Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-24 / 44. szám

II. évfolyam 44. szám. Szeged, 1945. február 24. szómba! Egyes szám ára 51 fillér A. Magyar Nemzeti fiiggeíleaséil Front L a n i a Szerkesztőbizottság: Balogh István dr. Erdei Ferenc Révai József Függi-llen Kisgazdapárt Nemzett Parasztpárt Magvar Kommnntsla Piri - lt: Tervszerűséget Országunk földúlt, üszkös fővárosából napról-napra nagyobb tömegben érkeznek a menekültek, akik már nem a bombák és gránátok elől mentik sanyargatott életüket, már tiem a testi épségüket féltik, inár nem a vérszomjas fasiszta Őrjöngés elől húzódnak biztosabb, nyugalmasabb helyekre, hanem az éliség adja a kezükbe a vándorbotot és tereli őket a hosszú, szomorú országutakra. Igen, az éhség, ez a legkegyetlenebb testi hiányérzet, amely kiégeti az izmokból az erőt, kiszikkasztja az erekből a vért, a lélekből az akaratot és tehetetlen rongyként dobja az embert a legállatibb ösztönök karmai közé. Az éhség menekültjei borzalmas képeket festenek a pesti Ínségről, a teljes nincstelenségről. Anyákról beszélnek, akik eszelősen turkálnak az üszkös romok kőzött egy-egy falatnyi rothadt ételhulladékért, hogy az éhség kin iától nyöszörgő gyermekük fájdalmát néhány pillanatra enyhítsék, akik sikoltozva verekszenek az utcák földúlt kövezetén egymással a már oszlásnak indult íótetem egy-egy „élvezhetődnek vélt darabjáért. Családokról beszélnek, amelyek hosszú heteken át élték vakondok-életüket valami sötét pinceoduban és a táplálék teijes hiánya annyira elsorvasztotta mintlöjüket,hogy mára felszabadulás napsugara sem tudja fölcsalni őket. Ártatlan dajkamesévé szelídültek a történelmi éhségpéldák, a hires párisi patkánylakomák, az indiai éhtifusz kínlódása a budapesti valóság mellett. Több mint egymillió ember éhezik Budapesten a szó legkomorabb értelemben. És ezen a koloszszális méretű Ínségen nem segit, nem segíthet a vidék népének áldozatkész részvéte sem. A Nemzeti Segély küldeményei akármilyen zsúfolásig megrakott vagonokban is érik cl a fővárost: csepp a tengerben. Millió üres gyomor éhségszimfóniája elnyomja az inség roppant arányai mellett annyira szegényes segélyvonatok zakatolását Pedig van, lenne mód a segítségre, a mérhetetlen budapesti nyomor nagyarányú enyhítésére. Hiszen a vidéken, amely a körülményekhez képest szerencsésebben úszta meg a szörnyű nemzeti katasztrófát, amely elkerülte a nagyöbbarányu pusztulást, tekintélyes készletek vannak. Nem olyan nagyok. hogy fölhasználásukkal A végső nagy támadás készül keleten és nyugalon Orosz előnyomulás Danzig felé A moszkvai hadi jelentések az alsó Visztulái fronton fekvő Czersk város elestét, valamint Brandenburg déli részében Priebus elfoglalását közlik. Ez utóbbi egyben azt is jelenti, hogy a szovjet csapatok elérték a Neisse folyót, amelyen tul már nincs több vizi akadály sem a Drezda, sem a Berlin felé vezető előnyomulási vonalon. Nem tesznek azonban említést a jelentések még mindig Zsukov tábornagy oderai frontjáról, ahol a nagy csend a németek számára vésztjósló események kialakulását rejti magában. A német rádió is egyre idegesebben magyarázza az oderai arcvonal rendkívül feszült helyzetét és előre elkészíti hallgatóságát az elkövetkezendő fejleményekre a következő kijelentésével : „Ugy látszik a jelekből, hogy a keleti front ismét rendkívüli események előtt áll." Valóban, ebben a feszült helyzetben a várakozás roppant izgalma csalhatatlanul megsejteti, hogy ez után a csend után rövidesen sorsdöntő drámai kiszül. „Küstrin és az oderai Frankfurt között egy nagy revolver csöve mered Berlin felé — irja a Daily Ilcrald — s ezt a revolvert az orosz marsallok éppen most töltik meg." A hasonlat valóban találóan jellemzi a helyzetet. Ez a frontszakasz az utóbbi nyolc-tiz napban tényleg nem mozdult meg, annál inkább szélesedett azonban észak és déli irányban, ami csak még jobban fokozza a front veszélyesen fenyegető jellegét. Ezáltal a birodalom szivének szegezett „revolver" csöve és kalibere annyira megnőtt, hogy most már valóságos ágyúcsövei néz szembe