Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-17 / 61. szám

WB ailiUha TT ; tolt hfton otáu a magyar forradalmi napokban Szegedet többszőr meglátogatta. Azóta sok minden történt, de most visszatért innét közénk. Tele •agynak hittel és bizalommal, tndiák, hogv ezt a harcot most már győzelemmel fejezzük be. Bernáth András éljenzéssel kisért rövid üdvözlő beszéde után hatalmas tapsorkán és éljenzés közepe emelkedik szólásra Rákosi Mátyás. Az „éljen Rákosi" kórusokat alig lehet elhallgattatni. Ez az éljenző ünneplés szokszor szakitja félbe a szónokot, aki Szegedre jött, hogy tanítson és irányt mutasson. Rákosi dolgozó népei Magyar testvérek I Nem minden megindulás nélkül szólok hozzátok. 26 esztendeje, hogy nem volt módom Szeged népéhez beszélni és pontosan 35 éve, hogy utoljára beszéltem ezen a téren. örülök annak, hogy éppen máreins 15-én a magyar szabadságharc emlékünnepén van alkalmam szólni Ssaged népéhez. Mi elsősorban arra szoktuk felhasználni az ünnepnapokat, hogy összehasonlítsuk annak az időnek problémáit, amelyeket ünnepelünk, a jelennel és igyekszünk levonni a múlt a magyar történetem tanulságaiból mindazt ami a jelen viszonyokra, a mostani helyzet égető kérdéseire használható. Ezt fogom én is A helyzet ma 1945. március 15-én sokban hasonlit ahhoz, emelyben 97 évvel ezelőtt a magyar nemzet élt Ma is mint akkor, a fő ellenség a német és m reakció. (Le velük 0 Ma m mtmt akkor az eggik döntő kérdés, hogy a paraszt megkapja-e « földet és hogy sikerül-e uj, demokratikus, szabad alapokra Kjiáépiieni ax országot. Nézzük meg ebben tekintetben mit tanulhatunk 1848 példájából, Vegyük a legsürgősebb kérdést, a reakció kérdését Ha megnézzük mit tettek elődeink, hogyan harcolt Petőfi, Kossuth 1848-ban, akkor láthatják. hogy ők sokkal komolyabban, sokkal erélyesebben folytatták ezt a harcot, mint mL Petőfi nem csinált titkot bvttfh, hogy a belső reakciót súlyosabb veszélynek tartja, mint a német ellenséget. Mindenki ismeri azokat a verseit: •melyekben ilyeneket mondott: „köztünk van a legnagyobb ellenség" és ilyeneket, hogy Jcénnyé elbánni a külső ellenséggelha kivesznek a belső bitangok". k belső bitangok ellent hurcol tartotta Petőfi a legsürgősebbnek és meg keli állapttoot, bogy a fiatal magyar demokráciának 1* ez a döntő kérdése. Ha nem tudjuk legyűrni a köztünk bőven megmaradt reakciós és nyilas elemeket, akker njból erőre kapnak és a fiatal demokrácia alapját aiá fogják ásni. Ezért a fiatal magyar demokráciának 1945. márciusában legfontosabb kérdése a kíméletlen harc a reakcióval, a nyilas maradványokkal szemben. Senkit ne tévesszen meg az a körülmény, hogy talán pillanatnyilag még nem mozgolódnak nyíltan. Akinek jó szeme van, az látja, hogy ez a mozgolódás beszétfe meg fog történni. Előre kell látni és idejekorán intézkedni. A harchoz fegyver keit — Áttérek egy másik kérdésre, amit egyébként március 15-én nem nagyon szoktak hangoztatni. A harchoz fogyver kell. A demokráciának legyen fegyvere, legyen foga, legyen körme, mert különben a demokráciát előbb-utóbb elpusztítják. Ehhez tartozik töbkek között a demokratikus rendőrség is. Én tudom, hogy ezen s téren sok e panasz. Én sem vagyok megelégedve. Én