Délmagyarország, 1945. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1945-07-29 / 170. szám

194S Juüilf 0BLMAGYARORSZÁG 4 hottő halálának 94-ik évfordulóján Feltámadt az igazi Petőfi Sándor 1949 foltot 29 Hlyét Gyula Irja: „Orgazdának érezheti magát, aki P-tőfi verseinek crak „szépségéi* élvezi és elzárkózik a bennük rejlő parancstól. Annak teljesítésével vállhalunk esek jogot, hogy hívének mondjuk magunkét. Iulius :>9-én, amikor Szegeden a munkások és parasztok tizezrei vonulnak fel piros és nemzetiszínű zá silók Utalt, hogy lünlessenek a demokratikus eszmék mellett, ugyanokkor egy ir-taik roagynr tömeg messze Erdélyben, Segesvár közelében levő bekéregyházán gyűlt össze, hogy megkoszorúzza Petőfi Sándor síremlékéi a költö halálának 94 ik évfordulóján. A tehéregyházl síkon mos! a szegedihez hasonló, de nemzc'rátí, helyesebben dunavölgyl demonstráció folyik: ar Dtt összegyúlt tömeg élén magyar, román, jugoszláv U bolgár irók állanak és ncnize'űk nevében ők teszik le a hódolat koszorúját a költő sir|ára, aki a német elnyomás ellen harcolt és akit a náci zsarnokság tiport le a csstalércn. ' Petőfi Sándor, a harcos, a forradalmár, a magyar nép Igazi nagy vejére most, 94 év múlva lámadt fel halottaiból és szeileme vidáman repdes a magasan lobogó piros és nernretiszinú zászlók körül. Eddig Petőfi politikai költészetéi a hivatalos propaganda és az irodalomtanítás valósággal elsikkasztotta és csak a lírikus Petőfit mutogatta fennen. Pedig Pclőli Sándor elsősorkan forradalmár, a szabadság fanatikus bajnoka voll és ilyenirányú verseinek minden sora vádh-fit, harcbahivő riadó oz elsó világháborút megelőző iilök és az azt követő 25 esztendő uraival s országvesztő politikájával szemben. D-a Petőfit nem sikerült másodszor is megülni, szelleme olt élt verseiben és teveleiben, ott ét egy nép képzeletében és legendáiban. Petőit a nép költője volt! Nem lehet elhallgatni róla, hogy izékálló legény és cselédlcány fiaként született, akiben először szólalt meg bosszú évszázadok múlva zamatos magyar nyelven az anyRfötd. Proletársorsból emelkedett ki és előtte a magyar költészetben csnk olyan embernek tehetett scava, aki legalább egy előnevel viselt. Mér Csokonai. Vitéz Mihály, a néphez legközelebb álló llő'I Is nemes ember vo'.t. cm int hogy iz volt Hiniíy és Berzsenyi, Kazinczy, Kölcsey és Vörösmarty is. Pclrovics Bándor az első, akinek az irodalomba «zó!ó belépőjegye mellé nem kellett esalolnia a nemeslevelet. Nem is leli volna honnan. A falust mészárszékből csak a zsenit megillolő gőgöt hozta magával és cz a gőg közeli rokona volt annak ez érzésnél:, amit ma ugy nc\czönk: osziályöntuJat. Mint kóllő, katona és cziuész harcolta, • nyomórogla és éhczlo végig az országot és o szabadság védelmében cselt cl n fchéregyházi sikon. Most egy szűk, fenyőkkel zsúfolt, táesos sírkertben nyugszik a fehéregyház! csatamezőn. Tömegsírban névtelen bajtársak között. És ez a környezet méltó Petőfihez, a nép költőjéhez. A világirodalom legnagyobb Jai közölt tündöklő név hordozója, akt nek verssorai huszonhat élő nyelvre lefordítva árasztják a balhatai'an szellem fáklya világát az utódokra, névtelen közkatonák, senki ktsembe r*k között a halál legnagyobb és fogtökéleiesehh demokráciáját példáz *«. Petőn, aki már életében megírta Irla: Gárdoi Sándor •Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ök, mint a hadvezérek* — most ott nyugszik közöltük a névtelen hő«ök közölt és szelleme itt lobog közöltünk, a munka névtelen katonái lelkében. Petőit és Dózsa •Ebaáiat, hegy mered azt fenáelni, hogy éa flézsárél mái véleméavea vagyak, nstat te? Én Dézsái a magyar lörténei egyik Ipgdi.