Délmagyarország, 1946. május (3. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-22 / 114. szám

Világ proletárjai egyesüljelek! Szeged, 1546, mim 22. szerda Ili. évi. 114. sz. Rra: 30 millió P DHMAGYMM A Kommunista Párt az a motorikus erő, amelynek segítségével ki tudunk kerülni súlyos gazdasági helyzetünkből Elvtársaink beszámolnak a május 19-i agitációs nap tanulságairól (Szeged, május 21.) Vasárnap tar­totta az MKP szegedi szervezet? agitá­ciós napját. A mult héten több izben r avilágitottunk, hogy mennyire tanul­ságos lesz ez a nap ugy a pártnak, mint a nagyközönségnek is. A Kommu­nista Párt minden körülmények között es minden helyzetben megtalálta a megoldási lehetőséget és a tapasztala­ti it a nemzet érdekében gyümölcsöz­tetni is tudta. Munkatársunk felkeresett néhány agitátort és megkérdezte, mit tanultak es mit láttak a vasárnapi munka folya­mán. Elsőnek a legfiatalabb agitátorok egyikét, a 17 éves Mison Ilonkát kér­deztük meg, aki Móravárosban végzett agitációs munkát. Meg kell gyógyítani a lelkeket — Az agitáció folyamán mi is erő­sen éreztük a gazdasági válságot — kezdte mondanivalóit Mison elvtársnő. Annak ellenére, hogy a Délmagyaror­szág mindennap foglalkozott az agitá­ciós nappal, kevés helyen tudtak róla. — Kevés a jövedelem, nem futja uj­sáigjra, pedig nagy szükség volna olva­sásra — mondták maguk az érdekei­totó — Igyekeztünk csak olyan helyeket felkeresni, melyekről tudtuk, hogy még nem tagjai egyetlen pártnak sem. Ne­kem az volt a benyomásom, annak el­lenére, hogy senki sem mondotta meg, az emberekből még nem sikerült meg­győződéses demokratákat nevelni. Nem lépnek be a pártokba kizárólag) azért, mert lelki-szemük előtt még mindég ott lebeg a „fehér ló". Félnek, hogy visz­szatér a régi világ. Nem örülnének ne­ki, ezt határozottan merem mondani, hanem félnek tőle. Megbarátkoztak volna már a demokráciával, csak túl­értékelik a reakció erejét. Általában ér­zik — főleg a munkások —, hogy vala­hova kell tartozni, de — és itt ütközik ki az öntudat hiánya — határozatla­nok. A mult rendszer tul mély nyomo­kat hagyott a lelkekben. Szükség van ilyen agitációs napokra, nem azért, mintha itt tagokat akarnánk gyűjteni, hanem a magyar társadálom lelkének­meggyógyitására-. A következő, akit megszólaltattunk, az ujszegedi kendergyár üzemi bizott­ságának tagja, Trischler Ferenc, aki Újszegeden végzett agitációs munkát. Nem a demokrácia a felelős — Nagyon sajnálom, hogy nem ugy sikerült, ahogyan azt terveztük — kezdte mondanivalóit Trischler elvtárs. — Ez azonban nem rajtunk múlott, mert bizony alig találtunk valakit oda­haza. — Sokan, akikkel beszélgettünk, nem hittek őszinteséglünkben és nem tud­ták elképzelni, miért kérdezgetjük. A múltban, ha egty politikai párt kérdése­ket tett jel, ugy azt nem. azért tette, hogy a nemzeten segítsen, hogy nem­zeti problémákat oldjon meg, hanem kizárólag pártérdekeket szolgált. Így az emberek előtt ez a módszer még isme­retlen — akárcsak maga a demokrati­kus életforma — és ezért idegenked­nek tőle. Érdekes, hogy általában vilá­gosan látják az emberek, hogy a mai nehézségekért nem a demokráciát illeti a szemrehányás, hanem ezért kizárólag c 25 éves Horthy-uralom a bűnös. — Szomorú képet nyertem azonban az ujszegediekröl. Természetesen nem c-lvtársakat kerestem fel és amennyi­ben tagjai valamelyik párttak vagy szakszervezetnek, ugy nem meggyőző­désből, de érdekből van ott jelentős ré­t .