Délmagyarország, 1946. november (3. évfolyam, 246-270. szám)

1946-11-28 / 268. szám

filág proletárjai egygsOijefeR! Szegad. 194S novemDer 28. csütörtök, m. M. 268. ii. fa; 40 fillér. DEM a AKORSZA G AMA GYAR KOMMUNISTA PART DÉLMAG Y ARO RSZAGi NAPILAPJA Figyelmeztetés Szerdán délelőtt a Baloldali Blokk pártjainak helyi szervezetei és a szakszervezetek küldöttséget vezettek a városházára, hogy a főispánnak, rendőr főkapitánynak és az ügyészség vezetőjének egy pár követelést előterjesszenek. Küldöttségek az utóbbi időben sűrűn fordulnak meg a toronyalatti hivatalokban. Hol az egyik gyár, hol valamelyik külvárosi terület lakosai küldik el megbízottaikat, hogy előierjesz•szék valamilyen panaszukat és orvoslást kérjenek rá. A szerdai küldöttség minden eddiginél fontosabb és nagyobb volt méreteiben és politikai jelentőségében egyaránt. A munkáspártok hivő szavára szinte órák alatt összejött a hatalmas, többszáz főnyi tömeg. Soraikban ott láttuk a dolgozó társadalom minden rétegét. A helyi reakció, a pártok vezetői, a közélet irányitói, a hivatalos tényezők, mindenki tanulhatott, levonhatja a következtetést a szerdai küldöttség járásból. Figyelmeztetés volt ez a megmozdulás mindenki részére. A küldöttség nagy száma és a jelenlevők hangulata gondolkodásra kell késztessen mindenkit, Két fő tanulságot lehet elsősorban következtetésként levonni. Az egyik, hogy a dolgozók hatalmas tömegeiben megvan a szándék és akarat, hogy ha másként nem megy, szervezett erejükkel szerezzenek érvényt fontos gazdasági és politikai követeléseiknek. A másik. akik ott voltak a városháza közgyűlési termében, amikor a követelések átadására került sor és figyelték a küldöttség tagjainak közbeszólásait, ezok meggyőződhettek, milyen mély elkeseredés füti a dolgozó tömegek hangulatát. Tudjuk, hogy a szegedi reakció amennyire fél a tömegektől, de éppen annyira alá is értékeli jelentőségüket. Azok a jószándéku, polgári oldalhoz tartozó demokraták, akiket számtalanszor tájékoztattunk a dolgozók elkeseredett hangulatáról, most ujabb hizonyitékát láthatják annak, hogy nem tévedünk. Amikor mi a Kisgazdapártot arra szólítjuk fel, hogy számoljon le a soraiba beférkőzött reakciósokkal, amikor azt bizonyítjuk, hogy egyszerre két urat szolgálni — a reakciót ég a népet — nem lehet, akkor azt mindig a helyzet reális ismeretében tesszük. A dolgozó tömegek nagyrésze éppeni olyan •világosan látja, mint mi, hogy a spekulánsok, az árurejtegetők a magyar nagytőke, a kávéházak és éjjeli mulatóhelyek lovagjai a Kisgazdapárt bátorítására, kísérleteznek elvesztett pozíciójukat visszaszerezni, a meglevőket pedig a néppel szemben kihasználni. Aki kicsit is józanul vizsgálja a tömeghanguLat okát, el kell imerje, hogy ilyen hangulatot nem lehet mesterségesen felkorbácsolni, az a jelenlegi nelyzetből szükségszerűen adódik. Akármelyik munkást vagy tisztviselőt megkérdezünk, ha politikai fogalmazásban nfern is tudja előadni, de vitathatatlanul kifejezésre juttatja" azt a meglátását, hogy mindent a háborús veszteségre és az aszálykárra ráfogni nem lehet. Egyik világosabban, másik kevésbé tisztán, da mindegyik látja, hogy itt valami „suskus" van, nincs minden a rendjén. Sok mindent megértenek, de azt nem igen tudják megérteni, hogy