-sáhli emberének tartom és 1945 iatias 29 •rcatftl hiszem, hegy less M8 (ha feaamaraé a nenizel). midőn Dézsának nagyszerű emlékeszlepat fagnak emelni és talán mellette lest... aa enyém Is. (Petőfi levele Arany Jánoshoz 1847 március 31.) A nemzet —ugyahogy — fennmaradt, de relőíi 1817-iki Jóstata csan részben teljesedett be. Petőfi szobra ott áll a Dunaparton, aknáktól, bombáktól kissé megrongálva, eskürcemclt bárom ujjal a »Ncmzeti Dal«-t Ertoslteai a tisztáit vevőimet, hogy brtrk ev-cik cd6»entel r*0 natyivégtma Mérot-u. 2. alatt ufro mcgnyiloílam TUvtatetie: Róth Imre hőrkrreskedő. N/l)AKOVSZKB] Az ajkerl arasz költészet, a szovjet Irodalom költészete, tele van nagy és érdekes egyéniségekkel, Közülük is kiemelkedik Majakovszkij Viadimirevlcs Vladimír, a Vörös Hadsereg és a kommnalsla párl propagandista költője, aki csodálatos tehetséggel teája összeegyeztetni • művészeiét a propagandával. Majakovszkij elvan művészi készséggel, tökéletes fermaraövészeltel és a lélek legmélyéről jövö kifejezési erővel Irja költeményeit, hegy verse nem hat öneéta propagandának, viszont propagandája JI legtisztább művészei benyomását leszi az etvaséra. A költő 1894-ben szüleien egy graz kisvárosban. Festőnek készült, de a forradalom élménye költővé avatta. A forradalmi mozgalmakban való részvétele miatl már diák korában két ével ült Mint költő az első világháború elöli forradalmi egyéniségéhez hivrn a futurista Irányzathoz csatlakozott, -ok újszerű kifejezési eszközzel és tormával gazdagilva ezáltal az orosz költészetet. Élete tragikus módon fejeződött be: 1930-ban ön gyilkos lelt, agyonlőtte magát. Rnesusoraíban azt Irta: vétele bajója a szerelem partj.-n szenvedeti hajótörés!*. Alább közöltük egyik legszebb és legérdekesebb verséi Radó Gvörgy jóMkerült fordításában: Bújjatok most kuckótokba, gondok. Lelkem mely vizek felett bolyong Az, ki állandóan boldog —. az, szerintem^ sült-bolond. Agyon fekszem most egy rossz kajütben s egész éjjel sok nép nagy zajt üt Yéfitt, Éjjel plafónom szüntelen mozog, ropják a táncot s egy dal zokog •Ramóna, le zsugori szivtt tidérc, Ramóna. te sohasem adsz* csak icérsz...'« £s vájjon Ramóna mért szerelne? Mikor én frank nélkül állok itt és Ramónát (kacsintva reá nevetve!) száz frankokért szeparéba ültetik i Nem is sokat kiván az elegancia ám utál ilyent és inkább varrógéppel próbál célt érni az intclligencia( amelyen költészetet öltve gépel Proletárjaink alulról jutnak* mint turista* bánvákból* földről, tereken — s én költő-régiókban lettem kommunista; mert cnélkül nincs számomra szerelem Oly mindegy — . magamtól jöttem vagy mások küldtet-e — szóm rozsdás acél • . •>, s a basszusom csikorgás Mért kell, hogy külföldi zápor verjen* mért légyek én rothadt és rozsdás Itt fekszem, utazva át a vízen* lomhán épp csak mozogva jár testem masinája Ugy érzem, mintha én , lennék a szovjet-üzem az embersors előállítására. Nehogy ám mint hervadt virógocskát* letörve, munkám végén félredobjatok Akarom. hogy elmém mellett ellenőr is álljon, ki mindent ellenőrit. Akarom* hogy a legjobb szakértő, legyen, kitől szivem vágyai-érző, Akarom* hogy este az üzemi bizottság ^ közt ajkam kulcsait kiosszák. Akarom szuronyhoz hasonlítsák tollam. Acélgyárak