Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-25 / 68. szám

6 | V ita ' - « •» DfiLMAGYARORSZifi IMS. március 2J> mumBSiisawi Séta Fritzlandiábau Irjat ILJA EHRENBURG A jó tolvajnak minden a kezére lár, mondják a régiek. Hiszem, hog\ oiyan univerzális tolvajok, amilyenek Hitler katonái, még eddig nem vol »ak a világon, ők loptak porcellán ií, cipőt is, országokat és szövi!: ket, aranyórákat és hordott ruháka ti E peket és tojásokat, játékszereke és vagónokat, párisi emlékmüvekei - hollandiai sajtot, brüsszeli csipkét, m ncset, sírfeliratot, sőt még fa?.e l jt is. Van egy tolvaj Németország vi, akit irigyelhet minden tolvajé un iden fritz: a olvajok tolvaja, a táblás doktora s a lopás és betörés professzora. ó, Rósenberg Alfréd tó künk ismereies, hogyan lopta meg t Sfcovjetunió muzeumait és könyv- irait, hogyan pakolta el a muzeu inot Szmolenszkból, hogyan fosztotta ki a Leningrád környéki kastélyokat • s „emelt el" Novgorodban értékes s'cntképeket, Baltikumban pedig i éjelcet és kéziratokat. Nagystílű tolvaj. Vállalatát „Rósenberg komissiónak" = - iák. Először neveznek a történetibben tolvajbandát bizottságnjk, ol; ször vannak okmányai és bélyegzői. Rósenberg Párisban nemcsak franc i dolgokat gyűjtött. Turgenyev kö lyvtárából ritka könyveket „lova sitoti* meg, meiyek a nagy iró tulaj ionát -tépeztéí. Lengyelországban viszont ckievicz kéziratait lopta el. Sokoldalú toiv. i. Az angol sajtó ériesit bennünket, nogy Rósenberg Florencben 45 yö'ivorü, antik műalkotást emelt el. Ezek között a müvek között volt a Medici Vénus, Donatello Szenfgyörgy képe, Botlicelli, Ghirlandajó, Pola.jola, és mások müvei. Az egyik képet a l< pök szökésük közben eldobták. /V •giudtuk, hogy a „Rósenberg bizottság* egyik „munkatársa" az egytó tanult tolvaj, reggelizés közben, az r ekes képen vágta kenyerét és a ko'M-zt, igy megsérteitc a vásznat Murán megállapította, hogy a kép negrongálódott, eldobta azt, a koll'.'szmaradékkal együtt. A többi képet, a németek Florenc Mszabaditása előtt 1944-ben vitték el. Vájjon, ma még valaki kétkedik a - öl, milyen sors vár Alfréd Rósen hergre? Ha hét város versengett azon, meHitóet hívják Homeros szülővárosá> '-'•, biztosan hetvenhét város foj ól vitatkozni, melyiket illeti meg Jg. hogy e világ tolvajának akasz «' {ii a'litson. ríakran felvetődik a kérdés, ho . -n fogják a németek megtéríteni a emlékekben és műalkotásokban >:it kárt. Us*y hiszem, egytől-mástó! •n"X kell válniok. A Sixtusi Madonnának nem Drezda oa van a helye. A németek vissza ják adni azt, mit elloptak. Meg 1 > ják fizetni — nem papirmárkákban, hanem — műalkotásokban mindazt, amit elloptak elpusztítottak. Pedagógusok Előttem egy ábécés könyv van. Rigában, az „Adolf Hitler" utcában adtak ki. A könyv olyan mondátokká e/.dődik, melyek értelme csak azo Tőit a gyermekek előtt világos, aki smerik Hitler „Uj rendszerét"!: Ha nalban Jancsi mér a mezőn van. 'éine.t okos stb... íme egy részlet, á gyermekek Németországban, gyermekeknek Németországban jiztosi va van az u ómteljes, eg séges gyermekkor, áinderről a iiet n-jp vezére, adolf Hitler g foskodik. A német gyermekek rajo (ássai s.eretik Vezérüket. Az Ö 'tésnj.jja, ápr. 20-a, minden g idk ünnepnapja. A szöveg alatt a jólismert emb arcképe, a kép előtt pedig gy> mekek, virágcsokrokkal. Az ábécés könyv irója, nagy- u •ölesen nem közli '- milyen gye • nekkort biztosított Adolf Hitler •rosz gyermekeknek. Nem mesél > gyermei<holt!estekkel teli kutakro Babju Jarról, Aáajdanekről és a gyér nekcipák tömegéről, Lublinban. Mi az orosz gyermekek megvan nak mentve Hitler Jóságától". Rigáján ni ics többé Adolf Hitler-utca \i ábécés könyv szerzője, bizonyára /alahol Magdeburgban álmodoziu Argentínáról. Hitler születésnapja m 5 •em érdekli a német virágáruslányokat. Az egész világ készül meg ünnepelni egy másik ünnepet — Hitler akasztásának ünnepét. G'áfobeis — a hivő Egyi- uto'só cikkében irja Göboels: „A hiu dicsőség