Délmagyarország, 1945. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1945-05-05 / 100. szám

II. évfolyam 100. szám Szeged, 1945. május 5, siómba: Egyes szám ára 60 fllléf Hó-rukk! Irta: Gárdos Sándor Az ország népe felszabadultan JTmnepelle május elsején a világ munkásságának közös és nagyszerű ünnepét. Seregszemle cz a tündöklően szép tavaszi nap Pekingben épugv, mint Szegeden, az erők számbavétele, a nemzetközi munkásszolidaritás megnyilatkozása. A szegedi május elseje helyi viszonylatban páratlan arányaival mcgnriilatta, hogy valóban sokan vagyunk, akik egyet akarunk: felépíteni és újból megszervezni ezt az országot, amelyet a mérhetetlen emberi butaság .s gonoszság pusztított el. Hatvanezer szegedi dol gozó vonult fel május elsején zárt Borokban s félelmetes figyelmez telesül azok felé, akik e sorokon kivül ólálkodnak és azt lesik, hogyan bonthatnák meg ezt az impozáns egységet, hogyan lehetne a munka, a demokrácia fegyelmezett hadsereget ismét terelhető, ijedt és engedelmes csordává zülleszteni. Elmúlt a szép májusi ünnep és folytatódnak a gondoktól terhes, szürke hétköznapok, de az a tu dat, hogy sokan vagyunk s együtt vagyunk, megsokszorozza erőinket megacélozza elszántságunkat és elsöpri azt a már-már lethargiává fajult tunyaságot, amellyel az utóbbi évek remény lelennék látszó szenvedéseit elviseltük. Mert valljuk be őszintén: tétlenül, tehetetlenül néztük, hogyan omlik ránk a mennyezet, hogy idegen marlalócok hurcolják el szemünk láttára gépeinket, szerszámainkat, Ígásállalainkat és táplálékunkat. A háború pusztító vihara elvonult felettünk és mi ilt maradtunk kifosztva, meggyalázva, elkábulva a fejünkre zudult csapásoktól. Nem maradt semmink, csak a két dolgos, erős kezünk, amit eddig kétségbeesve tördeltünk, vagy tunyán beletörődve, lógattunk, várva a Messiást, aki megsegít bennünket. Nos hál, cz a Messiás megérkezett! Május a neve és csodatevő ereje van. Felébreszti téli dermedtségükből a fákat, szép zöld ruhát aggat rájuk, a föld magvai megduzzadnak és szárba szökkennek, az élet nedvei megpezsdülnek, a Természet megkezdi alkotó, termelő munkáját, amint a májusi nap széthinti meleg mosolyát a tájra. A májusi csoda éleire galvanizál növényt, állatot és csak az embert nem tudná felrázni a katasztrófa dermedtségéből? Nem. Az embert is felrázta a természet Évenként meg-megujuló csodája. A május elsejei ünnep ragyogó fényőzönében.ott láttuk csillogni a májusi csoda varázsos hálását a dolgozók szemében. A szemekből olvastuk ki a jelszót, amit a táblákon nem láttunk: Dolgozni! Alkotni! -Termelni! Ezt olvastuk a szemekből: hatvanezer értelmes, leleményes, dolgos munkás két puszta kezével is meg tudja teremteni azt„ amire izüksége van. Ila nincs gép, nincs Az északnémet arcvonal is összeomlott Hamburg és Oldenburg elesett A brit csapatok átlépték a dán határt Montgomery nem logadta el hét német hadsereg kapitulációját Minden olyan háború, amelyet valamely nép őszintén és valóban a nemzeti érdekek megvédése, az ország javainak megmentése céljából folytat, rendszerint véget is ér azon a napon, amelyen a győztes ellenfél az ország fővárosát elfoglalta. Azok a hadvezérek és államférfiak ugyanis, akik valóban hazafias meggyőződéssel képviselik-nemzetük igaz érdekeit, lia egyszer országuk fővárosa is az ellenfél kezére jutott, belátják, hogy ekkor azzal cselekszenek a leghelyesebben nemzetük még menthető javainak érdekében, Jha a további céltalan küzdelmet beszüntetik. A nácivezérek azonban azzal is bizonyítják nyilvánvaló nemzelellencsscgüket, bogy még Berlin eleste után Is tovább erőltetik a teljesen kilátástalan küzdelmet. A kapituláció egyoldalú fölajánlásával már maguk a nácivezérek is elismerték tulajdonképpen, liogy a liáboru végleg elveszett a németek számára és ha ennek ellenére mégis továbbra is folytatják a hiábavaló harcot, akkor ezt rt\ár nyilvánvalóan nem a nemzet megmentése érdekében teszik, hanem csakis azért, hogy időt nyerjenek saját bőrük biztonságba helyezésére. Ez a liáboru kezdettől fogva nem a német nemzet igazi érdekei céljából indított hadjárat volt, hanem csakis a nácipárt imperialisztikus céljait szolgáló hatalmi politika fegyveres megnyilatkozása. Annál tragikusabb és megalázóbb a német népre, hogy ennek ellenére is óriási tömegekben csatlakozott a nácipárt háborújához és részint lelkesedésével, részint pedig közömbösségével minden módon elősegítette azt. Hiába tiltakoztak a németség igazi kulturlelkiségének emigrációba menekült