Délmagyarország, 1946. december (3. évfolyam, 271-294. szám)

1946-12-01 / 271. szám

filág proiatáfjai egyasuljetekl Szeged, 1941 december 1. vasárnap. Hl. á»t, 271, u Ón: 40 fillér. DEL M AGYAROK SZAG ,, i -T~i—rrmTT-miuiriniiir - i —Ml—II——I— m-l • . k MAGYAR KOMMUNISTA FAHT DÉLM AGYARORSZÁGi NAPILAPJA Kiről és miről van szó Irta: Markos György A stabilizáció negyedik hónapjában már kétszer fordult elő, hogy egyik hétről a másikra a bankjegyforgalom nem emelkedett, hanem csökkent. In­flációról, tehát nem lehet szó. A forga­lomban levő pénz mennyisége sem tul­magas, mert hiszen a jelenlegi nemzeti jövedelem, azaz. a mezőgazdasági és ipari termelés által létrehozott értékek összessége megfelel évi 12 milliárd fo­rintnak. Ezzvl szemben- mindössze 850 millió forint értékű bankjegy van for­galomban s ennek a bankjegyforgalom­nak biztos fedezete van valutákban, devizákban, külföldi fizetőeszközökben ts aranyban. Békében 5 milliárd pen­gős nemzeti jövedelemmel szemben 450 millió volt a bankjegyforgalom, tehát aránylag nagyobb mint most. Békében a bankjegyforgalom aránya -a nemzeti jövedelemhez 9:100 volt, most 7:100. Tehát ilt sincs baj. Máshol kell keresni a mai nehézségek okait. Magyarország nem szegény, de elsze. feényedett ország. A háború sok min­dent pusztított el, amit ujjá kell épi­-,eni, az ország régi felelőtlen urai olyan bűnöket követtek el, amelyet a mai de­mokratikus Magyarországnak kell jóvá­tenni. Az ezerhoidas nagyurak és a ve­lük szövetséges bányabárók és iparmásf­rások- dorbézoltak és most a magyar népnek kell fizetnie a számlát. Konkiet-bben: a mai termelés szín­vonala alig kétharmada -a békebelinek cs ebből a kétharmadrésznyi nemzeti jövedelemből minden takarékosság mel­lett is legalább ugyanannyit kell lefö­löznie az államnak, mint amennyit bé­keben. Tehát fogyasztásra lényegesen k iesebb marad. Jóvátételt kell fizetni ujjá kell építeni az országot. Ez az ál­lam feladata. Ez mindenkinek a fel adata és mindenkinek érdeke. De az ehhez szükséges összegeket az állam nem veheti máshonnan, mint a dolgo zók és a vállalkozók keresetéből, jöve­delméből. Osztozkodnunk azon a kevésen amink van. Jóvá kell tennünk a rnult bűneit és építenünk ujjá. Tehát mér­sékelnünk k:-U keresetünket, ez a vál­lalkozók és a dolgozó tömegek feladata. De élni, enni, ruházkodni és lakni is krli. cz a dolgozó tömegek joga. Az árak magasak. Magasak azért, mert kevés az áru és amikor kevés az áru, mindig magas az ára. De ezenfelül — mondják a GyOSz urai a vállalkozók '— azért magasak az árak, mert az ál­lam sokat követel. Igen, az államnak sokat kell követelnie. Nem lehet más­ként. És vájjon a vállalkozók, az ipari termelők, a GyOSz keblében vagy azon kivül működő gyárak és üzemek, mindent megtettek-e azért, hogy az ára­kat leszállítsák? Merjük állítani, hogy jiem. Ma minden vállalkozó, mint a há­ború alatt, vagy közvetlenül a háború előtt is tette, összeadja az „önköltsége­det" és ehhez hozzácsapja a hivatalo­san megengedett 15—25 százalék hasz­not. Mennél nagyobbak az önköltségek, annál nagyobb a haszon. Ki lesz bo­lond 80 forintos önköltség után 16 fo­rintos haszonnal megelégedni, amikór 100 forintos önköltség után 20 forintos haszon jár neki. Csoda-e. ha ilyen mó­don az árak magasak, mert a GyOSz urai, a múltból ittfelejtett nagyipari vállalkozóknak nem érdekük, hogy csökkentsék az önköltségeket. Csoda-e az, hogy ma a magyar nagytőke, az ipari vállalkozás g-ondokkal küzd, mert nincs forgótőkéje, mert a tőke nem fo­rog. mert nem is foroghat, mert ilyen árak melleit -nincs aki vásárolni tud­jon. De mi történik akkor, ha nem forog az áru és nem forog a tőke? Termelni kell! Ez a jelszó. A kormány ma a leg­nagyobb hitelnyújtó. Csak olyanoknak nyújt hitelt, akik a kapott pénzért ter­melnek is. De mit ér az a hitel, amely­ért