mulandó". Slegértük, hogy a kisöreg ájtatos lett. Ül az óvóhelyen és irja „vanitatum /anttas". Természetesen Göbbels nem olyan könnyen jutott el ehhez a felfedezéshez. Sok időre volt szükség hozz . Sztálingrád és Dnyeper, Tunisz é Normandia, Belgrád és Horthy kiái; /anya. Azelőtt Göbbels máskép gon dolkozott. Idézek egyik 1942-ben iri cikkéből: „Mi nunzeti szociálist-A bebizonyítottuk, nogy egy perc t udja homályosítani az örökkévaló tagot, hogy a világ dicsőségét a m -atonáink teremtik és hogy elérvén Ilbrusz ormit, halhatatlanná válhnk Vlától fogva, nagy Németország ál indó és megingathatatlan valami." Három hétre rá „az állandó és meg ingathatattan valami" galoppban megindult nyugat felé. Ma Göbbels, mint bölcs Salamon oeszél: „Hiu dicsőség". A kisöregnek én más szöveget ajánlanék ebből 1 régi forrásból: „Mindennek meg /an az ideje, a születésnek, a halál iák, a növekedésnek, a zsugorodásnak. Aki másnak vermet ás maga esik bele, aki dönti a kerítést — megmarja a kígyó". Ha egy kicsi elgondolkozna ezen a szövegen meg uidná népének magyarázni, hogy Né netország — jól 'ehet már Egyipjmban volt — nvért találta most Achen előtt magat s miért rohant vissza a Volgától Eidktme.g. A kisöreg ezért csak készüljön —- a verem, amit megásott, már régen vár rá. Michael Müller „obergefreiter", aki nemrég esett fogságba, meséli: „Nem volt lovunk, de megtaláltuk a kiutat a helyzetből azonmód, hogy oro-z foglyokat fogtunk be a kocsikba Ök fuvaroztak igy mindent, amire szükségünk volt". Valami Gertrude Schvalbach iria 1944 jul. 19-én Frankenthaibót férjének: „Mondják, hogy az orosz lányt elviszik tőlem gyárba. Ez borzasztó lenne. Te nem is tudod mi az, ha az embernek jó kiszolgálása van. Háboru előtt erre csak a vagyonosok •ehettek szert, igy ;< háboru sok tót hozott nekünk. Majd, hogy nem is •rzem migatn elhagyatottnak. Nélküled, ez orosz lány három helv s dolgoz k s igy én Ilandóan h verészhf és álmodo iátok Róla trága f cském". Nemso -ra talpra állni üt rad. Őt tiég nagy i -yelmetlens gek fenyegetik. Nem, mert az oro rablányt 'gyárba küldenék, hanem nert arról van szó, hogy Gertrúd a Schwalbach Frankentlialból, mint többi német férfiak és nők miilik 'piteni fogja a felperzselt városoim Azért, mert az ő férje és fivére k csiba fogta az orosz katonákat, azéi mert embertelenül bánt az orosz rab lánnyal. Elérkezett az idő, amikt Gertrúd fog három helyett dolgozn Annyira megszoktuk h „vadálat ba iangja" elnevezést, ho y előttem a teljesen fedi„némefo ig"fogalmá'. Nem csodálkoznék, ha a térképei Németország helyett „vadállat bar angját" olvasnám. De mi soha sem határozzuk meg, miije. vadálat harangja — tiszteletből négylábú iránt. A „Kölni8Che Zeitu " irja: „A ellenség illetni merle az oroszlá oarlangját. Amerikaiak vigyázzato magatokra!" A németek — ez ? j:le tené — felfogták, hogy orszl ;uk — „vadállat barlangja!" Azonban önimádatból Némelországo oroszlán barlanghoz hasonlítjuk. Meg akarom 'mindjárt jegyezni, nogy a németek ezúttal hazudn Ők semmiben sem hasoniita Brehm oroszlánjára, aki „Az álla világa" cimü müvében igy ir: „ ' oroszlán nem szeret hosszú sétá tenni. Az arabok mesélik, hárm ordítással jelzi, hogy előjött barlangiból. Az oroszlán természetében ezt minden tudós elismeri — sok íemes vonás. Az oroszlánt lehet b csülni és szeretni". A németek orvul támadnak, érnetek szeretnek nagy sétákat lenni Ki az, aki szereti az SS katonát ? agy Gestapót ? Létezik egy másik ragadozó tó ugyanolyan nagy — a tigris. A tig -is — az emberevő. Iine Brehm ho ;yan irja le: „A tigris filénk é jg/anekkor vavmeró. Megszökik a i fegyveres ember elől! — a fegyvertelent megtámadja. Ezt a kettő, kitűnően meg tudja egymástól kü iönböztetni. Ravasz, alattomos, vér szomjas". Amikor ezeket a sorokat olvasom megfeledkezem a zoológiáról. A utolsó évek eseményei jutnak eszebe. Jun. 22-e, Majdanek, a lefegy verzett banditák riadtan kiáltozta „Hitler kapui". A Kölnische Zeitun