Délmagyarország, 1946. október (3. évfolyam, 219-245. szám)

1946-10-12 / 229. szám

Világ proletárjai egyesülletek! szeged, 1946 október 12. szombat m. ért. 229 sz. Ára: 40 fillér. DELiMAöYAKORSZAö MAHAkMagdCKIITA f k B T D I L M A # ? A H 0 ft < * A « i WAFILAFJ Hogyan történi? Az ország sorsát fenyegető sötét kép bontakozik ki a Párásból most hazaérkezett gazdasági fődelegátus, Faragó László elvtárs nyilatkozatából. Az elmúlt héten volt egy pillanat, amikor a magyar milliók, határainkon beiül és kivüi, megkönnyebbülten lélegzettük fel ama a hirre, hogy szlovákiai testvéreink kitelepítésére nem kerül sor. A rákövetkező napok azonban bebizonyították, hogy a kisebbségek ügyében hozott döntés szinte egyetlen fénypont marad, az emberiességi és demokratikus magatartás gesztusa, amit gazdasági téren minden várakozásnál rosszabb, súlyos feltételek követtek. A bizottságok utolsó napjairól szóló gyér és kissé bizonytalan jelentések után Faragó nyilatkozatából pontosabb képet kapunk arról, hogy mi történt, — de arról is, hogy hogyan történt. „A magyar delegációtól — mondja Faragó — nem kérdeztek semmit és hiába ostromolta béadványaival a bizottságot, ^yetleo egyezer sem idézték... Gyorsított eljárással, egyszer huszórás ülést tartva végzett velünk a bizottság." Tehát meghallgatásunk nélkül döntöttek" rólunk. A magyar küldöttségnek alig maradt más lehetősége hátra, mint a tiltakozás. Gyöngyösinek a bizottság elnökéhez intézett levele szinte az utolsó szó jogán, adatok felsorolásával tiltakozik a teljesíthetetlen követelések ellen. „A delegáció felelőssége teljes tudatában hangsúlyozza — írja Gyöngyösi —, hogy az ország gazdasági teherbiróképességénck ügyeimen kivülhagyása azzal a következménnyel fog járni, hogy az ország talpraállása lehetetlenné 'váJik és Magyarország az állandósult nyomor országa lesz." Hogyan történheteit ez? Faragó László megjelöli nyilatkozatában a közvetlen okot: „Az angolszász álláspont győzött a bizottságban mindazokban a kérdésekben, ahol számunkra a szovjetorosz álláspont lett volna kedvező." A szavazatarány majd minden esetben 8:5 volt ellenünk. Mellettünk szavazat,: a Szovjetunió, Fehéroroszország, Ukrajna, Jugoszlávia és időnkint Csehszlovákia. Ellenünk: Anglia, Amerika, Franciaország és a tengerentúli dominiumok. Ezzei a szavazógépezettel meghallgatásunk nélkül három nap alatta gazdasági rabság láncait kovácsolták -Magyarország testére. íme egy rövid áttekintés a terhekről: az Egyesült Nemzetek tulajdonában Magyarországon esett károkért a Szovjetunió minden tiltakozása ellenére 75 százalékos kártérítést tartozunk fizetni. Sokszázmillió dollárt jelent ez, amit lehetetlen megfizetnünk. A kártérítést követelők között akadnak olyan angol, vagy amerikai tulajdonban levő üzemek, melyeit azért szenvedtek bombasérülést, mert a háború alatt a német hadigépezetet szolgálták. Szerepelnek olyan „nyugati állampolgárok", akik nemrég még magyar nagybirtokosok és nagytőkések voltak és elérkezettnek látták ahhoz az időt, hogy amikor a földjük gazdát cserélt, ők hazát cseréljenek. Ugyancsak a Szovjetunió tiltakozása ellen döntött ugy a bizoit súg, hogy a Németországgal és csatiósálJamaival szemben fennálló követeléseinket elveszítjük. A németek — bebizonyítható módon — rombolással, rablással négy és félmilliárd békepengőnyi kárt okoztak az országnak. Nem a jog és igazság, csak a 8:5 arányú szavazat foszthatott meg minket a kártérítés lehetőségétől. Vissza kell adni az idegen vasúti, any agot anélkül, hogy mi visszakaphatnánk a magunkét külföldről. Lefoglalják, értékesítik és kártérítés cimén elkobozzák a szövetséges államok területén levő magyar javakat. Ezzel együtt ismét bizonytalanná vált a külföldre hurcolt óriási magyar értékek sorsa. Amikor az egyik bizottsági ülésen a Szovjetunió képviselője ismételten sürgette javaink visszaszolgáltatását, az amerikai delegátus mellékesen megjegyezte, hogy mindössze 75 millió