Délmagyarország, 1945. december (2. évfolyam, 272-294. szám)

1945-12-25 / 291. szám

6 DELMAGYARORSZAG 1945 december 25. Vedres ísfvlny „3zeged varosának esküdt földmérője" 140 évtrai ezelőSf javasolta a DunaTisza csatorna meg piíéséf és Szeged árviümenlesiíéséf Vedres hatalmas csatornarendszer segítségével kívánta levezetni a Nagyalföld vadvizeit — A szegedi „földmérő« 1805 ben köryvet irt az „Ujj Hajókázható Tsatornárói(i A demokratikus Magyarország valósítsa meg Vedres Islvány tervét! 'Szeged, december 24) Emberöltők óla Ilyenkor a rettegés tölli tel a Duna-Tisza-közi ember lelkét- az árvlztől való félelem. A magyar medence legősibb és legkérlélbefetlenebb ellensége a viz A fo tábornokon vagy olyan szárazság van, liogy minden pusztasággá válik, vagy annyi a viz. hogy ;» lóid nem tudja elnyelni. A tudomány embere különösen a szegedvidéki ár- és taiajviz gondiait geográiiai szempontok szerint magyarázza \ azzal, liogy a Dunán ik Budapesttől és a Tiszának Szolnoktól kezdve nincs olyan mellékfolyója, amely képes volna levezetni a Duna és Tisza közötti homokhát alatt összegyűlő hatalmas mennyiségű vizet. Áz évszázadok folyamán már eddig megásott csatornák csak egymást duzzaszíják s egyszercsak. amikor megtelnek ezek az aránylag csekély vízerek, bekövetkezik a katasztrófa. Az áradat nemcsak a kanyargós és szeszélyes Tisza felől fenyeget. — különösen itt, Szegeden, ahol a Maros rendkívüli erővel tör neki a városnak —, hanem az áradat n föld mélyéből is előtör es többe lehetetlen levezetni, mert a föld nem issza be. Erre az igazságra pontosan 140 évvel ezelőtt már rámutatott Vedres Islvány, Sz* ped város tanácsnoka és kultúrmérnöke. aki mint afléle polyhistor, igen élénk érdeklődést tanúsított a vizlevezetés, a lecsapolás cs csatornázás kérdése iránt. A vízüggyel kapcsolatos véleményét és terveit 1905-ben »Grün Orbán által nyomtatva* könyvalakban ad la ki Szegeden a következő cimraelí A TISZÁT A DUNÁVAL ÖSSZVE KAPTSOLÓ / UJJ Hajókázható TSATORNA Mellvnek hellyé! Nem Tsak MAGYAR ORSZÁG, hanem az egész Ausztriai Birodalom hasznára fölkeresni és meghatározni igyekezett VEDRES ISTVANY N. MAGYAR ORSZÁGON HITELES ÉS SZABAD KIRÁLYI SZEGED VAROSSAVAK ESKÜDT FÖLDMÉRŐJE Szegeden "1805 Könyvének etíőszavában'telrnondia, hogy nem kivánt tudákosok számára való könyvet alkotni, hanem megelégedeti azzal, hogy <a mi hasznokat nem tsak a Kareskedők, hanem mások is föl találnak ezen Tsatornában, azokat előadjam; és annak elkészítése iránt való közönséges Sóhajtásaikat is nyilvánossá tegyem. Erre való nézve: ha tsekély Fáradságom hellybe hagyásodat megérdemli, tudjad Barátomi hogy arca is Személlyed. és hazám szeretete öszlőnzöth. A „Tsatorna" alsó öble Szeged legyen Vedres istvánv könyvének alap goncfolala az, Hogy a Dunát é« Tiszát, pénzt és fáradzif*! n**i kímélve, hajózható eMtóntóvai kell összekötni ugy, hegy a csatorna alsó öble feltétlenül Szeged városa legyen. Nemcsak a kereskedelem szem pop íjából tartotta ezt fontosnak, hanem azért is, mert ezzel a megoldással lehetővé válik az. hogy messzi környék vadvizeit ez a csalorna levezesse a főfolyókba. Egy hatalmas csatornarendszer kiépítésére gondolt közel mástél századdal ezelőtt Vcarcs Istvánv tanácsnok, ennek a csatornarendszernek ágai azonban nem egyipásb.a torkollanának. hanem a hajózható csalorna segítségével a Tiszába. illetve Dunába. Hosszú mondatokat szentel Vedres-Istvánv a csatornahálózat áldásainak kereskedelmi szempontból és ezt irja: Beszéljünk hát Móra Ferenc elfelejtett altisztjéről, Kotormány János bácsiról isii • Imre a semlyékben bajmolódolt a malacokkal, amikor a csősz odahujántott neki: — Hé? — No? — Mán njogént vizslalik — A szőlőt? — Azt. — Kicsodák? — Mögéut azok. A két úrforma. — Az Istenüket! — vágta Imre a szárvágót mérgesen a malacok közé .. .