Délmagyarország, 1946. május (3. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-01 / 97. szám

1946 május 1 ütDMAOTáKORIIid 3 Arccal kulturánk felé A kultura korszaka akkor következik be, ha a kultura minden ember közkincse lesz és egyben közszükséglet Erat&t Jenő elvtárs egyetemi tanár nyilatkozata a knlSurális munka feladatairól (Szeged, április 30) Amint ismeretes dr. Ejrn&t Jenő elvtárs, a pécsi tudo­mányegyetem kiváló élettan-tudós professzora néhány héttel ezelőtt igen érdekés előadást tartott a Magyar Kommunista Párt szegedi politikai akadémiáján. A Délm agyaror­szág munkatársa ez alkalommal fel­kereste Ernst professzort, hogy meg­érdeklődje, mi a véleménye az ertej miség szerepéről a mai demokráciá­ban. Kérésünkre Ernst professzor egyetlen mondattal válaszolt: — Az értelmiség szerepe ma igazán csak egy lehet: Arccal kulturánk felé! — mondotta, majd rátért a kultura fogalmának meghatározására. — Szerintem nem tartozik a kultú­rához sem a bajuszkefe, sem a rúzs, sem a selyejriharisnya. Az agrikultu­rálioz semmi köze a gondozott park­nak, az ernberkuiíurához meg az em­ber gondozott külső megeleriésének. Arra a közbevetésünkre, hogy ez a vélemény talán sok és mondhatni nagy kulturáju ember véleményével ellenkezik, a professzor mosolyogva válaszolta: — Lehet, de magának a kultúrának, sőt a rendezett és tisztességes, vagyis civilizált társadalmi életnek is épp-a sz a felvétele, hogy mindenki mondja ínég nyíltan & világosan véleményét. Addig nem is képes felvenni a kulturát egy-egy társadalom, mig a különböző nézetek mélyszántása alkalmassá nem tette erre. A komoly és értelmes vita érdeklődést vált ki, ez kívánatossá teszi az állásfoglalást. Ehhez viszont tájékozódás, olvasás,, tanulás szüksé­ges. Ez a kultura lényege! Nem a maga, hanem a kultura szükségessé­gének érzete, a tudás kívánása a kultura magja. — A ltuHurához egészséges társa­dalomra van szükség — folytatta a professzor —, amelyben minden irány önmagát képviseli. Nyilt és "világos beszéd nélkül nincs egészséges köz­élet, nincs társadalmi élet, nincs ter­mékeny szellemi érintkezés, nincs le­helőség ismeretek közlésére és a kul­tura terjedésére. A XIX. század né­met kulturája a világ egyik felülmúl­hatatlan kulturális gócpontjává tette volna Németországot, de jött II. Vil­mos, a kivül császár, belül porosz zu­pás őrmester és a német tudomány, a német kultura képviselői behódoltak •fennkölt császáruknak*, ahelyett, hogy a német népet felrázták és fel­világosították volna. A társadalmi étet hibája folytán tehát nem volt b§pe» a nagyszerűen indult német kultura megóvni a német nép nagy tömegélt ®em a wUhelmianius hóbort, sem a logikusan következő hitleri brigantiz­mus katasztrófájától Ezért tartozik össze a kultura és a közélet. — A kultura alapjaihoz hozzátarto­zik az egyes egyének és a társadalom önkritikája is, mert enélkül nincs egészséges társadalom, — fejtegeti to­vább Ernst professzor a kérdést. Pél­dául a földreform 1514 óta bizonyára legnagyobb eseménye a magyar tár­sadalom történetének. Vájjon gondos­kodtunk-e róla, hogy minden "föld­höz jutott teljesítse kötelességét az agrikultura irányában? Vehetünk má­sik példát is: az ország egészséges társadalmi életének és fejlődésének brutális akadályát megszüntettük, a kommunizmus is szabadon hirdetheti tanait, amiért