Berlin lakossága. Hasonlóképpen látja a helyzetet Iianson Baldwin, a hírneves amerikai katonai szakértő is, aki szerint „kétségtelen, hogy a német ellenállás és védekezés keleten most utóbb, annál jobban erősbödött, minél közelebb kerültek az oroszok a birodalom központjához". Ez csak természetes is hiszen az oroszok minden oldalról lesújtó támadása valósággal összeterelte, összepréselte erre a helyre a német erőket. Azonkivüt itt van minden valószínűség szerint az utolsó tartalék, a vezéri tartalék is, amit csakis az ilyen végső szükségben szándékoztak a németek felhasználni. Azok az együttműködési tervek azonban, ániSiyeket a szövetségesek mind Teheránban, mind pedig most Valtában kidolgoztak, teljesen meg fogják akadályozni, hogy a németek bármilyen erőfeszítéssel is levegőhöz jussanak. Annyira le vannak kötve most már minden fronton, hogy még az a merőben helyi jelentőségű offenzíva is, amit Magyarországon kezdeményeztek, teljesen befagyott. Az orosz fenyegetes ma oly rendkívüli és olyan közeli, hogy i a németeknek minden erejüket! erre az egy frontszakaszra kell j összpontosítani. Az emberanyag súlyos problémáját a nácik ma már képtelenek megoldani. Legföljebb egy nagyszabású általános ellenoffenzíva az összes frontokon egyidejűleg tudná átmenetileg késleltetni a náci birodalom küszöbön álló kntasz„T trófáját. Erre azonban nyilv in£< valóan már semini szin alat,'• sem kerülhet sor, hiszen egyál talán az is kétséges, hogv a fővárosaik védelmére is tudtak-e elegendő tartalékerőt összevonni. „A kéz már megjelent afajon, — irja a Newyork Times — hogy ráfesse a végzetes igé«v' ket Megmérettél és könnyűnek találtattál". A nyugati offenzíva is szénen* halad előre, noha itt Uontgomery tábornagy egyelőre, cnég« csak két hadsereget in lítoll támadásra, a készenlétbeu állé bét hadseregből. Iit is nemsokára véget ér majd a felvonulások és átcsoportosítások időszaka és akkor' ha egyszer inind a hét szövetséges hadse- • reg megindul, akkor nyilvánvaló, >«. hogy ennek a végső rohamnak*: a megrozzant német védelen? már nem tud cllentáltni. Addig, is azonban a már támadásban lévő seregek nagyszerűen ké-' szitik elő az általános offenzív kiugrási pontjait és a Mosel után most a Saar folyón ii átkeltek az uj jelentések szerint A légitámadások egyre fokozódd szörnyű ereje pedig m nd jobban felőrli cs puhítja a németek folyton lankadó ellenállást készséget. Az időpont erősen közeledik, amikor tehát megjön a nagy jelentés, hogy „» végső általános nagy táinadái megindult keletről és nyugatróí az egész vonalon" egyaránt. Czsrsk és Priebus elfoglalása az orosz front eseménye Moszkva, február 22. ATASSítai Königsberglől nyugatra visv hírszolgálat jelenti: Február\szavetetlék az ellenség gyalog-:1-én a Vörös Hadsereg csapa-'sági és tanktámadását, amelyeit máról-holnapra eldorádóvá lehetne átvarázsolni az egész országot, de ahhoz elegendő, hogy észszerű beosztással mindenhová jusson valamicske. Ezek a készletek megvannak. Azoknak a lelkében, akik rendelkeznek velük, elevenen él a részvét és a segiteniakarás vágya a főváros népe iránt. Valami tehát nincs itt rendben. Valami hiba lappang valahol, és megbénít minden' jószándékot. elsorvasít minden lehe| tőséget. Talán az, hogy nem érvényesül az inség ellen indított hadműveletben minden hadművelet legfőbb kelléke, a tervszerűség. Nincs tervezet, amely átfogná az egész országot, számot vetne a különböző helyeken és különböző mértékben jelentkező ínséggel, a meglévő tartalékok és erőforrások adottságával, a fölhasználható szállítási . és közlekedési lehetőségekkel &», érvényesítené minden emberi cselekedet legfőbb alapelvét, a logikát. Ha lenne ilyen egységes ter vezet és az inség elleni offenzívát annak alapján bonyolita nánk le, egészen mérsékelt es» közökkel is sokkai hathatósabb eredményeket érhetnénk eb D« igy, megfelelő szakértelemmel és alapossággal kidolgozott átfogó tervezet hiányában, hiaoi fecsérlődnek el az erők: a fő; város éhinségben szenvedő népén megnyugtató módon segi' teni enélkül nem lehet (ol)