nak ajánlanám, legközelebb pontonbban fejezze ki magát: „Az ellen -tag közeledik a tigrisbarianghoz" Különben, mi magunk -is tudju nova megyünk, Tudják ezt a ír Szövetségeseink is. A kölni tó, megkísérli, megijeszteni az amerik akat, a königsbergi pedig bennünk A ti ajtóvadászat nagyon jól ható, < én pedig már érzem a gyönyö tizrisb"-"őnveget a lábaim alatt. Ma, vasárnap Oécjel síarcsl amerikai színvonalú jazz-zenekara játszik a I T M U S" tánciskolában. Kárász-utca f>. & n c 3 órátá' áz április 3-án kezd/klti szalor.tánc irzusra beiratis minden délelőtt. ,\urzusvezető: LiOriN PÉTER. Szinház Művészei A »ce*e«li Iréfe, Uj«áfírAit, Képei•uüvéHok és Szinmörfezek SnlM* Siaaszerveiele színvonalas és érdeket kollektív kiállítást rendezett a DISa székházában. Nem kevesebb mint 66 festményt és szobrot állítottak ki a szegedi művészek, ami annak a jele, bogy a háborús idők zajában sein hagyták abba az alkotó munkát. A kollektív kiállítás anygaában sokféle stílus mutatkozik meg- sok a fiatalos, nyugtalan formakeresés. Megállapodott művészeti iránya alig egy-két festőművészünknek van, De éppen ez a lázas formakerescs ad mozgalmasságot és életet a kiállításnak, amelyneJfegyik értékes célja az, bogy a szélesebb néprétegekkel megismertesse és megkedveltesse a képzőművészetet. Avatott előadó itt valóban ügyesen s szinte észrevétlenül be tudja vezetni a neofitákat a képzőművészet mühelytitkaiaba. A képek között felbnkkan egy-kettő, amely szakit a l'art pour l'art elvével és irányzatot visz beie a művészetbe, Ezek közé tartozik Dinnyés Ferenc néhány erőteljes, harsogó szinne! megmintázott képe : a Politikai oktatás, aa Öreg munkás, Gábor Jenő néhány modern felfogású, markáns kidolgozású vászna, amelyek a munka lüktető ütemét és tömör erejét elevenítik tneg. Erdélyt Mihály olaszországi képei jelen i ;k klasszist, de mozgalmasak éa érdekesek a tiszai életről iestett vásznai is. Tápai Lajos is szerepel egy erőteljes vonalakkal megalkotott, eszmei síkon íno:- , képpel, a Hajóépitők-kel. Külön .anelésre méltók Viukler László uja.,b képet. Borongós, fátylas, érzelmeket es hangulatot kifejező csendes táj rés/ ,ek ezek, a forradalmi utakat kére.-.,, müvésztéíck pihenő-lépcsőinek tekm., >k s bizonyos megállapodoltágra. n a jasabb fejlődési fokra mutatnak. Eiie.itéiesek ezekkel az Önarckép, Csendélet, Kentaurok és Lapitbák csatája cim a vásznak, amelyek forrón, ,;o szín- e - vonatorgiájukkal a miivésziélek nyugtalan útkeresését jelzik. Ugyanigv vajyunk Dinnyés Ferenccel is, akinek előbb emiitett képeivel ellentétesek halk ; finom színekkel odavetett utca zielei, téti képei. Erdeke, n ínég Forgár-, István Leányok a uo.iiixilciuioii emut figurális müve — ugyanő szerepei életleli, hajlékony vonalú szobínmüvel is —, Országh György Ördögárok. Szőke Győző Alunkús és Falusi h.tz, Leliotay Mátyás Tiszapart, Pmfér József ískola-ntca, Vlasits Károly Falusiak, Vanek F.: Gscndólet-e cs Noel Ferenc portréi, Tápay Antal szoborművel sok erői és uiarsáns stílust mutatnak, nemkülönben Kormos István Sztálin és Tóth Gynla l^eniit szoborporlrci. (—i.) Kamara Szianaz Március >: Megyesy il operaénekes ária- és dalestje. Az elöadasolc léi l órakor kezdődnek a Városi Zeneiskola nagyterűiében Jegyek elővételben a Délmagyarország kiadóhivatalában i&lozih 'nüsora'. Belvárosi Jlazi Ma: Kalotaszegi Madonna. Főszereplők Sárdy János, Adorján Éva, Petrovics Szvetiszláv. Korzó Mnii Ma: LkinibarcHa hőse CMarco Vlscontt). Főszereplők: Carlo Ninchi, Roberto Villa. Síéehe iy< llozi: Ma: Külvárosiőrszoba. Főszereplők Karúdy ivatalin, Nagy István. Fdőadások kezdete mfoden nap fél 3 és negyed 5-kor. Pénztárnyitás d. e. 11-12-ig és az előadások előtt félórával Sziítházi műsor: • Vasárnap: Radnóthy Éva felléptével János vitéz. Hétfő: Pataky Kálmán, világhírű kamaraénekcs és Radnóthy Éva felléptével : A mosolyországa Kedd-csütörtök: Beregi Oszkár felléptével Hamlet. Az előadások fél I ór.i.-or kezdődnek.