pedig bitóval büntettek 25 éven át. Oroszországban azonban egekig lobogott a lelkesedés, — nem pedig a hivatali asztalok elfoglalá­sáig. Az orosz munkás napi 5 deka kenyéradaggal harcolt és egyszer sem fenyegetett sztrájkkal, — saját rend­szere ellen. Oroszországban felismer­ték, hogy a szociálista társadalom feltétele a kultura, azzal áll, vagy bu­kik a rendszer. Ugyanakkor ezért nem kétséges, hogy hol a helye az éretlmiségnek! Itt az egyetemi tanár kevesebbet kap, mint bármelyik mun­kás. Oroszországban a kommunista­sággal együtt járt szinte emberfeletti erőfeszítések, feladatok vállalása ée megoldása. — Nálunk azonban nem kommu­nista rendszer van, hiszen pártkoali­cióban élünk és demokráciában — vetjük közbe ismét. — Persze, persze demokrácia, sót demokrácia oh! — válaszolja Ernst professzor. A »nyugati demokrácia* itteni »hivei« beszélnének egyszer nyugati demokratával! Mondanák el, hogy nálunk a tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes újra divatba jön, pedig még az átkos Szálasi is el­törölte! Nincs ennél biztosabb jele annak, hogy a demokrácia ezeknél csak szólam, komoly szándék nélkül. — Ez talán látszólag már nem tar­tozik hozzá a kultura kérdéséhez, de ismét ki kell jelentenem, hogy egész­séges és őszinte társadalmi rend nél­kül nincs valódi kultura. Először te­hát a társadalmi lehetőségeket kell gyorsan megteremteni, mert a talaj­előkészités az első feladat. Azután azonnal tanítókat kell szétküldeni az országban, hogy megszűnjön áz anal­fabétizmus. Más oktatókat is kell kül­deni a nép közé, továbbá egyszerűen irt, rövid ismeretterjesztő könyveket. A sok újság kétharmadából például sok hasznos könyv kerülhetne ki. Vá­rosokban ismeretterjesztő és bizonyít­ványra jogosító esti tanfolyamokra van szükségük a nagy tömegeknek. Ebbe a népnevelésbe az egyetemi hall­gatók is bevonhatók. Mozikat kell létesítenünk a falvakban is és minden műsor elé oktatófilmet kell adnunk, nemcsak gyilkosság érdekében lehet Sándor Béla söröző- és itaSáruuzlet a Főpostánál. Kílönil italok! MMkalttt! Figyelmes kiszolgálás! kötelező műsorszámot elöirni. Nagy szükség van olcsó könyvtárakra is. Legalább annyi ismeretterjesztő elő­adás kell, mint amennyi politikai gyűlést tartanak. Csak néhány dolgot emiitettem most meg, a kultura jö­vője azonban csak ugy biztosítható, ha az mindenkihez szól. A történelem kultura korszaka akkor kővetezik majd be, ha a kultura minden ember közkincsé lesz és egyben közszük­séglet, i Végül az igazi kultura szükséges­ségét Ernst professzor a következők­ben határozta meg: — Kultura nélkül nem tudják az emberek megkülönböztetni a helyeset az ostobaságtól, sőt többre becsülik a csillogó frázisokat, mint a szürkébb valóságot. Ezzel letérnek a kultura útjáról, amint a közelmúltban is tör­tént és a katasztrófa poklába kerül­nek. Vagy azonnal nekilátunk á va­lódi kultura terjesztésének, a tömegek érzelmi müvelésének, vagypedig me­gint azok irányítják majd a tömege­ket, akiknek ideálja a sarkantyús csizma, meg a profit, a »modern kul­iurát* pedig lepénzelt Íródeákjaik fog­ják terjeszteni, de nem az atomener­gia békés, termelő értékéről, hanem az s atombomba* bámulatos erejű romboló hatásáról. Azután a töme­gek kellő íértelmi* előkészítése után meg is jelenik majd az atombomba és romba^önti évszázadok eredményeit. Ma tehát a