Délmagyarország, 1945. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1945-04-08 / 78. szám

OÜLIMAGYABOHSZAö Haladás és korszerű művésze' Az igazi művészet és irodutóm mindig annak a kornak leikét tűk rözi hiven, amelyben keletkezett. Ha végigtekintünk az egyes művészettörténeti és irodalomtörténeti korszakok fejlődésén, akkor azt kell látnunk, hogy mindig csakis azok a műalkotások bizonyultak értékállónak és idöviselőnek, amelyek valóban gátlásnélküli őszinteséggel, hitte* és meggyőződéssel tudták tükrözni koruk társadalmi szemléletét és a tisadalom fejlődését meghatározó szellemiséget. A görög és latin mü vészét és irodalom klasszicitása ezért ötök érvényű, mert bennük maradéktalanul megnyilatkozik az ókori szellemiség világosan szemlélő derűs és életkedvelő, tiszta, nyilt formákban kifejezésre jutó optimizmusa. Ugyané? érvényes a reneszánsz művészetére is, amely a kor lelkiségének életvi dám és szenzuális derűjét sugározz nagylendtlletü impozáns formákba , az anyag szinte fizikailag érzékelhet örömeinek túláradó hangsúlyozásé, val. Ebben éppúgy megnyilatkozik a művészetnek akkori teljes függési viszonya, — amely a művészetet minden jelentkezési formájában a mecénások kényéhez kötötte — mint a barokk és rokokó pompakedvelő, cikornyás-cirádás affektált művészeti jelenségeiben,amelyeketa gazdagság és bőség túlhajtott érzéki szemlélete tudott csak igy magából kitermelni. A hősi korokban a művészet is szenvedélyes karakterben és hősi lendü leiben mutatkozik, amint azt a fran1 cia forradalom idejének és a negynnyolcas európai szabadságküzdelmek korának művészi megnyilatkozásánál is tapasztalhatjuk. A polgári tespedés boldogan emésztő 19. századvégi korának pedig szintén a legtermészetesebb tükreként mutatkozott az enervált mü vészetek tökéletes dekadenciája. De a 7. igazi mit vész zsenije ebben az ál-nyugalomban is megérzi a légkör villamosággal telitett, feszültségét, amint azt például Ady, Bartók, RipplR feai, Kernstock stb. müveikben olv mesterien tudnak érzékeltetni. Másik jellemzője a társadalom As Művészet viszonyénak az, hogy ko molyan értékálló művészetet csasfe a tarsadalmi fejiödés haladó iránya ban fellépő szellem képes létrehozni Csak *tégig kell nézni a társadalm fejlődés történetén és mindjárt látjuk 'logy művészeti fejlődés és éitékalko;as szempontjából mindazok a ge ner ciók és korok tökéletesen imp oduktivek voltak, amelyeknek szellemis ge nem az igazi társadalmi fej Jődés haladó vonalából sarjadt ki. A reakciós korszakok szellemisége jegyében o ant művészet termése nem gazdagítja a művészetek történetének apjait sehol sem valóban elsőrangú és idöttálló becsű alkotásokkal. H. in ás nem, ugv ez a tény önmagában is kimondja á marasztaló ítéletet ; társadalmak történetének minden re akciós korszakára. Ezért egész nyugodtan lehet tehát állítani, hogy mutasd meg valamely kornak, vagy valamely generációnak művészetét és nyomban meg lehet mondani, hogy az illető kor, vagy generáció az általános fejlődés akkori vonalában elübbre vitte, vagy visszatartotta a haladás szellemét. Ez azonban természetes is, h'szen a művészetek elsősorban a szabadság éltető levegőjében tudnak igazán tenyészni és valójában kivirágozni. A társadalmak ma is na*a átala1945. április 8 Kuláson. vajúdásában vergődne. » •társadalmi fejlódé' vonala ma sé'elenül a kolieíiivizmus irá1'cao$ «i kul. Ebből az következnék, |iy0/. a művészeteknek szintén enne-, jj zrt'emnek a jegyébén kellene rm i den megnyilatkozásában jelentkezn - j ök. Ez a tükrözödés természetesen f nem mehet végbe az egész vona'o . azonnal, hiszen a művésznek a tár sadalmi fejlődés ezirányu behatása előbb fel kell szívnia, ahhoz lénye gileg is át kell hasonulnia. A fontos az, hogy a rezonáló művész mindig a helyesen megérzett valódi szellem íramlása felé forduljon, ahonnan a szabadság friss légköre árad, az igazi ejlődés irányába. A korszerű igazi művész adja át magát teljesen az szellem friss be hatásainak. Engedje szabadon és fen irtás nélkül, hogy a társas lénnyé vált embernek a legszebb és legősibb közösségi vágyakozásai, a szabadság, . z egyenlőség és a saját sorsa fölött siet a művészet és a szellem Htépit munkásanak abban, hogy a frú szcllemn ezt a term. tenyitő belv tásait a művészet fejlődésére met könnyitse. A szakszervezetek mun kájában való részvétel a művész és a szellem embere számára i teljesen nyitva áll és ez a közössé., munka valóban nemes .'