Délmagyarország, 1945. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1945-07-08 / 152. szám

1945 JofltR TI. ÜELMAGYARORSZAQ lilikáján és koalíciós kormányra bízta Churchill vezetése alatt az ügyek vitelét. Ekkor kezdődött tu­lajdonképpen a lélegzetelállító ver­seny Angliában a fegyverkezési hátrányok behozására. Ennél ne­hezebb feladatot a parlament a történelem során még soha meg nem oldott. Hitler és a német vezérkar teljes hatalommal ren­delkeztek és alaposan megelőzték a demokráciákat. A válság nehéz óráiban azonban kiderült* hogy a demokratikus parlament sokkal megbízhatóbb liáhorut irányító ap­parátus, mint akár a legfelkészül­tebb zsarnoki hatalom, A brit parlament tekinté­lye szinte legendás. Tud­valévő, hogy a parlament szuve­renitását még az uralkodóval szemben is állandóan kifejezésre juttatja azzal a régi ceremóniával, hogy a király kiküldötte is csu­Az ango! parlament Irta: Dr. Donászy Kálmán Az egész világ nagy érdeklődés-1 beláthatatlan fölénye —, hogy ko­íel várja a most véget ért angol 1 rábbi politikája tökéletes csődót választások eredményeit. Az aníto! mondott, nyomban változtatott po­Bzavazók ugyanis már íjz éve ne/n '-ui,*.-*., i^-itas/tá voltak abban a helyzetben, liogy Szavazatukat érvényesíthették voí­ha. Ez volt I. Károly angol király Sála a leghosszabb ideig együttülése­ző parlament, mert még az 1935-ös választások alapján ült össze és löbb, mint tiz évig szolgáltatta a brit törvényhozás testületét. Talán közelebb jutunk a brit közvéle­mény jelenlegi politikai hangula­tának körvonalazásához, ha meg­nézzük, hogy az elmúlt hosszú parlamenti ciklus alalt milyen szempontok irányították e nagy­tekintélyű testület működését, mi­lyen eredményeit ismerték el és miben hibáztatták állásfoglalását I Már amikor ez a parla­ment először összeült is, baljós jellegek kezdtek tornyosulni Euró­R a viharsarkában, a német poli­kai élet imperialista horizont­ján. Ez a parlament és a belőle kikerülő konzervatív kormányok kétségtelenül hibát kö­vettek cl türelmességükkel, amellyel a szembenálló ellen­felekről is feltételezték szán­dékai jóhiszemű őszinteségét. Ami­kor már az egész világ tudta, hogy Ilitlerék rendkívüli fegyverkezés­sel készítik elő az ujabb háborút, akkor az angol parlament, külö­nösen a konzervatív tényezői, még mindig abban bizakodtak, hogy tanácskozás és a meggyőzés esz­közeivel rábírhatják Németorszá­{ [ot harcias szándékai* megváltoz­atására. Kétségtelenül nagy része volt ebben annak a rövidlátó és túlzottan takarékos, szinte kicsi­nyes büdzsé-politikának is, ame­lyet különösen Chamberlain kép­viselt és amely végeredményben katasztrofális kudarccal végződött. Chamberlain és a konzervatívok egész az utolsó pillanatig nem vol­tak hajlandók nagyobb áldozato­kat hozni a hadsereg korszerű fel­fegyverzésére, nem gondoskodtak elég számú repülőgépről, tankról íés más fontos hadfelszerelési anyagról és igy Nagybrilanniát csáknem teljesen felkészületlenül írté a háború kitörése. 1 Bizonyos, hogy a demokráciák 'általában antimilitaristák és igy nem szívesen fecsérlik kiadásaikat az általuk mindig kárhozatosnak Ítélt katonai célokra. Ebben az esetben azonban határozottan nagy mulasztása volt a nagytőkések cs nagyiparosok konzervatív pártjá­nak abban, 'hogy vonakodott kellő időben nagyobb áldozatokat hozni a hadsereg fejlesztésérc Csak egy csekklapot kellett volna kitölteni kellő időben a Bank of England elnöki íróasztalán és a világon bizonyára sok minden másként történt volna. Ennek a hatalmas összegű csekklapnak az aláírása azonban a szűkmarkú és kicsinyes konzervatív politika garasoskodása miatt elmaradt és így az angol konzervatívoknak sa­ját kárukon kellett megtanulni, nogy kétszeresen ad az, aki gyor­san és kellő időben ad. Ha a kon­zervatívok kicsinyes takarékossági politikája meg nem akadályozta volna, akkor Anglia kellő időben olyan korszerűen felszerelt, ütő­képes