Délmagyarország, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-10 / 129. szám

ntbM AC. v ÁUfoséía 1945 Junius 1<1 m Hajnali sortűz a Margit-körúti fogház udvarán Komor /oltok és ragyogó fénypontok a szabadságharc freskóján Most, amikor még alighogy né­hány hetes, esetleg néhány hóna­pos távlatból tekinthetünk vissza a nyilas rémuralomra, az ország fokozatos felszabadulására, Buda­pest ostromára, arra a féleszten­dőre, ami a kortárs minden túl­zása nélkül törlcnelmünk iegmeg­.-endítőbb é« legmegrázóbb korsza­kának nevezhetik a körvonalak még nem rajzolódtak ki olyan elcsen, hogy szemügyre vehessük a tragédia apró részleteit is. Csak azt látjuk, hogy az összeomlás szörnyű fizikai és szellemi mocsá­riból. az üszkös romok alól egy­másután bukkanunk tel a kátyúba helerafladt nrsiágvosztők, akiknek viselt dolgai mind ugy tekinthe­tö.k, mini egy-egy vérrel, becstc­Icnséggcl odamázolt stinfolt a ka­tasztrófa nagy freskóján. De a komor színek mellett fénypontok Is kerülnek a freskóra. Voltak hő­seink és vértanúink is, akik a hitvány kulisszák mögött, illegali­tásban, vagy nyíltan, a föld felett, vagv a föld alatt, kiki a maga le­hetőségei mellett csinált ellenpro­pagandál, szervezett, kutat mér­gezett, szabo'á'', bonda z'olt a rcn­ílolkrzév érc álló eszközökkel. Ezek a freskó fénypontjai. Rettenthe­tetlen, a veszedelmeknek fittyet kán.vo, lángoló gyűlölettől hevített hősök voltak, akik közül soknak a neve rákerüli már az újjászü­lető, felszabadult Magyarország történelmének érctábláira. Az ő névsoruk is napról-nanra bővül F -villás aH sorakozn- ff az eposz fejezetei. A hősök, akik a szabad­ság lobogóiával, tépett rongyok­ban, sebektől vérezve léplek ki 3 romok alól. l!t vannak közöltünk. Nekik megadatott a diadal boldo­gító érzése, őket körülveszi a fel­szabadított nép szeretete. De a mártírokat ki ketl ásnunk 0 romok alól. Meg kell ismernünk őkel s nevü­ket rá kell vésni az éretáblákra. Idézzük fellebben a rövid, hé­zagos visszaemlékezésben Koródy Bél'ank. a szabad magyar sajtó hősi halottjának alakját, akinek az életéi a mult év decemheré­nek egyik ködös reggelén Szálast pribékjeinek golyója oliotln ki n Mnrgjt-körull fogliáz udvarán. Nem élelrnjz lesz ez a pár sor, csak hevenyen feljegyzett emlé­kezés* tudósítás a magyarországi nácik rémuralmának utolsó idejé­ből, amikor a terror minden ren­deletének az volt a poénja, bogy "... halállal bűnhődik* vagy fel­koncolandó*. Szerkesztőségből — az illegalitásba Március 19 ulán Koródy Bcla kezéből is kirepült a toll. Egyike volt a pesti sajtó legjobban beve­zetett politikai szerkesztőinek. A Friss Újság szerkesztőségében dol­gozott s általános volt a meglepe­tés, sőt a megdöbbenés, amikor kiderült, hogy, bár biztosra vette mindenki, a lapot « tömeges uj­•.églrtás során nem tiltották be. Csak jóval később derült ki en­nek a titka. A lap uj ura, aki a liberális-demokrata Inppolitikát folytató régi laptulajdonosoktól még a Kállay-féle őrségváltás so­rán valósággal ellopta az újságot, gróf Andrássy ímre, ekkor már Htokban felesküdött Imrédynek s az volt a terv, hogv a lapot tel­jesen Imrédy fékezhetetlen becs­vágyának szolgálatába állítják. !m­rédy kieszközölte, hogy a lapot nc tiltsák be, viszont később, ami­kor a grófi laptulajdonos látta, liogv Imrédy miniszterelnök nem lehet, szépen odadörgölödzölt Sztó­jai oldalához, hogy végül október 15 után — ekkor már zöld ingben és fekete egyenruhában járt —, nem törődve a lap politikai múlt­jával. fék és szemérem nélkül ves­se bele magát a legszélsőbb náciz­musba. Ez a 'Jobbra át* természetesen nem ment a régi garnitúrával, amelynek tagjai mint > zsidó bé­rencek*, angol baltátok*, »sznbotő­rök*. 