doilá- i ros értékről van szó. Mi a magunk részéről nem tudjuk, hogy a németek által elrabolt és az amerikaiak által jelenleg visszatartott magyar értékek mennyit érnek az amerikaiak számára. Akár 75 millióra, akár 3 millió dollárra becsülik, annyit tudunk, hogy az újjáépítés, a gazdasági talpraállás, a nyomorúságtól való menekülés függ attól, hogy visszakapjuk. Emlékszünk arra az ígéretre, amit Nagy Ferenc tolmácsolt a washingtoni ut után: „Az Egyesült Államok kormánya utasítást adott a megszálló hatóságoknak az 1944 január 20-a után elhurcolt i javak visszaadására. Elhatározta a ma-1 gyár hajóknak a Dunán magyar zászló alatt való forgalombahelyezesét". Ezt az ígéretet követték néhány héttel ezelőtt a riasztó hírek, hogy a magyar hajók jórészét egy bajor hajózási vállalat kapta meg. A nyugati hatalmak magatartása annál megdöbbentőbb, mert az Egyesült Államok több jegyzéket intézett az igen sötétnek lefestett magyar gazdasági helyzet megjavításáról a Szovjetunióhoz, Az ígéretek és a jegyzékek szándéka élesen összeütközik a kegyetlen tényekkel, amit a párisi szerződés gazdasági pontjai jelentenek Magyarország számára. Tény az, hogy a I nyugati hatalmak leszavazták a Szovjetunió segitőszándékát, gazdasági terhe; nken enyhiteni akaró javaslatait. De az ig tény, hogy a magyar gazdaság élet mai szömyü helyzetében a stabilizáció erőfeszítései kellős közepén, amikor még a sürgős újjáépítés is háttérbe szorul, teljességgel képtelenek vagyunk magfelelni a Párisban ránkrótt gazdasági terheknek. Elhurcolt javaink visszatartása, s ugyanakkor cLhalmozás az ujabb terhekkel nemcsak a beláthatatlan ideig tartó gazdasági rabszolga-ságot jelentené, hanem élelmünk, ruházatunk, csupasz létünk válna ismét kérdésessé. A magyar-román viszonylatban megoldatlan problémák az egész békemüvet veszélyeztetik Gyöngyösi külügyminiszter ujabb levele a békeértekezlet elnökségéhez (Budapest, október 11.) A Magyar Távirati Iroda diplomáciai küiöntudósitoja jelenti: Gyöngyösi János külügyminiszter, a hiagyar békedelegáció vezetője levelet intézett a békeértekezlet elnökségéhez. — Nem titkolhatom el a bókeértekeziet előtt — hangzik a levél — azt a mélységes csalódást, amely a magyar békedelegációt és az egész magyar közvéleményt eltölt afelett, hogy a békeértekezlet megelégedett a Magyarország és Románia között bekövetkezett hadiállapotnak formaszerinti megszüntetésével és még kísérletet sem tett arríg hogy a Dunamedence megbékélése éruekolién közelebbre juttassa a megoldáshoz azokat a kérdéseket, amelyek rendezése nélkül egy jószomszédi és jóbaráti viszony a két ország között nem alakulhat kL A levél a továbbiakban rámutat arra, hegy milyen kiábrándítóan hatott a magyar közvéleményre az, hogy a határok kérdésében a békeértekezlet nem tartotta szükségesnek számot vetni azzal a ténnyel, hogy Románia 1919ben az etnográfiai és önrendelkezési elvek mellőzésével olyan területek birr tokába futot^ amelyekben nagyszámú magyarság él Nem tartotta szükségesnek a békaértekezlet, hogy szemben az 1918. évi rendezéssel, intézkedéseket tegyen az ezen a területen élő lakosságnak 27 százalékát kitevő több mint másfél millió magyar jogain éntkaz másfél millió magyar jogainak intézményes biztosítására. A magyar delegáció iámétertcQ ramutau orra, hogy amikor a békekonferencia & kérdések taglatteáDa vakj bocSattozáPc nem óhajtja, ugyanakkor e kérdések megoldana osak a két aham közötti közvetlen taxgyalások utján lehetséges. A'konferencia azonban az erre irányuló magyar kérést nem tette a magaéva, lelkiismeretben kötelességemnek tartom — mondja a tevéi —, hogy a jelenlegi konferencián résztvevő Egyebütt Nemzeteknek &* az élükön haladó négy nagyhatalomnak figyelmű® felhívom arra, hogy az általuk létesítem szándékolt békemű a magyar román viszonylatban rendezésre vftrö problémák elkerülésévei megoldattok hagyott otyan kérdéseket, ameijrefc a dunai népek békés együttélés Szcnv pontjábó" nagyjelen