Délmagyarország, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-05 / 4. szám

DELMAGYAROBSZAG Mit vár az uj esztendőtől a kiskereskedő és a kisiparos VASÁRNAP, 1947 JANUÁR 5. M kereskedőtársadalom proletárja: a fűszeres Irta Láng Károly kiskereskedő. fia társadalmi rétegeződés szerint akarjuk mérlegelni, hogy az ország újjáépítése szempontjából melyik dolgozó réteg, milyen mértékben vette ki részét, úgy feliétlenül meg kell emlékezni a fűszer kiskereskedőkről is. Ez a -dolgozó réteg a felszabadulás óta annyi megpróbáltatást és terhet vállalt, hogy nem lehet csodálkozni azon,,ha egyik igen népszerű vezetőjük egy nemrégiben megtartott ,kereslc;dői gyűlésen azzal kezdte • meg beszédét, hogy: háromszáz koldus kereskedő nevében kiván felszólalni. A be nem avatottak ezt persze túlzásnak tartják, de ha közelebbről vizsgáljuk m-:g a szóbanforgó szakma helyzetét, úgy nyugodtan mef lehet állapítani azt, hogy « kereskedő társadalom proletárja a fűszeres. A nagyobb forgótőkével egyébként sem rendelkező kisfüszeres legtöbbjének utolsó fillérjét is elvitte az infláció. A" stabilizáció kezdőszakában pedig — nem lévén sem pénze, sem megfelelő árukészlete — még. inkább ki volt szolgáltatva a gyárosok és nagykereskedők önkényének, ami abból állt, hogy keresettebb árucikket csak a pénz előzetes befizetése ellenében lehetett elöjegyeztetni. A nagytőke arra a kényelmes álláspontra helyezkedett, hogy a kisemberek amúgy is kevés pénzén bonyolította le üzleteit. Ha tekintetbe vesszük, hogy a fűszeresek forgalmánál; mintegy 75—80"/o-ál a közellátási cikkek .teszik ki" és ha ismerjük ezen cikkek minimális haszonkulcsát, úgy. a laikus számára is azonnal érthetővé válik, hogy a használt jelzői; nem túlzottak. Pedig ezzel még nem is jutottunk el a problémák végére. Hogy az említett közellátási cikkeknél maradjunk, nem lesz érdektelen megtudni azt," hogy ezeknek a cikkeknek megszerzése is. milyen óriási nehézségbe •ütközik és mennyi fáradságba kerül. Ma' már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egyes embereknek kenyérért, vagy más közszükségleti cikkért sorbanállni nem kell. Ezzel szemben a fűszeresnek sokszor napokig kell a drága idejét haszontalan ácsorgással ellöltenie, amig a közellátási hatóság által már valóban meglévőnek hirdetett cikkhez hozzájuthat. Az ilyen helytelenül és .előre meghirdetett, de még raktáron nem lévő cikkek késése miatt keletkező tömeghangulat, minden ódiumát a kiskereskedő kell, hogy viselje és ha végül sikerült megkapnia azt az árut, amelyet a vevőitől előre beszedett pénzzel egyenlített ki, akkor ezt az árut kénytelen saját fizikai erejének igénybevételével üzletébe szállítani, ha nem akarja, hogy a hazaszállításból eredő költségek felemésszék azt a kevés hasznot, amelyéhez föltétlenül ragaszkodnia kell annál is inkább, mert egy ilyen hazaszállítás legtöbbször felemésztené ez említett árun elérhető hasznot. Sőt sok esetben még tul is haladná azt. Felmerül a kérdés, hogy miből fizeti a magas űzletbért és az adót? És ha már az adózáshoz jutottunk, nem lehet említés nélkül hagyni azt a tényt, hogy az adoközösségbe tömörült háromszáz lüszerkereskedő adóját • a stabilizáció óla már háromszor felemelték és az'újesztendő beköszöntése a negyedik, az eddiginél is nagyobbmérvü emelést