< uj és fris impressziókat, hanem annál lénye gesen többet igér a művész számára Egész uj távlatokat me nyitó és té jes lelkis get átformáló olyan nag; belsői élményeket, amelyek elől let, nagyobb részben éppen a müvés volt eddig elzárva a mecénások k gyétől függő és elefántcsont-toron szerű elvonultságának tévesen fe fogott és kialakult arisztokratizmusa ban. A szakszervezeti munkaközös ség, amely lehetővé teszi a szellen munkásainak a fizikai munkássággá való bensőséges és teljps szolidari tásu együttműködését, a kölcsönha tásoknak olyan uj lehetőségeit nyitja meg, amelyeket minden igaz müvés? és szellemi ember csak a lelki és élménybeli gazdagodásnak a legnaí iztositott rendelkezési jog utáni áhi tgyobb érdeklődésével és öröméve ozás át- és átjárhassa minden alko I fogadhat. Az uj magyar demokrácia i.át. Érezze át minden idegszálával I éppen azt az uj szellemiséget várja \nnak emberi fenségességét, hogy milyen gyönyörű az igazi demokrácia érvényrejutása, amikor a társadalomban egybefoglalt tel es népközösség végre maga veheti kezébe sorsa irányítását. • Az átalakulóban levő uj magyar demokrácia egyenesen a segítségére a szolidaritásnak ezt a megtermékenyült friss és szabad légkörét, ame lyet a szellem munkásaival gazdagított szakszervezetek bizonyára hiánytalanul ki is fognak termelni magukból a teljes és tökéletes újjáépítés szolgálatára. Dondszy Kálmán ( T ~ ~ {Szegeden nem szfint meg á bőrggtfrMs 4 80 éve működő Orion bőrgyár munkásai a nagy nehézségek ellenére is üzemben tartják a gyárat Egy munkás, aki 45 éve dolgozik a gyárban, havi 35 pengő 60 fillér nyutdi al kapott az OTl-tól Leginkább nélkülözött közszükse.,ieti cikkeink közé tartozik a böranya^. Valódi krupont, hajlékony, erős talpbőrt igen ritkán látunk már s a csilogó box felsőrészbőr szinte elérhefetlcn kincs számunkra. Meseszerűen hangzik tehát, hogy Szegeden talpbőr bux kikészítésévé! gyáriparszerüen foglakoznak ma is és — bárezidöszerint csak az orosz hadsereg részére, — nagyobb tételekben cipőészitéshez szükséges bőröket gyártmak. Több, mint 80 esztendeje működik Szegeden az Onon-bőrgyár, amelynek munkatermeiben ma is élén nunkatempólüxtet. Csökkentet üzem mel, de dolgozik a gyár, hogy munkásainak kenyeret adjon és az orosz hadsereget bakancs- és csizmakészitéshez szükséges bőranvaggal lássa el. Az Orion-bőrgyár 1863-ban, mini kis timármühely kezdte a bőrkikészítést, s 25 évvel ezelőtt: 1920-ban r.lakúit gyáripari részvénytársasággá. Énkor rendezkedett be villanyerőre s ettől kezdve már talpbőrt, zsiro felsőbőrt, gépszijat és szerszámbőr készitett. Egy időben finom nöi box cipők számára is gyártottak felsőrész bőrt, valamint nubukot is szállítottak Csehországba, Görögországba és a távoli, tengerentúli Indiába... A bőrgyártás fénykora talán ez volt Szegeden. De hőskora mégis csak az, amikor — 1944 45 telén — három hónapig éjjel-napn dolgozott a bőrgyár az orosz hadsereg részére, a legnagyobb megelé gedésre. Jelenleg minimálisra csökkent a termelés, mert a tengerentúli börcserzőanyagok hiányoznak. Az orosz parancsnokságtól Ígéretet kap '.unk azonban, hogy Budapestről cserző anyagot kap majd a gyár. Szénhiánnyal is küzdenek, de rövidese ez a kérdés is megoldódik. — Nagy értéket jelentene a gyát teljes kapacitása, ha minden anyag meg volna! — magyarázza Dreyer József, az üzemi