Délmagyarország, 1946. szeptember (3. évfolyam, 194-218. szám)

1946-09-03 / 195. szám

KEÖD, 1946 "SZEPTEMBER 3. DELMAGYABORSZAG Románia nem fogadja ei a közvetlen tárgyalásokra vonatkozó magyar meghívást eTalare&cu a magyar előterjesztések teljes elutasítását kérte a magyar­román bizottság hétfői ülésén Nagy Ferenc miniszterelnök PArisba, Molotov váratlanul Moszkvába utazott (Páris, Szeptember 2.) A Magyar TáViraii iroda diplomáciai különtudo­sitója jelenti: A magyar—román vegyes bizott­ság ülésén Sztankovics elnök java­solta, hogy a román területi és poli­tikai bizottság azt a határozatát, hogy a magyar—román határra vonatkozóan a" román delegáció ,le­Ifinlélében hallgassák meg a magyar küldöttséget, a jelenreg ülésező ve­gyes bizottság is fogadja el. Bejelen­tette, hogy a román küldöttség ké­relmet terjesztett elő, hogv a román expozét csak a hétfői viíésen hall­gassák meg. Indítványozta, hogy az erdélyi kérdés fesetti vitát csak a román delegáció véleményének meg­hallgatása után kezdjék meg. Javas­tatára az együttes bizottság elhatá­rozta. hogy a hétfői ülésen a román kül­döttséget hallgatják rnog és utána •térnek át a békeszerződós egyes részletemé vitájára. Az einök ezután felkérte a béke­értekeziet főtitkárságának egyik tisztviselőjét, hogy vezesse be előbb a magyar és utána a román küldött­séget. /lu*r Pál, Magyarország párisi kö­vete, nyugodtan, határozott hangon, hibátlan francia kiejtéssel igy kezdte BESZÉDÉT: ! — Azért jöttünk önök elé, hogy annak a kérdésnek rendezésére, ame­lyet az előbbi előítélettől elvakult rendszerek képtelenek voltak meg­oldani, előterjesztést tegyünk. Ez a probléma ahhoz a területhez kapcso­lódik, amelynek a neve: Erdély. Az 1930-as román statisztikai adatok sza­rint Erdély összlakossága ötésféi mil­lió létek és ebből 3.200.000 román és 1,500.000 magyar. A lakosság többi rész® más ethnikal csoportokhoz tar­tozik. Az eisö világháború befeje­zése után Erdélyt a trianoni szerző­dés éneimében Romániához csatolták. Ez az érdekelt néptömegek meghall­gatása nélkül történt meg. Ez volt az a békeszerződés, ame­lyet a Szovjetunió soha n«m irt alá és amelynek ratifikálását az Egyesült Államok megtagadták. Hogy az ebben a szerződésben meg­áliapitott határok petti esnek az ethnikai határok ala, az a Jény bi­zonyltja legjobban, hogy most egyik szomszédáliam a másik után kér En­gedélyt arra, hogy a határok közeié­ben tevő "magyar lakosságnak leg­alább egy részét a mi területünkre telepíthesse át. , Ennéi semmisem világithatja meg jobban az elkövetett tévedéseket. — Igy Romániának itéiték a más­fél mi liő ieiket számláló magyar te­rületet. Ezeknek sorsa iránt nem ma­radhatunk közönyösek. — Felvetvén az erdélyi ma­gyarság problémáját, kénytelenek va­gyunk két fontos tényt szem előtt tartani. Az első az, hogy a szövet­séges nagyhatalmak és Románia kö­ré tt léire jött fegyverszüneti egyez­mény érteimében Erdély, vagy annak nagyobb része Romániái illetné meg­A második lény, amelyet figyelembe keit vennünk, az a határozat, ameiv­iyet a kütiigyminisz terek tanácsa semmisnek és érvénytelennek nyüvá­nitotla az 1940 augusztus 30-iki bé­csi választott bírósági döntést, amely választott bíróság egyébként n®m a mi kezdeményezésünkre jött fféire és ameiy fiSzak-Erdély­ifek "mintegy 44.000 négyzetkilo­méternyi terű leiét visszacsatolta Magyarországhoz. Tekintettel .erre a két tényre, a ma­gyar kormány a külügyminiszterek tanácsához intézett emlékiratban, va­lamint a magyar békeküldöttség elnö­kének a plénáris ülés előtt elmon­dott