jelenti a szakma számára. Tudjuk, az újjáépítés szempontjából elengedhetetlen az államháztartás egyensúlyban tarláss. Ez elsőrendű kereskedői érdek is. Elismerjük, hogy a szakma megbizottainak fáradságot nem ismerő kiállása és a helyi pénzügyi hatóságok 'jóindulata folytán, sikerült ezt a szakmai csoportot úgyahogy átmenteni az újesztendő számára. De feltétlenül kívánatos lenne annak felismerése, hogy ez a szakma tényleg elérkezett erőfeszítéseinek végső határához. Az ujesztendőben reánk rótt adóteher legyen már végleges, mert félő, hogy mind többen és többen jutnak abba az állam számára sem kivánatos helyzetbe, amelyet a legszemléltetőbben az a napokban megjelent apróhirdetés jellemez, melyben egy évtizedes múlttal rendelkező tekintélyes kereskedő az üz• let berendezését kínálja megvételre. Ez a szakma is bízik abban, hogy a demokrácia megerősödése a fűszerest is jobb, emberi megélhetéshez fogja segíteni. TalSn éppen ez a> hite adja- azt az erőt, mellyel eddig küzdött és hajlandó tovább küzdeni a saját és az egész magyar dolgozó társadalom felemeikedéseért. Ezt a hitét igazolja az a nemes elhatározás is, hogy az említett apróhirdetés első áldozatát sem hagyja elbukni, hanem saját szűk anyagi lehetőségeinek mozgósításával, egymásközti nemes versengéssel olyan összeget igyekszik összeadni, amely lehetővé teszi az említett és önhibáján kívül tönkrement kereskedő talpraállítását. Ez a. gesztus nemcsak azt bizonyítja, hogy ez a réteg érdemes arra, hogy e dolgozók társadalmában az eddiginél jobb helyei foglaljon el, hanem bizonyítja azt is. hogy felismerte társadalmi és osztályhelyzetót és ez az osztályöntudat kell, hogy kisérje és fokozatosan emelje a népi demokrácia emelkedésével, saját életszínvonalának emelkedése is. Hogyan segítsünk a kisiparosságon ? Irta Zsulán József kisiparos. Rucsuznunk kell nekünk is kisiparosoknak egy elmúló esztendőtől. Nem fájdalmas a bucsu, mert nagyon nehéz yol'. A kisiparhak soha nem látott nehézségekkel kellett megküzdenie. Az infláció teljesen megfosztotta az amúg'y is kiesi tőkéjétől, mert dolgozni akart és dolgozott, hogy ez' a sokat szenvedett ország mielőbb talprüálljon. Az uj jó forintot örömmel, szeretettel fogadta ez a proletárját ushoz legközelebb álló réteg. Az uj pénzzel kapcsolatosan legyengült anyagi * erejét súlyos csapás érte, mert igaz, hógj* szanálni kellett, de a terheket valahogy mégis úgy oszthatták volna meg, hogy az a kicsikre elviselhetőbb legyen. Nagyon súlyos például a közmunka-rendelkezés. Amikor valaki az első adóosztályt fizeti, ami havi kilenc forint, akkor négy napszámbért, tizenkét forintot kell közmunkaváltságként fizetni. Többet mint az oszt ál i/adó. Ez nagyon sérelmes a kisemberekre, mert a nagyforgalmu adózók csak egy kis • töredékét fizetik, p:dig nekik volna miből fize'ni. .4 közmunkaváltságot az osztályadó bizonyos részében kellene megállapítani, ami sokkal igazságosabb lenne a kisadózókra, és az újjáépítés .sem rövidülne meg. Kisiparosokra nagyon súlyos a takbér-teher is. Mindezekre jött az anyaghiány, ami elsősorban a háborús rablógazdálkodás következménye. De a kisiparosság mégsem érti, mert valami nincs rendjén. Hiszen például a bőrgyárak termelése messze fölötte áll az infláció ptolsó hónapjában termelt mennyiségnek. Akkor