Délmagyarország, 1945. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1945-08-15 / 184. szám

DÉLMAGYARORSZl 4049 avgnmui 18 Ez Szovletoroszorszáfl! A Szovjetunió népoktatása Huszonöt éve szakadatlanul folyt Magyarországon a féktelen antibolsevista propaganda, amely valóságos hazugság özönnel árasztotta el a magyar népet a szovjetoroszországi állapotokról. Hogy olvasóink tiszta képet nyerjenek Szovjetcroszország igazi életéről és megismerkedjenek a nagy szomszédnép gazdasági, társadalmi és kulturális berendelésével, , ikksnrozatban ismertetjük a Szovjetunió fontosabb intézményeit, törvényeit, szociális tevékenységét. Bár Oroszországnak olvan szclTemóriásni voltak. mint Lenin, az irodalomban egy Tolsztoj és Dosztojevszkij. a tudományban Lomonoszov. Pavlov és Mendclscv, a művészetben Rcpin, a színművészeiben Szlnniszlavszki és még sokan mások, de a néptömegek kulturális elmaradottsága, a közoktatás elhanyagolt volta szinte hilietcllen méretű volt. Megdöbbentő statisztikai adatok számolunk be arról, hogv a cérl Oroszországban csak a lakosság 4.7 százaléka járt iskolába, azaz ezer ember közül 47 és a költségvetés a közoktatás céljaira szánalmasan alacsony összeget irányzóit elő, cgv tanulóra évente 80 koDcket. Milliók nőttek fel írástudatlanul. A fiatal szovjetállam ezt a suIvos örökséget a lehetőséghez képest gyorsan eltüntette, átalakította a népművelés egész rendszerét s ebbe bevonta az egész népet. Már 1918. cv végén a különböző linusu elemi és középiskolákat eltörölte, helyükbe egységes 9 osztályos iskolát állitolt íel, amelyben S éves kortól 17 éves korukig tanullak. A tanítás költf'gc az államot terhelte, a tanulás mindenki számára ingyenes lelt. A gyermekeket a szülők nevelik, ők gondoskodnak róluk, dc nz árvákról és a támogatásra szoruló gyermekekről az állam gondoskodik, az látja el őket minden szükségessel. A szocialista államnak müveit, Kulluráll emberekre van szüksége, ezt a célt azonban a meglévő iskolahálózallal nem lehetett elérni. Már az 1927—1928. iskolai évben több. mint 13.000 uj jskolát nyitottak meg, amelyben 3,000.000 tanuló folytatta tanulmányait. 1929ben 1.116,800.000 rubelt irányzott elő a költségvetés a közoktatás céljaira., ebből egy tanulóra 8 rubel esett a cári költségvetés 80 kopekjával szentben. A nemzetgazdaság növekedése lehetővé tette, hogy a Szovjetunió óriási területén mindenütt iskolákat állítsanak fel és 1930 augusztus 14-én a szovjet kormány kiadta a rendeletet az általános iskolakötelezettségről. Az 1931—32-es iskolai évLr?n 13,456.000 tanuló volt a szovjet iskolákban. 1934-ben uj rendelet jelent meg az iskolák szerveié é ő', amely három iskolatípust állapított meg: négyosztályos elemi, 7 osztályos nem teljes és 10 osztályos teljes középiskolát. A harmadik ötéves terv (1938— 1912) azt á célt tűzte ki, hogy minden falusi ifjú legalább 7 osztályú és minden városi ifjú legalább 10 osztályú középiskolát végezzen. A cári Oroszországban a középiskola tudományos pályára készitelt elő. ennek elvégzése a széles tömegek számára úgyszólván elérhetetlen volt, részben a magas tanköltség, másrészt a társadalmi korlátok, stb. miatt. Az 1911—1915 évben 1950 középiskola volt 635.0C0 tanulóval, viszont 1938—1939-ben 16.000 és a tanulók száma 11 millió volt. Az évi költségvetésben 21 milliárd 100 millió rubelt fordított a szovjetállam a közoktatásra és egy tanulóra 11J rubel esett. Ezeken kivül nagyszámú magasabb pedagógusokat képző intézetet is megnyitottak, sőt van már Nevelésügyi Akadémia is. Hitler gálád támadása a Szovjetunió ellen késlelleltc a harmadik ötéves terv megvalósítását a közoktatás terén, dc a háború nehézségei ellenére a szovjet iskolák eredményesen birkóznak meg azokkal a feladatokkal, amelyek a fialal nemzedék nevelése terén reájuk hárulnak. Az ujabb időkben is jelenlek meg rendeletek, amelyek a nevelés megjavilását célozták. Uj iskolatípusokat szerveztek, mint a Szuvorov-, Isakov-, Nachimov-iskolákat, amelyekben a honvédő háborúkban elesett hősök árvái, a Vörös Hadsereg harcosainak fiai és a partizánharcokban resztvettek tanulnak. A Szovjetunió általános népiskolai rendszerén kivül a gyári, üzemi