Délmagyarország, 1945. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1945-04-22 / 90. szám

6 nem is volt *hiba, hiszen a nap/ programnak megfelelően rcggt I hattól fél nyolcig munka van és csak azután következik egv kis fala(ozás. Utána isimét mmnka ciciig, kivájd két óra ebéd'idő és tminka sötétedésig. Ebből áll tehát a napi nvnnklnbeosztás. ESsle azután jut idő szórakozásra, pihenésre, az egymásközti és a többi munkásokkal való beszélgetésre is. I. én ári gazdasági felügyelő társaságában végigjártuk a gazdaságot és ő bemiiolt nekünk az eddigi munkáról és a gazdaság terveiről. — Az egyelőm borgazdaságából mintegy öl holdat bolgárkerti növényekkel vetünk bc — mondotta ---. egy liold pedig szőlő lesz. A diákok először az őszről a bolgárkerll>en hagyott iziket, vagyis szárat. kóiól, növényszárakat szedték össze. Most kezdődik meg azután a bolgárkertnek petrezselyimimld. / ötWisa'bbal, zöldborsóval, zöldlpntprikival, sárgarépával való leverése. Ehhez kell most először * •' á-sni, megporlianyitnni a Földel — Csak d'iákók dolgoznak jelenleg idekint? — Termi'szelesen szükség van •irányításra is ezért körülbelül 1820-a* munkáis'é s ámnal d lg zunk és ebből nyolc diák. A férfilin<,Tgatóknak igen Jó használ vess'ük n mezőgazdasági szakimunkában s amiennyiben a vetésűéi sogitenpik. - Mi most a főszempont, amelyet a gazdaság a szeme előtt tart? — A legfőbb szomipont a klinikáknak horgonyával és rőzeléikfélékkci való ellátása, továbbá a ziuszükséglet pótlására napraforgó termesztése- Ezenkívül a diét 's betegek szánnára baroméi tenysz.etel is tartunk. — Más álbtáfiloimlánya is van a gazdaságnak? — A baremíFitenyészeten kivül c<v*k a mezőgazdasági munkálatokhoz szükséges lóállomiányt tartjuk, továbbá két tehenet, a napi (ejszüks gletünk fedezés re. Fl'en1 ui ®hizlnldnt létesítettünk. Éppen tegnap szaporodott a gazdaságiink kél kocától 21 malaccal. Ezenkívül még 11 fiaskocáink van. Megköszönve a sziives útmutatásokat, még egy kicsit szétnéztünk a fzálláson is. A háilóhely puszI in sZafima, lepcdővádzonuni letakarva, de az egész napi munka után azon is nagyon jól esik a pitiért ás. A konyhán egy diák leány szprgosk<idolt, hogy ebédet k • zitecn a többieknek. Éppen finom tunóscsusza készült és amint látlak, igazán guszLusos módon. igy szolgálja a magvar diákság •i magyar közösseget 191". héilior s tavaszán nemcsak tudománnyal, de ha kell (esti munkával is. L. Z. DCLM AG Y AltORSZlO wmf,'- li mibb—em 1945 április 22 Csányi Piroska: „A nyilaskereszt árnyékában" (Rémiéi egy naptószerü vtmeamtléfcezésML) Budapesten snekezdték a rendszeres tfoltányárus f*sí (Budapest, április 21) A fővárosban csütörtökön megkezdték a dohánvkisárusok rendszeres dohányelíátását. Közel hárommillió pengő értékű szivarkadohány érkezeit eddig Budapestre, melyet 6, 8 és 10 pengős egységárakon árusitanok ki. Kilátás van arra, hogy napokon belül ujabb jelentős szállítmány éikezik, valószínűleg löbbféíe cigarettafajta Vas Zoltán nagyvonalú gazdaságpolitikája, — áruval harcolni a feketepiac elleni — bizonyosan a doh myfronton is megteszi hatását és röv desen a dohány is kikapcsolódik a feketeáruuiacbói* 1944 április 21. Vonatunk Albertirsa körül ácsorog a nyilt pályán. Txdiet, hogy bamihxtáirnrtd'ást viár runk, vagv némtet katonavona tokát kéli előreengednünk. Már kivilágosodott. A rendőrök. akjilk a budapesti toloncháizba kisérnek bennünket, kimentek a perronra. Felhasználom nz alkalimlat, hogy Tévéiét irjak Magának, akit mm egy hete. hogy elvittek a topolyai inicrn áí ót óborba. Az egyik rendőr vállalta, hogy ha megírok egy Tápot, visszatérve Szegedre bedobja. A lapot megírtam* s odaadtam neki, lelke rajta, ha eldobná... Elhatároztam, hogy a sablonos naplóvezetés helyett miind'en nap levelel írok Mflgvnak. Leveleket, a it 'veket nem küldök el soha, db airpfelyék'et elolvas majd akikor, lía ismét együtt leszünk s végre szabadon élhetünk... Ma egv hete, hogy utoljára — nemi. nctmi láthattam, csak a hangiát hallottam. Odalent, a Városháza pincéjében, ahol annyi svomioru társával együtt akkor már liz napja raboskodott. AddFgmiinden nap találkozhattunk. Mindén nap ebédet viltpra be Magának a szegedi rendőrség iWut f századbeli • kényei ómmal« felszenélt fogdájába. órá'khosszat ácsorogtami az őrszoba előtt azokkal a néimlült, k!isirlszomiü Asszonyokkal együtt, akiknek férjét, fiait, fivéreit összefogdosták — a vallásuk miiatt... Sokan voltak. Többnyire betegek' és korosok. Sokszor megtórfent. hogy légiriadót fújtak s akkor beterellek bennfmikbt a pincefolyosó mlvsl'k végébe. Az ebéd', amit magunkkal hoz'unk kihűlt s miég ennél is fájdallmliisabh volt. hogy azok, akik egész nap s egész éjjel erre az egvetlign órára vártak, eg*sz idő alatt attól retteglek, hogv talán többé nem' is engedik be hozzá tartozóikhoz őket. Gyermekek jötteik', hogv imCgcgyszer megcsókolhass'k édesapjukat, nsxszony k. hogy miegölelhess k a férjüket, fiaikat... Ma egv hete mór neWH adhattam •ít az ebédet Magának. Délelőtt líeutjórlam az. őrszobán. d'e uora "ugetlM, be Magához. Az elridM átvették tőlem és a cs magot s — bnk'-ancsol vi*1 -m be Maginak akkor /"készült el: — de beszélnem Magával mór nnm '-olt szabad. Kis szorong isi éreztem arra a gandolatra. hogy talán nv'g aznap elvihelik Magát s cl s.ra hu csukhatunk ... Bátran akartam büszke l eh esnen r; az őrszotai előli. 'one éllé-* nvomiorusáigos napokban. Haza•wn.fnii he . -! . Még le sem nvcllcim' az utolsó falato1 mat, nmfkor megszólalt az előszoba csengője. Egy detektív keresett engem. Felszólított, hogy menjek l be vele a rendőrségre. Vallomii®! kell lennpm1 a Maga ügyében, — miondotla. De én tudlaimi hogy egyhamar unm* térek vissza a mi k*s lakásunkba... Felvettem a vékony, nyári kajáló mat — a nap ragyogóan, prr a lónn sütött odakinn — és követtem* a detektívet a rendőrségne- A Városháza földlszinti szobájában több detektív fogadott. Felvették a személyi artataíimial, majd a détékliv, aki behozott, lekísért a pincébe... Ekkor vált csak bizonyossá bcnnemi, hogy én is a Maga sorsát -snom. Arra gondoltam, ha Maga és annyi társa kibírta, majd én is elviselem valahogy azt a közéukori kinzölcaimrát, am&t a £*mceclkedni. hogy Nnm* s'rtam I annvi *zc' ezek1-f-n a fogda jelentettl... És fellobbant bennem a rémi'my, hogy találkoz*hatunk. Ha a Városháza pincéjében nem, miajd az internálótáborban ... Az Őr szobán eiszedtCK fölöm* a táskáim, utagszámolták pénziemet, erről cédulát írattak alá velem és eltették egy szekrénybe az értékleimlet. Majd bekísértek a folyosóra, ahol előző nap mlég megcsókolhattam Magát Drágáira. Azután belöktek egy miagánzárkába és a cellaajtó bez,5rnlt miögötteim*... Azt hitlem, rérnóloin kínoz, amikor ráeszmóllemi, hogy egyedül vagyok egy zárkában. Sírni nem1 tudtam, gondblkozni sem*. Csak azt hajtogattam' gépiesen, bogy egyszer úgyis fel fogunk ébredni ebből yiz álomból, de nddlig keserves stációkat kell mlég 'miegtennünk a nyilas kérészt árnyékálwin... Nem* tudom, mennyi ideig róttam' a cella szűk terét, — a priccsre nem* akartam* leülni, mert dideregtem vékony klis nyári kabátrm ban, — amikor meghallottam a Maga hangját. Nyugtalanság és kétségbeesett aggódás csendült ki belőle, ahogy miondta: — Nem1 érlenn, hogy miért nem engedik be ma hozzáírni a feleségam*et?I Nem tudtam, mi lehet a következménye, de ha mi ndjárt agyonütöttek volna, akkor sem* tudtam hallgatni. Elkiáltottam magam: — Itt vagyok, Géza! Olyan közelről halloltami a hangját, hogy biztosra vettem*, a vízvezetéknél van s igy meghallhatja kiáltásomat. A celláim* ugyanis a női osztály szélén volt, jobbra a vízvezeték, majd a férfi osztály cellái, balra epdig a női zárkák sorakoztak. Valóban meghallotta a hangomat Azóta mir sokszor átkoztam magam, hogy miért is voltara olyan m*eggondV)latlank műért szólaltam meg. A Maga felhördülés® Dr ágim ugyanis még idegen fülnek, tahin az el fásult őrök fülénöld is fájdalmas volt: — Ide hozták a feleségemet?! <Ezt ordította, az egész fegda zengett tőle. Többet