Délmagyarország, 1946. március (3. évfolyam, 50-74. szám)

1946-03-15 / 62. szám

•«•• ••• •imiiiiiwiiii « vjarxsaaamtomwm^ i n • •• A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT DÉL MAGYARORSZÁGI NAPILAPJA proletárjai egyesüljelek! izsged 1946. március 15, péntek III. évi. 62. $z flra: 20.000 P Örök március Közel száz esztendeje, hogy a rab­igában nyögő Európa megrázta bi­lincséit. A láncok félelmetes csörgé­sétől visszhangzott Európa. Nápoly­tól kezdve Párison, Bécsen keresz­tül egészen Pestig megmozdult a föld. A radikális polgárság és a szo­cialista munkásság, amely saját ha­zájában idegen és jogtalan volt, de izzadlságát és vérét egy nemzetközi­leg megszervezett zsarnokság kímélet­len reakciója csapolta: 1848 tava­szán önmagára talált. 1848 márciu­sának feltörő tavaszán a magyar ifjúság is rámutatott arra az útra, amelyet egy nemzetnek, ha élni akar, maradéktalanul végig kell járnia. Ak­kor egész Európa vivta harcát a maradiság, a jogfosztoltság és a zsar­nokság ellen. A szabadság fogalma testet öltött. És ebből a testből Európa aszfaltjára — nem először a törté­nelem során vér hullott. A szabad­ságért folyó harc Európa ügye lett. A mesterségesen elszigetelt népek felismerték közös sorsukat és a nem. zetközi reakciónak azt a törekvését, ame'y az elszigetelési politikából táp­lálta saját erejét. A pesti ifjúság is világosan látta, amikor a pozso­nyi ifjúsághoz írott levelében ?zt Irta: .lejárt már az elszigetelési rendszer szörnyű ideje«. Az eddigi jól beváh soviniszta, egymásrauszitó politikát leleplezték. Először Vasvári Hál mu­tatott rá a dunavölgyi népek együtt­működésének szükségességére, ame­lyet Kossuth az emigrációban részle­teiben is a világ elé tárt. A szom­széd államokkal való békés együtt­működést Vasvári és Kossuth — a ma is az egyetlen lehetséges reál­politika — szellemében kell megte­remteni. A magyar március kilencvennyolc esztendőn keresztül élő és elnyomott szimbólum volt a magyar nép lelké­ben. A szabadság fogalmának nem sikerült végleges testet öltenie. A magyar és az európai reakció ál­landó fegyveres őrségét tartott az elnyomottak követelései felett, Es ahogy Petőfi nevezte.- a .belső bi­tangok' ültők torukat a megtiport magyar földön. Évek és évtizedek márciusai vonultak el előttünk. A nemzeti ünnepet, mint mézesmadza­got húzták el szájunk előtt, szóla­mokba fojtották a cselekvést, de ha kellett, csendőrszuronyokat szegeztek érveik mellé a tett ellen. Petőfi, Tán­csics és Vasvári nevét és jelentő­ségéi valóban elszigetelték a nép­től a történelmi vagy irodalompoli­tikái fertőző pilulákban etették meg a magyar ifjúsággal. Mégis akadlak hazafiak, akik bör­tönökön és bitókon keresztül hirdet­ték, hogy ezek a megdermedt, örök­nek látszó márciusok a kisajátítók átmeneti időre bitorolt farsangja csak. Erre a mulatozásra hivták meg a Habsburgok 1849-ben Miklós cár csa­patait, hogy Világosnál hosszú évti­zedekre elfojtsák az igazi magyar márciust. És mint késői jóvátétel, ki­lencvenöt esztendő múlva újra orosz csapatok léptek magyar földre, hogy visszaadják azt a szabadságot, ame­lyet a habsburgi zsarnokság, majd a végitéletszerü hitleri fasizmu6 ca­i fatokra szaggatott Magyarországon | és szerte Európában. A most nyert szabadságot nem sza­bad elveszíteni. A fogalomnak hússá és vérré kell válnia. A magyar demo­kratikus pártok elindultak ezen az utón és erről az útról nincs vissza­térés. És azokat a »belsű bitango­kat*, akik ezt az utat keresztezik, a magyar nép fogja legázolni. A tet­tek márciusa, a tettek ideje követke­zett el. Petőfi a nagy márciusi nap­ról így ir naplójában: Azon