozó ott legyen 15-i nagy márgiu5! gondok a szabadság-év küszöbén Irla: GARDOS SÁNDOR K

ilencvenkilenc esztendővel ezelőlt.forradalom volt Budapesten. A márciusi ifjúság — költők, irók, jurátusok és tanítók összefogott a pesfi néppel — mcsterlegényekkel, napszámosokkal, munkásokkal, polgárokkal — és egyetlen forradalmi lendülettel az európai haladás országútjára vitte a nemzetet. 1818 március 15-án az európai demokratikus forradalmak hivó szavára messzehangzó választ adott a magyar nép. Minden magyar legyen büszke történelmének erre a dátumára,, legyen büszke arra, hogy Kossuth Lajosa. Petőfije és Táncsicsa is volt. A magyar öntudatnak ezt a diadalmas, szép évfordulóját kényszeredetten, súlán ünnepelte a fasiszta korszak, mert a népnyuzó, német zsoldban álló feudális uraink nem iis tilkollák, hogv nem éreznek közösséget a magyar demokratikus forradalom szellemével. A felszabadulás óta ünnepelhetjük csak őszintén és minden gátlás nélkül a március 15-ét, amely most már nemcsak felemelő hagyomány, hanem eleven program, időszerű utmulalás is. A mai Oü-ik évfordulón beléptünk a szabadság évébe, abba az esztendőbe, amelynek egyik feladata lesz előkészülni a 48-as forradalom századik március 15-éjének megünneplésére. Ennek a coníennáriunuiak világraszóló jelentősége van, mert 1918 március 15-én a fasizmus szörnyűségeitől még ma ss kábult s bizonytalan magyar népnek meg l-ell mutatnia, hogy lerázta magáról n mult szégyenletes 'erkölcsi bilincseit is és most már mint egyenrangú és azonos célú nemzet foglalhat helyet a szabad rTépek családi asztalánál. A Szabadság-év küszöbén fogadjuk meg, hogy szakadatlan s tervszerű munkával, a jővőtépitő úttörők lelkes áldozalvál'alásáyal készülünk erre a nagyszerű centennáriumra, a magyar nép magáraeszinélésének erre a demonstratív nemzeti ünnepére A mai március 15-én az a dolgunk® hogy nézzünk körül a fasiszla dúlás után félig lerombolt portánkon és beszéljük meg, mik a legsürgősebb s legfontosabb tennivalók, abielyekel még ebben az esztendőben cl kell végeznünk, ha azt akarjuk, hogy 19-18 március 15-én büszkén mutogathassuk szomszédainknak uj, demokratikus magyar hazánkat. O^ercncsés vélcllen, hogy hó-] •Jő napok óta tarló harcok és válságok után éppen március 15ére sikerült a pártközi békét megteremteni és ezáltal megszerezni a lehetőségei a lovábbi épitőmunkához. Nem vagyunk könnyehivők és jól tudjuk, nincs okunk feleslegesen ujjongani azért, meri végre létrejöit ez a keservcsen összetákolt és még mindig teljesítendő feltélelekhez kötött pártközi egyezmény, amelynek két főpillére van: a Kisgazdapárt kötelezte magát, hogy eltávolítja soraiból a koalicióellenes .és az együttműködést akadályozó elemeket, ezenkívül magáévá tette a Magyar Kommunista Párt által kezdeményezett és a többi demokratikus pártokéval összeegyeztetett hároméves gazdasági tervet. Ezen a két pilléren nyugszik tehát a további koalíciós kormányzás lehetősége. Vizsgáljuk meg ezt a két pillért, eléggé teherbiró-e? Már emiilettem, nem vagyunk optimisták, hanem reálpolitikusok, akik számolnak a való helyzettel és igy nem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a párlközi megegyezéssel egyidejűleg „az ellentétek is megszűntek a Baloldali Blokk pártjai és a Kisgazdapárt között. Nem, ez tulszép .lenne és éppen ezért lehetetlen. A Kisgazdapárt összetétele nem változik meg. azzal, ha egykét tucal hangoskodónak kiteszik a szűrét a pártszervezetekből. A valóban jóhiszemű és demokratikus érzésű pártvezetőknek a párt i kerelén belül még. nagy és heroi! kus küzdelmei kell léforytatniok | azért, hogy a bentmnrndottak mentalitását szívós és következetés feivilágositó munkával megváltoztassák, vagy az átkcpezheietlen dómokét pártjukból kizárják, hogy ezáltal mennyiségi pártból igazán demokratikus minőségi párttá lehessenek. Elismerjük, ohéz a nagy hősiességet igénylő önmütéthez valóban nem mindennapi áldozatkészség kell, amely a pártérdekeIcet alárendeli az egyetemes nemzeti érdekeknek, de ugy véljük, hogy a magyar nép létkérdése, jövőjének, fejlődésének biztosítása olyan szent cél, amiért érdemes áldozatot hozni. De talán nem is olyan végzetes az a veszteség, ami a gyökeres demokratikus átszervezésnél a Kisgazdapártul érné. A párt zöme: a paraszti tömegek boldogan fellélekzenénck, ha Játnak, hogy a vezetőség megszabadítja a pártot a nagytőke, a nagybirtokosok, a reakciós dzsentri és az összeesküvő hortysta tisztek befolyásától. Ezeket az elemeket kigyomlálni pedig jgazán nem jelenthet nagy áldozatot olyan demokratikus múltra visszatekintő és a Baloldali Blokká7 szoros szövetségben együttműködni szándédékozó pártnak, mint a Kisgazdapárt. Nem érheti túlságosan nagy veszteség a Kisgazdapártot azzal, hogy — csak helyi vonatkozásokat emlilve —- megszabadítja önmagát Sbvov .Kálmántól, Szentgyörgyi Károlytól, Bodor Istvántól. Kacsa Sándortól, Lévay Bélától és attól a hozzájuk tartozó klikktől, amely itt Szegeden egyedüli akadálya a koaliciós együttműködésnek. V