nem halloftatniL azt hiszem, Magát betuszkolhatták a cellájába, rám pedig egy őr nyitott ajtót, aki megfenyegetett; hogy ha miégratyszer kiállani merek, akkor ... Nem* is tudom, mivel fenyegetett, mert félig cszimi letlen voltaim. Leroskadtam a priccsre és — sírtam* ... Nem tudom* mennyi idő telt eL Egyszcrcsak kopogó rérficipők, bak kancsók sürü lépteit hallottam' s aztán a Maga lépteit, amelyeket ezer közül is megismertem. "Eziek a léptek ébresztettek fel néha, a miikor éjszaka a nyomdából megjött. Arra gondoltam, most is álmost is álmodom, s majd1 csak felébreszt ebből a rémálomból, ha hazatér hozzáírni... — isten áldja m*eg VőnekS bácsi! — hallottam a Maga fáradt, szintelen hangját. Az ajtóinál álló őrtől bucsuzolt. Tudtam*, hogy azért köszön az öreg rendőrnek olyan hángosan, hogy — tőlerrt is bucsut vehessen. Sohasem' fog ím megérteni, mire volt jó, kinek szerzett külön gyönyörűséget az, hogy nem' engedtek elbúcsúzni egymástól bennünket?! Olt gnbbosztottam* a priccscn é,s hallgattam* távolodó lépteit. Szólni, kiáltani nem' tudtam, de.nem is mertem, mert attól réltom., hogy megszakad a szivem, összekulcsoltam a kezpm s hagytam, hogy visszhangozzék te'k* intben a Maga búcsúszava, a I a'.kancsók nesze, amiint a folyosó kőkockáin elhalad ... A bakkancsoké, amelyeket mlég déll>en én adhattam be Magának Szivemi ... Ugy ittam a lelkembe hangjának lágy izét, mint valamli imádságot s ugy figyeltem* elhaló lépteire, mént egy, vigasztaló, idegzsongi^ó zenére ... Egv szepfli korház, alidl a fiomsaaX is amm fizetése vasi, m'®\ az olt dolgozó iiagszá^osoa'f Szegerlcn kevesek álla1 ismert,j husz betegünk van. Három* gverde annéd áb'á'osabb miuinkát kifej- m*ek is van must itt kezel's alatt tő tnléamónyt látogattunk mieg a őket a Nemzeti Segély küldte ál napokban: a meneküllek kórházát, hozzánk. Ezenkívül mmst báróim A Margit-utcában egy csöndes k s nőbetegünk vam, a többi fóyfi. A házban van elhelyezve maga a kórház és csupán k*ét vörös*kereszles zászló jelzi ottlétét. A közelmúlt eseményei lelték szükségessé a kórház felállilását, azok számlára. akikel az eimnilt rendszerben üldöztek, akár származásuk, akár politikai magatartásuk m* alt. Felkerestük az intável vezető-fő orvosát. KfiS'Wjh Mik' s dr. t, hogy néhány szól kérjünk a vezetése alalt álló kórház munkájáról. — Kórházunk a Joint, Vagyis a Nemzetközi Vöröskeresztnek rnto nekülleket segilö alapja indtitványára alakult. Az anyagi segits'gét is ez az intéamiény adja, továbbá nagy segítséget nyújt a s'dü lütközség is — mmndoltn K- s cgh dr. főorvos. — A berendezés s a segédeszközök nagyrás '-e a deportált orvosok felszerel. séből tevődött össze. A kórház célja, hogy a deportált és visszatért, vagv ide mieneküit be!eg em*i>e ek menedék re találjanak, ahol ápolásban, gondozásban és Főként orvosi kezelésben is részesülhetnek. — Háiv rml>er számira van férőhely? — kérdeztük. — .Nagyven ember számára lenne helyünk, de pillanatnyilag csiak felvétel terén nagyon szigorúak vagyunk, ferlőző beteget nor/i visszünk fel. Erre a célra külön kórházat állítunk fel. — Nagy személyzettel dolgozik a kórház? — érdeklődtünk ezután. — A személyzet számlát igyekeztünk miinél kisebbre csökkrintenii, hogy minél kevese' b k a 'áig» okozzunk, hiszen a bel egek! öt n< rn fogadunk el egy filléi-t se*mi Jelenleg csak én vagyok itt az egyeben orvos. Képesiiett ápolónőnk is csak egy van. Ezenkívül tartunk méháiny segédápolón őt, egy szakácsnőt ra eg\- 'sízakácsot. Három orvostanhallgató is dolgozik, igazán orltaadó münkával. M*ndanmyiunknialk egyenlő mennyiségű fizc'óst állapítottak meg, én is ugyanannyi fizetést kapok, mint bármelyik m^s alkalmazott. Befejezésül még a Kórház Jövőbeli terveiről érdeklődtünk és a következő felvilágosítást kaptukli — A jövőlieli terveket attól feszszük függővé, liogy hányan jelentkeznek. A deportáltak nagy csoportja most van útban hazafelé. Kő ü ük biz'.o an s kn k 1 sz szüksége itt gondos ápolói *ra. Különösen azokat vesszük fel termesze-