Délmagyarország, 1946. július (3. évfolyam, 145-168. szám)

1946-07-02 / 145. szám

4 D£LMAGYARORSZÁG KEDD, ms JULIUS 2 ^.IKMUHí A külügyminiszterek most tárgyalják végig az egész világ békéjét és minden problémáját. A külügyminiszterek tár­gyalásai, amint azt látjuk a sajtóból, halljuk a rádióból, gyakran vannak ne­hézségek. A kérdéseket nagyon alapo­san tárgyalják meg és ugy látszik, ne­hezen születnek meg döntéseik. Az egy­szer már megtörtént döntést nem szí­vesen veszik újra elő. Ha a magyar ügy ma kerülne a külügyminiszterek értekezlete elé, egészen bizonyosak va­gyunk benne, hogy nagyobb megfonto­lást szentelnek a kérdés magyar vo­natkozásainak is. Mi azt ajánlottuk és már tárgyalásaink során felkerestük a Szovjetunió külügyminiszterét, Molotov urat is, hoigV járuljon hozzá a külügy­miniszterek értekezlete, hogy mi ma­gunk lehessünk a magyar békecélok uj­rakezdeményezöi ,a külügyminiszterek értekezlete előtt s igty nem kell vállal­nia egyetlen nagyhatalomnak sem a kezdeményezés nehézségeit, hanem egy­szerűen az állásfoglalásra szorítkozhat­nak. Ezt a beadványunkat és szóbeli előterjesztésünket a nagyhatalmak kül­ügyminisztereinek ígérete szerint meg­fontolás tárgyává fogják tenni együtt­létük idején. — De vannak a látogatásnak ezen tul még e^/éb eredményei is. Nem mi vagyunk az egyetlen háborút viselt, sőt nem mi vagyunk az egyetlen legyőzött ország sem Délkeleteurópában. De mi vagyunk azok, akik először tudtuk meg­teremteni a személyes kapcsolatot a vi­lág sorsát intéző nagyhatalmak veze­tőivel. Másfél esztendővel vagy alig egy esztendővel a háború befejezése után a magyar külpolitikának olypn mértékű felfejlődését jelenti a masz­kvai é9 a nyugati utazás, amelyre alig lehetett reményünk akkor, amikor a háború utolsó napjait éltük itt Magyar­országon Belpolitikai magatartás: végső leszámolás a múlttal — Tisztelt Népgyűlés! Ahhoz, hogy a mi külpolitikánk eredményeket hoz­zon, bizonyos belpolitikai magatartás meghatározására is szükség van. Első­sorban szükség-van arra, hogy az a po­litikai életforma, amelyet mi vállaltunk a hábóru befejezéseután, valóban a de­mokrácia legyen és a magyar nép min­den rétege elfogadja, mint a magyar­ság örökkévaló politikai életformáját. Ehhez szükséges az, hogy a magyarság minden közéleti megnyilvánulása a tiszta demokrácia szellemében és a demokrácia szempontjainak megfele­lően történjék meg. Szükséges, hogy le­számoljunk végképp a magyarság poli­tikai múltjával, leszámoljunk azzal a múlttal, amely bennünket ebben a há­borúban az összeomlásba sodort bele. • — Megpróbálom néhány szóval fel­vázolni, mit jelentett ez a mutt. Jelen­tette a békességet, mert hiszen nem kezdhettünk háborút senkivel saját elhatározásunkból. Bármilyen köny­nyelmü. a magyar nép leikétől idegen és távolálló kormanyzat is vezette az országot, kénytelen volt békében él­ni. Jelentette a nyugalmat, de jelen­tette a temetőnek a nyugalmát, je­lentette a kenyeret, de azt a kényért nagyon keservesen kellett megkeres­ni azokkal szemben, akik az ország gazdasági életét a kezükben tartot­ták. A ntulí azt jelentette valójában, hogy politikailag elnyomták a ma" gyar népet, mert ha ez a nép nem élt voiina a politikai elnyomotuság álla­potában, akkor sohasem engedte vol­na odafejlődni a magyar politikát, hogy belemenjen ebbe a szörnyű há­borúba, tennék (mindéin szenvedésébe és gyötrelmébe. Ha a magyar népnek politikai szabadsága lett volna, ak­kor irányítani tudia volna, az ország vezetőre hatni tudott volna, érvénye­síteni tudta volna a maga befolyását s akkor egészséges irányban fejlődött volna a magyar élet és nem mentünk volna a katasztrófa felé. Nyugalom volt Magyarországon. Persze, hogy nyugalom volt, mert azok a milliók, amelyek -elégedetlenek voltak a magyar berendezkedéssel, nem szólalhattak meg Nem szólalhattak meg. mert a csendőr, a szolgabíró, a főispán, < polgármester, a eegédjegyzc e» mm­ueniu egyetlen feladatot ismert, hogy az anamot megvédje a néppel sze«n­Dön, hogy a kormányt kiszoigaija a nép ellenében. Egy feladatot ismert, hogy a magyar nép igazi akaratát érvényre jutni n« engedje. 15 eszten­dős küzdelmünk alatt megtanultuk, hogy mit jelentett ez a nyugalom Ma­gyarországon. Jelentette a nyilt sza­• vázás elnyomatását, jelentette a ha­misításokat, a tüntetéseket, az üldöz­tetéseket és reménye sem lehetett a magyar népnek arra, hogy alkot tnányos jogainak gyakorlása áltat fogja megváltoztatni az államvezetési és a maga befolyását biztosítani az állam irányításában. — A mult jelentett alacsony szín­vonalon való megélhetést, lassú hala­dást, kuliogast a többi nepe« ulán­A demokrácia, amelynek ma még minden nehézségét kénytelenek va­gyunk viselni, mer ma még a háborús összeomlásért és annak nehézségeiért a demokráciát teszik egyesek felelős­sé. A demokrácia azt fogja jelente­ni, hogy ez a nép magának épiti fei az országot. Magának épiti fel, nem­csak jelszavakká és politikai szóla­mokká, hanem tulajdon jogaira is. Amilyen mértékben emelkedik ez az ország, olyan mértékben kell emel­kednie a társadalom minden dolgozó rétege jólétének és megelégedésének. Az ország a népé. a politikai vezetés a népé. A demokratikus kormányzás nehéz­ségeiről beszélt ezután a minisz erel­nök, majd igy folytatta: — Vigyázzon minden magyar em­ber, de vigyázzon különösen minden párt és minden olyan ember, aki a pártok nevében jár el, cselekszik és beszél, hogy ne sodorja valságba a magyar demokráciát, a koalíciót, mert olyan mértékű visszaesést jelen­tene ez politikailag, gazdasági és tár­sadalmi téren egyaránt, ameiyet ma még sokan nem képzelnek el, de amelyn^a.a szenvedését es felelősse­gét akkor majd szeretnék maguktői elhárítani. Küzdelem a reakció ellen — Valóban küzdeni keli minden erőnkkel a reakció ellen. Küzdeni kell az ellen, hogy demokráciáéi!en^s szándékok megbonthassák a magyar nép egészséges fejlődésének az út­ját. Küzdeni keli minden olyan csö­kevény ellen, amely a fasizmus ma­radványaként itt-ott még kiütközik Ez a feladat azonban nemcsak a kor­mányra, de a társadalomra is vár. A társadalomnak is mindent el keli kö­vetnie, hogy azokat a jelenségeket és próbálkozásokat, amelyek a demokrá­ciát most fejlődésének üdéjén veszé­lyeztetik, fojtsa el a magyar társada­lom. Nem tudja felmérni a társada­lom minden (tagja s főleg nem tudják felmérni azok, akik a mai rendszer­nek, a demokráciának ellenségei, hogy milyen Irtózatos kár származik minden magyar dolgozó emberre ab­ból, amikor Budapesten az Oktogon­téren agyonlőnek a felszabadító Vö­rös Hadsereg katonái közül két tisz­tet. Nem tudják elképzelni, hogy mit jelent ez. Jelenti ez KUlpoliUkaf hely-etünk megnehezítését, jelenti gazdasági életünk