Délmagyarország, 1946. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-22 / 18. szám

1848, járató 22, kzúú SS8, érf. 18. sz. — Bra ÍOOO P A Magyar líoirsiiuuiilil ián déltaagyar orizá ii aapil apfa I fáklya nem alszik ki 3 Irta: GárdosSándor Kissé szokatlan, hogy egy politikai napilap, egy munkásujság itt. a vezér­sikk bolyén, foglalkozzék a költővel, ds vasárnap délelőtt olyan esemény történt Szegeden, amely jelentőségénél, kihatásánál fogva messze kiemelkedik aa efemer értékű napi események tém­kotegéből: Szeged népe találkozott Balázs Bélával, a költővel. Ez a talál­kozás megrendítő erejű, szinte drámai volt. Az a párszáz ember, aki zsúfo­lásig megtöltötte a Kommunista Párt székházának előadótermét, a váratlan öröm élményszerű megdöbbenésével eszmélt rá, hogy az a gyönyörű sta­féta-futás, amelyekben Csokonai Vitéz Mihály, Felőli Sándor, Ady Endre, Jnfcász Gyula és József Attila nemze­dékeken keresztül rohantak a magyar költészet géniuszának lobogó fáklyá­jával a halhatatlanság felé, nem sza­kadt meg és ez a rnesszevilágitó fáklya most Balázs Béla kezében van, aki 25 évvel ezelőtt elindult vele az óbudai Zsigmond-utcából, végigharcolta Euró­pán, Ázsión keresztül egészen a kinai halárig és most visszahozta Ide Sze­gedre, ifjúkora színhelyére. Itt lobog most ez a szent fáklya ehben a (tiszaparii városban, ahová mindig visszavágyott Balázs Béla a ayngali metropolisból éppúgy mint a végleien ázsiai steppékről. Ez a fáklya világit és melegít most a didergő, sö­tétségbe ájult Szegeden, ez ad erőt, biztatást, hogy nem dermedhet halálba, nem tévedhet el a boldog szabadság felé vezető utón az a magyar nép, amelynek ilyen fákiyahordozoi vannak! Ez az érzés lángolt az arcokon ama nevezetes vasárnap délelőtt, amikor Szeged először találkozott a legnagyobb élő magyar költővel és meglátta "kezé­ben a fáklyát. A halkszavu, finom •regur már hetek óta itt él Szegeden, elérzékenyülten bolyoDg gyermekkori, Mjskori emlékei színhelyén, előadáso­kat tart a szovjet kuituráról, fontos meneteket hozott a szocializmus or­szágából, messze keletről, a magyarság őshazájából a magyar népnek, amely eltévedt az uri politika útvesztőjében, de Balázs Béla csak most lobogtatta meg a fáklyát, amely az elmúlt 25 sö­tét esztendőben nem világíthatta meg a magyar eget — idegenben égett sá­padtan és visszfény nélkül. Most az a iény ott tükröződött a hallgatóság ar­cán és visszasugárzott a költőre, me­legével feloldotta azt a jégkérget, amely a száműzetés hosszú éveiben rakódott a lelkére és Balázs Béla, akinek ugyan­ngy nagy élményt jelenlett ez a talál­kozás Szegeddel — sirva fakadt a pó­diumon. Mindössze ez történt, de ugy érzem, nagy esemény volt. Csak versek hang­zottak el a pódiumról, szép, tökélete­sen csiszolt magyar költemények. A homokos lelkek szomjasan itták a líra kristálytiszta, üditő forrásvizét, majd dübörgő szavuk fortisszimőja rázta életre az ellustult gondolatokat. A ki­tűnő előadók Balázs-verseket szavai­iák a hangszerek Bartók- és Kodály­dallamokat interpretáltak, de valahogy egy muzsikája volt az egészuek: külö nös és magyar. Kiderült, hogy Balázs Réla a magyar nyelv Bartókja és Ko­dálya. Szavainak zenéje, verseinek ke méuy s pompázatos konstrukciója megdöbbentően azonos a két nagy mu­zsikusunk géniuszával. Balázs ' Béla szavakkal hangszerel és gondolatai muzsikálnak. Mesteri zenét csal ki az •régép billentyűiből és a magyar nyelv végtelen skáláján a virtuóz biztonsá­gival játszik, könnyednek látszó alli­ferációi mázsányi sulyu gondolatokat dobálnak, a szavak pontosan oda ta­táinak, ahová szánta őket: á szivbe. az észbe, a lélekbe. Élnek és hatnak, Slnézést kérek e sebtében odave­tett s talán összefüggéstelenül ható i{endezésért, amit az élmény ereje •áttolt ki belőlem, de ugy érzem — és bizonyára a Balázs Béla szer­zői matinéján résztvett hallgatók is érzik ezt —, hogy ezt a most felfede­zett régi, nagy költőt el kellene ve­zetni a munkásság szélesebb rétegei­hez is. Fel