mindenki dolgozhatott, ha akart; volt anyag. Most azonban a kisiparos, ha nem akar feketézni — és azt nem akar — anyaghiány miatt nems tud éfclgozni. Ha an-yagkiutalásál feldolgozza és a munkáját melléadja, akkor sem' elegendő a havi adóiára, de még élni is kellene és a családját eltartania. Ez alatt olyan gyárak is, amelyek az infláció alatt nem dolgoztai;, mert mint mondták: ri'm érdemes, most mind dolgozik, mert most érdemes. Az Anyaghivatal ezeket részesíti előnyben és így ők zavartalanul dolgoznak, a kicsi ipar pedig éhhalál előtt áll. Bizunk a demokratikus Kormányzás bölcs belátásában, hogy az új esztendőben a kisiparosság felemelkedésének ideje is elérkezik és lassan ugyan, de ki fog vezetni ebből a nehéz helyzetből. Tudjuk azt, hogy a kormányzat lehetetlen nehézségek között vezeti az ország ügyeit. -Az. úgynevezett rossz rendeletik csakfszükséges rosszak, hog.v az ország ügyét a felemelkedés útjára vigyék. Örömmel üdvözöljük a Kommunista Párt hároméves tervét, amely megnyitja újból a kisipar életlehetőségét és ma még elképzelhetetlen fejlődést fog számára meghozni. A kisiparosságnak azonban addig is segítségre volna szüksége. A segítséget .a kisiparosság áruhitelben kérné. Ez a kormányzatnak nem jelentene kütönö sébb terhet, a kisiparnak pedig nagy segítségére vólna. Sürgős lenne a kisiparosság régen vajúdó kérdése, az aggkori biztosítás is. A forgalmi adót mielőbb meg kell változtatni és fázis, adót kell bevezetni. Ez az országnak is előnyösebb, mert még irta is nagyon sok áru kibújik az adó alól. Az anyagellátást át kell szervezni és adófizetési készsége szerint nyersanyaghoz kell juttatni rf kisiparost. Az 1947-es esztendő meghozza nekünk a hőn óhajtott .békét. AJcormányzat mind több kereskedelmi Kapcsolatot létesít külállamokkal és így több nyersanyagot és munkaalkalmat biztosít az országnak. A kisiparosság sok bizalommal és sok reménnyel megy az ujeszt emlőbe. ' Az MKP zenei szemináriuma HOGYAN HALLGASSUNK OPERÁT III. -A zenekar. , Láttuk az előző fejezetekben, hogy az operai műfajban a szöveg és az ének h dráma első, legszembetűnőbb megjelenési formája. Ezt az akusztikus benyomást van hivatva alátámasztani és fokozni a legnagyobb hang-élmények felébresztésére hivatott zenei együttes; a zenekar. Mielőtt rátérnénk annak az ismertetésére, hogy milyen módon kapcsolódik be a zenekar a dráma érzékeltetésére az operában, röviden ismertetnünk kgll a zenekar és karmester művészi- kapcsolatát és együttműködésük lényegét. A laikus közönségnek meglehetősen ködös elképzelése van a karmester munkájáról. Sokan ért elmet leh és külsőséges hadonászásnak látják á vezénylő mozdulatokat, érthetetlen számukra, hogy. milyen titkos jelek, varázsformulák lehetnek a !ényege*annak a vékony fapálcikával űzött hókuszpókusznak, aminek eredménye egy zenekari összhangzás^i Mások azt figyelik meg, hogy a muzsikusok kottáikba elmélyedve játszanak, nem is nézve a ^karmesterre, kiki a maga elgondolása "alapján és a karmester csupán vonaglik ez alatt a művelet alatt, hogy a zenemű elhangzása után -hajlongva köszönje meg a közönség tapsait. A karmester ós a zenekar együttműködése valóban nem könnyen érzékelhető és érthető folyamat. Mindenekelőtt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy amit a közönség lát. az