iskolák hatalmas -hálózata is ki van épitve. Ezt az iskolatípust 1910-ben szervezték és az általános tananyagon kivül külön gyakorlati tanfolyamon szakképzelt munkásokká képezik ki a tanulókat. Ezeknek az iskoláknak a tanulóit az állam tartja el. Külön iskolarendszer van azoknak az ifjaknak részére, akik a háború miatt nem fejezhették be tanulmányaikat és a gyárban, vagy a földművelésben dolgoznak, ezek ezekben az iskolákban szerzik meg a középiskolák általános ismereteit. Vannak még a felnőttek oktatásával foglalkozó tanfolyamok is. 1930-ban 10.000 ilyen tanfolyam működött 750.000 tanulóval. A cári Oroszországnak egyáltalában nem volt olvan iskolája, mely a felnőttek oktatásával foglalkozott volna. 1939-ben a Szovjetunióban 47 millió 799.999 gyermek és fclnöll tanult, ami azt jelenti, hogv minden negyedik ember iskolába járt. Innen van az, hogv a Vörös Hadseregbe vonuló újoncok mind tudnak irni és olvasni, sőt nagyszámban vannak közöltük olyanok, akiknek kpzépiskolai végzettségük vau. A háború neliéz évei alatt sem hanyagolta el a szovjet állam a nevelés ügyét, 1914. évben 20.440 millió rubelt, 1945-ben 28.951 millió rubelt irányzóit elő közoktatásra, ami a mull évi költségvetéssel szemben 39.9 százalék emelkedést mutat. A gyermeknevelés nagy és felelősségteljes munkáját a szülő és iskola közösen végzi. A szülő tagja az iskolabizottságnak és szoros kapcsolatban van gyermeke tanítóival. Az utóbbi gyakran meglátogatja tanítványát és tanácsot ad a szülőnek, hogyan nyújtson segítséget a gyermekének. A Szovjetunió a közművelődés terén hihetetlen nagy sikereket ért cl, ama kullurforradalom eredményeként, amely 1917 után átalakítottá egész nevelési rendszerét. Szervezzük meg a magyar népi munkahadseregef! Népfőiskolákká ke l átalakít*?^ a honyédséget Hogyan képzelhető el a demokratikus Magyarországon ,.«/ a honvédség — ' Marx és Engels 1872-ben kiadóit kommunista kiáltványának második fejezetében többek között a következőket olvashatjuk: (szükséges egy.. munkahadseregnek — különösén a földművelés részére való — szervezése*. Ennek szellemében örömmel hallottuk nó hány héltel ezelőtt azt a hjrt, amely szerint Vörös János honvédelmi miniszter a magyar honvédséget felajánlotta az ujjáépilés szolgálaiára. Ez arra mutat, hogy illetékes helyen is kezdik belátni, más szellemű, más munkalerületü ós szervezettségű honvédségre van a mai demokratikus felépítésű Magvarországban szükség. A letűnt rendszer katonáinak idejét eddig két dologgal rabolták állandóan: a háborúra való kiképzéssel és az állandó, túlzásba vitt fegyelmezési gyakorlatokkal. Első pillanatban valóban furcsának hangzik felszólalni a hadsereg ilyclén való foglalkoztatása ellen, de ha "meggondoljuk, hogy ma más szerep vár a magyar honvédségre. mint a hábor.ura való készülődés, egyszerre világossá válik az uj magyar honvédség feladnia is. A fasiszta politikának egyik legfőbb eszköze volt a szomszédos népek elleni háborúra uszilás és a gyűlölet szitása más ncmzelck ellen. Ennek megfelelően alakilolla ki a hadsereg szellemét is, anélkül, hogy ezzel több katonai tudományt adolt volna neki. A fennmaradó szabadidőt szinlc idegremenő jobbra-balraáljai és egyeli fegyelmező gyakorlatai pedig csak arra voltak jók, hogy teljesen megváltassák a katonaéletet mindenkivel. Nem vélték figyelembe azt a körülményt, hogy a hadsereg milyen nagy ncvelőcszköz aj. állam kezében és mennyi lehetőséget rejt magában mind kulturális, mind pedig gazdasági téren. A magvarság zömét éppen a legjobb korban kapja a kezébe az állam arra„ hogy megfelelőképpen lormázhassa. Éppen a katonasorba kerülői legény a legalkalmasabb uj eszmék, lehetőségek befogadására és végrehajtására, hiszen a fiatalabb gyermek mögött olt van még az iskola és a szülői ház, amely bizonyos mértékig megköti szándékában, az öregebbek pedig nem igen hajlandók letérni megszokott utjukrót. még ha esetleg szebb kilátásokkal kecsegtet is az uj. A 20—24 év körüli legény azonban tele vgn vállalkozókedvvcl és energiával. A ma hadseregének tehát, az uj magyar néphadseregnek, elsősorban a magyar nép érdekeit kell szolgálnia. Nem mondjuk azt, hogy most már nincs szükség