beszédében nem kért egyebet, mint azt, hogy Erdélybői egy körül­belül 22 ezer négyzetkilométernyi ki­terjedésű rész csatottassék vissza Magyarországhoz. Sajnálattal kelleti megállapítanunk, hogy ezt a javasla­tot a külügyminiszterek tajrácsa ei­utasito Ita és ezt az önök bizottsága sem fogadta kedvezően. — Ilyén körülmények között ujbtü fe vetvén a külügyminiszterek taná­csához intézett lehetőség egyikét, tisztele itei az ethnikai viszonyoknak meg­felelő halár módosításokra vonat­kozólag terjesztem elő kérelmün­ket. 4000 négyzetkilométernyi ki­terjedésű területrőt van szó csu­pán, amely alig négy százalékát leszi ki annak a területnek, ame­lyet az első világháború végén Romániának ítéltek. Ez a lerü'et egyáltalán nem tartozik Erdély földrajzi egységéhez és a tör­ténelem folyamán nem képezte annak in'égráns részét. Egyszerű halárkiigazitáSrói van Szó. A Szóbanforgó terület 500 «zer ié­leknyi lakosságának 64 százaléka magyar. A határkiigazitás magába foglalná Szatmárnémeti, Nagyvárad, Nagy­károly, Nagyszalonta és Arad várost. Ez a< szerény megoldás olyan terü­letet kapcsoma vissza Magyaror­szághoz, amelyen a magyarok nagyon je.en.iékeny többségben vannak. — Egyébként nyomatékosan hang­súlyoznom ken azt a tényt, hogy ja­vaslatunk csak az estiben jelent megoldást, ha azi. <szerv;esea összekapcsoljuk a ro­mán állam keretei közötc maradó több mint 1,200.000 főnyi magyar kisebbség jogaira és védelmére vonakozO minden biztosítékot omegadó kisebbségi szabáJyza.ra. — Ezért kérjük az eiőbb emiitett haiárkiigazitási,, f- heiyi közigazga­tások autonómiájának kiépítését é® a kisebbségi véuetem intézkedésseivei együtt az Egyesült Nemzetek ellen­őrzése és szankciója mellett: . 1. hogy a bizottság hagyja. heiybe a magyar-román ha­tárkiigazitásra vonatkozó javas­latunkat abból a oélbób hogy Magyarorezághoiz csal ol tassanak a magyar többségű hat-árterületek. 2. hogy a bizottság szóliisa fel a két küldöttséget, kezdjenek közvetlen tárgyalásokat a magyar (kisebbség jogainak védelmére vo­naikzó küiöniegrps egyezmények kö ésére, valamint Erdély keleti 'fe.ében egységes tömbben elő ma­gyarság "Saé.eskörü önkormányza" iának blztosuisara az Egyesült Nemzetek garanciája mellett. — Amennyiben a két utáegáció e.őre meghaiározandó időn belül nem egyezne meg a közös javaslatban, önöket kérjüi? meg az igazságnak e® méltányosságnak reginkáüb megtelelő megoldás megkeresésére és arra, hogy ez a megoldás javaslat formá­jában a külügyminiszterek tanácsa e.é terjesztessék. Az együttes bizottságban résztvevő delegációk nagy iigyüemmfü hall­gatták végig Auer Pál expozéját. A cékeénekeziet titkársága a beszéd elhangzása után nyomban szétosz­totta az erdélyi kérdésre vonatkozó magyar térképekét és vázlatokat. A magyar Kiküldött beszédének oro^z és angol nye.vre történő te fordítása után az elnök bejelentette, hogy a megszavazott napirendnek megfei'e­ló'en az ülést most berekeszti. A Tornán—magyar vegyes bizottság ülését hétfőn dérntán négy órakor folytatják. A napirend első pontja a román delegátus expozéjának meg­hallgatása tesz. A magyar áiiásioglalás kedvező katasa Pwisb, a (Páris, szeptember 2.) A párisi rá­dió jelentése szerint a békéért ekeziet köreiben Auer Pál párisi magyar kö­vet szombaton, elhangzott b.szede mely benyomást ke.tett es a legkülönbözőbb oldalon igen rokonszenvesen vitatták meg. Kiemelik előadásának határozott hangját és azt a nemes nyugalmat, amellyel a magyar-román megbékélés szükségességére rámutatott. Természe­tesen nem lehet tudni, hogy a morális sikerre hogyan reagálnak a gyakorlat, ban. Tatarescu hétfőn beszél és a bi­zottság csak azután dönt. A szombati ülés nyomán megállapították, hogy iVta­gyarország képviselői eddigi szereplé­.iikkel rokonszenvet keltettek. Moioiov váratlanul Moszkvába utazott (London, szeptember 2.) A londoni rádió megállapítja., hog. a párisi béke­ertekezlet hatodik hete nyugodtabb lég­körben kezdődött meg és a jelentések szerint most már több remény van a megegyezésre. A négy külügyminiszter hétfőn? kitűzött értekezletét elhalasz­tották ugyan, ennek azonban oka nem Molotov utazása, hanem az, hogy, a kül­ügyminiszterhelyettesek jelentékeny elő­rehaladást állapítottak meg a 250 mó­dosító inditvány elintézése terén. A szovjet külügyminiszter hirtelen távo­zásával kapcsolatban továbbra is élénk találgatások folynak. A Reuter-iroda tudósítójának párisi jelentése szerint Molotov utazásának célja, hog., megvi­tassa Sztálin generalisszimusszal a né­met kérdést, amely esetleg felmerülhet a négy külügyminiszter legközelebbi találkozásán. Általában azt hiszik, hogy Molotov néhány napon belül visz­szatér Parisba. Byrnes amerikai kül­ügyminiszter vasárnap meglátogatta Bevint, de beszélgetésük tárgyát nem hozták nyilvánosságra. Nagy Ferenc miniszterelnök Párásba érkezett (Páris, szeptember 2.) Nagy Ferenc Magyarország miniszterelnöke vasárnap délután ő órakor repülőgépen Párisba érkezett. A miniszterelnök tárgyaláso­kat folytat a magyar küldöttség tag­jaival a békét árgyalásokon szereplő magyarvonatkozású kérdésekről. Nagy Ferenc párisi tartózkodását néhány napra tervezi. Mitől függ a magyar előterjesztés további sorsa (Páris, szeptember 2.) A MTI diplo­máciai különtudósitója irja: Az erdélyi probléma és a magyar ki­sebbségek kérdése szombaton, délután óta a világ nyilvánossága elé került A csehszlovák és román diplomáciának az a törekvése, hogy a magyar kisebb­ségi kérdést elbagatelizálja, sőt megol­dottnak minősitse, hajótörést szenve­dett. A magyar kisebbségek kérdése most már szőnyegre került, agyonhall­gatni immár nem lehet. Ami a magyar­román határt illeti, a mostani 4000 négyzetkilométeres javaslat a túlnyomó többségű magyar területek visszacsato­lását célozza, talán nagyobb megértés­re találhat a magyar sorskérdésekről döntő hatalmak előtt. Az elmúlt 24 óra azt mutatja, hogy az erdélyi kérdés sorsa tulajdonképpen három tényező­től függ: 1. attól a vitától, amely a magyar és a, rorpán területi és politikai bizott­ságok ülésében, Auer és Tatarescu be­széde után kialakul. Ennek a vitának során valamelyik delegátusnál? magáé­vá kell tennie azt a javr fiatot, hogy azt egyáltalán tárgyalhassák. Függ attól is, hogy a békeértekezlet plénuma hogyan dönt a kérdéssel kapcsolatban. Függ attól, hogy a négy nagyhatalom külügy­miniszterei a 21 nemzet esetleg kedve­ző döntését magukévá teszik-e. Ez a három kedvező jel lehetséges az erdé­lyi kérdéssel .kapcsolatban és ezekkel a feltételekkel való hideg és józan szá­diplomáciai eseményeinek ki értékelésemül ás juttathatja csak a magyar köz­véleményt abba a helyzetbe, hogy he­lyesen itélje mag azt, ami Párisban történik. Tatarescu felszólalása (Páris, szeptember 2.) A román és a magyar politikai és terüieti bizott­ság közös ,ülese hétfőn déiutján j) óra 20 perckor kezdődött. A r0nun és magyar kiküldöttek bevezetése után az e*nök Tatarescu miniszterektökhe­lyettes román külügyminiszternek adta meg a szót. Tátifascu először a legélénkebb cso­dálkozásának adott kifejezést afe­lett, hogy újrakezdve látja a pert, amelye tmár véglegesén lezártnak