Délmagyarország, 1946. május (3. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-26 / 118. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! szegig, míjits 26, vasárnap it évt. m. n. Rra: 100 millió P A MAGYAR KOMMUNISTA PART DÉLMAGYARORSZÁGI NAPILAPJA A nyomorúság mélypontján Néhány napja, hogy hírül adták az ujsálgok, megkezdődtek az előkészüle­tek az uj pénz megteremtésére. Min­den dolgozó, szellemi és fizikai egy­aránt, jóleső reménységgel vette ezt a hirtt Még az elcsüggedök és kétségbe­esésre hajlók is felvillanyozódtak egy kicsit az uj pénz hírének hallatára. Au­gusztus elsejére lesz uj, jó pénz, a kormány bevezeti a kötöttgazdálko­dást Olyan Ígéret ez, amely feltétlenül uj akaratot önt a csüggedőkbe, további áldtozatofcna serkenti az eddig is hősi erőfeszítéseket végző dolgozókat. Nem kétséges senki ©lőtt, bajunk, gondunk lesz augusztus elseje után is, de az új­jáépítés első részének — a legnyomo­ruságosabbnak, utolsó szakaszába ér­keztünk. Az inflációs nyomorúság mélypontján vagyunk. A magyar fizi­kai és szellemi dolgozók sok százezres: táborának jelentős része tisztában van azzal, mit jelentett, jelent és a jövő­ben is mit jelent részére a szabad szak­szervezet. Az infláció elnyeléssel fe­nyegető hínárjából kiúszni, megmen­teni, ami menthető, szakszervezetek, munkáspártok nélkül szinte elképzel­hetetlen. Mégis, nyomorúságos helyze­tünk legsúlyosabb szakaszában, az utóbbi hetekben, különösen az üzemek­ben. találkozunk szakszervezetellenes megnyilatkozásokkal, fegyelmezetlensé­gek elharapódzásával. Ha megnézzük, kik szítanak hangulatot a dolgozók szervezetei ellen, kik vannak a háttér­ben, könnyen eljutunk a tőkésekhez. • nrT.'m jól. tudják, az infláció szülte lehetösegek, a rabló­gazdálkodás rövidesen véget ér. Nem­csak az elszántság, de a gazdasági' elő­feltétel is megvan a jó pénz megterem­téséhez. A jó pénz, gazdasági és politi­kai megszilárdulást hoz, ami elkerül­hetetlen és nagyarányú balratolódást von maga után. A tőkések jól tudják, dinit mi is tudunk, hogy a széles dol­gozó tömegek nem fogják elfelejteni, a Kommunista Pártnak, a munkáspár­toknak köszönhetik majd a jó pénzt, a nyomorúság nagymérvű enyhülését. A tomegek gondolkodásában nagy válto­zást idéz elő, ha érezni, látni fogják a demokrácia erejét a gazdasági bajok leküzdésében. Ha élelemből eleget, az egyéb fontos közszükségleti cikkekből igazságos elosztás alapján szórványo­san tudunk adni, többé semilyen uri huncutsággal, reakciós raffiinér iával nem lehet a dolgozó tömegeket szem­beállítani szervezeteikkel, a demokrá­ciával. A hátralevő nyolc nyomorúsá­gos hét lehetőségeit akarja a tőkés re­akció a maga céljaira kihasználni. A dolgozók nyomorán összeharácsolt anyagi előnyöket politikai céljaik rea­lizálásával akarják párosítani, amikor megkísérlik szembeállítani a fizikai és szellemi dolgozókat saját szervezeteik­teli. A tőkések jól bevált tapasztala­taikkal, fegyvereikkel támadnak a szakszervezetek ellen. Nem nyíltan, szemtől szembe állva támadnak, hanem kerülővel, ami azt jelenti, nem riadnak vissza szemtelen eszközök alkalmazásától sem. Megkö­zelítik az üzemi bizottságok