p katonai tudományok elsajátítására, de az elsőrendű érdek a gazdasági és kulturális képzés, továbbképzés lenne. Nézzük élőször a gazdasági képzést. Be kell látnunk, hogy Magyarország .mezőgazdasági élete hatalmas lendületet kap., ha minél előbb áttérünk a belterjes gazdálkodásra és megvalósítjuk a Kertmagyarország gondolatát. Ennek szükségességét azt '.hiszem, ma már nem kell külön hangsulvoznunk. A katonai szolgálat kitűnő alkalom arra, hogv ezt a magyar földműves parasztság körében is tudatossá tegyük és lehetőséget is adjunk neki az eredmények kipróbálására. E célból igeii ciönyös lenne, ha a laktanyákat kitelepítenék a városokból — esetleg a megüresedett kastélyokat is iól fel lehetne használni — és valahol vidéken helyeznék el a honvédalakulalokat. Itt ázután minden század kaphatna bizonyos mennyiségű földet, amelyet saját maga művelne meg. Ezeken a Töldeken kellőképpen kísérletezhetne a különböző termelési módokkal, amelyeket leszerelése uran saját földOlcsó befőző papIroV, cnfcornélküli befőző szereiig édes gyümölcsíz viszonteladóknak SZERCDAIN A Cserzy Miháty-u 3. — Kárász-u. 10 jéu is megvalósíthatna. Valóságos kis miiilagazdaságok és gazdasági Iskolák alakulnának igy ki a laktanyák körül és ezek egyúttal jövedelmi forrást is jelentenének ni egyes -alakulatoknak. Mindegyik laktanva szinte teljes aularkiára rendezkedhetne be, sőt még feleslege is lenne. A földdel való rendszeres munka természetesen a téli időszakban megszűnne. Ekkor azonban sor kerülhetne fokozottabb mértékben az elméleti oktatásra. Ezen meg Jehclne beszélni a termelés különböző kérdéseit, gyakorlati útmutatásokat lehetne adni és ulmutatást arra, hogy mit érdemes termelni. Fel kell világosítani a parasztságot a főzelék- és zöldségfélék fontosságáról, hogy necsak a városi piac számára termelje ezeket, mint eddig, hanem ő maga is éljen vele. A téli foglalkozások keretében nyílna alkalom a népi iparművészet fejlesztésére, egyes liázüparoH elsajátítására, sőt a magvar népkultúra tudatosítására és közkincs* tsé lételére Is. A honvédségnél, kellene megtanítani a már-már teljesen feledésbe merülő magyar népi táncainkat is, népi játékaink-; kai együtt. Igen sok alkalom nyitna közben népdalok tanulására is« hogy kivonulások alkalmával végre már ne a germán szellemű indulók ütemére kelljen menetelniük, hanem sajáltermésü, ősi népdalainkra. Ezenfelül a jobbhnngtf legényekből külön énekkart is lehetne szervezni. A laktanyákat pedig valóban • katonák otthonává kell változtat-, ni. Minden laktanyában elengedhetetlenül szükséges könyvtár lelállítása, ahol szórakoztató, de szakkönyvek — főként mezőgazdasági és ipari szakkönyvek — is megtalálhatók' lennének. Esetleg kis házimozit is be lehetne szerezni, de ehhez szükséges lenne minél előbb az egészséges szellemű., uj magyar filmgyártás megindítása. a katonák este szabadidejükben az ilyen laktanyákban valóságos klubéletet élhetnének, kicserélhetnék gondolataikat, tapasztalataikat is. Egészen biztosan akadnak azonban olyanok, akik azt vetik fel ezzel szemben, hogy valóban ez mind nagyon szép, de a katonaságnak mégis csak más a feladata, mint földet művelni és előadásokat hallgatni. Ezzel szemben csalc annyit jegyzek'meg, hogy maegvilf legfontosabb honvédelmi érdekünk a korszerű mezőgazdaság megteremtése és különben ls e mellett még bőven julna Idő a katonaságnál szükséges tudományok elsajátítására Is, hiszen arra a fegyelmező gyakorlatokkal együtt ninca szükség többre napi két-három óránál. Nyáron ezt az időt meg-' felelően csökkenteni, télen oedip növelni lehet . _ Ebben a néhány gondolatban szereltein volna felvázolni az uj magyar dcmokratlkus'néphadscrcg feladatát. Tudora, hogy éz a kép még sokban kiegészítésre szorul főként pontosabban ki kellene dolgozni az egyes pontokat Ea azonban már a szakértők feladata. Én csupán azt szeretném, ha a laktanyák minél előbb mintegy hatalmas népfőiskolákká Átokulhatnának át, ahol mezőgazdasági éa ipari oktatásban, gyakorlati gazdálkodásban, továbbá minél erőteljesebb kulturális kiképzésben', részesülve készülhetne a honvédség a demokratikus Magyarországi megvédésére és fejlesztésére. Lököi Zoltán