hi­hetett. | Tatarescu kifejtene, hogy Románia jelenlegi nyugati határai pontosan megfelelnek a két nép között fennáüó helyzetnek. Világos, hogy tekintet­tel a beékelt népcsoportokra, a nép­rajzi kérdési nem lehet könnyen meg­oldani. i A román külügyminiszter ezután annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy a határmegállapitó bizottság a legnagyobb gonddal végezte munká­ját és az általa meghozott döntéseken nem kellene változtatni. Másrészről a jelenlegi román határ életbevágóan fon­tos a román közgazdaság részére. Tatarescu ezután utalt a hitleri dik­tatúra rendelkezéseire, amelyeket ra­kenyszeritettek a román kormányra és amelyekkel nem igazolták a magyar követeléseket. Hangoztatta, hogy a ma­gyar kisebbség egyenlő elbánásban ré­szesül a román lakossággal, ugyanazok a polgári szabadságjogok és az anya­nyelv szabad használata van biztosítva számára. Tatarescu visszautasította a ma­gyar küldöttségnek azokat a kijelenté­seit is, amelyek szerint 200 ezer erdé­lyi őslakos elhagyta volna Erdélyt amiatt a bánásmód miatt, amelyben részesült és 300 ezer magyartól most készülnek megvonni a romén állam­polgárságot. Hangoztatta, hogy a ro­mán állampolgárságot minden kisehb­segi megkapja, aki 1940 augusztus 30 előtt ott élt. A magyar küldöttségnek a 4000 négyzetkilométernyi terület át­engedésére vonatkozó kérésével kap­csolatban a román külügyminiszter ki­jelentette, hogy ez a terület sokkal na­gyobb jelentőségű, mint amilyennek látszik, tekintve, hogy valóságban az egésze rdélyi népesség nyolc és fél szá­zalékát foglalja magában es három várost, Arad. Nagyvárad és Szatmár­németi megyeszékhelyeket. E városok magát Nyugaterdélyt jelentik és azo­kat az ipari központokat, amelyek fel­veszik az erdélyi nyersanyagokat. Számokra hivatkozva Tatarescu azt bizonygatta, hogy három várost elszakí­tani Erdélytől annyit jelentene, hogy Erdély nagyrészét pusztulásra Ítélik. A román külügyminiszter ezután kijelen­tette, hogy nem hajlandó a magyar kormánnyal folytatandó olyan megbe­szélésekre, amelyet rákényszeritenek, ettől függetlenül azonban nem zárkó­zik el a barátságos megbeszélés elől. A továbbiakban leszögezte, hogv a terü­let átengedése Magyarországnak, maga után vonná a vasúti hálózati rendszer í teljes felbomlását Erdély nagyrészében. Végezetül visszautasitotta a nyu­gaterdétyi magyar lakosság helyi ön­kormányzatára vonatkozó magyar ké­rést. Ugy véli, nincs értelme annak, hogy elfogadják a közvetlen tárgyalá­sokra vonatkozó magyar meghívást. Utalt az Egvesült Nemzetek alapokmá­nyában lefektetett rendelkezésekre, amelyek biztosítják az emberi jogok nemzetközi védelmét és kijelentette, hogy Románia elfogad minden nemzet­közi biztosítékot, amelyet az alapok­mány előirt- és mir.den eljárást, amely­nek nem az a szándéka, hogy? kijátsza ezeket a biztosítékokat, de nem fogad­hat ia el a régi kisebbségi egyezménye­ket. Tatarescu végül megköszönte a bi­zottságnak, hogy lehetővé tette a ro­mán álláspont kifejtését és kérte, hogy teljes egészében vessék ei azo­kat a követ; léseket, amelyeket Szom­baton egy olyan ország küldöttsége állított fel, amely a végső összeom­lásig harcolt, Tatarescu beszédének oro-zra for­forditása után Anglia képviselője kér­te, hogy a beszéd angolra forditásá­sátót tekintsenek el. Az együttes ülés az angoi delegátus javaslatát elfogad­ta és ezzei az ülés végetért. Az együttes bizottság legközelebbi ülé­sét szerdán tartja, amelynek napi­rendjén a magyar é-s a román expozé feletti vita szeriepei. ( .

Next

/
Thumbnails
Contents