tagjait j-endiszerint a leggerincesebb, a mun­kásság érdekeit legjobban, legöntuda­losabban vélt képviselőit vagy olyano­kat, akik egyéni karriervágyból, vagy más okból hajlamosak a megalkuvásra. Próbálkoznak a pénzbeli, vagy más anyagi megvesztegetéssel, „jobb" állá­sok felajánlásával. Az egyik legna­gyobb szegedi gyárban másfél hónap ieCorgása alatt egymást éri az üzemi bizottság elnökének megvesztegetésére irányuló törekvés. Természetesen, nem mondják iki nyíltan, hogy a nagyobb fi­zetés, az állás felajánlásával oda akar­ják láncolni maguk mellé a munkás­sággal szemben, mert az nem lenne célra vezető, ellenkezően, még jobban eggyé kovácsolná az üzem dolgozóit. Ügyes huncutsággal próbálják levenni e. lábáról a kiszemelt áldozatot A fü­lébe súgják, milyen jó szakember, msnnyit dolgozik á társaiért, ezt a munkát nem lehet az előirt bérrel meg­fizetni és miután a vállalat urai ezt méltányolják, szívesen folyósítanak egyszer-egyszer egy nagyobb pénzösz­szegetL Hivatkoznak az illető képessé­geire, nehéz anyagi körülményeire, a családjára és csakis ezeknek a szem­pontoknak mérlegelése miatt ajánlanak fel jobb, vezető állásokat Jellemző, hogy jóformán még meg sem tették az ajánlatot, máris szét fut a hir az üzem dolgozói között, jóformán idő előtt ki­alakítanak egy követelményt, hogy ez is csak ugródeszkának használta az üzemi bizottsági tagságát, elérte a cél­ját, most már nem törődik a többivel. Igy próbálják megbontani az üzem dolgozóinak egységét, szembeállítani a munkásokat saját társaikkal, az üzemi bizottság tagjaival. A tőkés kapzsiság és számítás más módszereket is kitalál. A munkásság nagy nyomorát a maguk javára próbál­ják kihasználni, amikor irreális köve­teléseket dobnak a munkások közé. Ma nem nehéz az elégedetlenkedő tömege­ket követelésekre tüzelni. Az éhes em­ber gondolkodás nélkül kapva kap minden után, amitől helyzetének a megjavulását reméli. Ezt a tőkések ugy próbálják hasznosítani saját javükra, hogy a maguk emberein keresztül el­terjesztik a munkások között, ők szi­vesen teljesítenék minden kívánságu­kat, dehát a kollektív szerződés igy, a szaktanács amúgy, szóval jólelküségük gyakorirtsaó.a!- a v-'Wj.tá-vé­delmi szerveik állják útját. Arról pe dig egy szót sem szólnak, miért nem megy bele a szakszervezet példáuteíyara követelések teljesítésébe, hogy á ter­melt ipari cikkeket osszák szét a mun­kásság között fizetés fejében. Arról a tőkés urak nem szólnak, hogy' az ilyen vad, esztelen követelések mégcsak pil­lanatnyilag sem szolgálnák a dolgozók érdekeit. Nem szólva arró hogy az Ilyen gazdálkodás óriási gyorsasággal egy teljes gazdasági csődöt, anarchiát, zűrzavart idézne elő, amely egyáltalán nem szolgálná a dolgozó tízezrek érdie­keit, ellenkezően, beláthatatlan ka­tasztrófát jelentene. Világosan látják mind a ket oldalon, a mi és a tőkések oldalán is, hogy a termelés zavartalan­ságával lehet biztosítani a többi árut, az infláció leküzdését. Ez a munkából élők érdeke és 'céljai. A munkátlanul, parazita jómódban tobzódóknak na­gyon megfelelne az infláció elhúzó­dása. Kétségtelen tény, a nyomorban elcsüggedt, politikailag iskolázatlan, fe­lületesen