Délmagyarország, 1945. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1945-08-19 / 187. szám

DBLMAGIARORSZAG Tőbbtermelést az infláció elten ilost foly* a döntő fttköaef a- spekulánsok Aa ax infláció ellen felsorakozott demokratikus erők között. Nem akármilyen harc et: nagy anyagcsata. Ax áremelkedések megakadályozása • hatóságok erélyén múlik. A feketézők áruit el kell szedni és hatósági áron kiárusítani. A zrugkereskedelem raktárait fel kell kutatni és a közönség rendelkezésére kell bocsátani. Bár a hatóságokat emiitettem előmőr, m áremelkedéseket ma elsősorban a vásárlóközönségnek van módjában megakadályozni. Semmit sem lehet Aágábban eladni, mint ahogyan megveszik. A vásárlóközönség nagyrésze tervszerűtlenül pazarolja el a pénzét: azon veszi észre magát, hogy a pénze elfogyott és nem vett semmit A termelési és értékesítési ázó vetkezetek csigalassúsággal alakulnak és nem működnek még ugy sem •cfc helyen, ahogyan a mai viszonyok közt elvárhatnánk. legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy mi a termelési és értékesítési szövetkeUef, nti a cél ja és milyen előnyei vannak. Hl l^yüteifib'6 TCSSEMC, hö^y ©gyes atiftkséglett cikkek egyik helyen bőségben vannak, másik helyen pedig szükséget látnak belőlük, de nem tudják elszállítani a megfelelő helyre ás hogy vannak olyan cikkek, amiket •Sért nem lehet kapni, mert az azokat előállító gyárak nem üzemképesek, vagy csak részben üzemképesek, akkor látjuk, hogy az infláció elleni harc közlekedési és újjáépítési probléma ia. _ A hatóságok oétjes Wfekwlése fe • fegyelmezett vásárlóközönség azonban egymagában csak átmeneti eredményeket tud elérni. Az áremelkedések megakadályozása fe méginkább az árak letörése végeredményben tóbbtermelési feladat Ma nagyrészben a meglevő készleteket árusítják ki, az áru állandóan fogy és még ezekkel a készletekkel is spekulálnak. A kínálat a kereslethez viszonyítva aránytalanul kisebbedik; mindez áremelkedést idéz elő magában is. sTöbbtertnelfe* legyen i Jelszó fe • többtermelés érdekében összpontosítanunk kell minden gazdasági erőt, minden munkaerőt és anyagot. Az anyag és a munkaerő célszerű beosztása a többtermelés érdekében, szintén elsőrendű feladat. Nem minden áru azért drága, mert kevés van belőle. A piac árait egypár közszükségleti cikk ára befolyásolja. Igy az élelmiszercikkek ára, élükön a zsírral, a ruházati cikkek ára (ruha, cipő) és a tüzTevaló. Ha az árakat le akarjuk törni, ezeknek kell szállítási lehetőséget teremteni, ezekből kell többet termeim, ezeket kell pótolni és arányosan elosztani. Az élelmiszer-többtermelés a falu fe a tanya feladata, ehhez minden lehetősége megvan, a falu és a tanya öntudatos népén múlik csak, hogy ezt a kérdést megoldjuk; munkájukat a város és a gyárak munkássága minden erővel támogatja. A ruha és cipő szintén mezőgazdásági eredetű anyagokból van, feldolgozó iparunk van hozzá, tehát ez sem megoldhatatlan feladat. A tüzelő nyagellátás a vásut ujjáépitésén és a bányák többtermelésén múlik. A vasút újjáépítésének üteme az előirányzott terveket meghaladta. A bányák teljesitményét sajnos, a bányászok jóindulatán és a munkaerőn kivül a bányászok élelmiszerellátása Is nagyon befolyásolja. A zsiradék hiánya hatással van az összmunkásság teljesítményére, de elsősorban a nehégtestimunkások teljesitményére. Zsírt, szalonnát, élelmiszert " és nohát kell adnunk a bányászoknak, az újjáépítésben és a vasúton dolgozó munkásoknak, hogy a túltermelés tesSjfeMteleí adva lessenek. Amint látJ6, Szeptember végén megkezdődik köze! 400 szegedi föSdmüvescsalád áttelepülés© a Dunántulra A simontornyai járás falvaiban kapnak főidet a Dunántulra áttelepülő szegediek [Szeged, augusztus 18) Szegeden régé s rég befejeződtek a földreform főmunkálatai, minden talpalatnyi földet kiosztottak már a szegedi határban, a város nincstelen földműveseinek forradalma azonban még nem ért réget, mert többszáz család van még, ezeknek számára » nincs szabad föld egy kapa se* a szegedi határban és ezek a