előadás, már "csak végső eredménye egy hosszantartó előkészítő munkának. A karmester munkájának legfontosabb és döntő jelentőségű része a próbákon zajlik le. Tudnunk kell azt. • hogy minden muzsikus rendelkezik a képességgel, hogv egv zenemű" kottájának -nézegetése közbep (amit kottaolvasásnak hívnak). önmagában belül hallja is azt a •zenét, amit a kérdéses zenemű lejátszása közben a hallgató a valóslgbnn hallana. Ez az u. n. ..belső hallás" állandó gyakorlattal fejleszthető. Legalsó foka a belső hallásnak az a képesség, hogy egy hangszerre, vagy egy énekhangra irt zenemű valóságos hangzását rekonstruálja a zenei fantázia. Fejlettebb foka a zenei fantáziának, amikor 2—3 hangszerre'írt zenemű együttes hangzását képes a néma olvasás közben rekonstruálni. A karmester zenei fantáziája, illetve belső hallása a legfejlettebb fokon áll, amennyiben egy zenekarra írt zenemű hangjegyképének (az "ü. n. partitúrának) olvasása közben a karmester önmagában hallja az egész zenekar hangzását. . Innen indul ki a karmester munkája. Előveszi az előadandó zenemű partitúráját és önmagában tisztázza azt, hogyan szeretné a zeneművet az előadáson hallani. A legkisebb részletekig kidolgozza magában a zenemű tényleges Irta: Várady László I hangzását : egyes részeket gyorsabban, j lassabban, halkabban, hangosabban : képzel, egyes hangszerek a többiekkel szemben előtérbe, vagy háttérbe kerüljenek, precízen lefekteti magában a zenemű felépitésgt, a kulminációs pontok és a nyugvó, előkészítő részek egymásrakövetkezését, tehát önmagában úgy hallja már a zenemüvet,, ahogyan azt az előadáson a közönség valóban hallani is fogja. Ezzel a belső, határozott elgondolással kezdi el a zenekarral a próbákat, melyek célja az elgondolást a valóságba átültetni. A zenekar az első eljátszás alkalmával a zenemüvei nyersen játsza el. Ez azt jelenti, hogy a zenekar kvalitása, kulturális, művészi fejlettsége szerint hibákkal (hamis, oda nem illő hangokkal, nem véve figyelembe a halk vagy hangos előírásokat), vagy hibátlanul megszólaltatja a zenemüvet, mely azonban (a legjobb zenekar előadásában is) egyelőre még szürke, kifejezéstelen. Olyan, mint ha például valaki eldúdol egy dalt, minden érzelem, előadás nélkül, csupán a hangok egymásutánját szólaltatva meg. Nem is, lehet ez másképpen, hiszen a zenekar 60—80 muzsikusának nem . lehet magától, irányítás nélkül egységes művészi elgondolása egy zenemű interpretálásáról Ezt az egysége^elgondolást adja tudtúkra a karmester. Tehát első, eljátszásra olyan a zenemű, mint, talaml készülő festmény szürke ceruzavázlata, mely a kidolgozás fojyumán színesedik, bővül, távlatokat kap és végűi mint ragyogó, színpompás festmény kerül a müélvező elé. * A karmester a próbákon utasítja az egyes hangszereket, vagy hangszercsopórtokat, hogy egy témát lassabban, gyorsabban, halkabban,' hangosabban játszón (ahogyan ő azt magában kidolgozta) és igy visz bele szint, változatosságot, egyéni, művészi elgondolást a zenekar játékába, míg maradéktalanul meg nem kapja a valóságos hangzásban is belső elképzelését. Ezzel a próbák, munkája befejeződött és az előadáson már csupán az a feladat hárul a karmesterre, hogy a közönség előtt emlékeztesse a zenekart mindarra, amit ^ próbákon együtt lefektettek. A vezénylő mozdulatok hangtalan