gondolkodó munkásrétegek körében ©1 tudnak érni bizonyos kez­deti sikereket azzal a müvelettel, hogy ilyenformán szembeállítják szabad szakszervezeteikkei. A munkásság jo­gos törekvéseikkel és tudatlanságukkal kísérletezik meg a visszaélsét teljesen lelkiismeretlenül. Fontos és tisztázandó kérdés, a tő­kés fejekben kiagyalt, jelszavakat, ir­reális, szakszervezeteiiriT.es követlése­ket kik viszik be a gépek mellett dol­gozó munkások közé. Kik azok, akik az ellentéteket, veszekedéseket szít­ják egyik, vagy másik munkás között; hogy a nevető harrnacíit? a tőkés le­gyen. Eddig még minden esetten ki­derült, a felelőtlenül hangoskodók zö­me, akik most pápábbak akarnak lenni a pápánál, nagyobb szószólói a munkás 'érdekeknek, a múltban ki­próbált munkásvezetőknél, a muilt rendszerben valamelyik jobboldali pártnak, élmunkás szervezetnek vol­tak a hangadói, vagy éppen a gyár­igazgató, később katonai parancsnok besúgói. Az igazgatói irodák száj­ize szerint ezek izgatják felelőtlen demagógiával a munkásokat, nem tö­rődve azzat, hogy ta terihetés rová­sára megy, tehát; á munkásság erie­nére. Természetesen vannas jóhísae- ( mtiek is, akikbö elkeseredettségük ben a helyzet súlyossága miatt fakad ki a ké'ségteesés. Talán jószándákbói, segíteni akarásból; veszik át az ir­reális frázisokkal valló dobáloizást A váló helyzetet nem tudják helyesen, értékelni és igy kerülnek bele a fe­lelőtllenüi hangoskodók kórusába. Ezek, bármennyire is meg van a jő­szándék bennük, a tőkések uszályába kerülnek. Ebből következik, hogy nagyon kell vigyáziiiok, csupa jő­szándékbói ne rontsanak, hanem ja­vítsanak a helyzeten saját, de mind­nyájunk érdekében Is. Van egy jnásik káros jelenség, ameiy elősegíti a hetyzht ilyén for­májú kiéleződését. Ez kizárólag ben­nünk, a munkáspártok tagjaiban ke. resendők. Vannak üzemek, ahol saj­nos a munkásegységet nem tudják e'ég jói a konkrét helyzetre alkal­mazni. Csirip-csup személyi kérdése­ken vitatkoznak, zsörtölődnek, ahe­lyett, hogy minden erőt a közös ér­dek védelmére, a közös ellenfél ellen fognának össze. Komo'y, erőteljes, si­kerhez vezető harc csak ugy lehetsé­ges, ha minden üzemben megértik a munkáspártokhoz .tartozók, hogy [a munkásegységnek nem jelszavakban keli kimerülni, hanem a konkrét problémák megoldása érdekében ki­fejtett közös harcban. Ebben az eset­ben a szakszervezetek védelmében. Ha már mosí, á nyomor mélypont­ján a szegedi tőkések elérkezettnek látták jegy kalandor támadás megin­dítását a munkásság érdekvédelmi szervei ellen, mi la magunk részérői eiébeáli.unk ennek a támadásnak. Tudjuk, hogy nehéz nyolc hét előtt állunk. j Azt is t-udjuk, ha ezeken átveraked­jük magunkat, nyert ügyünk van, jelentősen ímeg tudjuk javítani a szé­les dolgozó rétegek életszínvonalát. Vegyék tudomásul, akiket Illett a magyar munkások, parasztok, Bzei­iemi" doi'gózók nem azért robotoltak éhezve, rongyokban hosszú hónapo­kon keresztül, hogy most minden ed­digi eredményeiket kalandor játsz­mában hagyják elveszni. Átlátunk a becstelen módszereken és nem hagy­juk magunkat, félrevezetni, a helyes utrói íetériteni Hosszú kínlódás, nyo­morúság fitán augusztus