Dunántulon készülnek uj honfoglalásra. Közel négyszáz szegedi család jelentkezett eddig a szegedi FöWbfaiokrendező Tanácsnál dunántuli áttelepülésre, de szára db előreláthatólag még szaporodni fog, mert a jelentkezéseket még nem zárták le. Katona Antal elvtárs, i szeged! földigénylő bizottság elnöke még a nyár elején elment Dunántulra az áttelepülni szándékozók egy megbízottjával, Szabó Vincével együtt. Utazásuk céljául azt tűzték ki, hogy szemrevételezzék az ottani földeket fe megtárgyalják az illetékesekkel az áttelepülés módozatait. Katona elvtárs fe Szabó VTnce Tolna vármegye Földbirtofcrendező Tanácsával tárgyaltak a szegediek áttelepüléséről. A tolnamegyei tanács tagjai kijelentették, hogy a szeged! áttelepülőket szívesen látják és a legmesszebbmenően támogatják őket a letelepülésben. A tanács el Is határozta mindjárt, megkeres! a n'épgondozó hivatalt és utasítja: a szegedi küldöttekkel tárgyalja le az áttelepülés ügyét. Egyidejűleg az az elgondolás alakult ki, hogy a Bonyhádon működött települési kormánybiztosság által még be DCDI telepitett községekben helyezik el a szegedieket, ezek közül is aor egymáshoz kőzeM két-három községben, hogy egymással való kapcsolataikat továbbra Is fem»t art hassák. A tanácsban az a vélemény alakult ki, hogy a még be nem telepitett, legnagyobbrészt kiürült, vagy kiürítendő sváb községekben az elkobzásra kerülő ház- és földingatlanokból bőségesen kielégíthetők a szegediek igényei. Ezután Gyönkön tárgyaltak Katona elvtársét az országos népgondozóhivatal körzetvezetőjével, akivel a következő megállapodásra jutottak: A stm ont arnyai járás területén, Gyönlr, Varsád,' Belccska, Köszeghirlegknt, Szárazd, Kistormás, Mnrga, Felső nana sváb községekben a helyi földigénylő bizottságok megállapítottak, hogy sokkal több birtokot kell elkobozni, mint amennyit eddig elkobozlak. Ezekben a falvakban 1200 hold föld áll a szegedi telepesek rendelkezésére, de ez a földterület azóta már növekedett az azóta történt elkobzásokkal. A járási politikai rendőrség összeírta, kik voltak a községek lakosai közül volksbundlsták, ezeknek kövér földjeit elkobozták, hogy szétoszthassák a szegedi homok nincstelen szegény magyarjai között. Megállapították továbbá, hogy ló nincs a vidéken elegendő, de a járás szarvasmarha- és serlésállományából a telepeseket ki lehet elégíteni. A kiosztásra váró lakóházak gazdálkodásra alkalmasak, a lakószobák közepesen jók. Mindezeknek megállapítás* után a szegedi megbízottak és a népgondozó körzetvezetője a következő megegyezést kötötték: "A* 1944-45. gazdásági év végén 400 szegedi család fokozatosan áttelepül a Dunántúlra, a simontornyai járásba. Az áttelepülőket Szabó Vince ötvenes csoportokban vezeti nj hazájukba. A nép gondozó hivatal eiőzetes értesítésre kijelöli az áttelepülők lakhelyét, házát, » földek kiosztása pedig a földek minősége, az áttelepülők gazdásági rátermettsége és családtagjaik száma szerint az áttelepülés ulán történik meg. Az idei gazdasági év vége felé közeledik, a szegedi földigénylő bizottságnál és a Földbirtokrendező Tanácsnál teháf hamarosan megkezdődik a mnnka az áttelepülés végrehajtására, hogy szeptember végén megkezdődjön az átköltözés. A tanács nemrégen feliratot küldött az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak, ebben kéri, hogy a szegedi áttelepülők részére gazdasági szerszámokat is adjanak. Az Országos Tanács válasza még nem érkezett meg, de nagyon valószínűnek látszik, hogy nem zárkóznak el a kérés elől és a szegedi telepeseket gazdasági szerszámokkal ls citálják, hogy amint letelepednek, akadálytalanul foghassanak hozzá földjük megműveléséhez. Igy népesednek majd be a dunántuli sváb falvak magyarsággal és telnek meg magyar szóval, magyar életfeL (sz. ».