tudom, hogy akik Szegeden ezzel a kérdéssel foglalkoznak, maguk is rajta vannak, hogy a demokráciának ez a fontos fegyvere minél előbb elkészüljön Tudok arról, hogy néhány hét alatt 70 embert távolítottak el és tndom, hogy ezt a helyes kezdeményezést tovább is folytatják. De a legjobb rendőrség is csődöt fog mondani, ha az egész nép nem támogatja, és meg kell mondani, hogy ebben a tekintetben sok még a kivánni való. Nekünk súlyos panaszaink vannak: öntudatos munkások és demokraták nem szívesen mennek be a rendőrségre. Méltóságukon alulinak tartják ezt Tessék ezen gyorsan változtatni. Küldjék be a demokratikus pártok legjobb erőiket ebbe a szervezetbe, hogy a legjobb eredménnyel harcolhassanak a nyilasok és fasiszták kiirtásáért (Éljen, éljen.) VisizacMsniah az éflami hivatalokba a rétfi reakción tizztviaelSk Ugyanehhez a kérdéshez tartozik az igazolások kérdése is. Nem fogjuk tudni felépíteni az uj magyar államgépezetet, nem tudjuk demokratikus szellemmel megtölteni az állami tisztviselői kart, ha ebben a kérdésben hanyagul, felületesen járunk el. És meg kell mondanom barátaim, hogy szerte az országban egyhangú a panasz, hogy mindenütt ügyesen visszacsúsznak az állami hivatalokba a régi, reakciós tisztviselők. (Le velük 0 Mindennflnnen hallom, hogv a nyilasok újra vlszsza tudtak ülni régi állásaikba és ha pillanatnyilag meglapulnak is, semmi kétség. hogy előbb-utóbb njból megkísérlik abba az irányba nyomni a nemzetet, amely irány munkája következtében rombadőlt az egész ország és mérhetetlen szenvedés zudult az •gén nemzetre. Itt is az a helyzet, hogy nem tudunk alapos munkát végezni, hogy ha nem segit bennünket az egész nép. — Én nagyon jól tudom, hogy például itt a hallgatók között százával és'ezrével vannak olyanok, akik közvetlenül súlyos sérelmeket szenvedtek a nyilasoktól és a magyar reakciótól. És kérdem tőlük, hányan vettek fáradtságot arra, hogy közvetlenül nyúljanak bele az nj szervezet kiépítésébe. Hányon mentek el az igazoló bizottsághoz felhivni a figyelmet a nyilasokra és fasisztákra. Már pedig barátaim mi lesz ennek a következménye? Ha nem lávolitjuk őket el, akkor nem tndjuk folytatni jól az államgépezet kiépítését. Szakadatlanul ujabb és ujabb reakciós tisztviselőket kell eltávolítani. Hasonló kérdések állottak 1848-ban is a magyar nemzet előtt Petőfi amikor a Nemzetgyűléshez szólt ezekben a kérdésekben, ilyen tanácsokat adott: „Hazát kell nektek is teremteni, egy uj hazát, mely szebb a réginél. Egy uj hazát, ahol nincsenek kiváltságok, kevély nagytornyu sötét barlangok. Egy uj hazát, ahol mindenütt tiszta a levegő. Ngm mondom én, hogy a régi épületnek dobjátok el mindenik kövét, de nézzetek meg minden darabot és dobjátok eL, ha porhatag már, mert ha gyenge összedől és rossz gazda, aki mindig újra épft." Nem idéztem Ipontosan, de a szellem, hogy rossz gazda, aki mindig újra ipit, pontosan ülik erre a kérdésre. Nem lehet esztendőköm. keresztül igazoltatást folytatni, de viszont ebből következik, hogy most teljes erővel bele kell feküdni és nem tudunk teljes erővel belefeküdni, ha nem segit a nép. Afi nem félénk u Lépten-nyomon hogy ma a demokrácia ia elszokott a népi tömegekhez való