Délmagyarország, 1945. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1945-04-15 / 84. szám

1945. április 15; délmagyarország Benes Rohamléptekkel közeledik a nagy pillanat, midőn a történelmi ítélőszék elölt újból megjelennek Európa népei és elhangzik majd a népek fölött a századokra szóló itélet. Ez az itélöszéic nem lesz Versailles, nem lesz Trianon. A győzteseket nem az agg Clemenceau gyűlölete fogja fűteni. Józan államférfiak tárgyilagos megfontolása fog dönteni, — demokraták, szocialisták, kommunisták ülnek majd a birói székekben, nem hazárdirozó diplomaták és kardcsörtető nacionalisták, akik sohasem képviseltek népeket és nemzeteket, hanem csupán törpe klikkek önzf érdekeit. A birák reálpolitikusok lesznek, nem fantaszták. A bíróságban méltó helyet foglal el közvetlen nagy szomszédunk, a Szovjet Tanácsköztársaság; biztosak lehetünk afelől, hogy ez a biró egészen pontosan tájékozódott rólunk és teljesen tisztában van a döntés tárgyilagos indokolásának szükségességével, hiszen őszintén kívánja a tartós békét mindenkivel és mindenki között. Benes Ede, a másik szomszédállamnak, Csehszlovákiának a feje, szintén jelentékeny szerephez jut az ítélőszék döntése körül. Foglalkoznunk kell hát vele, várható magatartásával, indokaival és céljaival. Felejtsük el, mi mindent hazudott róla 25 éven át a kurzuspropaganda, amely gyűlöletet szítani tudott, hisz abból élt, de az országot csak elveszejteni tudta, felépíteni és megtartani nem. Benes Ede szegény bérlőcsaládból 3zármazik. Tanulmányait saját ere jéből végezte el, mestere a prágai egyetemen Masaryk volt. 6 oltotta beléje a harcnak, a szabadságharcnak eszméjét, melyért később mind ketten életük kockáztatásával küzdöttek és ez a harc végül hazájuknak a germán járom alóli felszabadításához vezetett. Aki saját hazájának függetlenségéért bátran teszi kockára életét, lehet-e közömbös az ilyen politikus más nemzetek szabadságtörekvéseivel szemben? Lehet-e a szabadsághős — zsarnok? Benes demokráciát akart Csehszlovákiában és alkotott is olyan köztársaságot, melyre minden szomszéd irigy szemmel tekintett. Külpolitikai sikereinek magyarázata elsősorban szorgalma, tárgy- és személyismerete. Épp o.!y tökéletesen beszél franciául és angolul, mint oroszul. Habár kis állam feje, a Népszövetségnek nagytekintélyű elnöke. Lord Curzon, ki helyesen rajzolta meg az orosz-lengyel határt, igy mu tatta őt be Baldwin angol miniszterelnöknek : ha minden tudományunknak vége szakad, akkor mint végső mentsvárhoz, ehhez az apró emberhez folyamodunk. Tévedés, sőt történelemhamisitás ráfogni, hogy Magyarország ellensége. Ellensége a reakciós, feudális, revíziót hangoztató, fasiszta Magyarországnak, mely nem a megértést keresie. Azonban a demokratikus, helyzetét józanul lemérő, a szomszédok felé jóhiszemű Magyarország Benesnek és országának egyenesen létszükséglet. Ö épp oly jól tudja, mint mi, hogy a kisántánt politikája csődöt mondott és Csehország éppúgy szenvedett a brutális náci megrohanás súlya alatt, mint mi és a többi szomszéd. Vannak fantaszták, álnok reakciósak, kik ejtőernyős szövetségesekről álmodoznak és abban bíznak, hogy végül is Nyugatot kijátszhatják Kelet ellen. Sorsuk a pusztulás, éppúgy, mint a szerencsétlen végű lengyel reakciós csoportnak, hazájuk sors? pedig a szenvedés és a nyomor. A magyar külpolitikának sürgős feladata, hogy Magyarország közvet len szomszédaival, akik között Csehszlovákia a mi perünkben lehet vádló is, tanú is, szakértő is, de védő is, — őszinte, nyilt beszéddel és alegisztább demokrácia alapján, teljes megegyezésre jussunk. Honvédelmi nevelés A honvéd újoncok bevonulásának napján a laktanyák bejáratát diadalka puszerüen felvirágozták, fellobo gózták, a katonazenekar lelkesítő magyar nótákat játszott s a bevonulók „duplamenázsit" kaptak, egyszóval minden kellék meg volt ahhoz, hogv ugy az újoncok, mint könnyesszemü hozzátartozóik érezhessék: „szép éle' a katonaélet". És