Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-25 / 68. szám

M. évfolyam 68. szám. Szöged, 1945. március 25t vasárnap Egy— ára Szerkesztőbizottság: Bslogh István dr. Erdei Ferenc Pflfjgellfn Kisgazdapárt Nemzett Parasztpárt Révai József Magyar Kommunista Párt A nagybirtokok megszüntetéséről egyhangú mi­nisztertanácsi határozattal meg­hozott rendelet tartja izgalom­han a magyar népet. Bekövet­kezett az, amiben hetekkel ez­előtt még nem hittek, megkez­dődik a földek kiosztása. Fel­szabadult, boldog örömmel látja a nép, hogy nem sikerült a baj­keverőknek, a reakció ügyes­kedéseinek megbontania ebben a kérdésben sem a pártok és a kormány egységét. Bebizonyi­lottnak látja 'a nemzeti egység, a Nemzeti FTiggetlenségi Front erejét, a kormány őszinte haza­fiasságát, népszeretetét. Csatát nyert a kormány és a nemzet egységes politikai arc­vonala, megnyerte a nép bizal­mát, amely most már Játja, hogy a Függetlenségi Front, az Ideiglenes Nemzeti Kormány programja nem marad ígéret. Ez a 'bizalom most mozgósító erővé válik, hitet és erőt önt a falvak népébe, akik már tudják hová kell sorakozniok és sora­koznak is,vhögy segítsék a prob­lémák mielőbbi megoldását, a rendeletek gyors végrebajlását. Délmagyarország területén már majdnem mindenütt meg­alakultak a Földigénylő Bizott­ságok, a megyei és városi föld­osztó bizottságok Ezek a bizott­ságok is a nemzet egységét kép­viselik, ezekben is ott ül föíd­igénvlőin keresztül a pártok mindegyike, őrizve, megbontha­tatlanná téve ezek harmónikus "együttműködését. Ezalkalommal sem sikerült az egységbonlás, most is visszafelé sültek el a provokációs kisérletek. Nagyon jól tudjuk, hogy a nagybirtokot védő reakció él és nem adta fel a harcot. Jól tudjuk, bogy a földreform vég­rehajtása során sokszor kell megütköznünk velük, sok tá­madást kell visszavernünk. A támadások célja majdnem min­dig az egység megbontása; egy­mással szembeállítani a párto­kat', hogy a veszekedők között n nevető harmadik szerepét látszhassák. Nem sikerüli ed­dig, nem fog sikerülni ezután sem. .Jöhetnek a legraffináltabb provokációkkal, résen leszünk, Zsukov serege hét ponton keit át az Oderán Az amerikaiak Mainz alatt is átkeltek a Rajnán leleplezzük azokat. Leleplezzük A keleti arcvonal legnagyobb eseményét a londoni Reuler­iroda félhivatalosa jelenti. A nagy érdeklődésre számot tartó hiradás szerint Zsukov marsall 1. fehérorosz hadserege heves harcok után hét átkelési pon­tot létesített az Oderán. Az uj hídfőállások közül a legköze­lebbi 53 kilométerre esik már csak Berlintől. Amikor a szö­vetségesek nyugaton szintén a Rajnán való átkelési ponto­kért harcolnak, akkor ennek a Berlinnel szemben való átkelésnek megnövekedett jelen­tősége van Ez már azt jelzi, hogy most már valóban megin­dult minden oldalról az együt­tes végső támadás a náci biro­dalom szive ellen. Ezzel egy­idejűleg Koniev serege tovább tör előre most megindított uj offenzívája során és a tegnapi jelentések szerint már el is érte a cseh határt. Ezzel két tüz közé szorított még német kézen levő számos fontos ipari várost. A német jelentés beismeri — a londoni hiradás szerint — hogy a németek máris több jelentős várost kiürítettek a szudéta­földön. Ratibor, Neisse, Leob-j schülz városok máris az orosz vonalak mögött vannak. A magyarországi arcvonalról Moszkva nem adott ujabb jelen­tést, de az angol jelentések sze­rint tovább fokozódik Tolbukin seregének nyomása a Balaton északi partja és Komárom kö zötti szakaszon. Ez azt jelenti, hogy a Vértes hegységet az oro­szok már teljesen megtisztították a németektől és ezzel