ük. Folytatnunk kell az agitációs na­pokat, mert sokat, nagyon sokat kell inéig a nemzetnek tanulnia, hogy meg­értse: az egyed önmagában sohasem boldogul, előbb a nagy közösségnek, az egész nemzetnek kell jól énie és azon belül mindnyájan boldogulni jogunk. Természetesen a pártiskolások is résztvettek -az agitációs napon. Felke­restük az egyik falusi elvtársnőt, hogy mondja el véleményét az agitációs nap­ról és magáról a városiakról. Hiányzik az öntudat Sebő Mária deszki elvtársnő el­mondja, hogy a Tisza Lajos-köruton dolgozott. Általában szívesen fogadták és sokat beszélitek. Megvitatták az ak­tuális problémákat. Egyet • megálLapit­hatott, hogy még mindég a személyi érdek játsza a jöszerepet. Felkeresett egy magasabb tisztséget betöltő állami tisztviselőt Mikor elmondotta-, hogy miért jött, leültették és felvilágositot­ták, hogy a családban bizony senki sem tagja egyetlen pártnak sem. A múltban az állatni tisztviselők nem le­hettek párttagok. A felszabadulás után pedig a munkások feljelentésére a ház ura öt hetet töltött a Béke-utcában. A család másokban ér. nem magukban ke­resi a hibát. De igy volt ez az egész vonalon. Megértik a célkitűzéseket, de... Ezt az elvfársnő az öntudaihi­ánynak tudja be. Utunk ezután a városi adóhivatalba vezeteti Kiss Andor városi főszámvevő is tevékenyen vett részt az agitációs na­pon. Csupa öröm és lelkesedés az elv­tára. A Sz?ntháromsá@-utcában vég­zett agitációs munkát — A magam részéről a lehető leg­szebbet tudom csak mohdanii. Val-a­mennyii helyen -szívesen fogadtak és nem dicsekvésképpen mondom, de tel­jes munkát tudtam végezni. Felkeltet­tem az emberek érdeklődését és majd­nem valamennyi helyen megállapod­tunk, hogy pártunk gyűlésein részt fog­nak a jövőben venni, hogy jobban meg­ismerhessék célkitűzéseinket. — Nem tudom, a többi elvtársam milyen benyomásokkal tért haza, de én ugy látom — mondotta Kiss elv­tára —, hogy már sokan nemcsak meg­értik pártunk célkitűzéseit, hanem azt már értékelni is tudják és sokkal töb­ben vannak, akik ma támogatnak, mint a választások alkalmával. Meg vagyok győződve, hogy szükség van az ilyen agitációs napokra, mert tanítunk és elősegítjük, hogy a demokrácia testet ült-ön. örültem, iíO&y dolgozhattam. Ihogy tanithattam, szívesen, veszek részt I a jövőben is ilyen munkában. A nemzet egyetemes érdekében Kéve Béla elvtárs, propagandave­zető az alábbiakban szűrte le az agi­tációs nap tanulságait. — Ha agitációról hallanak az em­berek, valami kényszeredett érzés vesz erőt rajtuk, rögtön valami erőszakos dologira gondolnak. A mi agitációnk nem a szónak ebben a rossz értelmé­ben vett módja, erről mindenki meg­győződhetett, akinél elvtársaink jártak. — Elmentünk, elbeszélgettünk s bizonyos mértékig „lélekkutatást" vé­geztünk. A legszembetűnőbb eredmény, amire jutottunk, hogy az emberek gon­dolkodásmódja igen gyorsan fejlődik, hogy ugy mondjam, kezdik „marxista" szemmel nézni az eseményeket. A gyá­rimunkás éppúgy, mint az értelmiségi foglalkozású mincl világosabban látja az összefüggéseket, amelyek kül- és belpolitikai, giazdiasági és politikaii kér­dések között van Például: felismerik az összefüggést a jó béke és belpoliti­kai berendezkedésünk, a jó pénz meg­teremtése és a reakció ellen való harc, stb. között van. — Ezt a jelenséget annál is inkább ki kell hangsúlyozni, mert ennek fel­ismerésétől, már nem áll messze az a másik felismerés, hogy a Kommunista Párt az, amely minden kérdésben rá­mutat ezekre az összefüggésekre, irányt mutat a bajok orvoslására g ezek meg­valósításáért a legkövetkezetesebb har­cot folytatja'. — A pártunkon kivül álló rétegek között — s ez különösen az értelmiség­re vonatkozik — nem azért növekszik a párt befolyása, mert már teljesen ma­gukévá tették a párt célkitűzéseit, ha­nem mert a Kommunista pártot tartják annak a motorikus erőnek, amely se­gítségével ki tudunk kerülni sülyos gazdasági helyzetünkből. — A munkások között pártunk befo­lyásának növekedése, szervezeti téren Í9 jelentkezik. Példa erre a két somo­gyitelepi pártszervezetünk, amely 15— 20 százalékkal növelte a taglétszámát annak dlacéra, hogy a tagszerzés nem volt elsőrendű feladata az agifációnak. — A választások óta eltelt idő pár­tunk befolyásának növekedését hozta magával: ez az agitációs nap legfonto­sabb tanulsága; továbbá az, hogy lebe­csültük sajált erőnket, sokkéi többen követnek