Délmagyarország, 1946. szeptember (3. évfolyam, 194-218. szám)

1946-09-04 / 196. szám

IC* tfíiág prolstériaf egyesüljelek 1 szeged. 1946. szeptember 4, szerda ill. éut. 196 sz. qr3. 40 fillér. — OSZTALYHARC IT TÁ: GÁRDOA SÁNDOR Ha figyelmesen nézzük azokat abel.i politikai jelenségeket, amelyek a jó fo-j rint bevezetése és a gazdasági helyzet, megszilárdulása óta megmutatkoznak, j lehetetlen észre nem vennünk, hogyi a( tőke és a köréje csoportosuló burzsoázia ellentámadásba indult a munkáspártok és a baloldali blokk ellen, amely a stabilizációt létrehozta. A tőkés osztály közgazdasági tudósainak és a reakciós „szakértők" pesszimisztikus véleményének ellenére igenis mi erőszakoltuk ki a jó forintot, amelyet sikerült is értékállóvá tennünk. Most, hogy a stabilizáció sikere már kétségtelen, a burzsoázia támadásra indult, hogy a szanálás eredményeit kiragadja a kezünkből és az általunk nehezen kiharcolt jó forint feletti uralmat magukhoz ragadva — a Bethlen-féle konszolidáció mintájára — ismét a munkásság és parasztság nyakába üljön. Erről van szó, bárhogyan is igyekezzenek elkendőzni a valóságot A Magyar Kommunista Párt, amely éberen őrködik a munkásság, parasztság és a haladó értelmiség érdekeinek védelmében-, tisztán s éles világításban látja, ezt a helyzetet és Révai elvtárs vasárnap, a Szegeden tartott beszédében kíméletlen őszinteséggel le is leplezte az ellenfélnek különféle machinációkba burkolt törekvéseit. Érthető, hogy, az érdekelteit, akiknek Révai .elvtárs ekként — körmükre koppantott, felsziszszeutek ég rég- szokásuk szerint, igyekeznek továbbra is ködösíteni. Az öntudatos munkásság, parasztság] és haladó értelmiség azonban már tisztán látja a helyzetet: osztályharc folyik itt, amely egy pillanatig sem szűnt meg a különféle nemzeti jelszavak takarója alatt. És ez az osztályharc a tőkések kezdeményezésére ldélesedett abban a pillanatban, amikor a demokrácia gazdasági stabilitását megteremtettük és amikor a- burzsoázia ugy látja, hogy most már érdemes neki harcbaszállni a jó forint megkaparintásáért. Már pedig a marxi alapon, álló munkáspártok és a baloldali blokkhoz csatlakozott Nemzeti Parasztpárt, ha osztályharcról van szó, egységes erővel' veri vissza a tőkések álcázott támadá-l sait. Ilyen burkolt támadás volt az ag-j rárolló kiszélesítése, amclyi ellen a Kommunista Párt heves harcot kez-' dett. Az áru- és anyaghivatal urai a nagytőkések és a közvetítő kereskedelem érdekében tulmagasra állapították meg az iparcikkek árát és noha harcunk eredményeképpen itt-ott sikerült az árakat mérsékelni, még mindig tulmagasak az agrártermények áraihoz képest. A kartelek, a gyárosok, a nagykereskedők ugy? harcolnak az árak leszorítása ellen, hogy mesterségesín idézik elő a munkanélküliségiét a, dolgozók tömeges elbocsátásával ahelyett, hogy a| múltból jólismert leleményességükkel, I erőszakosságukkal a többtermelésre, J az üzemek kapacitásának teljes kihasz- J nálására törekednének. Nekik azonban nem az az érdekük, hogy az árak a többtermelés utján lemorzsolódjanak, ők munkanélküliséget, elégedetlenséget akarnak és ilyen módon is megfúrni a forintot, a demokratikus rend létalapját. A másik ilyen osztály elleni támadás a dolgozó parasztság ellen irányul és sajátságos, hogy azt éppen a Kisgazdapárt indította- el, az ország legnagyobb parasztpártja, amely állítólag a j kisgazdák és „földmunkások" érdekeit) képviseli. Ez a párt önálló indítvány' formájábana zzal & javaslattal állt elő, hogy a parasztság érdekképviseleti szervében a mintegy, 6 százaléknyi zsiros parasztságnak, a kulákságnak kell 50 százalékos befolyást biztosítani. Ez ellen az antiszociális javaslat ellen küzdünk, mi a 94 százaléknyi kisgazda, törpebirtokos, ujgazda és földmunkás érdekében. Sajnos, éppen ai Kisgazdapárt ellen kell küzdenünk paraszti érdekek védelmében, mert nem engedhetjük, hogy a mezőgazdasági munkaközvetítés és a bérek megállapítása a munkáltató