apelMlástól és aki elszokott valamitől, az a szokatlant nem szereti megkísérelni. Mi azonban nem félünk a néptömegektől, mint ahogyan 1848-ban nem féltek. Mindenki ismeri azt az ujjongáot, amivel Petőfi fogadta a felszabadult népet, amikor arról ir, hogy „feltámadott a a tenger, a népek tengere s szilaj hullámot vet rémitő ereje". Petőfi nem félt a nép tengerének szilaj hullámától, sem rémitő erejétől. Amikor Lamberg szivében kés volt, Latour nyakán pedig kőtél, akkor Petőfi lelkes, boldog költeményt irt A magyar történetben egyetlen olyan esetet sem ismerünk, amikor a vérengzést, a rombolást a nép intézte volna. Dózsa történetéből is tudjuk, hogy nem a parasztok voltak azok, akik tömeggyilkosságokat végeztek, hanem a parasztokat leverők végeztek ki 70 ezer jobbágyot. Azóta ez a jelenet szakadatla nul ismétlődik. Aki a magyar történetet ismeri, az tudja, hogv ínég a „legnagyobb magyarnak is, Széchenyinek is örökös félelem és rettegés volt a feltámadt nép.^ Az események megmutatták, hogy 1848-ban'sem a néptől kellett félni. Nem is félt tőle sem Petőfi, sem Kossuth. Idézem most Kossuthnak egy kijelentését, amellyel azoknak válaszolt, akik a tömegek anarchiájától féltek: „Vigyázzatok hazám fiai, ne féljetek annyira az anarchiától, hogy túlságos félelemtói még a szabadságtál is irtózzatok t Fontoljátok meg, hogyha olyan boldogtalanok volnátok, miszerint csak anarchia és abszolutizmus között ketá választanotok, — amit én nem hiszek, — az anarehia mindenesetre csak mulékeny állapot, de az önkényuralom örökös lehet. Ha másként nem lehetne, gázoljunk inkább a szabadság múlékony kicsapong ásain keresztül a végső szabadsághoz^ mint a szabadságtalan rend sircsendes ösvényén az önkény^ aralom torkába. Ezt mondott* 1848-ban Kossuth Lajos és sarti mondja ma nekünk is, késői utódjainak 1945-ben. Meg fogjnh védeni az nj rendet — Mi rendet fogvnk terem* teni — mi a rend pártja rum gyünk —, de megnézzük, hogy milyen rendet. Nem a regi rendet, hanem ujat. Azt a rendet, abei az államban. a mindennapi életben az egén nemzet, a nép érdekei jutnak érvényre. És elsősorban azt a rendet, amely átadja a földet a parasztnak. (Éljent, étjén 0 Ha ezeket a M-i adatokat megvalósítottuk, akkor minden eszközzel fogjuk védeni az uj rendet és addig is gondoe* kódunk róla, hogy [az átmenet is olyan rendben menjen, amennyire az lehetséges. Az $$i gazén a huh őrien eteeíéee alfél már legyem birtokáén földiének — Itt térek át a főid kérdésére. Mint 1818-ban, ma is kőzS

onti kérdés, örömmel jelentetem, bogy ez a kérdés most a legközelebbi napokban hatalmas lépéssel közeledik megvalósítása felé. A kormány né-j hány napon belül letárgyalja a földreformjavaslatot és utána azonnal megkezdődik a földre-, form alapján a földhöz juttatás, a földek kiosztása. (Éljen, éljen !) Itt is előre kell bocsátanom, hogy a kormány jóindulata egymagábanvéve nem elég. Itt ia segítségünkre kell hogy jöjjön a magyar nép, elsősorban, a falu népe. Ezért haladék nélkül mladeatttt alakítsák meg a földigéaylé bizottságot. Ezek a földigénylő bizottságok1 ne csak azokat irják össze, akiknek joguk van földhöz, hanem irják össze azokat a földeket is. amelyek lekintelbe jöhetnek.