ha pálinkafözdék részére jut burgonya,! akkor miért nem jut az ő részükre? ' Megértik, hogy az aszálykár befolyásol- j ja. a közellátás zavartalan menetét, de nem értik meg, hogy végre a sok Ígéret után a burgonya elrejtők és a többi árurejtegetők közül egy pár miért nem került akasztófára. Nehézségek vannak. lehetetlent senki sem követel, de sokáig azt a tehetetlenséget sem lehet szótlanul tűrni, amelyet közellátási, vonalon és az árak csökkentésének kérdésénél tapasztalunk. Az árak ellenőrzése nem az Íróasztal mögött ülő hivatalnokokra tartozik csupán, az árurejtegetők, spekulánsok méltó büntetése legelsősorban a nép ügye. Ha a nép a hivatalos tényezőktől tehetetlenséget lát, vagy erélytelenséget, önvédelmi harcba kénytelen kezdeni. Maguknak a dolgozó tömegeknek kell hozzálátni, hogy szervezett erejükkel érvényt szerezzenek igazságuknak. A szerdai küldö'.tségjárás komoly figyelmeztetés, a türelem és ami talán még ennél is fontosabb, a bizalom kifogyóban van. Az illetékesek, okosan tennék, ha ezt ugy vennék tudomásul, ahogy érteni kell, sürgősen cselekednének, mindegyik a maga területén, a közellátási kormánybiztos ur az élelmezés, a főkapitány ur és az ügyészség vezetője a gazdasági rendünk ellen vétők üldözésével szigorú büntetéssel mutatnák. meg, mit tudnak. Ne várják meg, hogy a tömegek arra kényszerüljenek, hogy a szerdainál élesebb for-" mában hozzák napvilágra elkeseredésüket, tiltakozásukat és tettrekészségüket. Sokan erre azt felelik, ezt már hallottuk egy párszor, a fenyegetéséktől nem ijedünk meg. A reakciósok még hozzáteszik nagy kevélyen, kutyaugatás nem hallatszik az égbe. Jó urak vegyék tudomásul, nem fenyegetőzünk, csupán a való helyzetre hívjuk fel a fiigyeimet. Magukra vessenek, ha mint legtöbbször, most is nekünk lesz igazunk. Elrendelik a statáriumot az árdrágítás! és feketézési bűnügyekre Tettenérés esetén a rögtönitélő bíróság azonnal letárgyalja a bűnügyet A bűnrészesek is st&táriáüs bíróság elé kerülnek (Budapest, november 27.) Az árdrágítást, feketézési és csempészési bűnügyeik: aniLvira elharapóaztak és különösen. a tektiliauak az országból vatíó kicsempeszése olyan mereteket öltött, hogy Ktes istván elvtárs igazságügymmíszter kényszerítve látta magat arra, hogy elnatározza az árdrágítás.., 'feketézest bűnügy ekre a statárium kimondását. Az igazságügymiiniszter a benyújtandó staláni'is törvényjavaslatról a sajtónak nyilatkozatot adott, amelyben többek között a következőket mondotta: — tz igy tovább nem mehet, mert nem tehetjük ki magunkat annak, hogy gazdasagi életünk alapjaiban, megrendüljön es ezért a büntetőtörvény szék émökevei megbeszéltem, hogy a stataríülts eljárással a nyomozást nemcsak a tettleg csempezőre, hanem a megbízóira és átvevőire is a bünsegédi bűnreszesség vádjaként Kiterjesztjük. — Elhatároztuk, hogy a néhány nap murva életbe.