Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-14 / 59. szám

M. évfolyam 59. szám. Szeged, 1945. március 14, szerda Egyes szám ára 59 fillér 4 Magyar Nemzeti Fiig getieaségl Front lapfa SzorkosxtöbJ colt ság: Be togh István dr. Erdei Ferenc Révai Józsei FlRrtbi Kisgazdapárt Nemiéit Parasztpárt Magvar KommnnNta Piri fBffy^^?^ iinBwMMM 'rwi Cafrang nélkül Bizonyosan akadnak ebben a megnyomorított hazában, akik megkönnyítik az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterta­nácsának minap hozott határo­zatát. A határozatot, mely a „katonaliszt" régen elavult fo­galmának régen esedékes álszö­vegezését jelenti. Akik elhullat­nak néhány bánatkönnyet a lomtárba helyezett „tiszti be­csület" vitrin-sírja fölött, talán megsiratják az eltörölt „kau­ciót" is az „ön ként esi pertlivel", a karpaszománnyal együtt és akiknek megfagy a vérereikben arra a gondolatra, hogy a ma­gyar bonvéd ezentúl ha jelent valamit felettesének, azt nem „alázatosan", nem is „alásan" jelenti, hanem katonás és ma­gyaros önérzettel. Mi is lesz ezekulán ebből a világból, már mint a Pekár-féle Dodó főhadnagyok, a Gyurko­vb s-l'iuk,-a dolovai nábob snei­riig huszár! isztjeinek szívdög­lesztő világából, ha nem csörög löbbé a kisvárosi korzók kö­vezetén ama bizonyos tiszti kard, ha nem olyan gőgösen a sar­kantyú, ha nem csattog a po­fon a kiszolgáltatott polgárok arcán és nem suhog fülük mel­leit az ezüstnyelű lovaglópálca ? Milyen lesz az a tisztikar, amelynek szolgálati szabályza­tából hiányzik a kemény szó. a bűvös varázsigét a „nieder inachen", amely kiemelte a ka tonatisztet a társadalomból, fö­léje helyezte a törvényenkivüli­ség káprázatos régióiba, ahon­nan itélhetelt polgári elevenek és holtak, tehát az egész civil­bagdzs fölött? . Mi lesz ebből a hazából, ha nem adódnak többé zajos affé­rek, ha nem csattoghatnak töb­bé a vívótermekben a párbaj­kardok és nem dörrenhetnek a pisztolyok, ha nem lehet ezek­után niár befoltozni a megté­pázott „tiszti" becsületet a le­vegőbe lőtt lyukakkal; vagy néhány centiméteres karcolá­sokkal. Mi lesz velünk, szegény dol­gozó, termelő, alkotó magya­rokkal, ha néphadsereg vigyáz a biztonságunkra olyan uj tisz­tikarral az élén, amely teljes Küsfrint elfoglalták az oroszok Az amerikaiak kiszélesítenék a rajnai hídfőállást A keleti front nagy eseménye az oderamenti Ivüstrin városá­nak elfoglalása. Ennek az erő­sen kiépített fontos erődváros­nak azért fokozott a jelentősége, mert az Odera bekanyarodásá­val a folyómenti vonalnak ez a szakasza esik legközelebb a birodalmi fővároshoz. Az itteni arcvonal rendkívüli fontosságát maga a német nemzetközi hír­szolgálat is hangsúlyozta akkor, midőn napokkal előbb jelentet­te, hogy Hitler az arcvonalnak ezt a szakaszát ismételten meg­szemlélte. Ezzel egyben szinte akaratlanul azt is kifejezte a német hírszolgálat, hogy a né­met hadvezetés ezt a Vonalat tartja a legfenyegetettebbnek. A német rádió és a hadije­lentések továbbra isujabb reiüd­f kívüli érdeklődésre szánioltartó részlcttekkel bővítik értesülé­seinket a frontszakasznak erről a legekszponáltabb pontjáról. A német hírszolgálat ugyanis azt íelenti, hogy Zsukov. marsall lassan és fokozatosan bőviti itt oderai hídfőállását minden he­ves ellenállás dacára. Ebben a híradásban az is figyelemre­méltó, hogy erről a Küstrintől délre fekvő hídfőállásról orosz részről még semmit sem hal­lottunk, annál kevésbbé, mert hiszen az oroszok az Oderán való átkelést sem közölték még a nyilvánossággal. Kétségtelen, hogy az oroszok atkelcse az Oderán itt Berlinnel szemben a háború egyik legkiemelkedőbb eseménye és* egyben' azt is je­lenti, hogy a szövetséges hatal­mak most már mind keleten, mind nyugaton maguk mögött hagyván a