« • Az egyik úrforma én vagyok, a másik KotormáBv János, a szolgám* — irja Sióra Ferenc, a szegedi nép na^ry megszólaltatója és a mafrar föld kutatója az sUfazás a Sláthei Magyarországom/ eimü müvének ®gyik fejezetében. Ebben a könyvében egyébként többször is említi segítőtársát ásatásainál: Kotormány Jánost, hol csak egyszerűen János néven, hol pedig teljes nevén. Kedves embere és állandó segi tő társa volt Mórának egész éleiében ez a bizonyos János és nem múlhatott el ásatást hogy magával ne vitte vólna munkájához. Sok idő eltelt már azóta és a felsjtésre hajlamos szegediek könynyen megfeledkeznek még nagy nagy iró-régészükről: Móráról is, hát még munkatársairólI Móra szobra állandó figyelmeztetőképpen még esak meghúzódik a Tisza partján, szemben nagy barátjával: Tömörkénnyel, de azt már kevesen tudják, hogy állandó munkatársa és lehet mondani, baráti segítsége: Kotormány János még ma is ott do'gez'k »A fe6zmiive]ődésnejí« széniéit hatalmas épület csöndes tatai között. Harmincöt évvel ezelőtt, 1911 Január elsején került Szegedre Hódmezővásárhelyről a még ma is friss erőben levő Kotormány János és kopogtatott be Lázár, akkori szegődi polgármesternek ajánló soraival a múzeumigazgató: Tömörkény István ajtaján. Az előzékenységéről, udvariasságáról ismert Tömörkény alkalmazta is az értelmes, nyilttekintetű fiatalembert és derék Jánosunk néhány nap múlva mint a muzeum és könv.vtár ötödik tagja szolgálatba is lépett. Ekkor ugyanis ugyancsak kis létszámmal dolgozott ez a fontos kulturkőzpont, mert az immár háromra szökött altiszti létszámon kivni esak Tömörkény István mint igazgató és Móra Féregé 'miit könyvtáros viselte 9»*ÍW nem kis buzgósággal és '' szorrftHel. Egyébként ezek között az altisztek között volt Szél András is, aki arról nevezetes, hogy ~ö volt a muzeum első nyugdíjasa, de ő is csak 1936-b^n élt ezzel a kényelmes állapottal, ő nyitotta meg a nyugdijasok sorát, mert előtte ezen a helyen mindenki legalábbis a haláláig szolgálta fáradhatatlanul a közmiivélődés ügyét. Az újonnan alkalmazott fiatal altiszt ekkor először a ruhatárhoz került, de hamarosan feltűnt Mórának és a könyvtári kiszolgáláshoz helyezte át. Itt is derekasan megállta helyét és félév alatt már a katalógus kezeléséhez is értett, nep "kis irigylésére társainak. Móra gyakran próbára is tette ügyességét, de Kotormány János mindig nagyszerűen Juállta a píőbát. Ügyessége es tanulékonyságé által, anélkül, hogy hízelgéssel akart volna érdemeket szerezni, mind közelebb jutott Mórához és 1924 májusában Móra magával is vitte egy ásatáshoz a rendézöpátyandvar mögötti Koud'ombra. Ettől kezdve Kotormány elválaszthatatlan társa volt Mórának ásatásainál és vele járt, vele dolgozott mindenfelé. Először csak kisegítőként dolgozott, majd később ő lett a földtisztitás és a munkások »aggya "kend föl«-je, vagyis olyan munkavezető, munkakakiszabóféle. Igy dolgoztak együtt Mórával éveken keresztül, sok olyan hasznos és értékes feltárást végezve, amely valóban komoly tudományos értéket jelent ma is. Később azután Kolormány János maga is végzett már ásatásokat és például 1926-ban nem kis eredménynyel Pitvaroson önállóan is kutatott. Valóban hü segítőtársa, sőt igaz barátja volt Móra Ferencnek és nemcsak Móra, de a magyar tudományos kutatás is sokat köszönhet becsületes, derék munkájának, fá radságainak. A munka és a tudomány örök szeretetével ma még mindig itt dolgozik a muzeumban és ahogy elnézzük öregedő, dtis bajuszu, nyilt magyar áreát, hallgatjuk jóízű vásárhelyi kiejtését, még biztosabban érezzük, hogy a magyar nép uiját teljesen szabad'á kell tennünk a kultura felé. Kotormány bácsinak már csak az a kívánsága, hogy öreg korára viszszatérhessen a földhöz, de a többi hozzá hasonló magyar tehetség számára biztosítanunk kell, hogy ne csak altisztként, vagy a magyar rrtüvelődés másfajta koldusaként éljen *az újjászülető népi Magyarországon. Tökös Zoltán •Boldosemlékezetfl Eleink aa 1723-ik Esztendőben tartott Ország gyűlésen, a 122-ik T.zikkely alaft illyentén végzést tettek: külön'fél? Tsatornák és árkok az Ország tóbfc részeibe a kereskedés mggkönynyebfiitése végett eresztessenek és azér is, hogy a mind fenyegeti viz áradatok mé'Ily árkokhoz jussanak és Vizeik á Folyókban el tűnhessenek. A K. Helytartó Tanáts rajta lészen s eziránt a vizeresztéshez értő embereket mea fogja tudakozni * Vedres könyve nem tartalmas pontos mérnöki terveket inkább általános szempontokat világit rgeg s felhívja a figyelmet arra. hogy milyen rendkívüli nagy fontossága van az ország gazdasági élptépe nézve annak, hogy az Alföldpn és Szeged óriási határában végre megoldódjék a vizprobléma. Ha nem a Tisza és a Maros összefolyásából eredő az állandó árvizveszedelem, akkor a taiajviz pusztítja el a termést és állandó nyugtalanságban él miatta a gazd$. • Hosszadalmas Tsatorna ásá.-i Költségvetés* után ezzel a ' mondattal végzi Vedres Istvánv o könyvét:* •A ml Jó és Hasznos, ha ma ("nem végzed Hidd el: annak kárát holnap fmingyár érzed* Sajnos, a csatorna ezekből a tervekből sohasem született meg és a kőnvv megjelenése után néhány évtizeddel később a Tisza teljesen elpusztította Szeged városát. Majdnem másfél századdal később pedig g talajvíz öntötte el n várost és vidékét. Még élénken emlékszünk rá. hogy öt évvel ezelőtt Szeged környékén százezer hold föld került viz alá. amely elpusztította a termést és teljesen kilúgozta a földet. Érdekes megjegyezni, hogy a nagyárviz után sem azzal bíbelődött a feudális Magyarország. hegy a Szeged feletti részek vadvizeit Vedres utmutalása szerint csatornákkal a Tiszába és a Dunába vezesse, hanem fogadalmi templomokat épitett a parasztság és a polgárság adófilléreiből, pedig ezekből az összegekből Vedres tervét meg lehetett volna valósítani s akkor nem fenyegetné Szegedet most is hol az árviz, hol a talajvíz... Amit a feudális Magyarország elmulasztott és amit a letűnt fasiszta uralom negyedszázada figyelemre sem méltatott, azt a demokratikus Magyarországnak meg. kell valósítania J A Duna—Tisza-közének csatornázási problémáját végre meg kell oldani. A demokratikus Magyarországnak fel kell ismernie, hogy mennyivel kevesebbe kerül a csatornázási rendszer teljes kiépítése, mintha 3—4 évenként lűfl —150 ezer holdnyi földet elönt a viz s ezáltal ez a nagy terülej;, most nem a feudális nagybirtokosok, hanem a kisparasztok tízezreinek tulajdona, kiesik a termelésből Berey Géza a Í lé! fearsvarorszáPi zs ebi 10 P tá ro viszonteladóknak is. kapható: O é I m aa,y arország kiad\/éhl vataSában Kárász-utea 8. száns.