inagygazdák kezébe kerüljön és kivegyék ezt a fontos szerepet a földmunkás szakszervezetek kezéből. Kecskére nem bizhatjuk a káposztát, mint ahogyan nem ruháznánk át a mnukásszakszervezetek jogait a GyOSz és a munkaadók kezére. De szembekerülünk a Kisgazdapárttal a malmok községesitése érdekében megindított harcunkban is. A gazdák hatalmas tömegeit kiuzsorázó malmosok uralmát akarjuk ezzel letörni és — csodák-csodája — a Kisgazdapárt ebben a harcban nem a parasztság, hanem az' uzsorás malmosok pártjára áll — ve-j lünk szemben. Mindezeket a jelenségeket őszintén! és kertelés nélkül tárta Révai elvtárs szegedi beszédében az ország közvéle-! ménye elé és felvetette a kérdést: ki vezesse az országot: a munkások, pa- j rasztok és haladó értelmiség, avagy a karlelek, nagytőkések, ügyvédek, kupecek és lakkcipős kisgazdák? Milyen demokráciát akar az ország? A nagytőkések demokráciáját, amely a Bethlenféle konszolidáció alapján elindulva, a párisi békéhez vezette a nemzetet, vagy népi demokráciát, amely az ország dolgozó s produktív rétegeinek kezére akarja bízni a magyar nép sorsát. Ez itt a központi kérdés ós vegyék már észre a jószándéku, de még nem eléggé tisztánlátó demokraták is, hogy Magyarországon belpolitikai vonatkozásban ebben á pillanatban osztályharc folyik a nagytőkés termelési rendszer érdekében a munkásság, parasztság és haladó értelmiség közös érdekei ellen. Ebben a harcban a dolgozóknak kell felülkerekedni, mert különben, ismét katasztrófa felé sodorják majd az országot azok, akik már két izben is a megsemmisülés végső határáig vezették el a magyar népet. A Magyar Kommunista Párt azonban résen, van és a dolgozók erejével meg tudja akadályozni, hogy a nagytőke és csatlósai ismét úrrá legyenek az ország fölött. A gyufakarieSi spekulációs érdekből leállította a szegedi gyufagyárat Ha a raktárak tele vannak áruval, számítsák le a gyufa árát! Jelentést tettek a szaktanácsnak a nagytőkések ujabb manőverének megakadályozására (Szeged, szeptember 'í, A stabilizáció első hónapja megmuiatia, hogy a tőkések a legkülönbözőbb módon megpróbálják a maguk szűk szempontjai szerint érdekeiket érvényesíteni még akkor is, ha ezzel munkásrétegeket sújtanak, esetleg a forint szilárdságát ássák alá. Ilyen akcióval találkoztunk most legutóbb a szegedi gyufagyárnál. A vállalat központi vezetői leállították a szegedi gyárat azzal az indokolással, hogy a raktárak teli .. vannak kész gyufával, egyelőre nem akarnak többet termelni.. A munkásságnak, miután nem dolgozik, fizetése 65 százalékát folyósítanák. Ez a megoldás az üzem munkásságának szempontjából sem helyes, mert hiszin ha teljes bért kapnak, akkor is csak szűkösen telne belőle a megélhetésre. Másrészt az öntudatos munkásság felfogásával nem egyeztethető össze, hogy amikor a magyar dolgozók egésze az újjáépítés lázában ég, akkor munkanélküli jövedelmet élvezzenek csak azért, mert a tőkés érdek igy kívánja meg. Eltekintve a módszer törvényellenes voltától, a stabilizáció szempontjából sem tartjuk egészségesnek ezt a megoldást. Ha nem tudják a kész gyufát elhelyezni, ezen igen egyszerűen lehet segíteni: szállítsák le a gyufa árát! Nem haragszik meg érce egy eiien gyufavásárló sem, sőt többet fog vásárolni. A gyufaipari tőkések spekulációjához természetesen a szakszervezetnek :s lesz néhány szava. Az üggyel kapcsolatban felkerestük Homola János elvtársat, a vegyészeti munkások csoportjának titkárát, aki a következőket mondotta; — Nagy megütközéssel fogadtuk azt a hirt, hogy a szegedi gyufagyárban az igazgatóság leállította a munkát. Ezt nekünk nem jelentette he. Az en megítélésem szerint a gyárat továbbra is üzemben kellene tartani es tovább gyártani a gyufát. Ha — mint mondják — nem tudják elhelyezni, akkor adják olcsóbban. Ezzel lehetővé válna a kortel áttörése s igy a gyufa ára lassan lemorzsolód.nu u békeszinvonahd. Ugy, ahogyan a tőkésele most csinálják, a gyufa soha nem lesz