épó rendelet szerint külön tanácsot állítunk föl, arntív tet enérés esetén az ügyeket azonn«letárgyalja. A valutarendeietnek azt * pontjait, ameiy szerint három napon belül Ítéletet keli hozni, valamennyi árdrágítása, tekeiézési es csempeszési ügyre kiterjesztjük. Sza badUbrahetyezéslndk egyáltalán semmi körülmények között nem tesz henye. i i i A munkáspártok többszázfőnyi küldöttsége tüntetett szerdán délelőtt a városházán a drágaság elten A monslrehüldőllaéget a közgyűlési teremben fogadta Pálfy György főispán Tombácz Imre, Gyóiai István, Olejnyih elvtársak, a küldöttség szónokai gyors intézkedéseket követeltek a drágaság letörésére (Szeged, november 27.) A bünög spekuláció okozta áremelkedés a drágaság elleni küzdelem hetének, negyedik napján. olyan tüntetést robbantott .ki Szegeden, amely komoly figyelmeztetésül szolgálhat azoknak, akik most is a dolgozó, fogyasztó rétegek bőrére spekulálnak és azon akarnak meggazdagodni. A szegedi üzemek dolgozóinak és a munkáspártok szervezeteinek tagjai szerdán déLelőtt mintegy 500 főnyi küldöttséggel vonultak fel a városházára, hogy hangot adjanak a drágaság miatti elkeseredésüknek és követeljék az illetékesektől az áremelkedések meggátlását. Fegyelmezett rendben vonult fel a küldöttség a pártok és a szakszervezetek vezetőinek irányítása alatt és kérte meghallgatását dr. Pálfy György főispán, közellátási kormánybiztostól. A városháza közgyűlési termét ugy a föidszinteti mint a karzatokat zsúfolásig megtöltötték a küldöttség tagjai. Dr. Pálfy György főispán, dr. Drégely József ezredes, Toldi Miklós főhadnagy, a gazdasági rendőrség vezetőinek és dr. Tölcséry László tanácsnok árellenőrzési előadó társaságában fogadta a monstreküidöttséget A munhásvezetőh alig tudják fékezni az elégedetlen tömegeket A zsúfolásig megtelt teremben meglehetősen parázs hangulat uralkodik már a panaszok elmondásának megkezdése előtt. A csekély keresetük és magas árak miatt nélkülöző dolgozók elkeseredett hangon adtak kifejezést érzéseiknek. A parázs hangulat csak akkor csillapodott, amikor Tombácz Imre elv. társ, nemzetgyűlési képviselő, a gyűlés első szónoka a Kommunista Párt nevében adta elő a munkásság kívánságait. Tombácz elvtárs leplezetlen őszinteséggel tárta fel azt az aggasztó állapotot, amibe a dolgozók jutottak a naponkint emelkedő árak miatt. A munkásság minden ereje megfeszítésével arra törekszik, hoigy fokozza a termelést, építse az országot. Munkájáért azonban nem kapja meg a megfelelő ellenszolgáltatást és nem telik neki belőle arra, hogy megvegye magának és családjának a megfelelő táplálékot, meg ruházatot. Az elkeseredés olyan nagy, hogy a munkásság vezetői csak a legnagyobb nehézségek árán tudják fékezni a mármár kitörő indulatokat. Tombácz elvtárs nyomatékosan felhívta a főispán figyelmét erre a körülményre és kérte, jól fontolja meg a helyzetet és haladéktalanul járjon el a kormánynál az árak gyökeres, gyors leszállítása érdekében, mert ha a drágaság tovább fokozódik, vagy csak tovább is igy tart, a munkásság vezetői nem vállalhatják a felelősséget az elkeseredés következményeiért. Helybeli viszonylatban a piacok és a kereskedések minél fokozatosabb ellenőrzésére hivta fel Tombácz elvtárs a közellátási kormánybiztost. Hasson oda, a kormánybiztos, hogy a bíróság a legszigorúbban mérlegelje az eléje kerülő árdrágitó spekulánsok ügyét. A rendőrség minden erejével azon legyen, hogy a feketézés, zugpiac és kapualatti árusítás megszűnjön. Büntessék meg a nagylekeíézöhet l Tombácz elvtárs minden szavát zúgó helyesléssel kisérték a küldöttség tagjai. Sürüni közbekiáltások formájában követelték az árdrágítók és spekulánsok