csak termelnek, de a termelt áru •icm kerül forgalomba. Az ilyen hitel csak a pénzforgalmat növeli, csak -az infláció felé vezet. Mindig ujabb és ujabb hitetek és — változatlan árak. A tőke nem bánja, ha nem veszik meg a portékáját, mert az érték, amit bele­fektetett, az megmarad az áruban vagy a nyersanyagban, legfeljebb újra hitelt zsarol a kormánytól azzal az indokolás­sal, hogy különben kénytelen leállítani az üzemét, ami a munkanélküliséget növelné, A -magyar ipar ma drágán termel, nem azért, mert az állam magas adó­kat követel — érthető okokból —, vagy legalább is nemcsak azért. Drágán ter­mel azért, mert nem tud kalkulálni, mert nem érdeke, -hogy kalkuláljon. Nem érdeke, hogy megrágja a garast, hogy megkeresse azokat a szervezési módszereket, azokat a lehetőségeket, nyersanyag-, üzemanyag-, idő- és mun­kamegtakaritó módszereket, amelyek révén olcsóbban termelhet. Ettől már teljesen elszokott. A hirhedt győri pro­gram óta, U)38 tavasza óta nem kellett számolni, nem kelleti takarékoskodni. Mindent megfizettek, mert minden a háborúért volt. Most a békéért kell termelni és a demokrácia gazdasági megszilárdításá­ért. Egy okikai több, hogy az urak ne számoljanak és ne csökkentsék, hanem inkább emeljék az árakat. A vaskartel, a textiltrösztök és a magyar gazdasági élet egyéb haíalme-sságai nem hajlan­dók csökkenteni profitlehetőségeiket, legfeljebb arra -hajlandók, hogy ne fi­zessenek adót az államnak. De ilyen mó­don árleszállításról ázó sincs és szó sem lehet. Az állam nem engedhet, mert köte­lességei és kötelezettségei vannak. A tömegek nem engedhetnek, mert élni akarnak — emberi módon élni, vásá­rolni elérhető árakért. Tehát a tőkének kell engednie, a túlméretezett profitból akár a saját jól felfogott érdekében is, mert ha nem enged, a profit egész le­hetőségét teszi kockára. A kérdés világos. A kiebrudalt nagybirtokosokkal szö­vetkezett magyar ipari tőke hasznot akar vagy — akármilyen áron — meg akarja dönteni gazdasági oldalról a demokráciát. A tömegeik emberi módon akarnak élni a demokráciában. Ezek a kérdések rejtőznek a maga­sabb vagy alacsonyabb ' árak körüli harc mögött. Lehet, vagy nem lehet, de az árakat csökkenteni kell. Mert a dolgozók élni akarnak és a demokrácia élni fog. Hiszünk a Szovjetunió törekvésének őszinteségében * ' > mondotta Nagybritannia képviselője az Egyesült Nemzetek politikai bizottságában Moiotov leszerelési javaslatával kapcsolatban . (London, november 30.) Az Egyesült N"«flMi«k politikai bizottságának -zom­bati üiésén az első szónok ParOdi fran­cia kiküldött volt, aki annak a remé­nyének adott kifej :zést, hogy a- bizott­ság elfogadja a leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot. A kanadai kiküldött után, aki két­ségbe vonta a szovjet javaslat gyakor­lata értékét, Wellington-Ku szólalt fel Kina nevében. Nagy derültséget keltve állapította meg, hogy Kina több mint 2000 éve foglalkozik a leszerelés gondo­latával, de még mindig nem valósult meg a kinai közmondás, amely szerint n toll erősebb a kardnál. . V cngyelórszág képviselője támog^­la a Szovjetunió javaslatát. Shavres Nagybritannia képviselője örömének adott kifejezést, hogy a szov­jet kormány ugyanarra törekszik, mint Nagybritannia. Ki kell jutni a gyanak­vás és a cinizmus légköréből. A világ­sajtó egyrésze propagandának minősíti a Szovjet leszerelési javaslatát, mi azonban hiszünk a Szovjetunió törekvé­sének őszinteségében. Nagybritannia hadseregének négyötöd részét már le­szerelte, bár egyes hatalmak nagy had­sereget t ax tanai: fegyverben. Anglia nem mehet messzebbre a leszerelés te­rc.:, na nem érti ni agái /biztonságban fc támadás esetleges megismétlődésétől. Javasolta: az UNO létesítsen bizottsá­got, ámely a leszerelés kérdésével fog­lalkozik és gyakorlati tervezetet dolgot ki az atome-llenőrzós