hadsereggel és hadirepülő állománnyal rendelkezelt volna, ami bizonyára megfontolásra kész­tette volna flitleréket* hogy egy­általán meginditsák-e a villám há­borút. ' Anglia felkészületlen­sége azonban valóságos •zic­cert* nyujtott a náciknak, akik azt kezdetben valóban rend­kívül ügyesen ki is aknázták a ké­születlen hatalmakat lehengerlő (gyors sikereikkel. Amikor azon­ban az angol parlament belátta — és itt kezdődik .a ^demokrácia pán háromszori kopogtatás után léphet be a törvényhozás házába, akkor ha a Ház erre az engedélyt megadja. Maga az alsóház üléster­me, amely 650 képviselő befoga­dására alkalmas, aránylag kicsiny terem. Középen ül a brit gazda­sági hatalmat szimbolizáló ősi gyapjuzsákon az elnök, akit itt Speaker-nek hívnak, fehér allonge­parókában. A Spcaker tulajdon­képen beszélőt jelent, noha az üléseken éppen az elnök beszél a legkevesebbet. Az elnöktől jobbra ül a kormánypárt és balra az el­lenzék. Miután azonban az egész régi terem meglehetős kicsiny, en­nélfogva a képviselők is egyszerű padjaikban aránylag igen közel ülnek egymással szemben. Innen van az, hogy az angol parlament­ben a szónokoknak nem kell a hangjukat túlerőltetniük és bizo­nyára ez a körülmény is hozzá­járul, hogy a brit páriamentben csak ritkán kerül hangosabb és szenvedélyesebb indulatkilörések­re a sor. Nem ugy, mint Német­országban, vagy másutt, ahol a parlamenti szónok távol állva meggyőzendő politikai felétől, aka­ratlanul is kénytelen erősebb han­gon beszélni, ami azután önkény­telenül is hamarabb fokozödh'al a szenvedélyesebb indulatok kitfW réséig. A kontinentális parlament ilyen népgy ül ésszerű tónusával szemben a brit parlamentben af szónok egyszerűen odaáll a tőlet csak alig pár lépésre ülő ellenzéki, vagy kormánypárti csoport elé ép hüvös..okfejtő módon rövid néhány; mondatban elmagyarázza állás­foglalását. A képviselők hosszabb! beszédeket általában csak ritkáb­ban szoktak mondani, azt rábízzák' a kormányférfiakra és a pártve­zérekre és rendkívül fontos inter­pellációkat kontinentális ember számára meglepő lakonikus pó­vidséggel, szinte távirati stílusban intéznek el. Az egész parlament, a mi lármás és viharos képviselő­házi jelenetekhez szokott elképze­lésünk számára, olyan benyomást tesz, mint valami csöndesen éa kedélyesen diskurálgató klubtár­saság. Most ezt a törvényhozást, amely több mint tiz éven át ve­zette az ország ügyeit* felváltja a megválasztott uj parla­ment, amelynek összetételében előreláthatólag jneg fog nyilatkoz­ni, hogy a brit nép is levonta a multak korábbi mulasztásainak összes tanulságait. A „Lukács Béla" pusztulása Tavaly nyáron aknára futott, az ősszel hidba beépített hajó roncsalt kijavítják és Szeged tüzelőellátásának, élelmezésének, személyszállító forgalmának szolgálatába állitják A „Lukács Béla" a MFTR egyelSen megmaradt hajója (Szeged, julius 7) A Felsőtisza­part járókelői tavasz óta fájda­lommal szemlélték azt a hajóron­csot. amely a Pjck-szalámigyái ral szemben »horgonyzott* a Tisza vizében. Aki csak végigment a töl­tésen* szánalmasan vetett néhány pillantást a szánalmasan össze­roncsolt, lerombolt* ifozzant bár­kára. Csak kevesen sejtelték* hogy ez a látszólag már ócskavasnak sem használható alkotmány jiem is olyan régen a MFRT sLukacs Béla* nevü gőzöse volt. "Szegeden mindenki ismerte a »Lukács Bé­lát*, amely kisebb társával, a >"Ve­recké«-vcl Szeged és Szolnok kö­zölt szelte a szőke habokat* más­naponként bonyolítva le a két város közötti tiszai személyfor­galmat. Ismerték és szerették a • Lukács Bélát*. Ha feltűnt a köz­úti hid félőt vigan pipázó, tiszai méretekhez képest behemód* még­is karcsú teste, a strandok, meg az úszóházak vidám népe ujjongva vetette magát a vízbe, hogy hin­tázhasson hatalmas kcréklapátjai által felvert hullámok hegy-völ­gyeiben A »Lukács Béla* szomorú törtenete A felsőliszaparti sajnálkozó já­rókelők a mult hóuap elején azt vették észre, hogy