tanács által a gyár vezetésével megbizott igazgató. — Hetenként 2000 kiló talpbört, 1000 kilógram zsiros felsőbőrt, 500 kiló branzolt — belsőbőrt, — 200 200 kilógram gépszijat és szerszámbőrt ké szíthetnénk. Megtekintettük a modern felsaereésü kis laboratóriumot, ahol éppen a vas cserzőanyaggal folytatnak kísérleteket a növényi cserzóanyagok pótlására. Az üzemi tanács agjai végigvezettek ezután a gyárépületeken, hogy betekintést nyerjünk í bőrkikészítő ipar műhelytitkaiba. Valami vonzó érdekesség van abban, hogy a gyár nem úgynevezett moJern lélektelen gyártelep, hanem bi•onyos patinát őrzött meg, az elmúlt 89 esztendő munkatempójának és szokásainak különös bélyegét. Ezekben az épületekben, a gyár valamennyi munkatermében a timáripar ;ész tö ténete látható, a bőrgyártás inden fejlöd esi foka és a gyáripar ^alakulásának egész lépcsőzete tiszán felismerhető... Végigjártuk az összes munkateríeket és követtük a nyers marhajőr kikészítésének uíjat. A szellői iktárhelyiségben lesózva áll a nyerstőr mindaddig, amig a „meszesbe* erülhet. Itt hatalmas Kádakban kiztatják a sót, majd szőrtelenítik é» „oőrére vetkőztetik", vagyis leszedik iz összes kötőszöveteket a bőrről s gy nyerik a mezi ejen bőrt, a „púit". A legnehezebb bőrgyári munkaÍZ, borotvaéles, hatalmas kardokkal lolgoznak a munkások s hosszas ;vek gyakorlata szükséges ahhoz, hogy bele ne vágjanak a bőrbe, vagy ;aját maguknak testi kárt ne okozanak. A bőrről leszedett mellékternékből vegyi uton később enyvet észitenck. A „husolási munka* után követezik a „színelés", amikor a bőrről apróbb szőröket féléles késekkel ávolitják el, közben minden idegen /egyianyagot kiáztatnak belőle, mielőtt a cserzőbe. kerül. A cserzésnek három fázisa van: előcserzés, cserzés és utócserzés. A középső eljárást mindaddig el tudták hagyni, amig Délamerikából a Quebracho-ról elnevezett cserzóanyagot kapni lehetett. Ez a legtökéletesebb cserzöanyag, amely nagyon megrövidíti a í cserzési folyamatot. 15 ezer literes kádat! csodáltunk meg az egyik munkateremben. Ebbe kerül bele a kruponnak való böranyag. Nem kevesebb, mint 100-120 marhabőrt lehet itt egyszerre kicserezni. A kádnak csak a faanyaga 50 mázsát nyom, hát még a forgatószerkezet, amely vasból készült! Több kisebb, hasonló szerkezetű kád áll még a szomszédos munkatermekben, ahol a felsörésznek való bőrt cserzik. Maga a cserzési eljárás valóságos művészet. Milyen gyakorlat és mennyi mesterfogás kell ahhoz, hogy a kémikáliákból pontosan annyi jusson a bőrbe, amennyire a sejtek fellazításához szükség van s amennyi rugalmassá és ellenállóvá teszi a talpbőrt, vagy a felsőbőrt. A gyár büszkesége az egytized milliméteres pontossággal dolgozó szalaghas itó gép. — Erinek a gépnek lel e van! — mondja a gyárvezető, miközben a gép keze ője megindítja a szerkezetet, amely vastagságban kettéhasítja a marh3bőrt. Tizedmillim ternyi pontossággal csinál két talpbőrt belőle. A gép maga köszörüli allandóan a szalagszerüen körbefutó kést, antelynek tökéletesnek kell lennie. Azután következnek az emeleti nunkatermek, a „kikészi és", „fényezés", vasalás, szárítás, simítás munkája folyik itt. Különféle preciz gépek nyomják és simítják ki a bőrökből a ráncokat, fényezik és vasalják a bőrt s minden gépnél emberek, akik közül nem egy már hosszú évtizedek óta dolgozik a gyárban, ahol életének legnagyobb részét eltöltötte. A második emeletre lift szállítja fel a talpbőrt. Itt áll a hatalmas hengerelőgép, amely minden bőrre harmincezer kilogramm nyom st ad s ezáltal síirüvé, vízállóvá és rugalmassá préseli. Hatalmas, modern kazánházba vezet utunk. Külön épület ez s a gyár egyik büszkesége. A gyár külön tűzoltósága vigyáz arra, hogy itt semmi baj ne történhessék. Egyizben a gyárral szomszédos épület" kigyulladt sa gyári tűzoltóság öt perc alatt eloltotta a tüzet, még mielőtt az önkéntes tűzoltó testület kivonult volna. A tüz 4