olcsóbb. Így a formtstabilizációt támadják, m:rt a gyufa ára lehetne olcsóbb, miután a termelés a munkásság erőfeszítése nyomán, elérte a békeszinvonalat. Az Ar- és Anyaghivatal kényszerítve lenne a nyersanyag árát szintén a békestíntre leszállítani s igy ez az iparcikk lenne az első, mely a békenivót elérte. — Egyébként holnap Budapestre utazom és az ügyet az üzemi bizottságok országos értekezlete el terjesztem s a. szaktanácsnak is jelentési teszek. Az iparügyi miniszter úrtól pedig küldöttségileg fogjuk kérni a gvufaevár további üzembentartását. Romániát kötelezték az Egyesült Nemzetek javainak visszaadására Bevin és Byrnes tanácskozásai a palesztinai és a német kérdésről — Moloíov a héten visszatér Parisba (Páris, szeptember 3.) A párisi békeértekezlet balkáni bizottsága elutasította Romániának! azt a kérelmét, hogy a bizottság mentesítse a békeszerződés tervezet 24-ik szakaszában foglalt kötelezettség alól. A szakasz kimondja, hogy Románia köteles viszaszolgáltatni az Egyesült Nemzetek javait és tulajdonait Románia területén. Románia kérése az volt, hogy a szakaszban foglalt kötelezettségeket ugy módositsák, hogy azokat csupán a vele hadban állott államra korlátozzák. A bizottság .elutasította Romániának azt a kérését is, hogy? 1939 szeptemberében Románia fcirtokába jutott, lengyel tulajdonok kérdését kétoldalú egyezménnyel szabályozzák a két kormány között. A bizottság viszont egyhangúlag, elfogadta Lengyelországnak azt a kérését, hogy a béketervezet 24-ik pontja értelmében visszakapja azokat a tulajdonait, amelyek 1939 szeptemberében, jutottak Románia birtokába. A három határozat meghozatala után az értekezlet megkezdte tanácsozásait a béketervezetnek arról a pontjáról, amelyet a bizottság eddig nem fogadott el. Ez volt a béketervezet huszonnegyedik pontja, amely az EgyesültNemzetek javait Romániában ért háborús sérülésekért járó kártérítést tartalmazza* Az Egyesült Államok megbízottja azt javasolta, hogy, teljes kártérítést kössenek ki. A javaslatot Franciaország és Anglia megbízottai fenntartással fogadták. A Szovjetunió javaslata pedig egyharmad jóvátételi arány volt. Az Egyesült Államok megbízottjai kijelentette, hogy az ő felfogása szerint a jóvátételi kötelezettségek kifejezetten Románia belterületére vonatkoznak és igy nem támaszt nehézséget az állam közgazdaságának. A bizottság ezután ülését elnapolta. Bevin és Byrnes tanúcshozásai (Newyork, szeptember 3.) Az amerikai rádiószolgálat jelenti Párisból, hogy elterjedt hirek szerint Bevin tárgyalásai Byrnessel, amelyekre az utolsó 24 órában háromszor került sor. Minden, valószínűség szerint a német kérdésre és Palesztinára vonatkoztak. Az United Press különtudósitója még hozzáteszi, hogy Byrnes amerikai külügyminiszter a közeli napokban el akar I

látogatni Németország amerikai megszállási övezetébe és Stuttgartbbn beszédet is mond. Általában azt hiszik, hogy, Molotov szovjet külügyminiszter már e hét folyamán visszatér Párisba, addigra pedig elkészül a külügyminiszterhelyettesek egyeztető javaslata a béketervezetekhez benyújtott módosító javaslatokról. 1060 tonna cukrot oszt szét a népjóléti minisztérium (Budapest, szeptember 3.) Max Moser, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi megbízottja, megbeszélést folytatott a népjóléti és közellátási minisztériummal a Magyarországra érkekett 1060 tonna cukoradomány szétosztása ügyében. A népjóléti miniszter szétosztási terve szerint a kórházak és szeptember, október, november hónaa bentlakásos intézmények gondozottai pókban havi 50 deka cukrot kapnak, a napközi otthonok jelenlegi intézményei pedig az ott gondozottak utján fejenkint havi 20 deka cukrot kapnak. A közellátási miniszter szeptemberben 2 millió 10 éven, aluli gyermeknek, 1 millió 60 éven felüli személynek 200.000, terhes és szoptató anyának fejenkint 20 deka cukrot akar juttatni. A fennmaradó cukormennyisógét a, hadifoglyok és népkonyhák kapják.