esszen a férgese! Legyen ez a megújhodó Kisgazdapárt jelszava, amely Jcoalicióképessé és megbízható, demokratikus partnerré teszi majd a jelenleg nagy válságon keresztülmenő pártot. Tömöritse maga köré a pártban eddig elnyomott" haladószellemü értelmiséget, a demokratikus gondolkozó kispolgárságot és az ellenforradalmi szellemtől irtózó kisgazdatársadalmát, erre a biztos ta! í»ctő£í Sándor A márciusi ifi Szofgasógank liléjében Mlnűea ember csak beszél!, Mi v a iánk a fegeísíík, kik Tenni nieriünk a honért! Mi emeltük föí előszűr A csefekvés zászlaját, Mi riasztók föí zajnnkkaf Nagy álmából a hazái! A iöEdel, me'y koporsó voít benn egv nemzet a hatolt, < Megillettük, és tizennégy ] MJIjoin szív Uőlilobogott. ' Egy szávai s egv érze'enuuc 1 Olvailt iiss/,c a haza, Az érzelem »fcíkcsiiTés«, A szó »szabaöság« VaTa. jOh, ez rbkaszép hitvány voít, S majd, !ia vénül a világ, F.'möiiilják az unokáknak i Igzü a kort a nagyapák. fis mi becsben, hírben álltunk, Síig tartói! a kii/, de Feni, De becsünknek, ile Mrünkr.ek I Vége fet! nagy hirtelen. bihipimih Kik nem vóltak a csalán^ a ííiaéa ho/ jöttének, 8 elszedték a koszorúkat, Síért a szóhoz értenek. I sereg, mely míg a harc foíyí, Ei volt bujvá, vagv afutt, Igy zúgott a i!:a(tatnál: ! Síi viseilttnk háború!! j Legyen iehát » tiétek : Á dicsőség és a bér. léten re; ... nem "kflzdénk mi ! Se KI dicsőség, sem díjért. • i fis ha újra tenni keíf tnajd, j Akkor arra ott feszünk, fis meguuknab bajt s tinéktek Koszorúkat szerzíiiik. i j Viseljétek a fopoit bírt, ,K r«poi! babérokat, j Nem fogjuk, mf lejetekről Abban Triónk mi jutalmai, Megnvugosz.nnk nii azon: Bárkié *s a dicsőség. A hazáé a haszdii! lajra épilsc ki pártszervezeteit,, amelyek aztán indítsanak kemény® elszánt harcot a közös ellenség® a koalición kivül rekedt reakciós csürhe ellen. Az az ingadozó hintapolilika, amely eddig ezt a heterogén. egymástól merőben ellentétes érdekű tömegeket egy pártban próbálta összetartani, máris megritkította a Kisgazdapárt sorfait. A pártból kizárt reakciós urak befolyása alatt álló fé'revezetett rétegek., amelyeket a »folytonos lefekvés« ostoba jelszavával szédítenek, már átpártolt Sulyokékhoz, mint azt a szegedi ipartestületi választások oly plasztikusan igazolták. Más, főieg_paraszti és kispolgári tömegek a párt bizonytalan politikája és az összeesküvés kapcsán tanúsított magatartása folytán a Baloldali R'bkk pártjaihoz esatlakoz.tak. Ezt a bomlási folyamatot csak ugy.«. lehet megállítani, ha a Kisgazdapárt nyíltan hadat üzen a reakciónak, szakit eddigi bizonytalan politikájával és fenntartás nélkül a koalición túlmenő fegyvertársi szövetségre lép a Baloldali Blokkal. Igv megerősödik a párt is és a koalíció is. Ebből a szövetségi összefogásból aztán olyan erős s megbonthatatlan demokratikus front alakulna ki, amely játszva elintézné a lalajtalan, jövőtlqn ellenzékbe kergetett reakciós kisebbséget. Ha ennek a gondolatmenetnek anyagából épül fel az a pil'ér. amely a most létrejött pártközi egyezményt tartjaj akkor nincs ok az aggodalomra, mert a. másik pillér, a hároméves gazdasági terv erős, teherbíró és megbízható. Bátran felépíthetjük reá az uj, demokratikus Magyarországot, azt a hidat, amely nemzetünket a körül öltünk élő szabadságszerető népek felé vczeli. A Kisgazdapárton múlik, hogy ez a hid felépüljön. Március 15-én. a Szabadság-év küszöbén ilyen komoly, sorskérdések foglalkoztatnak minden jó magyar embert, aki hazáját s népét igazán szereti. A Magyar Kommunista Párt vezetői és tagjai ennek a sorsdöntő márciusnak idusán aggodalmasan vizsgálgatják az ui Magyarország £pűlö pilléreit, de érzik magukban az erőt és az; akaratot arra is, hogy az összes demokratikus erők összefogásával a most következő esztendőben ha kell roham munkával, ha arra kerül a sor harccal is, kikényszerítik ezt a hidépitést, amely kivezeti a (magyar népet eddigi elszigeteltségéből. Hisszük, hogy minden igaz magyar ember meliénkáll és támogat bennünket országépitő mum ónkban. Aki dolgozni s boldogulni akar, az jöjjön közénk, aki azonban ismét rombolásra, pusztításra szövetkezik, azt könyörtelenül elpusztítjuk!