kérdésében is. Eb­ben a bizottságban a nagyhatalmak nem gyakorolhatnák "vétójogukat. (Newyork, november 30.) Az Egye­sült Államok külügyminisztériumának szóvivője kijelentette, hogy Bvmes esetleges lemondásáról forgalomba* ke­rülő hirek teljesen alaptalanok. A bolgár kormány felveszi a diplomáciai kapcsolatot Magyar­országgal (Szófia, november 30-) A bolgár kormány elismeri a köztársasági spanyol kormányt és helyreállítja vele a diplomáciai viszonyt. Elha­tározta továbbá, hogy ugyancsak felveszi a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal és Argebtinával. Rajk elvtárs Párssba érkezett a spanyol polgárháború harcosainak értekezletére (Páris, november 30.) Rajk László belngyminiizter, dr. Münnich Ferenc altábornagy, az államrendőrség bu­depesti főkapitánya és Szalvai Mi­hály alezredes pénteken déliben az Oríent-expresszel Párizsba' érkezteit. Üdvözlésükre megjelent a pályaudva­ron a párizsi magyar követség vala­mennyi vezető tisztviselője. Ott volt a franciaországi magyar tüggetlensegi mozgalom vezetője és a panzsi ma­gyar kolónia tagjai közül sokan. A belügyminiszter 'a-spanyol polgárhá­ború szabadságharcosainak nemzet­közi ertekezletére érkezett Parizsba. Befejeződött a B-!istázás felülvizsgálata Összesen 5.200 elbocsátott alkalmazott kerül vissza állásába (Budapest, november 30.) Szombaton ismét ülést tartott a közszolgálat köré­ben történő • elbocsátások felülvizsgálá­sára alakult bizottság. A bizottság Nagy Ferenc miniszterelnökből, Rákosi Má­tyás és Szakasits Árpád miniszterelnök­helyettesekből és Rácz Jenő pénzügy­miniszterből áll. A bizottság mintegy '4600 közalkalmazottat vett vissza állá­sába s ezzel a felülvizsgálat lényegében már meg is történt. Csak kisebb intéz­kedések vannak még hátra, végered­ményben azonban mintegy 5200 alkal­mazott kerül vissza állásába. A hátra­levő ügyeket rövidesen befejezik a ki­jelölt határidőre, amelyet a pénteki mi­nisztertanács december 31-ig hosszabbí­tott meg. A miniszterelnökségen ilyen ügyek­ben! felvilágosítást nem adnak. A dön­iő bizottság az összes figyelembe jö­hető szempontokat mérlegelte, tekintet­tel természetesen az államháztartás egyensúlyára. Magyar iskolák a Vajdaságban (beigrád, november 30.) Az uj Ju­goszláviában minden nemzetiségnek meg van az alkalma arra, hogy a'nya­nyelvi iskolát létesítsen. A "magyar kisebbségnek a Vajdaságban azelőtt nem volt egyetlen középiskolája sem. Most van a magyar kisebbségnek elemi iskolája, középiskolája., tan.-tó­képzője, óvónőképzője. Tobb iskola megszervezésén még csak most dol­goznak. •v ii lll»—iiiimhmwii Qmnesztia Romániában a tiltott határátlépőknek es katonaszökevényeknek (Kolozsvár, november 30.) A román hivatalos lapban megjelenő uj amnesz tiatörvény, amely széleskörű kegyelmet biztosit a tiltott határátlépés, szökés, bevonulási kötelezettség elmulasztása, katonai bűncselekmények elkövetői szá­mára. A törvény rendelkezései értelmé­ben a bűncselekmények elkövetői ke­gyelemben) részesülnek függetlenül at­tól, hogy tettük felderült-e, ügyük vizs­gálat alatt áll-e, tárgyalás van-e kitűz­ve, vagy már jogerős ítéletet hoztak. A tiltott halárátlépés bűncselekményének elkövetői minden jelentkezési kötele­zettség nélkül kegyelemben részesülnek, ha román állampolgárok s tettüket 1940 augusztus 30 után követték el és ha jelen törvény megjelenéséig az ország­ba visszatértek. A szökést, vagy bevo­nulási kötelezettséget nem teljesítőket kegyelemben részesíti a törvény, ameny­rvyiben az érdekeltek 60 napon belül je­lentkeznek a katonai csapattestüknél vagy a hatóságoknál és ott katonaköny­vüket láttamoztatják. Az amnesztia-nem vonatkozik azokra, ekik olyan orszá­gok hadseregében maradtak 1944 au­gusztus 23 után, amelyek Romániával hadiállapotban voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents