Délmagyarország, 1946. július (3. évfolyam, 145-168. szám)

1946-07-27 / 165. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! szeged, 1946. julius 27, szombat, tii. évt. tel tz. óra: 1 millió adópengő Dfi M AGYAKORSZAG A MAGYAR KOMMUNISTA PART D É L M A O T A R O R S Z A OI NAPILAPJA J Többszázezres tömeg előtt: Rákosi és Szakasits bejelentette: mozgósitják a munkásságot aforint ésa stabilizáció védelmében Nagybudapest dolgozóinak impozáns tömeggyülése hitet tett az egysé­ges munkásosztály harci elszántsága mellett Rákosi: „A jó pénz és a szanálás megteremtése a fiatal magyar demokrácia győzelmei közül a földreform mellé emelkedik" A miskolci kommunista, a debre­ceni szociáldemokrata nagygyűlés után Nagy-Budapest dolgozóinak többszáz­ezres tömege is felvonult a két mun­káspárt együttes nagygyűlésére. A vé­geláthatatlan sorok ésj az a hatalmas lelkesedte, amellyel Rákosi elvtársunk­nak a stabilizációra vonatkozó gazda­sági természetű bejelentéseit fogadták, utolsó súlyos figyelmeztetésként hang­zott el gazdasági életünk és a forint ellenségei ellen. Jaj annak, aki újra a dolgozok verejtékével, kínlódásával és nélkülözésével akar spekulálni! Pusz­tulniok kell a gazdasági élet vámsze­dőinek! A két munkáspárt, mint a magyar demokrácia legfőbb őre vigyá­zója lesz a rendnek, a mi rendünk­nek, a dolgozók rendjének. Erre tett hitet a felvonulók sokszázezres tö­mege. Debrecen, Miskolc paraszti és mun­kástömegei után, Nagy Budapest töme­gei is egyemberként álltak a munkás­pártok mellé. Az inflációs pokol sokat szenvedett hősei komoly méltósággal és izzó lelkesedéssel tettek hitet a mun­kásegység mellett, mert jól tudják, hogy csak ezen a törhetetlen egységen ke­resztül érhetik el a gazdaságilag, kul­turálisan megalapozott boldog Magyar­szágot. Szakasits: Végetér a spekulánsok és siberek aranykorszaka Az Internacionálé eléneklése után Kossá István elvtárs nyitotta meg rö­vid beszéddel a nagygyűlést. Ezután óriási éljenzés és lelkes taps közepette Szakasits Árpád elvtárs kezdte meg beszédét. — Nehéz, nagy feladatok előtt áll a magyar demokrácia, amely fiatal életé­nek legnagyobb válságát élte át az el­múlt hónapokban, az infláció válságát. Csoda, hogy a tébolyult infláció örvé­nye össze nem zúzta az ország életét, csoda, hogy nem bomlott elemire a társadalmi élet és hogy nem tört ki az éhség-lázadás s hogy a begyetlen éh­ség nyomán nem fordult fel az ország rendje. Ez a csoda pedig köszönhető a szervezett munkásság öntudatának, önfeláldozásának és a magyar demokrá­ciába vetett törhetetlen hitének. Senki többet nem szenvedett az infláció nyo­morúsága idején és senki annyi terhet nem vitt a vállán, mint a dolgozó asz­szony. Ha majd megírják ennek a kor­szaknak a történetét, akkor a dolgozó asszony alakja ugy magaslik ki, mint a hősiesség példája. Azokra kell most gondolnunk, azokra a szerény prole­tárasszonyokra, akik minden nap vé­gigjárták a piac kálváriáját, azokra kell gondolnunk, akik tulajdon vérükkel táplálták a proletár apákat és gyerme­keket. Tisztelet adassék nekik! — Most elértünk ennek a keserves korszaknak a végére. Még egy gyűlö­letes hét és azután bevonul a magyar életbe a jó pénz, a forint. A pénz vi tustánca véget ér és véget ér a speku­lánsok és siberek aranykorszaka. Éppen azért, mert annyi vér és veríték tapad az inflációs időkhöz, azért akarunk minden lehetetlent és lehetőt elkövetni, hogy a pénz, a forint, a jó pénz meg­teremtődjék és meg is maradjon. — Ezért támasszuk alá munkával és hittel a jó forintot, ezért védjük saját testünkkel a forintot, ezért védelmez­zük harccal, ha kell akasztófával is. Akasztófával is azokkal a spekulán­sokkal, léhütökkel, feketézőkkel és si­berekkel szemben, akik véres kézzel gyűjtöttek maguknak vagyont és meg akarják fosztani a proletárt a jó pénztől. — A jó pénznek azonban mégis törvényes intézkedés és minden gaz­dasági felté'elen tul legnagyobb bizto­sítéka és legbiztosabb fedezete a mun­kásság, a parasztság é3 az értelmiség munkája, hite a jó pénzben és a jó demokráciában. Van a jó forintnak még egy minden ércfedezetnél nagyobb fedezete: a munkásegység. A jó fo­rintot a munkásegység teremtette meg és ez a munkásegység védelmezi és tartja is meg. De nem azért jöttünk össze, hogy ezt megmondjuk egymás­nak, hanem azért, hogy kihirdessük a mozgósítást a jó pénz előestéjén, hogy megvívjuk a harcot a régi Magyarország ellen az uj Magyarországért. Augusztus elseje csak kezdete lesz en­nek a küzdelemnek és nem befejezése. Ne higyje senki, hogy a jó pénznek, a forintnak minden magyar egyformán örül ebben az országban. Szó sincs róla. Az egész régi Magyarország el­lene van a stabilizációnak. Nehogy azt higyjük, hogy meghalt és régi Magyar­ország, nem halt meg, még csak nem is alszik, ugrásra készen áll és ébren várja azt a pillanatot, amikor a fiatal magyar demokráciára lesújthat. — Azzal a váddal illettek bennün­ket, hogy mi az országban káoszt és zűrzavart akarunk, hogy ..diktatúrát te­remtsünk magunknak. Éppen ellenke­zőleg! Nem mi, ők szeretnék visszaál­lítani a csendőrt és szolgabirábat, föl­desurakat és bankárokat terrorural­mukkal. — Éppen mi akarunk rendet ebben az országban, de természetesen nem a szörnyűségek és a temetők rendjét. Mi demokráciát akarunk, de nem nyájdemokráciát, hanem szabad em­berek szabad demokráciáját. Bizton­ságot akarunk, de nem a kiváltságo­sok biztonságát, hanem a dolgozó népmilliók biztonságát. Jólétet aka­runk, de nem egyesek jólétét, hanem mindenhol jólétet akarunk és ezért harcolunk. — íme ezek a célok állanak előttünk és ezért akarjuk, hogy a demokrácia egyik legszilárdabb "alappillérét, a jó pénzt, a forintot megtámadhatatlanná és biztossá tegyük. Augusztus elsején tehát uj küzde­lem kezdődik és ebben a küzdelem­ben vállvetve együtt kell harcolnia a két munkáspá t milliónyi töme­gének. A munkásegység szelleme hassa át a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt dolgozóit. Egyesítsük erőinket minderre való te­kintettel a munkásosztályért, hazánkért, a magyar demokráciáért, a jó pénzért, a jó békéért és a jó kenyérért is. Ba­rátság! Rákosi Mátyás nagy beszéde Szakasits Árpád szűnni nem akaró lel­kesedéssel fogadott beszéde után nagy éljenzés és ünneplés közepette Rákosi Má­tyás emelkedett szólásra. — Boldog örömmel tapasztalom, hogy annyi keserves, inflációs hónap után a dolgozó nép töretlen lelkesedéssel és el­szánt harccal v.»ti bele magát az uj küz­delembe a jó forint, az értékálló pénz megteremtéséért és megtartásáért. Ma mar nyugodtan elmondhatjuk, hogy az egész ország dolgozó népe, nem­csak a munkásság, de a dolgozó pa­rasztság is bízik a jó pészben. A jó pénznek, nálásának f a gazdasáyi élet sza­három döntö előfeltétele van: az egyik az államháztartás egyensúlya, a második az eddiginél több termés, har­madszor egy sor pénzügyi müvelet, első­sorban gondoskodás arról, hogy semmi­képpen se kerüljön be a gazdasági vérkeringésbe több papírpénz, mint ameny­nyire elegendhetetlenül szükség van. A munka legerősebb támasza a politikánk­nak. Ebből a szempontból változtatni kell az infláció munkamódszerén is. Ahol csak lehetséges, át kell térni a teljesítmény-bérre. Az infláció a maga rossz pénzével lecsökkentette a munkások mun­kakedvét. most a jó pénz ennek az ellen­kezőjét fogja elérni. A jó pénz serkenteni fogffc a munkásokat. A jo pénz valóban gazdaságos munkára fogja szoktatni a munkásságot. Az igazi javulás november—decemberre várható A szanálás menetrendje az lesz, hogy elsősorban a falut fogjuk mozgósí­tani, hogy adja oda a városnak élelmiszerét." Legsürgősebb és legfontosabb a magyar munkásosztály számára, hogy végre rendes élelmiszerhez jusson. Ezt pedig csak a falu tudja adni, Azonban ennek az elő­feltételei is megvannak. Ha megnézzük a termést, akkor kitűnik, hogy gabona­nemüekbő! valamivel az átlagon alul van a termés, de elég arra, hogy az országot ellássa. Igen jó a kukoricatermés. Ez pedig azért fontos mert a kukoricából novemberre hízott disznó lesz. Reméljük, hogy vele együtt megérkezik a magyar munkás asztalára a nehezen nélkülözött paprikás- és sózott szalonna is. Na­gyon jó a napraforgótermés, 580 ezer hold van bevetve és vidéken emlegetik, hogy az idén ősszel az olaj nem lesz va­luta. Jók a burgonyakilátásaink is és nagyon jő a szöllőtermésünk és vele együtt a bor. A cukorrépa kicsit szenve­dett a szárazságtól, de októberben és novemberben megindul a rendes cukor­gyártás és vele együtt megszűnnek cukor­gondjaink is. Mindebből viszont az következik, hogy alapos, gyors változásra augusztus-szep­temberben még nem számithatank. Kétség­kívül leaz az élelmiszer teren is komoly javulás, de igazi javulás novemberre és decemberre várható. Megmondhatom, hogy a beszolgáltatással védi a paraszt­ság legjobban a jó forintor. Minél jobb a beszolgáltatás, annál jobb a forint. Természetesen a béreket nem kezdhet­jük jó magasan, mert nagyon rossz dolog volna, ha két-három hónap múlva vissza kellene táncolnunk. Olyan mértékben fog­nak emelkedni a béres, ahogy a termelés emelkedik. A dohányosoa nagy örömére kijelenthetem, hogy szeptember elseje után a heti cigareita feiadagot 50-re fogjak felemelni. A demokrácia a nőket is védel­mezi,"ennek következtében a cigarettából a nők is kapnak. Ezeket a prózai adatokat részben azért mondom el, hogy lássák, komoly javulás lesz, de ugyanakkor ne várjanak azonnal csodákat. A szanálás hosszú, nehéz folya­mat lesz, lassú javulással, néha egy kis visszaesés is előadódhat, de az életszín­vonal felfelé fog emelkedni. Ami az államháztartást illeti, minden erővel csökkenteni kell a kiadásokat. Ezzel a kérdéssel függ össze a tisztviselők le­építése. Kiszórtuk a hivatalokból Horthy nevelt­jeit, az urambátyám, kedves bátyám, alá­szolgája-embereket és ezzel a reakciót eitávolitottuk a tisztviselők köréből. Ezért van most annyi támadás ellenünk és Rajk László ellen a parlamentben belül és a parlamenten bivül. Meg keli javítani az adómorált. Ebben a tekintetben az infláció óriási károkat okozott. Ha azt akarjuk, hogy az állam­bázlartás rendbe jöjjön, akkor adókat is kell fizetni. Meg ken mondanom, hogy a szesz nagy barátainak bizony ezért az élvezetért alapos adót kell fizetni. Megvédjük a forintot a gazdasági élet duvadjai ellen — A forínf lassankint politikai jelképpé nőtte ki magát, a fiatal magyar demokrá­cia élnfakarasának jelképévé. Bár még nem jelent meg a gazdasági élet porondján, de mindenütt tapasztalható és elsősorban a dolgozók között, de a középrétegben is megvan hozzá a feltétlen bizalom. Nagy örömmel halljuk, hogy nemcsak a város­ban, hanem a vidéken is forintvédő társa­ságok alakulnak. Mi a magunk részéről csak örülünk neki, ha látjuk, hogy a ma­gyar dolgozó társadalom szervezkedéssel őrködik a forint felett. Különösen kérém az asszonyokat, legyenek ők a jó joript­nak legjobb gyámjai és védői. — Ha már a forint megvédéséről van szó, megemlékezhetünk arról, hogy a fo­rintnak vaanak ellenségei. Ezek a gazda­sági élet duvadjai, akik ellen csak fegy­verrel harcolhatunk, ha kell, akasztófával Kemény rendszabályokat kell hoznunk az ilyen erőszakos rendzavarók ellen Benne vagyunk ennek a harcnak kellős közepé­ben. Az legyen minden dolgozónak tuda-

Next

/
Thumbnails
Contents