birodalom szivét védő utolsó nagy természeti akadályt, a helyzetet már ro­hamra érettnek tartják. Zsukov tábornagy seregének északi szárnya ugyanakkor tel­es. erővel folytatja Stettin os­tromát. Haditudósítók jelentései szerint napok óta hatalmas ten­geri, légi és szárazföldi ütközet folyik a stettini kikötő-birtoká­ért. A nácik részére a kikötő máris használhatatlan, mert be­járatát az orosz nehéztüzérség teljesen lezárta. Rokosovszki tá­bornagy csapatai ezzel egyide­jűleg a danzigi öbölhöz törlek előre és keltévágták az olllevő német seregeket. Az a tény, hogy Rokosovszki csapatai befejezték Danzig teljes körülzárását, azt jelenti, hogy Pomeránia és Po­roszország egész területe a né­metek számára teljesen elve­szett. A balatoni frontszakaszon a németek tovább folytatják elke­seredett kísérleteiket az orosz előnyomulás feltartóztatására. A foglyok elmondották, hogy Hitler parancsa értelmében a németeknek itt minden áron el kellett volna érnie a Dunát, fő­leg azért, hogy az orosz dunai flotilla élénk tevékenységét meg­akadályozzák. Az Izvestija katonai szakér­lője szerint az itt tanúsított I n ruet erőfeszítés azt célozza, l hagy az oroszokat Ausztriától 'minél tovább távoltartsa. Az oroszok megjelenése Ausztriá­ban ugyanis nemcsak a balká­ni és olaszországi seregek tel­jes elvágását jelentené, hanem elszakitással fenyegetné a még aránylag legsértetlenebbül dol­mértékben méltó lesz ehhez az igazi magyar honvédséghez. Lelkéből való lélek és véréből való vér lesz és igy azonos lesz magával a néppel, tehát a magyarsággal. Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány határozata egy régi kér­dés megoldását, régi, elüszkösö­dött seb begyógyitását jelenti. Megszabadítja a magyar hon­védséget attól a cafrangtől, amely évszázadok alatt ragadt rá, minden atomjában idegen, sőt még ennél is rosszabb: né­met volt. Csökevénye, velejá­rója a megáporodott feudaliz­musnak, amellyel most együtt száll a jól megérdemelt sirba. Nincs és nem is lesz soha töb­bet szüksége ennek az ország­nak olyan tisztikarra, amelynek létjogosultságot egyetlen fikció adott: a külön tiszti becsület fikciója. És nincs, de nem is lesz solia szüksége a nemzetnek olyan hadseregre, amelyben az idegen szellemet a magyar népi lélektől annyira idegen Dienst­rcglamákkal merevítették meg. I Ez ellen az idegen szellem el­len kelt fel Rákóczi és Kossuth népe, ez ellen vivta kétségbe­esett szabadságharcát százado­kon át a magyarság és ez az idegen sallangokkal kendőzött szellem volt az, amely a nem­zet legtragikusabb pillanataiban mindig megbénította az ország fegyveres erejét. A magyar nép most végre , megteremti a maga igazi hadsere­gét és azt megtölti a maga szellemével. Szentimentális el­lágyulas nélkül helyezi vitrin­koporsóba a Dodó főhadnagyok minden rekvizitumát és dugja el a vitrint a hadtörténeti mu­zeumnak abba az odújába, ahová csak véletlenül sem téved be a most következő korszak múzeumlátogatója. A nemzet uj hadserege tiszti­karával együtt maga lesz a nép. Az a honvédség lesz, amelynek erejét a népszeretet acélozza meg. Az a megiitt szeretet, amely olyan lenyűgöző módon nyilatkozott meg a hajdudorogi példában is. A szabad hajdúk dorogi ivadékai tizenhárom drá­ga élelmiszerrel megrakott sze­keret küldtek a honvédelmi mi­niszternek Debrecenbe a hon­védség számára. Nem „alázato­san", nem kaucióként, nem parancsszóra, hanem meleg szi­vük sugallatának engedelmes­kedve. önként, minden önkén­tesi pertH nélkül. Adták, elküld­ték, mert tudták, hogy a maguk hadseregének/tehát önmaguk­nak adlják a népszolidaritái szellemében. Magyar László. Március 15-én Fél 11 órára a Kossuth-szobornál vár benneteket a Nemzeti BizoU sh j

Next

/
Thumbnails
Contents