tanács­koztunk. mit kell tenni?, mert az ha­tározottan állt élőttünk, hogy tenni kell és mindgyárt holnap ... hátha holnapután már késő lesz! A mai márciusi napon már to­vább jutottunk egy lépéssel. Ma már tudjuk, mit kell tenni. A Nemzeti Függetlenségi Front pontosan, kon­kréten lefektette programjában. Ezt végre kell hajtani. Nem holnap, mert már holnap is késő lenne. Még ma. Minden halogalás nélkül. Elmulasztott évszázadokat kell behoznunk. A föld­ért, a kenyérért, a szabadságért Az örök magyar márciusért. Enczi Endre a i „Churchill ur a háborús uszító szerepét vállalta" Sztálin kemény bírálata a volt angol miniszterelnök amerikai beszédéről, amelyben ui fajelmélet meghirdetésével kezdi nyitását .(Moszkva, március 14) A Pravda egyik munkatársa azzal a kérdéssel fordult Sztálin generalisszimuszhoz, mi a véleménye Churchill legutóbbi beszédével kapcsolatosan. A beszéddel kapcsolatban több kérdést intézett Sztálin generalisszimuszhoz. Egyik kérdés a következő volt: — Hogyan itéü meg Sztálin gene­ralisszimusz azt a beszédet, amelyet Churchill ur legutóbb az Egyesült Ál­lamokban elmondott? Sztálin a következőképpen vála­szolt: — Véleményem szerint ez a be széd igen veszélyes cselekedet, amely­nek célja az, hegy egyéne.fenség mag­vát hintse el a szövetséges államok között és megnehezítse az* együttmű­ködést. Az pjságiró másik kérdése a kö­vetkezőképpen hangzott: — Lehet-e azt mondani, hogy Chur­chill ur beszéde ártalmas a béke ügyére és a nemzetközi biztonságra? Sztálin a következőkben válaszait: — Minden blzarunyal teljesen- Tény az, hogy Churchill ur jelenleg u há­borús usziló szerepét vállalta. Chur­chill ur pedig e tekintetben n«in áll egyedül, inert barátai vannak nem­csak Angliában, hanem az Északam?­rikai Egyesült Államokban is. Rá k.jl mutatnom arra, hegy Churchill ur és barátainak eme lépése e tekintetbe" feltűnő módon hasonlít Hiti írnek és b rátainak magatartásához. Hitler a fajelmélet meghirdetésével kezelt? meg a háború kirobbantásának müvét, ki­jelentve, hogy csak azok a nemzetek tekinthetők értékeseknek, amelyek a német nyelvet beszélik. Churchill ur gysnesak fajelméi ?t meghird;té ével kezdi m:g a háború kirobban ását il­lető uszításait, azt állítva, hogy csak azok a nemzetek tarthatók értékes nemzeteknek, amelyek a .golul beszél­nek és ezek a nemzetek varinak hi­vatva arra, hogy az egész világ sor­sát irányítsák. A népek azonban a véres naboru öt éve alatt az országok szabadságáért és függetlenségéért, nem pedig azért ontották vérüket, hogy Hitler uralmát a Churcftillek uralma váltsa fel. Ugyanakkor igen valószínű, hogy azok a nemzetek, ame­lyek nyelve nem az angol és amelyek ugyanakkor a világ lakosságénak többségét alkotják, nem hajlandók az uj rabszolgaságba belemenni. — Churchill ur tragédiája abban nyilvánul meg, hogy mint betokoso­: dott tory nem ismeri fel ezt az egy- I ' szerű és kézzelfogható igazságot. Nem J kétséges, hogy Churchill ur beállított­ság? háborús beállítottság 63 i Szov­jetunió elleni háborúra va'ó felhívást Jelenti. Nyilvánvaló az is, hogy Chur­chill urnák ez a beállítottsága nem egyeztethető össze az Anglia és a Szovjetunió között fennálló szövetségi szerződéssel. Éppen ezért nem lehet komolyan venni Churchill ur ameri­kai barátainak a szovjet-ango jegy­zék ötven évvel vagy még több időre szójó meghosszabbításáról tett hrmis kijelentésein. Az egyezmény időtar­tama meghosszabbításának nincs ér. telme, ha a szerződéskötő felek egyi­ke megszegi az egyezményt és eg\. szerű papirronggyá változtatja. Chur­chill ur azt állítja, hogy > Varsó, Ber­lin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest, Szófia, mindezek