elsejére jó pénzt akarunk. A szabad szak szerve­zetekkei, a munkás pártokkai a jel­szót .valóra váltja magának a ma­gya dolgozó nép, minden tőkés mitás ellenére. Erről fogjuk felvilá­gosítani, meggyőzni, a céi érdeké­ben harcbavinni már a legközelebbi napokban Szeged összes fizikai és s:eflemi doligonólt. Komócsin Zoltán A gazdasági élet legjobb aranyalapja a munkás keze iitiko&I Mátyás* elvtárs: toeizeúe Kis^ETTOA - KG nem ttd­nank megegyezni Romániával a határkérdés ben. a nagy­hatalmak elé visszük az ügyet (Budapest, május 25.) Rákosi• Má­tyás elvtárs, miniszterelnökhelyettes Kispesten az egyik üzemben beszédet mondott. Hangoztatta, hogy a szanálás­nak, a magyar gazdasági élet legjobb aranyalapja a munkás keze. Ebben bí­zunk és ez fogl bennünket segíteni a jövőben is. A békeszerződéssel kap­csolatban kívánságunk: Igazságot a Csehszlovákiában élő magyaroknak! Romániával szemben területi követelé­seink vannak. Ha nem tudnánk meg­egyezni, a kérdést odavisszük a nagy­hatalmak, a Szovjetunió elé. Hangoztatta ezenkívül, hogy a két munkáspárt összefogása a demokrácia legbiztosabb alapja. A munkásegységei munkás-parasztszövetséggel kel kiszé­lesíteni és hogy ez sikerülni fogl, mu­tatja Békéscsaba és Dunántul példája, ahol 100 ezres paraszti tömegek vonul­nak fel gyűléseinkre, Beszéde befejező részében Rákosi elvtárs a többtermelésre buzdította a munkásságot. in elfogadták a bányák államosításáról szolé torvényjavaslatot A kunmadarast eset súlyos megtorlását követelték a nemzetgyűlés szombati ülésén (Budapest, május 25) A nemzet­gyűlés szombati ülését Varga Bíln el­nök nyitotta meg. Napirend előtt Szolnoki István (kis­gazdapárti) képviselő szólalt fel a kuimaoarasi pogrom ügyében. El­mondotta. hogy mi történt Kunmada­rason, hogv a nemzet felvilágosításá­nak munkája la'án még mindig nem folyik elegendő eré'Iyei és e/zei kap­csolatban utalt a gyermekrablási és megölési rémmesék együgyű voltára arra, hogy ezek a tudatlan tömegek­ren még mindig j'.t-ott hiteire talál­nak. - I Az általános helyesléssel fogadolt íe'szőlalás után ugyancsak napirend e'őlt Drozdi Győző kért szót a kun­madaras; események tárgyában. Az elnök ezután a napirend megállapí­tására tért át. ; ; Vásárt István (pártonkivü;i) hív­ben elfogadta a javaslatot, mert két­ségtelennek tart ja, hogy a gazdin­6ági élet fejlődésének természetes kö­vetkezménye az államosítás kiterje­dése. Ezuián Kertész Mildós é'őadó ref­lektált az egyes felszólalásokra. A Ház ezu'án a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta." Az elnök napirendi indítványára ugy határoztak, hogy a nemzetgyűlés (Késeit bizonytalan időre elnapolják. Szeder Ferenc (szoc. dem.) a kor­mányhoz intézett sürgős Interpellá­ciójában a kunmadarasi eset "kap­csán szóvá tette az egész országban elharapod oit antiszemitizmus jei?n­ségeit. Hangsúlyozta, hogy ezekért a jelenségekért ma is azok a felelő­sek, akik egy hegyed évszázadon át mérgezi ék a nép telkét a faji gyűlö­letre. Hevesen támadta B papságot, az apácákat és más nevelőket, akik szerinte sok psetben a faji gyűlöletre izgatnak. Az ülés féi B-kor véget ért. /

Next

/
Thumbnails
Contents