képviselői, mint Thomas Mami, a Nobel-dijas költő, vagy Briinning, a katolikus centrum volt kancellárja és a többiek, a náci igézettől megszédített német nép többsége szinte hipnotizáltan követte a világtörténelem legelvetemültebb demagógjait és ezzel vakon rohant a vesztébe. A sorsot, amelyet lelkiismeretlen vezérei ezzel a németség számára előkészilettek, cz a nép tehát most teljesen megérdemli Egymásután adják meg magukat a német hadcsoporiok Ila a német legfőbb hadvezetőség és a nácivezérek még nem is határozták cl a minden ellenfelükkel szemben érvényes teljes fegyverletételt, azért az egyes német seregrészek és hadscregcsoportok a hadihelyzet alakulása következtében saját elhatározásukból egyre nagyobb méretekben teszik le a fegyvert. Az cszakolaszországi és nyugaiauszlriai német erők teljes kapitulációja után most az északnénielországi front teljes összeomlásáról érkeznek jelenlések. A brit 2. hadsereg bravúros lendülettel keresztülvágott azon a területen, ahol a nácik még kétségbeesetten valami védelmi vonalfélét akarlak megszervezni. Az ellenállási kísérlet azonban rövid harcok után összeomlott és az itt lévő seregrészek reménytelen helyzetbe kerültek. Ekkor az 1. német páncélos hadsereg parancsnoka, Tippelskirch tábornok és a 3. páncélos hadsereg parancsnoka, Manleuffel tábornok felajánlották Montgomery tábornagynak, hogy összes haderejükkel együtt hajlandók megadni magukat. Montgomery tábornagy azonban a két hadsereg általános kapitulációját visszautasította azzal az indokolással, hogy ennek a két seregnek egyes kötelékei még az oroszok ellen mindig harcolnak és igy esak a szovjet parancsnoksággal együttesen fogadhatná cl a kapiliiláeiós ajánlatot. <A németek ugyanis minden módon húzódoznak attól, hogy a szovjet csapatoknak adják meg magukat, mert nagyon jól tudják, hagy az Ukrajnában és Fehéroroszországban elkövetett példátlan szörnyűségeiket az oroszok nem felejtették cl. Montgomery tábornagy elhatározása ujabb nagyszerű bizonyítéka a szövetséges seregek zavartalan együttműködéseink, amikor a brit hadsereg számára oly kedvező ajánlatot a szovjet hadvezetés magasabb érdekeire tekintettel habozás nélkül visszautasította. Ennek ellenére is az északncmclországi szakaszon az utolsó 3G órában több mint félmillió német katona tette le a fegyvert. A nyugati szövetségesek és az oroszok közt a legtöíib helyen ugyanis most már olyan keskeny a terepfolyosó, hogy azon a német csapatok a két tüzérség kereszttüzében minden mozdulatra képtelenek. Linz felszabadulása küszöbön áll Délen az ausztriai szakaszon at amerikai csapatok elérték Innsbruck halárát, a franciák pedig már mélyen bent járnak Vorarlbergben. Tirolban már csak az ott kapitulált német seregrészek összegyűjtése folyik. Ugyanez a helyzet Salzburg területén is. Felső- és Alsóausztriában is elönyomulóban vannak az amerikaiak itt a két front közt levő Linz felszabadítása minden pillanatban várható. Ezenkívül azonban VVismartól le egészen Wittenbergig az oroszok most már több mint 100 kilométeres szakaszon egyesült frontot alkotnak az amerikaikkal, ngyhogy most már az egyesült szövetséges seregek roppant gőzhengere roppantja össze az ittlevfl német erőket. Igy történik azután, hogy ebben a térségben * a német csapatok cári kötelékekben tábornokaik vezetésével szinlc sorba állnak a szövclsészerszám, majd gyáriunk, nincs' nyersanyag, majd kiássuk a föld- j hői, nincs igásló,. majd kapával, I ásóval kínlódunk, amig lesz, lia; nincs vasúti kocsi, összefoldozzuk a roncsokat, kiépítjük a közlekedést. kifeszítjük a szétroncsolt vezetékeket, ellakaritjuk a romokat, rendbehozzuk a házunktáját, élelmei, tüzelői, világitűst, fedelet szerzünk télire: Mert > csak< erről van szó, mert csak ebből áll az országépités, hogy őszire mindenkinek legyen fedél a feje fölött, élelmiszer a kamrájában, áram, olaj a lámpájában és tüz lobogjon a kályhájában. Ha ez meglesz, akkor Magyarország megmenekült a pusztulástól, akkor az élet vérkeringése visszatér az ország szétroncsolt testébe. De hogy ez meglegyen, minden erőt össze kell szedni és dolgozni, dolgozni, dolgozni! Mindenkit munkára kcnysZerilcni, aki él és mozog, nem tűrni a munkátlan heréket, a harácsolókat s nyerészkedőket! Az elkövetkező hónapok a lázas, pihenést nem ismerő munka korszaka lesz és ha élni akarunk, minden más jelszót megelőzve, harsogjon ebben a májusi csoda által újjávarázsolt országban az erőmegfeszités, az elszánt nekifohászkodás jólismert, régi vezényszava: >IIó-rukk!(