| Szövetkezeit rendszer a honfoglaló magyarságnál Már az ősmagyarság is vagyonközösségben élt — A löld cszk addig volt azé, aki megszerezte, amig azt meg is munkálta Egyre szélesebb körben és egyre gyakrabban htllunk szerte az országban a szövetkezeti kérdésről és ngyanakkor itt-ott meg js alakulnak ilyen szövetkezetek. Egyes helyeken azonban bizonyos idegenkedés tapasztalható ezen a téren és ha már más kifogást nem tudnak felhozni, hát csak annyit jegyeznek meg, hogy közös lónak mindig túros volt a háta, meg. hát minek az az újmódi, amikor eddig is csak megvolt mindenki a sajátján. Most nem akarom különösebben bizonygatni a szövetkezés fontosságát, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy mennyire nem ujmódit és főként nem á magyarság lelkétől idegen dolgot szeretnénk bevezetni, amikor szövetkezésre, kollektív gazdálkodásra szólítjuk fel a parasztságot,, hiszen számos adatunk van arra, hogy már az ösmagy arsáS is valóságos íöldközösségben cl? és szinte a legtökéletesebb vagyonközösséget valósította meg anélkül,, hogy teljesen kizárta volna a magántulajdon fogalmát. Ei^ről a korról mondja Kovács Imre »Magyar feudalizmus —• magyar parasztság* cimü munkájában, hogy »szinte hihetetlenül hangzik, hogy ...volt egy olyan kor, amikor még nem választották el áthághatatlan falak, társadalmi kategóriákba kényszerítve az embereket, mindenki szabad voll és egyformán részesedett a javakban*. De nemcsak Kovács Imre -könyve bizonyítja az ősmagyarok kollektív, mondhatni szocialista életformáját, de erre. mutat rá László Gyula ismert régészprofesszor is »A honfoglaló magyar nép élete* cimü munkájában és Tagányi Károly történetíró »A földközösség lörténete Magyarországon* cimen megjelent és külföldön is nagy figyelmet keltett tanulmánya Ezek alapján szeretném megmutatni, hogy milyen tapasztalatokkal indulhatnának el ma nemcsak az értékesítő, dt termelő szövetkezetek is. Amint főként László Gyula munkájából megtudjuk, az ősmagyarság vagyonközösségének legrégibb formája a bárközösség voH. az úgynevezett ősi magyar nagycsalád lakolt egy-egy ilyen házban és1 csak a nagycsalád szanorodiwÉval épültek ugyanazon a telken további házak. A nagycsalád fogalmát az ősmagyarságnál vérségi kapcsolat határozta meg, vagyis két-három nagyszülői párból és a hozzájuk tartozó fiak és un >kák Szaporulatából, tehál mintgíp' ötven-hatvan emberből állottak. Ilyen nagycsaládokat még m.3 is találhatunk az ország egyes területein, sőt a házközösséget is meg ilálhaijuk — bár egvrr halványod\u — a matyóknál, Kalotaszegen, a palócoknál és a szlavóniai magyaroknál: E nagycsaládok együttes települése alkotta azután az első magyar falvakat. Ezek az ösl magvar falvak és főként a bennük elhelyezkedő nagycsaládok valóságos termelő és fogyaszlókőzősséget alkottak. Az egyes falvak körül bőven volt föld és hatalmas szántóterületek terültek el. Tagányi szerint azonban ezek a földek a közösség tulajdonai voltak, de ugyanakkor mindenkinek joga volt bizonyos földdarabra is. Ez a jog is azonban csak a közösség tagjainak köztudatában élt és nem volt okmányokban szigorúan meghatározva. A szabad földterületeket bizonyos törvények szerint oszlottak szét, de meg kell említenünk, hogy ebben sem személyenkint, hanem juk, az élelmiszer és a ruha kétszeresen előfordul, mert nemcsak szükséglet, hanem egyik előfeltétele más szükségleti cikkek termelésének. Az öntudatos munkásság bebizonyította és nap-nap után bebizonyítja, hogy minden áldozatot képes meghozni az ujjáépités érdekében; most az öntudatos falun és tanyai népen a sor, hogy, áldozatot hozzon az infláció elleni harcban a demokratikus Magyarország újjáépítése érd'ekében. Az infláció letörése most az egyik legfontosabb 'eladat, amelynek megoldásán össze kell dölgozniok az 6szszes demokratikus erőknek. És mig nem győzünk, nem lehet megállás a harcban. A győzelem alapfeltételei a magyar nép kezében megvannak. A hatóságok tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a kérdést ne hagyják elsikkadni, de mi sem maradhatunk tétlenek. Munkások és parasztok fogjunk össze, termeljünk többet minden vonalon, mert a többtermelés aa a fegyver, ami biztosítja győzelmünket az infláció felett; a* az a fegyver, amivel győznünk lehet fe amivel győznünk is kell. Zs'gó