kell mutatni a nagy sta­fétának ezt a mai fáklyavivőjét azok­nak, akikről ir, akikhez szól: a fizi­kai és szellemi dolgozóknak. Ez a ti költőtök, aki Ahasverusként bolyongott Óbudától Alma Atáig hosz­szn, hosszú uton, de ez az ut egyenes maradt, nem kanyargott jobbra-balra, mert ez az ut a szocializmus ntja és a költő, aki soha le nem tért erről az útról, kommunista poéta, a dolgozók érzéseinek lantpengetője, a munkások érdekeinek harcokban edzett bajvívó­ja. A számkivetett Balázs Béla magya költő maradt és a kinai határ menté* is a Tiszát álmodta. Most, hogy visz­szatért hozzánk, szakítsunk végre as­zal a szomorú magyar hagyománnyal, amely csak a halott költőt hozsannáz­za vezércikkben : ünnepeljük, hallgas­suk és szeressük a költőt akkor is, ka él és közöttünk van. Rákosi elvtárs előadása a népi demokrácia értelmezéséről Nagy Ferenc : „Jóravaló ember egy pillanatig sem hiheti a Kommunista Pártról, hogy szoléi tagállamot akar csinálni Magyarországból" (Budapest, január 21) A Magyar Kommunista Párt a magyar demo­krácia kérdéseinek a nagyközönség előtt való feltárása céljából politikai akadémiát szervezett, amelynek meg­nyitó előadásán szombaton délután Rákosi Mátyás elvtárs miniszterelnök­helyettes mondott nagyszabás* beszé­det „Népi demokrácia" cimmel Bevezetőjében a népi demokrácia fogalmát határozta meg, — Mi, kommunisták demokrácia alatt azt értjük, hogy egy ország veze­tésére és ügveinek intézésére a mun­kások, parasztok és a haladó értelmi­ség birnak döntő befolyással. De hiába adunk a földtelenek millióinak jogot, ha nem adunk hozzá megfelelő gaz­dasági alapot is. Hogy a népi demo­krácia előfe. tételeit megismerhessük, tudnunk kell, mi az az örökség, amely­lyel fiatal demokráciánk munkához lát. A gazdasági örökségről nem kell sokat beszélnünk. Romokat örököltünk Ami a politikai örökséget illeti, el­mondhatjuk, hogy a fiatal magyar de­mokrácia ellenségei és ellenfelei két­ségkívül szívósabbak, veszedelmeseb­bek, tapasztaltabbak, mint bárból Európában. Nézzük ezzel szemben a magyar demokrácia erőit. Nincs Euró­pában még egy ország, amelyben egy emberöltőn belül kétszer tizedeltek volna meg a demokratizmus erőit, mint nálunk. A magyar demokráela tehát e te­kintetben lényegesen rosszabb kilátá­sokkal indult, mint Európa bármely más állama. Sulyosbbitja {a helyzetet még az a tény, hogy a magyar demok­ráciának és mindjárt hozzáteszem, a magyar reakciónak nincs reális poli­tikai világszemlélete. Illúziókban éltek, illúziókat táplálnak ma is nem egyszer a legfontosabb kérdésekben is. Ka­tasztrofális lenne, ha a fiatal magyar demokrácia nem tudna szakítani az illúziókkal és nem tudna rálépni a ke­mény, néha kellemetlen tények talajára. Fedig' ilyen illúziónk ma is akad ép­pen elég Az első illúzió meg nem értés és tapasztalatlanság a demokrácia fej­lődésmenetére vonatkozik. Demokráciát az államgépezetbe! Szembe kell néznünk azzal a tény­nyel hogy a demokrácia hosszú fej­lődési folyamat. Az igazi demokraták­nak előre kell látniok, hogy a demo­krácia felépítése hosszú folyamat és nem szabad megengednünk hogy ki­sebb-nagyobb nehézségek elfedjék elő­lük ezt a történelmi perspektívát, amely nélkül nem lehdt felépítem a demok­ráciát. Semmiféle állam, tehát a demo kratikus állam sem lehet ineg erotei jes, jól működő állami gépezet nélkül. Mi ezt a reakeótól örököltük. Felada­tunk, hogy ezt a gépezetet ugy alakít­suk át, hogy a fiatal demokráciának legyen erős támasza és kiszolgálója. Lépten-nyomon halljuk, hogy döntő szempont az államapparátusba való beállításnál a szakszerűség. Ha jól megnézzük a letűnt rendszer állam­apparátusát, rögtön meglátjuk, hogy nem a szakszerűségben volt a hiba, hanem a politikai beállítottságban. A demokrácia kénytelen azt az atat választani, hogy az állam­apparátusba olyan embereket ál­lit, akiknek politikai megbízható­sága, demokratikus érzülete vitán felül ált, még akkor is, ha esetleg szaktudásukkal baj van, Hasonló a helyzet a