azután? A régi rend németbarát tisztjei, tiszthelyettesei és altisztjei minden lehetőt elkövettek azránt, hogy a honvédlegénység életét elkeseritség és elvegyék a kedvét a katonasorstól. Megindult a kényuri módozatokkal folytatott fegyelmező munka, a több vagy kevesebb csil laggal rendelkező despoták tömeg, nevelése. A katonai akadémiák tisztképzése nem fektetett súlyt arra, hogy a tisztek nevelői munkát végezzenek is nem akart vagy nem tudott eredményt elérni a tekintetben, hogy a tisztek egyenkint és összesen lelki kapcsolatba kerüljenek a különböző foglalkozású és mesterségfl emberekből összekerült legényságükkel. Ami or a tanítóképző intézetekben évti zedek óta azt tanítják, hogy minden gyermekkel az egyéniségéhez mérten külön bánásmóddal kell foglalkozni • katonai akadémiákból kikerül tisztikar egy része a régi „tekintete? vármegyék" lovagkorának ideológiáját élte, — és egy kaptafára, a szol galelküség és zsarnokság kaptafáján kalapálta fel a legénység lelkületét. \ katona életében ezek a hitlerb'renc urak nem láttak egyebet a „parádédnál, lelkiproblémáik kimerüllek a szolgalelküségben felfelé és a zsar nokságban lefelé. Tiszthelyetteseik közül sokan, — bár a legénységge való lelki kapcsolataik természet szerüleg könnyebben artédtak volna, — durvább eszközökkj mintázták !e tisztjeik viselkedései, ingatag é? félelmetes kapcsot alkotva tisztjeik ás legénységük között. A tartalékos tiszti és tiszthelyettesi kar bevonulásakor a feszültség mindig engedett, mert a tartalékosok polgári életük szellemét hozták magukkal s nagyobb emberismeretük, de főleg alaposabb és szélesebb körű élettapasztalataik áltgl igyekeztek a legénységgel megértő viszonyba kerülni. Le kell azonban szegezni azt, hogy amint a hivatásos tisztikarban található volt sok népi gondolkozású és a legénység sorsával, jólétével, szociális bajaik orvoslásával foglal, kozó jóindulatu egyén, — éppúgy a tartalékos tisztikarban is számosan akadtak olyanok, akik a népellenesek „allür".jeit utánozták s nem igyekeztek a lelki kapcsolatot legénységükkel kialakítani, sőt sokszor í polgári életükben már meglévő ösz-zetarlozás érzését is megtagadták. A lelkekkel pedig bánni kell tudni s aki a legénység megértését és meg becsülését maga iránt megszerzi: az a fegyelmet és a lendet is fenn tudja tartani. Nem igaz az, hogy csak a durva bánásmód, a szidalmazás a büntetések tömege, a becsmérlés sel való ostorozás lennének a leghatásosabb eszközök a fegyelem és rend eléréséhez. Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy a magasabb helyről „gyengekezűnek" nyilvánitott, de valójában a nép sorsával törődő és azokat megértéssel kezelő tisztek kezében a legénység nagyobb rendet, fegyelmet tanúsított, munkateljesit tnénye tökéletesebb volt s nagyobb kedvvel és jobb hangulatban látta el feladatát. A kormányzat honvédelmi rendelkezései kiirtják az uj magyar népi honvédség szelleméből a szolgalelküséget és zsarnokságot s mint legutóbb tudomást szereztünk róla, „nevelőtiszti" intézményt rendszeresít a honvédelmi miniszter, a legénység politikai és kulturális életének szellemi nevelése és irányítása céljából. A nevelőtiszti intézmény oly nagy 'ontosságu, hogy nemcsak az e feia datra jelentkező tiszteket kell — ala pos mérlegelés után — kiválogatni, de a már szolgálatba állítottak mü ködését is ellenőrizni kell. Tudjuk azt, hogy a hadsereg magvát ezer esztendő óta a parasztság alkotta, a paraszt adta a háborúhoz az igát iz eleséget, a paraszt ontotta a vér s könnyet. A felszabadító Vörös Hadsereg végre módot adott nekün í 48-as eszmék megvalósítására Földhöz jutott a magyar parasztság, e'érkezett tehát az idő, amikor a haza védelme a saját földjének vé leimét, a haza: a saját hazáját jeenti. Kossuth eszméinek hagyomályát eddig is a parasztság őrizte meg leginkább, — s ezentúl meg is fogja azt védelmezni! Az uj népi honvédség ebben a szellemben fog nevelődni: a szabadság szeretetében, az egyenlőség jegyében. Az uj, népi honvédség vé del mezője lesz azoknak a javaknak melyeket a nép végzett munkája gyümölcseként szerez magának. A iievelőlisztek ne csak a szellemi fej ődés irányításával foglalkozzanak, de bírálják az épitő kritika szellemé ben. Terjedjen ki a munkájuk ? katonasor alá fejlődő ifjúság leli nevelésére is, ha kell vegyene igénybe előadókat, szónokokat. Olyan srép és kulturmunka ez, hogy egy megfelelő tehetséggel megáldott, népi gondolkozású tartalékos tisztnek, testet-lelket betöltő, teljes hivatást ad. A nép elérte felszabadulását, a égyver a népi honvédség kezében van, most már az a fontos, hogy a népi honvédség olyan szellemmel és olyan lélekkel szoritsn ezt a fegyvert, íogy e fegyverek védelmében a nép nyugodtan dolgozhasson saját hazájában s kialakíthassa és kiélhesse felszabadulásának vívmányait. Remethey László, t. szds. f» Uja Ehrenburg: Hitler Németországának összeomlása" Pievenne francia pénzügyminiszter legutóbbi beszédében kijelentette, hogy az inflációt csak ugy lehet megakadályozni, ha minden francia munkába áll s a termelésnek szenteli ercjéL Németország agóniájában van valami visszataszító. A dögrová.ra kerülő vén boszorkány kacéran mutatja idomait és kelleti magát. A legutóbbi hét folyamán semmiféle szenzációs esemény nem történj - jelentették a németek. Tudjlk-e ezek a németek, hogy Hitler naplap után legalább tiz várost vészit el. Persze, hogy nem történt szenzációs esemény, ha csak nem számítjuk lényeges eseménynek Ním/rtország agonizálását vagy azl, hogy Németoiszág elvesztette a Ru'.r/idéket, a Saar-medencét, Magyarországot, Frankfurtot és sok egyebet. Egyáltalán nem történt semmi az olyan csekélységen kivül, hogy a Vörös Hadsereg Bécsbe hatod, a szövetségesek pedig lendületein nyomulnak előre Bréma és Eifurl felé. A németek azonban halálhür süket is diadalindulónak szeretnék beállítani A németek sorsa a Rajnánál akkot dölt el, amikor a Vörös Hadsereg Kijutott az Oderához. Az ágyuk d :» gése most Berlinbe hallatszik és a németek igy sopánkodnak : „Jaj, c? k ne az oroszok jöjjenek!" Miért mm illták meg a helyüket a németek a Wesernél? Azért, mert a Vörös Hadsereg az Oderánál van. A népiét fasiszták nyugatra igyekszenek, de nem azért, hogy harcoljanak, hanem hadifogságba, hogy meneküljenek a szcwjet csapatoktól. A németek m >st már egyáltalán nem ugy védekeznek, mint a katonák, hanem mint a razzia során kézrekerült tolvajok. A gauleiterek Svájcba próbálják mei;eni vagyonukat. Gdyniából 81 tö gyfalevéllel felékesített német érke/.ett Svájcba. Ezek, ugy látszik, job.' é* szeretik a svájci puncsot, mint a enger vizét. A német fenevad végvonaglásábart még veszedelmesebb. A keleti fronton még együttesen, vezényszóra harapnak, nyugaton azonban már csak egyes amatőrök marnak. Hi i; levegőben, tengeren és földön elvesztette a háborút, ezért a fö!d ílatt, illegalitásban akar harcolni. Németországot ezért nem elég legyőzni, hanem ártalmatlanná is kell lenni. Nagyon fontos ez, hiszen ettől függ gyermekeink sorsa! Tt*djj.k, hogy meg lehet nyerni a háborút, Je el lehet veszíteni a békét. Tud .;„k ezt azonban a németek is. A németek, akik keleten ellenállnak és nyugaton megadják magukat, nemes k az irhá ukat és vagyonukat akar ák megmenteni, hanem azt az apparátust is, amely rendszerükhöz tartozik. A német fasiszták megadják magukat a szövetségeseknek nyugaton. Mindegy azonban, kinek adják meg magukat, hiszen van koalíció és lelkiismeret. Erős a mi harci szövetségünk! örülünk, hogy az angol és amerikai csapatok Hannovert és Brémát fenyegetik. Nem fetedkezünk meg arról, hogy nem egyszer nyújtottak nekünk segitséget. örülünk: most nyugati sikereiknek, amellyel a közös célt szolgálják, de a magunk részéről Béccsel foglalkozunk. Ilamaosan sor kerül Berlinre is és az dei máíus igazi május lesz. Szövetét szövök gyapjú- t-s nngórafonálból Gyapjút veszek Fonni tunitok. Munkál adok. Karpássyné, kútsö úioi:crádi-sugárut 167/b.