kibontakozásának nehézségeit. Jelenti a demokrácia ne­hézségeinek fokozódását minden olyan cselekmény, amelyről pillanat­nyilag talán nem is veszünk tudo­mást, de amelyről tudnunk keli azt, hogy a magyar demokrácia útjában nagyon súlyos köveket és akadályo­kat jelent. Tanácskozások a belpolitikai helyzetről — A belpolitikai helyzetben ott tartunk, hogy szeretnénk tisziáznl egymás között a még üszLázaclan kérdésekét. Szeretnénk .kiküszöbölni minden ütközési pontot, hogy, amint a köztársasági elnök ur. mondotta, minden dolgozó magyar minden ener­giáját a termelő munkának szentel­hesse és a nemzet fejlődésére fordít­hassa. Erre törekszünk. A közei jö­vőben tanácskozások fognak megin­xndulni a partok vezetői között, ame­lyeknek az lesz a feladata, hogy az ellentéteket megszüntessük, megté. remisük a munka elvégzéséhez fel­tétlenül szükséges belső polliiKai bé­két. Addig, amig ezek a tárgyalások nem folynak le, nem kivánoK a bel­politikai helyzetről többet mondani, de amidőn ezek befejeződnek majd, a magyar társadalom és a közvélemény tudomására fogjuk hozni ezeknek a tanácskozásoknak eredményeit. —• Én csak azt kérem Szeged né­pétől és az itt összegyűlt magyar nép­től, feszítse meg tovabbra "is min­den erejét azért, hogy a magyar emeikenes utja egy piuanatra se ián. kadjen meg. Feszítse meg minden erejét, mert a fejlődés emela-déSénék ép ugy meg van a sebesség fokozó­aasa, mint a hanyatlasnaa. Ha egy­szer a fejlődésinek az alapjait az élet minden területén te tudtuk rakni, akkor fokozatosan és gyorsan jutunk ei az emelkedés útjára és egészen bizonyos, hogy, a mi utunk az emelke­dés útjára és egészen bizonyos, hogy a mi utunk az emelkedéshez vezet Meg keli mondanom, hogy én eleve­nebb életet, nagyobb szorgalmat, ke­ményebb kitartást, utazásaim során a világ egyetlen országában sem lát­tam, mint itt és ha ez a szorgalom és a kitartás megmarad és fokozódik, akkor egészen oizonyos, hogy el fog­juk érni a jólétnek azt a maximumát is, amit most láaunk egyes orszá­gokban s azt is el fogjuk "érni, hogy hogy kevesebb munkával, kevesebb erőfeszítéssel iít megelégedetiéob, ki elégitőbb életet és txikiogabb életet fog élni a magyar. A miniszterelnök beszámolója után rövid műsorral kedveskedtek a köztár­sasági eln.okr.elc. Ennek keretében a tápéi Gyöngyösbokréta mutatott be nép­viseletben népi táncokat, majd a többi vidéki szervezetek szerepeltek táncok­kal és népdalokkal. A nagygyűlést Tö­rök Ferenc szegedi szegedi pártelnök zárószavaival ért véget. A nagygyűlés után díszebéd követ­kezett a Hungária-szállóban. Itt a pár­tok megbízottai köszöntötték a köztár­sasági elnököt és a miniszterelnököt. A Kisgazdapárt nevében Madarász János társelnök, a Magyar Kommunista Párt nevében Tombácz Iímre nemzetgyűlési képviselő, a Szociáldemokrata Párt ne vóoen Papdi György nemzetgyűlési kép­viselő, a Nemzeti Parasztpárt nevében Somogyi Imre tanácsnok, a Podgián Demokrata Párt nevében dr. Pap Ró­bert mondott pohárköszöntők Az aknakutatók hősi halottai emlékművének Szombaton délután a köztársasági elnök és Tombor Jenő honvédelmi mi­niszter résztvett az 5. honvédkerületi parancsnokság épületében felállított hősi emlékmű leleplezésén. Az ünnep­ségen megjelent az orosz városparancs­nokság küldöttsége Kartyenov gárda­alezredes, városparancsnokhelyettes ve­zetésével, valamint Dénes