tősógüek, agy hogy. a békeszerződés ebben a vonatkozásban nem vaiósfthíytja m«g kielégítően az elérni kívánt cétt. ez pedig egéaz békemű stfcérét veszélyeztett fl szegedi szatreervezetek űssmzriötigl ttéséiB A munkásság követelte a dolgozó kisemberek életszínvonalának azonnali emelését # Távolítsák el a koalíciókéiba nép ellenségein — iktassák torvénybe a szakszervezetek autonómiáját I ,— Arányosítsak a vezérigazgató és a napszámos fizetését (Szeged, október 11.) Csütörtökön délután a szakszervezeti székházban Bcmáth András elvtárs etoöklésével szakszervezeti összvezetősógi ülést tartottak. Gyólay István elvtárs titkári beszámolójában az elmúlt két év munkájáról emiékezett meg és hangsúlyozta, hogy a további eredményeik eléréséhez fokozottabb terveszerüsegre van szükség. Egyben bejelentette, hogyüszszel és a tél folyamán az üzemi bizottságok tagjai, a szakszervezeti vezeték és a bizalmiak, valamint a szakszervezeti tagok részére is több tanfolyamot rendeznek. Ifj. Komócsin Mihály elvtárs beszámolójában gazdasági és politikai kérdésekkel foglalkozott. Kifejtette, hogy a szakszervezeték mindent elkövetnek a dolgozók munkához juttatásáért, tulmagas árak leszorítására, valamint a családi pótlék visszaállítására. Köve-, telte, hogy a dolgozók érdekeit képviselő szakszervezetek céljainak sikeres megvalósítása érdekében távolítsák el a koalícióból a dolgozók ellenségeit. Ifj. Komócsin Mihály elvtárs szavaival kapcsolatban Homola elvtárs, a gázgyár üzemi bizottságának elnöke a Magyar Vegyipari Munkások Szabad Szakszervezete szegedi csoportjának határozati javaslatát olvasta fel. Ebben kérik, hogy a kormány vonla vissza azt a rendeletet, amely a munkásság elbocsátását engedélyezte. Ezenkívül követeli a szakszervezeti autonómiának törvénybe való iktatását, továbbá uj üzemi bizottsági működési szabályzat kibocsé-| tását és a termelési bizottságok jogkö-l zenek kiterjesztését. Követelik, hogy a munkanélküliség csökkentésere minden lehetőt 'tegyenek meg és a dolgozók ellátása érdekében haladéktalanul csökkentsék a legfontosabb árucikkek árát. Végül követelik a kollektív szerződések revízióját, hogy a napszámosok és az igazgatók fizetése között szűnjék meg a jelenlegi hatalmas különbség. Nem tűrhető ugyanis, hogy a dolgozók megélhetése 45—50 százaléknyi legyen akkor, amikor az igazgatóké 300—600 százalékos. Ennek érdekében követelik azonnal a családi pótlék kifizetését is. A felolvasott határozati javaslatot a szegedi vegyipari taggyűlés már elfogadta, ugyancsak elfogadták az üzemi bizottságok és a szakmaközi értekezlet is. A határozati javaslat elfogadása után Iszlay elvtárs, az OTI szegedi ügyvezető-igazgatója tartott rövid élűadást az OTI működéséről. Kérte a munkásokat, hogy minden alkalommal keressék fel az OTI *. panaszaikká]; mondják el bajaikat, észrevételeikeli hogy az esetleges hibákon valóban segíteni i3 tudjanak. Ugyanakkor fel)-ívta az üzemi bizottságok figyelmét, hassanak oda, hogy a vállalatok fizessék be az OTI-dijakat, mert csak igy tudják a rendes táppénzt és a járadékokat kifizetni. Az összevezetőségi ülés végül egyperces néma felállással emlékezett meg a munka hősi halottjáról az algyői hídnál életét vesztett Kónya Mihály hid építő munkásról. A romániai magyarságnak biztosították a szavazati jog gyakorlását (Kolozsvár, október 11.) A kolozsvári Magyar Népi Szövetség központi választó irodáját Balogh Edgár lapszerkesztő vezeti, aki a választások előkészületeinek a magyarságot érintő kérdéseiről a következő nyilatkozatot adta: — A Magyar Népi Szövetség központi választó irodájában jogi szakértő bizottság biztosítja, hogy minden panaszt megfelelően orvosoljanak. Reméljük, hogy a választásokon egyetlen magyar szavazat sem fog elveszni EL mondhatjuk — állapította meg —, hogy a romániai magyarságnak biztosították a szavazati jog gyakorlását Jogos remények szerint mintegy 80—40 magyar képviselő juthat be a parlamentbe.