jelek, melyekben jelképesen benne van minden megbeszélt részlet, a zenei témák tempója, hangerősségc, a zenemű egyes hatásfokozásainak felépítése, stb. Minél fejLcttebb kulturáju a karmester, annál több részlet jut kifejezésre a vezénylő-mozdulatban. Még egy momentum szerepel a zenekai; és karmester kapcsolatában: a szuggeszlió. A karmesteri adottság lényeges része <ez a képesség, hogy zenei elgondolását, akaratát szuggesztív uton átvigye a zenekarra, a zenekari muzsi'kusbán pedig az idők folyamán kifejlődik <az a képesség, hogy (mink valami rádiófelvevőkészülék) átvegye és hangszerén visszaadja a feléje érkező zenei impressziót. Minél tökéletesebb egy zenekar, annál több és finomabb ' zenei részlet-szuggesztió felvételére és visszaadására képes.- Tehát ideális esetben a karmeter minden legkisebb zenei elgondolását átvihe'.i a zenekarra, vagyis ugy játszhat a zenekaron, mint valami hangszeres művész a hangszerén. Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg,- hogyan kapcsolód,!; bele az operában ai zenekar a dráma érzékeltetésébe. Az ténekrész ismertetésénél láttuk, hogy á hallgató az énekélt szövegből kettős uton kapja a cselekmény, az érzelmek, a dráma élményét: a szöveg adja tudtul az érzelem vagy cselek- _ mény tárgyát, az ének pedig annak belsőségét, intenzitását. Tehát ha a szövegből már értesült a hallgató, hogy egy adott pillanatban a szereplő mit gondol,- vagy érez, altkor az ének és méginkább a zenekar feladata érzékeltetni, hogy a szereplő milyen mértékben érez, vagyis az érzelem bensőséget, tüzét, magávalragadó erejét kell a hallgató érzelmi tudatába átvinni. Erre valóban legalkalmasabb a zenekar a maga korlátlan lehetőségű érzelmi kifejezésével.. A lehelletfinom lirai hangulatoktól a féktelen szenvedélyen át a magasztos epielkedeltségig minden érzelmi kifejezésre alkalmas ez az együttes. Figyeljük meg, milyen lágyan olvadóan festi alá a zenekar Don Jósé bensőséges, halk szerelmi vallomását a Carmen II. felvonásában, vagy emlékezzünk a zenekar féktelen szenvedélyességére a Parasztbecsületben. ahol a sértett szerelem és féltékenység démonai uralkodnak a lelkekben. A. vallásos extázis zepg a rézfuvókon a Yósca I. felvonásának végén, mig könnyed,' vidám maskarajátékot érzékeltet a Bajazzók II. felvonásának kis kamarazenekara. Az összes emberi indulatok, szuggesztív, magávakagadó módon jutnak kifejezésre a zenekar ezernyi színétjén. Igy hozza közelebb, a drámát" a hallgatóhoz a zenekar érzelmi alátámasztásban. Alkalmas azonban a zenekar arra is, hogy a dráma tudatát értelmi uton is felkeltsa a hallgatóban az u. n. motivikus szerkesztés utján. Érmek lényege az, hogy a dráma egyes szereplőinek, vagy bizonyos gondolati kapcsolatnak könnyen felismerhető zenei melódiája, dallama (szaknyelven motívuma) van. Amikor a megfelelő szereplő a színpadra lép, megszólal a zenekarban az ő motívuma, mely a továbbiak folyamán állandóan őt fogja szimbolizálni. Tehál később, ha • a motivu^ megszólalásakor az illető szereplő nem is jelenik meg a színen, a hallgató értelmileg kapcsolatba hozza a színpadon folyó cselekménnyel a jelen nem levő szereplőt. Ezzel ismertettük a dráma akusztikai megjelenítését -az operai műfajban A következő fejezetekben a dráma op•tikai megjelenítési lehetőségeit ismertetjük.