Leó elvtárs polgármester. Az emlékművet, az akna­szedések következtében hősi halált halt szegedi honvédek emlékére állították. A bensőséges ünnepségen örley Zoltán vezérőrnagy, az 5. honvédkerü­let parancsnoka mondott beszédet és meghatottan emlékezett meg arról a hősi munkateljesítményről, amelyet ezek az aknaszedő honvédek végeztek, hogy megtisztítsák a földeket azoktól az aknáktól, amelyeket Hitler és Szá­last csapatai hagytak hátra gyalázatos visszavonulásuk fedezésére. — Számos magyar katona és polgár életét mentették meg ezek a honvédek saját életük árán — mondotta örley vezérőrnagy. Teljesítményük igazi hő­siesség volt, ők maguk pedig valóban a munka hősei voltak. örley Zoltán szavai után Tildty Zol­tán köztársaságii elnök adott engedélyt az emlékmű leleplezésére néhány köz­vetlen szó kíséretében. — Meg fogjuk becsülni ezt az em­lékmüvet — mondotta — és bízom benne, hogy a hátramaradottak fájdal­mát enyhíteni fogja az a tudat, hogy a magyar köztársaság a demokrácia hő­seivé avatja azokat, akik életüket ál­dozták az újra felépítendő országért. Szivünkben sok'keserűség van, de re­mény is, mert az az ország, amelyik ilyen fiakat adott, annak népe élni fog A köztársasági elnök mély megin­dulással fogadott szavai után a kato­nai és polgári' hatóságok koszorúikat helyezték el az emlékművön. Az ünnep­ség után Tildy Zoltán elbeszélgetett a hősi halált halt honvédek megjelent hozzátartozóival. Vasárnap délelőtt Tild'/ Zoltán köz társasági elnök a református templom­ban istentiszteleten vett részt és meg­hallgatta Bereczky Albert budapesti teológiai professzor, volt kultuszáüani titkár prédikációját. Az istentisztelet után még a délelőtt folyamán Alsó- és Felsőközpontra ment, maijd onnan dél­után visszautazott Budapestre, Hétfőn szüneteit a dohányjegyek beváltása Tetemes összegekkel károsítja meg a fogyasztókat a ciga­rettaárusítás felfüggesztése hányjövedék részéről? Erkölcstelen már az a módozat is, hogy a dohányárusok befektetés nélkül keresnek, hiszen a . trafikot előre kell kifizetni és a vá­sárlóközönség pénzén keresi jutalékát az árus. Ha már ilyen kiváltságos hely­zetet élveznek, legalább ne kárositsák a dolgozókat a dohánynemüekben is az adópengővel. A pénzügyigazgatóság hasson oda. hogy ha az állam érdekelt adópengő se­gítségével védelmezi, legyen aki meg­védi a fogyasztót is, (Szeged, julius 1.) A dohányjegyekre hétfőn volt esedékes a befizetés, jegyen­ént 80 ezer adóneagőben. Szegeden azonban egyetlen dohány áruda sem vállalta a befizetést azzal az indokolás­sal, hogy a dohárvyelosztó véleménye szerint az adópengőben való ármegál­lapítás nagyon komplikált és előbb meg kell beszélni a megoldási módozatokat. Szeged dolgozóit óriási károsodás éri az óráról-órára tapasztalt áremelkedés. Felesleges talán mondanunk, hogy az adópengő, háromnapos stagnálása után milyen ófiiásit emelkedik majjd keddre és mennyire súlyosan érinti az érdekel­teket a cigaretta hétfői ki nem szolgál­tatása. A dohányelosztó és a kisárusok kényelemszeretetét a dolgozóknak keli majd megfizetni. Vagy talán a drágább adópengőre való spekulálás ez a Do­Jó bizonyítvánnyal rendelkező kocsist azonnali belépésre keres a Munkás­szövetkezet. Üdéteket 'tv. en ALAPÍTTATOTT 1845. Foglalkozik a banküzlet mlodeti MMalárdiíií tetfatit Uiielekzt fakmdém cétiú

Next

/
Thumbnails
Contents