svábkérdésben, esztendővel" ezelőtt izzó gyűlölet hallunk s arról, hogy e háború ször­nyű vérveszteségeit a legjobban agy pótolhatjuk, ha nem telepitjük ki őket. Aki ezt a kérdést ma igy nézi, az elfelejti a kérdés politikai oldalát. A magyar demokrácia azonban résen van és nem engedi magát megtéveszteni. Hasonló fogalomzavar uralkodik a rendőrség kérdésében is. A rendes de­mokraták is nem egyszer azt követelik, hogy a rendőrség vál jon végre szak­mává és ne játszék szerepet a politikai kérdésekben. A mi vágyunk az, hogy olyan demokrata rendőrséget hozznnt létre, amelybe bele van oltva a demo­krácia védelme és minden külön po­litikái utasítás nélkül védi a demokrácia érdekét. Amig ezt el nem értük, addig az a követelés, hogy a rendőrség vál­jék szakmává, azt jelenti, hogy ne s»­gitsen a demokráciának az ellenségei­Egy . lángolt minden szívben, ma pedig ott, vej szemben vivott harcban tartunk, hogy »szorgalmasa svábokról » Eszünk ágába sincs Magyarországból szovjet tagállamot csinálni A kommunista párttal kapcsolatban szintén vannak különböző" illúziók. Egészen jóhiszemű demokraták azt mondják, hogy a reakció gyülekezésé­nek egyik oka az, hogy félnek a kom­munista párttól, mert"azt hiszik, hogy Magyarországból szovjet tagállamot akar csinálni. Pártunk a legkülönbö­zőbb formákban kijelentette, hogy eszeágában sincs hazánkból szovjet tagállamot csinálni, egész működése nemcsak demokratikus és erős, hanem független Magyarország létrehozáséra irányul. A párt egész működésének iránya a független Magyarország irá­nyába megy. Rákosi miniszterelnökhelyettes ez­után a reakció ellen emelte fel szavát. A fasizmus, mint államszervezet el­pusztult. de a fasiszták ennek a rabló­elméletnek a hordozói megmaradtak és tovább működnek. Európaszerte látjuk, hogy a reakció felüti fejét. E téren nem lehetünk eléggé óvalosak. A reakció feltámadhat, ha nem tudjuk kitépni legkisebb gyökerét is a földből Nálunk a "reakció "azt a taktikát választja, hogy beszivárog a már meglevő pártokba. A magyar demokrácia igea nagy veszélye, hogy nem veszi fel kellő eréllyel a harcot ezzel a jelenséggel szemben. Óriási je­lentősége van a reakció és a fasizmus elleni harcnak nemzetközi vouatko­zásbau. A mi véleményünk az, hogy a legjobb békeelőkészités a kérlelheletlen harc a reakció ellen A békelárgyalásokon az lesz a döntő tényező, hogy mit tudunk felmutatnia de csak akkor, ha szembe nézünk a tényekkel, nem vágyálmokat kergetünk, hanem a realitásokat nézzük es a hi­bákat azzat a következetességgel és kí­méletlenséggel küszöböljük ki, amelye­ket az uj, erős, független és demokra­tikus Magyarország érdeke megkövetel. Rákosi Mátyás elvtárs miniszterel­nökhelyettes előadását hosszantartó lelkes tapssal fogadták. Nagy Ferenc, a Kisgazda­párt országos elnöke válaszol Rákosi elvtárs beszédére Az előadást vita követte, amelyben elsőnek Kéthly Anna nemzetgyűlési alelnök, a Szociáldemokrata Párt vé­zetőtagja szólalt fel. Felszólalásában hangsúlyozta, hogv nagyjában egyetért Rákosi elvtárs fej­tegetésével Utána a Független Kisgazda­párt országos elnöke, Nagy Ferenc nemzetgyűlési elnök szólalt fel. Sokan idegenül állanak szemben azzal a nagy változással — mondotta —, amely a régi világ és a mai napok között bekövetkezett. Magyarországon nincs olyan politikai párt, de társa­dalmi réteg sem amely meg tudna küz­deni a nehézségekkel, hanem a pártok­nak, társadalmi rétegeknek együtt kell vállalniok az országépPés nehéz fel­adatát és kialakítani azt a demokráciái, amely valamikor, a messze jövőben, a saját reakciónkkal szemben vivott harc-1 bolgog idők bekövetkezése ulán talán ban. Minél nagyobb az e téren elért eredmények, annál jobbak a fiatal ma­gyar demokrácia békekilátásai. Fel fogjuk építeni az igazi magyar talajon termelt, nem importált demokráciánkat, azt is lehetővé teszi, hogy ellenzéki magatartást foglaljon el egymással szemben. A demokráciát Magyarországon leg­könnyebben a két nagy dolgozó réíe

Next

/
Thumbnails
Contents