súlyos megbüntetését, az újból virágzó feketepiac letörését. Ugyancsak zajos helyeslés közepette szólalt fel Gyóiai istván elvtárs, szakszervezeti, főtitkár is, aki visszaemlékezett a forint első napjaira, amikor a munkásság, noha alig kapott még bért, mégis tudott megfelelő módon vásárolni. Az árak azóta olyan lényegesen felemelkedtek, hogy a tömegek ismét válságos helyzetbe kerültek. A munkásság élete megint csupa áldozatvállalás. Az infláció hosszú hónapjai alatt is a munkásság volt az, amely kitartott és nélkülözve építette ujjá az országot, most is a munkásság viseli az újjáépítés legnagyobb terhét nélkülözések közepette. Gyóiai elvtárs a nagyfeketézők leleplezését és megbüntetését követelte. Zajos helyeslég kisérte a szónok szavait. „Börtönbe a feketézőkkel",,Akasztófára az árdrágítókkal!" felkiáltások hangzottak el és sürün voltak hallhatók olyan közbeszólások is, amelyek a helyi hatóságokat serkentették fokozottabb munkára a drágaság megfékezése érdekében. Ebben a parázs hangulatban mondotta el beszédét Olejnyik József elvtárs, a Szociáldemokrata Párt, Nagy Sándor, a Nemzeti Parasztpárt, Székely László a kiskereskedők és kisiparosok, Havalecz Istvánné a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége nevében, tiltakozva az emelkedő árak ellen, követelve azok leszállítását. Ekkorára a tömeg hangulata olyan izzóvá tüzesedett, hogy Tombácz Imre elvtársnak és Simon Béla elvtársnak higgadtságra, fegyelmezettségre kellett felhívnia a figyelmet. Távirat a kormányhoz A küldöttség vezetői a főispánnal együtt ezután szükebbkörü érteke/.teten 'beszélték meg a gyors tennivalókat. Elsősorban elhatározták, hogy a szegedi munkáspártok kívánságait nem a szokásos memorandum utján terjesztik fel az illetékes minisztériumokba, hanem táviratot intéznek a miniszterelnökhöz, a közellátási miniszterhez, az iparügyi miniszterhez és dr. Balogh István miniszterelnökségi államtikárhoz a panaszok orvoslása érdekében. A táviratot nyomban meg is fogalmazták. A távirat arra kéri az illetékeseket, hogy a kormány a legkeményebb kézzel törje le a magas árakat, különösen az ipari cikkek árát és az ármegállapitó rendeleteket a legszigorúbban tartsák meg, mert a munkásság türelme fogytán van. Kéri továbbá a távirat, hogy az árleszállitó rendeleteket olyan közérthető módon és formában tegye közzé az illetékes minisztérium, hogy a hivatalos árakról mindenki könnyen tájékozódhassák. Jelenti továbbá a táviratban a kormánybiztos-főispán, hogy Szeged dolgozóinak helyzete már tűrhetetlenné vált a magas árak miatt. A munkáspárti vezetők a legnagyobb igyekezet mellett is alig-alig képesek a tömegek indulatainak további fékeniartására, holott ugy a, munkáspártok, mint a szakszervezetek mind-nt elkövetnek a kedélyek csillapítására. A távira: végül gyors intézkedést kér, mert ellenkező esetben a kormánybiztos-főispán nem tudja vállalni a politikai felelősséget a következményekért. A táviratot nyomban fel is adták a négy cimzettnek. Dr. Drégely József ezredes, a gazdasági rendőrség vezetője közölte, hogy a gazdasági rendőrség kimélet nélkül jár el a spekulánsokkal és a feketézőkkel szemben. A gazdasági rendőrség létszámát megnövelték és a testület nyomozói szinte szakadatlanul folytatják az