megfosz­tották a nácikat a hadiipar szempontjából nélkülözhetetlen fontosságú bauxit lelő helyek­től. Mindenesetre az itt előnyo­muló szovjet csapatok útjában Bécs előtt már csak olyan je­lentéktelen folyócskák állnak, mint a Rába meg a Lajta ugy, hogy egész nyugodtan megálla­píthatta a Daily Herald máris, hogy Bécs sorsa ezzel meg is l&lt .pecsételve. A uyugati fronton nagy ese­mény Patton tábornok 3. ame­rikai seregének hatalmas len­dületű előretörése, amelynek befejezéséül hirtelen rajtaütés­sel az amerikaiak ujabb ponlon átkeltek a Rajnán. Az ujabb hídfőállást az amerikaiak Mainz­tól 15 kilométerre délre, Oppen­heimnél építették ki, miután éjszaka minden veszteség nélkül meglepetésszerűen átkeltek a fo­lyón. A remageni hídfőállás mellett — amely egyébként ál­landóan mélyül és szélesedik —» ez tehát már a szövetségesek második szilárd átkelő pontja a birodalom belsejét védő utol só nagy természeti akadályon. Ezzel szemben a németeknek a Rajna nyugati partján már csak egy egyre keskenyedő kis hídfőállás áll rendelkezésre Geiersheimnél, miután a másik hídfőállásukat Speyer elfoglalá­sával a szövetségesek likvidál­ták. A Rajn . — Mosel háromszög­ben bezárt német erők meg­semmisítése olyan mertékben folyik, hogy a szövetségesek nem is képesek a hozzájuk egyre özönlő foglyok lömegével törődni. A tudósítók leírják, bogy a németek nagy csopor­tokban tartóztatják fel az elő­nyomuló amerikaiakat, de nem ellenállás céljából, hanem csakis azért, hogy térképén megma­gyarázzák nekik, hogy merre van a legközelebbi fogolyqyüjtő­hely. A legnap délutáni angol rádió által továbbított német hadijelentés kénytelen őszinlén bevallani a szövetségesek nagy sikereit, amikor ezekel mondja: „A had műveletek nyugaton sok­kal gyorsabban folynak, sem­mint hogy remény le -sse/t azok feltartóztatására." Iindehhez hozzá kell még venni Montgo­mery tábornagy titokzatos hall­gatásba burkolt nagyarányú hadműveleteit az északi szár­nyon és akkor egyre tisztábban láthatjuk, hogy mindezek a mozzanatok nxdr valóban a há­ború végső fázisát érlelik meg és kizárjuk a közösségből a provokátorok minden fajtáját, akár jobboldali, akár baloldali radikalizmus jelszavaival pró­bálnak agitálni. A provokációkban nincs hiány, ügyesen és állandóan támadnak a nyilas szolgák. Megpróbálják a Nemzeti Bizottságokat szembe­állítani a kormányai, kommu­nista-puccs tervével ijesztgetik a polgárságot, hamis vádak tö­megével szaladnak Debrecenbe, megpróbálkoznak gazdasági és politikai intézmények kisajátí­tásával. Nem válogatósak esz­közeikben, vállalják a rágalma­zást, az egységbontást olyan közönséges módon is, ahogy a kidobott cseléd szokla volt gazdáját rágalmazni, a ferdíté­sek és hazugságok tömegével is készek arra, bogv szembeállít­sák egymással a magyar prole­tariátus két pártját, legyengitsék ezzel is a demokratikus nem­zeti egység erejét. Védik a letar tóztatottakat, védik a le nem igazoltakat, védik pozícióikat mindenütt, ahol ezekből a po­zíciókból a reakciót szolgálhát­Iják, védik hazugságokkal, pucs­csal, fasiszta rnetóJussokkal. Nem kélséges: támad a reak­|cio. Nem lehet kétséges az sem. j hogy ezzel a támadással szem­ben a demokrácia is csak har­cos magatartást tanúsíthat.'Csak harcosan, mindig ébren, min­dig résen állva verheti vissza a támadásokat, hogv ne szakad­hasson ránk isnféí a mult sö­tétsége, bogy me. is valósul 'hasson gyorsan ,i demokrá/ia minden ígérete szirmai István. Ma délelőtt tl ór«&i&or a Vérosl Erdei Pereibe belügyminiszter és Veres IPéáer íré a Nemzeti Parasztpárt nagygyűlésén I

Next

/
Thumbnails
Contents