'bolsevisták* egymásután repfiltek. Az elsők kőzött volt Ko­ródy Bcla, aki sugárzó arccal bú­csúzott a szerkesztőségben bará­taitól. — Most kipihenem magam ala­posan, hogy őszre friss erővel áll­hassak munkába — mondotta. Hiti benne, hogy ez az utolsó felvonás. Minden oka incg is volt ennek a feltételezésére. Az oroszok a Kár­pátoknál voltak, az angolszászok Normandiábnn, Tilóók a Balká­non, itthon az elkeseredés, a ré­mület. a pusztulás és a nyomor percről percre nagyobb lett s a jófiiiiiek mór hallották a szövet­ségesek győzelmi harsonái!. Sajnos ö is, mint annyian má­sok, tévedett. Nem a látószög volt ro(ssz, csakugyan ki merte volna még bekalkulálni az események fejlődésébe azt a becstelenséget, ami lemoshatnllan gyatárnttnl szennyezte be október 15-én a ma­gyar népet. A kiűzetés a szerkesztőségből felszabadította Koródy Bélát min­den nvüg, korlát, lekötöttség alól. Repick összeköttetései voltak, min­denütt tartott magának egy-egy informátort s igy mindenről tu­dott, ami a kipárnázott njtók mö­gött történt. Azt is megtudta, bogy gróf Ándrássy. Hetn Péter kópéi­val figyelteti Erzsébetrköruti má­sodik emeleti lakásának ablakából, a függöny mögül egyszer kimuta­tott a lulsó oldalra: — Az az alak engem figyel s jellemző rá, hogy spjlchne sincs róla. bogy én meg öl figyelem, sőt tehetségesebb vagyok mint ö, mert ő nem tudja, bogy én mit csiná­lok. Ezl jelentette a Svábhegyen: -Semmi gyanúsat nem észleltem*. Pedig a vasárnapdéli riadó alatt a bunkerben már a házvezetőnőm­mel is összebarátkozott s nagy ravaszul puhntolózni kezdett. Földalatti sajtó és >nyaióka« Hogy a Bákosi Jenő szobra alatt egykedvűen ténfergő svábhegyi ná­ci-kopónak nem tűnhetett fel sem­mi, azon nem is csodálkoztam. Heteken keresztül magam sem sej­tettem, hogy mit csinál, kivel erintkezik, miben töri a fejét, csak a nyüzsgést láttam, a telefon foly­ton csengett, ismeretjen emberek­kel bujt össze dolgozószobájában, mig egyszer, egy este, amikor ket­tesben maradtunk, kombinált szek­rényének egy titkos rekeszéből ki­vett egy nyolcadrélre nyomolt két­oldalas újságot. /Szabadságharc* — ez volt a címe. — Sajnos csak keveset tudunk nyomni — mondotta. — Vidd cl s akivel csak összejössz, mutasd meg, olvastasd, Írjátok le, sokszo­rosítsák ol és terjesszétek. A föld alalt megszületett szabad magyar sajtó első lappéldánya volt. Tele epébe és méregbe már­tott tollal megirl kis cikkekkel Szálasi. bűnszövetkezete, a néme­tek. a nácizmus ellen. Együtt mentünk le az elsötétí­tett körútra. Az Utcán egy marék­nyi kis papírdarabot nyomott a markomba. — Mi ez? — kérdeztem. — Ne törődj vele. Üzenet nekik! Csak nvald és ragaszd. Te menj ál a túloldalra, én ezen az olda­lon plakátotok. Egy irányjelző lámpa halvány fényénél megnéztem, ml van a ke­zemben? EnyvesMtu vignetták vol­tak, rányomva ilyen mondatok: 'Nem hagyjuk Budapestet ki­üríteni: — 'Megvédjük Budapes­tet —- a nácik ellen* — >Pcsll pol­gár, szahotá'J! stb. A nyilasok nagy dühére ezekkel a nyalók ókkal: ekkor már jele lele volt Budapest, alig győzték vakarni a kapukról, a házak falá­ról, a kirakatüvegekről, a keríté­sekről, hirdcíőoszlopokró! és az utcai padokról. Tehát ebben is benne vau Koródv Béla keze! Baktatunk a Dohány-utcán végig, ő az egyik oldaton, én a másikon s nyalíunk és ragasztottunk, nyal­tunk és ragasztottunk. Október vége. november eleie volt már. A fellegek mindig job­ban .sűrűsödlek fejünk felett, fel­liirtóztalbatalianul közeledett a vég. délen már ott voltak az oro­szok Budapest határában, az or­szág fele már felszabadult, titkos utakon jöttek a hirek a front mö­gül milyen boldogan állanak talp­ra a vidéki magyar városok! Sze­ged és Debrecen felé tekinteti minden szem — s Budapesten minden képzeletet felülmúlva dúlt. vérengvett, őrjöngött a nyilas ter­ror. Az üldözött vad