bennünket! s ki.róri-k szimpá­tiával a párt működéséi, mint azt mi magunk gondoltuk. — Megállapítottuk háziagitációnk során, hogy egyes városrészekben bizo­nyos gócai lesznek a suttogó propagan­dának, amelyek egy-egy kérdés körül mozognak. Elvtársaink őszinte szavai­nak hatására, szétmorzsolódtak mind a sötét hazugságok és hiresztelések, ame­lyekkel tudatosan akarják megmér­gezni az emberek gondolkozását. — Mi- ugy hisszük, nemcsak pár tmun­kát végeztünk vasárnap, munkánk a nemzet egyetemes érdekeit szolgálta. Byrnes amerikai külügyminiszter sürgeti a békekötést (Washington, május 21.) Biymes kül­ügyminiszter a párisi külügyminiszteri értekezlet eredményeiről az amerikai néphez intézett rádióbeszédében a kö­vetkezőket mondotta: — A béke irányában elért haladás sokkal nagyobb, mint az értekezletet összehívó javaslat megtételekor remél­tem. Valamennyien egyetértettünk ab­ban, hogy Jugoszláviának és a többi középeurópai államnak, amelyek már évek óta használták a trieszti kikötőt, szabad utat keli biztosítani Triesztbe és ott nemzetközi ellenőrzés mellett szabadkikötőt kell teremteni. Kijelentette ezután Byrnes, hogy a balkáni békeszerződéseket főként azért kellett félretenni, mivel nem tudtak megegyezni a gazdasági záradékokban. Hangoztatta, hogy most, amidőn a világ nagy árucikk- és élelmiszerhi­ányban szenved és a békeállapotok visszatérését sóvárogja, nem lehet ha­tározatlan időre elhalasztani a béke létrehozását és a csapatoknak a meg­Ezáilott területekről való visszavoná­sát. A négy szövetséges kormány nem halogathatja vég nélkül a béke megkö­tését azokkal az országokkal, amelyek­kel szemben már régen megszüntette a harcot, egyszerűen azért, mivel nem tud egymással megegyezni a béke fel­tételeiben. Tízenkéféví fegyházat kapott a munkaszolgálatosok hóhérorvosa (Szeged, május 21.) A népbiróság Csaba-tanácsa keddien hirdetett ítéletet dr. Hegedűs Imre volt orvoszászlós há­borús és népellehes bűnügyében. A népbiróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat, mert a tanúvallomásokból bebizonyosodott, hogy részese volt em­berek törvénytelen megkinzásának, a munkaszolgálatosokkal szemben nem teljesítette orvosi kötelességét és a ki­kötéseket sokszor sajátkezüleg hajtotta végre. Ezért a népbiróság dr. Hege­düst 12 évi fegyházbüntetésre, politikai jogainak 10 évre való elvonására ítélte, az orvosi -hivatás gyakorlásétól Hódme­zővásárhely területén öt esztendőre el­tiltotta .Dr. Pártos Imre ügyész sú­lyosbításért, dr. Kovách Aladár védő enyhítésért fellebbezett. A Jugoszláv jóvátétel első részlete (Budapest, május 21) A londoni rár dió közölte, a Magyarország és Ju­goszlávia között létrejött jávátételi egyezmény első részletét. Ezek sze­rint Magyarország Jugoszláviában gyárakat épit és jugoszláv testi munkásokat képez ki, valamint vasúti felszerelést és fémárut szállít Ju­goszláviának. , i Riesz elvtárs angliai nyilatkozata a magyar békekivánságokról (London, május 21.) ,.Magyarországi ma rosszabb helyzetben van, mint a trianoni szerződés után" — mondotta Riesz István igazságügyminiszter, aki az angol munkáspárt meghívására ér­kezett Angliába. Azok a területi kí­vánságok, amelyeket a mostani magyar kormány támaszt, szerények. Elvetésük súlyt adna ama kormányellenes ma­gyar elemek érveinek, akik ezt az uj magyar demokrata kormány tekinté­lyének aláásáisára használnák ki. Riesz miniszter közölte, hogy a ma­gyar kormány annakidején emlékiratot nyújtott ét a külügyminiszterek párisi értekezletének és ebben felsorolta Ma­gyarország kívánságait. Többek között kérte, hogy csatolják Magyarországhoz Csiailóköz szigetét, amelynek lakossága magyar többségű. Ami a magyar-román határ kérdését illeti, Riesz kijelentet­te: A magyar kormány azt kiváhja, hogy hagyjanak meg Magyarország birtokában bizonyos területeket, a me­rne! yek kiterjedése kereken 22.000 négyzetkilométer.

Next

/
Thumbnails
Contents