valódi harcosnak mind­két kezébe tollat kell fognia: az, egyikkel igyekszik előrevinni a kul­turát, a másikkal leleplezni és elhá­rítani a kultura haladásának akadá­lyait. i ' i • | i ANGOL KlavxáMír 4 sxáuu SZEGEDI FÍŐÍC BANK RT. Telefon : 4—28, A szövetkezeti gondolat jegyében Ut a kollektív ipar és kereskedelem felé Irta: Gács György, az Újjáépítési Szövetkezet igazgatója. Szeged dolgozóinak mai ünnepi {elvonulásában részt vesz egy sze­mély- és teherkocsikból álló áutóosz­lop is. Büszkén hirdetik a táblák: Szakszervezetek Munkaközössége Sze­ged. A felírat új fogalmat jelent ná­lunk és ma még egyedülálló az ország­ban. Azok számára azonban érthetet len, akik még mai napig sem vették ki részüket abból a heroikus munká­ból, amit Szeged dolgozó népe, szer­vezett munkássága, a Szakszerveze­tek Újjáépítési Szövetkezete segítsé, gével megindított. A szegedi Újjáépítési Bizottság mult év nyarán Komócsin Mihály elv­társ elnöki veztése mellett arra a meggndolásra jutott, hogy Szeged új­jáépítési tervei. — a gazdátlanul ha­gyott gyárakat munkába állítsa, a tőke szabotázsa miatt gazdátlanul ha­gyott munkamühelyek üzembeheiyezé­se, a felülről támogatást váró közr munkák, a hídépítések megkezdése — ha a bizottság terveit gyakorlati sík­ra át nem viszi, soha nem valósul­hatnak meg. Gazdasági osztályt állí­tott fel erre a célra- — újszerű vala­mit — egyedülállót ebben a vonatko­zásban az országban. Ennek az in­tézménynek lehetőséget kellett engedni, hogy bizonyos gazdasági tevékenysé­get fejthessen ki az elméleti tervek gyakorlati megvalósítása felé. Igy kapcsolódott ebbe a munkába a Szak­szervezetek Szakmaközi Bizottsága és megalakult a Szakszervezetek Újjáépí­tési Beszerző és Elosztó Szövetkeze­te, nevébjen felvéve mindazt, ami cél­kitűzése, A szakszervezetek segítsé­gével újjáépítési munkálatokat meg. indítani, az áru- és anyagbeszerzé­sekkel az újjáépítés dolgozóit segíte­ni. Visszatekintve az elmúlt hónapok­ra, a tervek az ezek elé tornyosuló akadályok, áruhiány és az ezt köve­tő infláció dacára nagymértékben megvalósultak. A szövetkezet nyilvántartásba vet­te mindazon üzemeket, amelyekben megítélése szerint újjáépítési munká­latok folynak, azok dolgozóit a köz­ellátási juttatásokon kivül élelmiszer­és ruhaellátásban részesítette. Külö­nös tekintettel volt itt a szövetkezet igazgatós ág|a azokra az üzemekre, amelyek olyan árúval vagy anyaggal dolgoznak, mely nem rekompenzációs cikk. A. rongyokba dolgozó vasútépí­tőknek, a posta műszaki alkalmazot­tainak ruházatot, bakkanesot és jobb ellátást szerzett. A hídroncs kiemelő, hídépítési munkálatok a szakszerve­zeti szövetkezet nélkül nem indulhat­tak volna meg. A kellű létszámú munkásság megszervezésén kívül a dolgozók " ellátásáról, munkaruháiról is gondoskodott a szövetkezet. Az el­süllyedt uszályok kiemelési munkála­tait megindította, létrehozta a Szeged Hajózási Szövetkezetet. A munkálatok sajnos az uszálytulajdnosok egymáis­közötti egyenetlénkedése miatt abba maradtak. A nyár derekán a válságos szege­di kenyérellátás leküzdésére a közei­látási hivatal felkérésére a szövetbe, zet együttműködést fejtett ki ezzel az intézménnvel és erélyes közbelépésé­vel, továbbá a Földmunkás Szakszer­MUNKÁS ÖSSZEFOGÁS && Utzta tcUc a a szcivetk&zeti emne tyfyébm M LAKÁSSZÖVETKEZETET

Next

/
Thumbnails
Contents