A /Szabadságharc -bői összesen négy szám jelent meg. A szabadulásért sóvárgó Pest áhítat­tal adta kézről kézre, boldog volt. aki láthatta s még. boldogabb, aki hozzájutott egy-egy példányhoz. Az utolsó szám megjelenése ulán Koródy Béla a munkatársaktól olyan kéziratokat kért, amelyek már a felszabadulás uláni szaba­don nyomolt és szabadon terjesz­tett első számban jelennek majd meg. Ugy látszott, hogv napokon belül megindul a támadás Buda­pest ellen. Másnap telefonált Koródy. Siet-, teiu hozzá. Egv közeli espressó-j ban találkoztunk, — Nyomomban vannak -— mon­dotta. — Most kaptam a hirt, hon: a Gestapo le akar tartózlatni. Ezl a szívességei azonban nem teszem meg nekik Fel fogok szívódni. Koródy Béla nincs többé. Leg­alább is rz ö számukra nincs. Megszűnt. Címzett ismeretlen. Kérdeztem, hogy mi a lerve? — Minden elő van már régen készítve Egy csomó okmányt mutatott. — Itt a 'szerelvényem*. A Zug­lóban lakom, három hete már hat is vagyok jelentve, már kint is aludtam néhányszor. Minden biz* tonságba van helyezve, semmlrőt, senkiről semmit meg nem állapit* halnak. Adott néhány megbízást, hogy intézzem ol. azután eltávoztunk. F.Z volt az utolsó találkozás Ko­ródy Bélával. Koródy »leb«ldk« Nyolc, vagy tiz nap múlva Bu­dán voltam egv közös barátunk* nál. Az általános helyzet-máé kez* delt tébolyiló lenni s igy nem ta« láttam semmi különöset leverlsé* gén. Kérdem, batlott-e valamit. K»» ródy-ról ? Néz rám hosszasan et gondok kozva. — Az óráját, a pénztárráiát éj 9 löltőtollát kiadták a házvezetőnő­jének! — Kicsoda? Miért? Mi történt? Ujabb szünet. — Szóval nem tudod! TegnajJ reggel agyonlőtték a Margft-kör­ulon. Aztán lassan-lassan, innen ia, meg onnan is összeszedett infor­mációkból ki leheteti bogozni, a szálakat. Kiderült, hogy nem ig a Szabadsávharr. hanem a »nya­lókák vitték halálba szegényt. Al Szabadságit-re csak a statáriálij tárgyaláson derült ki. Volt egy tel­jesen megh;zhatónak lálszó sutom­ra, aki szc'b mlta cs szorgalmasan ragasztgatta ezeket a jelmondatos • vignettákat. A fin tényleg megbiz­haló, dühös nácigyülöíő volt, esnie egv kicsit ostoba s ebből lett fi Irngédla. F.gyszcr összepolitizálf egv ifjunyilns haverjával s hogy, letromfolja fenyegetődzul kezdelti vigyázzatok magatokra, igy, meg ugy lesz. mindnyájan lógni fogtok, én foglak téged felhúzni, én már benne vagvok a szervezetben, id® nézz, isme ereket a nyalókáknt, mi nem kukoricázunk, mi dotgo* zunk, stb. A fül egy óra múlva a nvilnsoK kezeben volt, A többi már ment könnyedén. Egy-két ökölcsapás az arcába S vallóit mini a karikacsapás. A másik robbanó akna periig g papirkollekció volt. A lázas ok­mányhumisilások idejében az voi^ a véleménye, hogy tökéletes, megs foghatatlan szerelvény nincs. Vau jó, jobb, legjobb, de lökcletesl nincs. Az övé sem volt az. Elfogták és röglönltéiO Wrósáff elé került. Büszkén, emelt fejjel beismert mindent, amit csinált. Hiábavaló is lett volna a lagndás, Dc egyetlen nevet ki nem adott, -senkit maga után nem rántott, Halálra ítélték! Másnap reggel agyonlőtték a Mnr^lt-köruli fogház udvarán. Még csak el se siralhattuk. meg se gyászol ha llulc, virágot se vihet* tünk a sírhantjára. De a neve, ha majd a szabad* ságharc apró mozaik szem ej mind előkerülnek a romok alól, rá lesz vésve a hősök ós a rtjárlirok érc. táblájára. Osvélh Tibor. \omeóm Na vári nt erkélyen «fr<ig*» Atomba' éc csáraapo* TANC a RITMUS ishotáha Stlv-m nitnrnr nagy* (káritz-i.ft.l JulSéd Budapest A közalkalmazottak va*­uti arcképes igazolványaik ezévre vald érvényesítése julius l-én kezdődik éj augusztus >3-án végződik. A tavalyi igazolványok augusztus 31-ig érvé­nvések. Fiatalok! Junius 10. a magyar ifjúság egyséqnnpja ÜNNEPELJETEK VELÜNK! MaDISz

Next

/
Thumbnails
Contents