az elhagyott, szomorúan rozsdásodó hajóron­cson változás történt. Emberek je­lenlek meg a letarolt fedélzeten, szerszámokat hoztak és dolgozni kezdtek. Eltakarították a lerom­bolt felépítmények maradványait és ujakat emeltek a helyükbe. S jóformán még egy hónap sem telt el., az alaktalan roncs ismét visz­szanyerte hajóformáját. Az embe­rek kezdtek ráismerni a »Lukács Bélára*. A csodálatos újjászüle­tés hire hozzánk is eljutott és ér­deklődéssel mentünk ki a Felsőti­szapartra, hogy megtudjuk, mi tör­ténik a »Lukács Bélá*-n. A hajón és körülölte nagy sür­gés-forgás lünik már messziről szembe. A fedélzeten matróztiszti­sapkás férfi fogad, amint a bemu­tatkozásnál kiderül: Horvai Ár­Dád MFTR-főintéző. haiókonslruk­tőr, aki a »Lukács Béla« újjáépí­tését végzi. Mellelte ott találjuk munkatársait, Vigh József hajós­kapitányt és Esztergálos Gyula gépüzeinvezelőt* hármuk elbeszé­léséből érdekesen bontakozik ki a xLukács Béla* pusztulásánaüc cs újjászületésének története. Esztergálos gépüzemvezelő* aki a hajón teljesített szolgálatot, igy kezdi elbeszélni a jármű tragédiá­ját: — Tavaly nyáron, amikor az angolszász repülők aknákat i;ak­tak le a magyar folyókban, a mi hajónk is áldozatul cselt egy ak­nának. Junius 3-án Felgyő köze­lében ráfutottunk egy aknára. Ha­talmas robbanás történt* a gépek megsérültek és üzemképtelenekké váltak, a hajó féloldalra dőlt és megállt. Süllyedés nem kővetke heteit be, mért a hajófenéket I madt rés aránylag kicsiny voll * hamar eltömtük, »elbálóztuk«, kú lönben pedig §ckély viz volt alatt lünk. Először pánik tört kJ az utasok között, de sikerült minden kit hamar megnyugtatnunk. Em bcrélclben nem esett kár* komol j sebesülés sem történt. A sérülc< ideiglenes kijavítása után a haj«M Tápéra vontattuk, hogy itt a kett rási telep műhelyében félig-me dig üzembehelyezhessük, aztá.i Komáromba vive a hajógyárban kijavíttathassuk. Ez azonbain nemi következhetett be, mert a folyto­nos bombázások és az állandó ak­naveszély miatt a »Lukács Bélá*­nak egész nyáron Tápén kellelt vesztegelnie, itt érte a Vörös Had­sereg októberi bevonulása. Személyszállító hajó, mint tüzelőanyag és hidalkafrész Terhes István kotrástelepi hajó­ács veszi át most a szót* ő meséli tovább, hogyan rohanta meg a tél elején a tüzifahiányban szen­vedő lakosság a gazdátlanul vesz­mosl már teljesen csupasz ma­radt. Előzőleg a Szegedért vivoll harcokban találatokat kapott ma­ga a kémény is és akna esett a sélafcdélzetre. A legnagyobb kár teglő hajót és hordta el faalkatré- azonban akkor érte a hajót, ami szeit tüzrevalónak, leszerelhető fémalkalrészeit pedig minden cél nélkül, pusztán rombo'ási ösztön­ből. A felszabadult indulatok saj­nos szabadon tomboltak és mire megjött az emberek esze, a hajó már kifosztva, letarolva állott a kikötőben. Hiányzott az étterem faburkolata, a bútorok plüsshuza­ta. a faalkalrészek legnagyobb ré­sze ugy a fedélzeten* mint a hajó belsejében. — Egcsz kabinokat szedlek szél a rombolók, a gépházban pedig lecsavargaltak minden fémalkat­részt és elvitték a rendkívül érté­kes dinamót. Ott állott a hajó csnful összerombolva* semmire sem használhatóan, ekkor aztán az orosz hadsereg hídépítői Sze­gedre hozták és bekötötték a Ber­talan-emlékműnél épilett ponton­hidba. De hogy erre a célra hasz­nálható legyen, teljesen le kellelt bontani a középső rész felépítmé­nyeit. úgyhogy a baió fedélzete kor rendkívül 'crlékes gőzkor­mánygépc, több más fontos gépal­katrésszel együtt a hídépítés alkal­mával beleesett a Tiszába. Halászat a Tisza fenekén a gőzkormány után Amikor a hajót kivették a híd­ból. az MFTR igazgatósága Hor­vai Árpád főintézőt* a kitűnő ha­jókonstruktőrt küldte le Szegedre^ hogy állítsa helyre a »Lukács Bé­lá«-t és helyezze üzembe. — Amikor junius l-én Szegedre jöliem és megláttam a jelenlegi helyén lévő hajóroncsot — mond­SZIKRA könyvek kaphatók a kiadóhivatalban

Next

/
Thumbnails
Contents