a hires városok a hozzájuk tartozó területek lakosságával együtt a szovjet Szférá­hoz tartoznak és ilyen vagy amolyan formában nemcsak hogy szovjet be­folyásnak vannak kitéve, de mind erősebb mértékben ki vannák téve Moszkva ellenőrzésének'. Churchill ur mindezt ugy minősiti, mint a Szovjet­unió határtalan > terjeszkedési törek­véséi'. Churchill ur itt durván és ker­telés nélkül rágalmazza mind Mosz­kvát, mind pedig a Szovjetun ó fen­tebb felsorolt szomszédállamait Nem | szabad elfelejteni, hogy a németek a Szovjetunió területére Finnorszá­jgon, Lengyelországon, Románián, Bul­gárián és Magyarországon át törtek be. A németek azért tudtak ez or­szágok területén át a Szovjetunióba betörni, mert ez államokban abban az j időben olyan kormányok voltak maj­mon, amelyek ellenséges érzülettel vi­seltettek a Szovjetunió iránt. Felme­rül a kérdés, vájjon mi a csodálatos abban, hogy a Szovjetunió biztosítani akarja önmagát az e'jöv ndő időkbe és arra törekszik, hogy ezekben az országokban olyan kormányok legye­nek, amelyek a Szovjetunió irályában lojális magatartást tanúsítanak. — Churchill ur továbbá azt állítja — folyta tu nyilatkozna' Sztálin —, hogy a kommunista pártok, amely ez mindezek­ben a keleteurópai országokban jelentékte­lenek v-»!*fc, erőszakkal, uaü:.;< olyan té­ir>ez5!?ké, i.tü'y'y . ,v;m jwstf tulcaladja és tr.osi mindenütt to . iis el­lenőrzésre törekszenek. Ezen országok majdnem valamennyiében még a legutóbbi időkig is rendőr kormányok voltak uralmon és Csehszlovákiát kivéve egyikben sincs igazi demokrácia. Mint ism. retes, Len­gyeiortzágb n, Romániában Jugoszláviá­ban, Bulgariában és Msgyaro:szagon több pán, 4 6 pírt ko>mínyoz es ezért az ellenzés szamára, amennyiben fööbé-ke­vésbé lojálisnak mutatkozik, biztosítja a krrmányban való részvétel jogát. Ezt Churchill ur totalitarizmusnak, zsarnokságnak cs rendörallamnak nevezi. Churchill ur kerülgeti a< igazságot, ami­tor a keitteurépai kommunista pártok befolyásának növekedéséről beszél. Meg kell azonban emiileni. togy a kommu­nista jpártok befolyása nemcsak Kelet­euröpiban növekedet'. ,ane:n Európinak csaknem valamennyi államában, ahol egy­kor u fasizmus volt uraimon. Ez egészen törvényszerű jelenség, — Nem tudom — fejezte be nviiatko­zatát Sztálin —, vájjon C.iurchi 1 urnák és barátainak a második v lágháboru után si erűi e uj háborús nkciót„szervezni Ke­letetnóra ellem De ha ez sikerülne, ami igen kevéssé valószínű, akkor az egyszerű emberek milliói őrködni fognak a béke ügye felett és akkor] teljes bizonyossággal meg kell mondanunk, ugyanugy vereséget fognak szenvedni, mint ahogy a múltban 26 esztendővel ezelőtt vereséget szenvedtek. (MTI) Uj pártol alakítanak a kizárt klsg^azdaképviselők Hat-nyolc képviselő önként követi elvbarátait Budapest, március 14. (Saját tudó­sítónk telefonjelentése.) A Független Kisgazdapártból kizárt husz jobbol­dali képviselő szerdán délután egy órakor összegyűlt a parlamentben, hogy tiltakozzék a reakciósság vádja el­len. Kijelentésük szierint már megér­lelődött az a szándékuk, hogy nem csatlakoznak egyik meglevő párthoz sem, hanem uj pártot alakítanak. Hegymcgi Kiss Pál kijelentette ter­veikre vonatkozóan, hogy semmiesetr* sem okoznák zavart a közéleti küz­delem során. Nem hinném — mon­dotta —, hogy a Kisgazdapárt jobb­szárnya távozásunkkal meggyengült volna, viszont kétségtelen, hogy keve­siebb bíráló elem maradt benn. Ujabb értesülésünk szerint nem ke­rül sor annak a javaslatnak benyúj­tására, amelynek értelmében a par­lamenti pártokból kizárt képviselők

Next

/
Thumbnails
Contents