s vasöntők rubrikáim kivül a versről a Polilbüróban szintén legyen Víentést Sztálin Mondván: így volt... Rossz munkás-odukbÓl jött s elérte ezt a szintjét: a Szovjetunió verselni is tud jól 8 verse -l. iobb' minőség* mint rég, szavalja az ércbeöntőtt alak. »Rabok tovább nem leszünk* - ez n néma eskü szövege, amely odakóvesedett a szobor reslői pózába. Petőit szobra az elmúlt télen végignézte Budapest ostromát, Buda-rész pusztulását, a gyönyörű Duna-hidak felrobbantását Látta, amint gyáva hóhérok ezrével mészároltak le ártatlan embereket. Golyók, repeszdarabok sebezték meg a szobor testét, fájt minden tagja, de a* érckőltő lendületes pózából kiolvashatjuk, hogy mit gondolt: A magyar név megint szép lesfj Méltó régi nagy híréhez. MII rákentek a századok* Lemossak a gyaláz alatt A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Petőn szobra tehát már án éa — Isten csodája — még mindig áll S Dunaparton, de Dózsa Györgynek még nincs emlékmúvo Magyarországon. A' felszabadult magyar nemzet emlékezik rá, hogy a legnagyobb magyar költő megítélése szerint Dózsa Györgynek a Panlheonban volna a helye. Még a* emlékmű feliratit is megszövegezte Petőfi ebben a versszakában: Még kér a nép, most adjatok aeklf Vagy nem Indjétok, nrily sxörayB a nép* Ha főttel és nem kér, «e vesz, ragadt Nem hallottátok Dézaa Györgynek [hkréll ízzé vastréaea <1 elégelélek* De miieméi a tűz aem égelé amf< Mert az amga a tűz: agy vigyázzatok( Ismét pasi titkai e láng rajtatok! Ugy tudjuk, most már hamarosan felépül a Dózsa-emlékmű, a Nemzeti Parasztpárt már mozgalmat b taditolt ennek érdekében, ÉS fennmarad a nemzet, amely Petőfi és Dózsa szel>mében oldja meg a nép beiktatá st az emberi és népi jogok teljességéi Danavölgyi kézfogás a költő sirja fölött i» Petőfi nyugatról várta a »szent világszabadság* hajnal hasadását. Nyugatról, ahol a francia forradalom h • tása alatt szabadságmozgalmak indu • tak Ausztriában, Olaszországban, Lengyelországban és Marx tl848 hős< • nek* nevezte a magyarokat. >Ha i magyarok elesnek, dicsőséggel esm .; el* — irja Marx és Engels lapja, a •Neue Reinische Zeitung* 1849 januárjában. És a magyar szabadságharc valóban elesett. Az osztrák zsarnokság, amikor már nem bírt a maroknyi, szabadságáért küzdő magvai néppel, segítségül hívta a cári önkényuralom erejét és a magyarság heroikus szabadságharcát legázolta a két reakciós nagyhatalom. Nyugatról nem jött segítség és a Kelet eltiporta az elszigetelt magyar szabadságmozgalmat. Petőfit egy orosz szurony tömegsírba döntötte és a nemzet nyakára ismét rákerült a német járom. Most Keletről robogott elő a világszabadság harci szekere, egy uj orosz hadsereg, az újjászületett, felszabadult orosz nép hozta viszsza nekünk a szabadságot, amelyet Rudigcr kozákjai tiportak el és amelyet azóta sc kapott vissza a magyar nemzet. Ez a varázsló erejű, uj szabadság csodát müveit. Az •ősi* ellenségek, az >o1áh*, a »rác< és a >tól« most szellemi vezetőit, az irókat küldte Erdélybe, Petőfi sírjához, ahol 1945 julius 29-én a magyar, román, jugoszláv és csehszlovák népek igazi diplomaták állják körül a költő vérrel szentelt sírját és ott találnak először "gvmásra a dunamcntl azonos sorsú nemzetek. Petőfi feltámadt és szelleme áldős lebeg a sírja kórúl csoportosuló dunavölgyl népek zászlói felett. Rézgóllc, darabos Belözöszerck Ecetsav Fllszeráruk, vegyen Aruk viszonteladóknak SZEREDAINÁL, Cserzv Mihály-utca 3. — Kárász-u. II