Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)
1945-02-21 / 41. szám
ff. évfolyam 41. szám. Szecmd, 1945. február 21. szerda Eqves szám ára 50 fillér 4 naq var Nem/etl f liggetlenségi Front Laofa B&logh István dr. FflgíHlen Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc ftfpnwMi PjmiMrt Révai József Mafvar KnmmnnM* Piri .•/í ^ • • : < , •• < -. : >•» -- -. • . - •• ) -i. mii I1 'lllillililMIWIfhli 1M11 llll III1118 MMiJM^M^MBta .ri-Vü- J fl vefefleii földeVröl Február derekán tul már egv két tavaszias nap elég ahhoz, hogy a földművelőt elfogja a munka csillapíthatatlan vágya A. földeket még csak kerülgetni lehet, az időjárásban még nem lehet bizni. csak jelekre vigyáz a tapasztalt szem, vaey babo nákban hisz a bizonytalanabb lélek. Mindegy: a láz hatalmába vette a sokatpróbált izmokat, fölhevítette a vért és ezután már az akadályok, a rossz előjelek is csak fokozzák ezt a lázat. Ettől kezdve szótlan és nyugtalan lesz a paraszt, befelé néz, mint aki magában hordja egy nagy munka teljesen kész tervét s a világból csak az érdekli, hol és mikor foghat a terv kiviteléhez. A parasztok nem hisznek hirtelen csodában. Aki évrőlévre tálja, hogyan búvik ki a csira az elvetett maghói, milyen gyöngéd é» ellenállhatatlan erővel feszi ti szét a kérges föld cserepeit; aki fogassal, kapával vagy puszta kézzel segit a fejlődő növénynek és akinek a szeme hozzászokott, hogy munkát és gondot lásson ott is, ahol mások az arany buzatengert nézik: aki ilyen közelről ismeri a létezés titkait, az tud ja, hogy a csodák nem ugy csattannak, mint a villám, hanem rendkívüli lassúsággal a hétköznapok fárasztó küzdelmeiben teljesednek. Nem hisznek a parasztok jel szavakban sem. Hosszú időn át megtanullak kételkedni minden Ígéretben, megtanulták, hogy védtelenségében is az egyetlen biztonság számukra a föld, amely időnként maga is kegyetlen próbára leszi ugyan mostoha gyermekeit, de végső fokon bizni és hinni mégis csak benne lehet. Ezért lett rideg és anyagias a parasztságnak minden viszonyulása a föléje épült társadalomhoz, ezért üzenték Táncsics parasztjai a nemzetgyűlésnek, hogy „vérünket potomért nem örömest ontjuk". A parasztságnak ez a mély passzivitása és bizalmatlansága minden felülről indult törekvéssé! szemben, másrészt az örökös csalódások ellenére is megújuló hite abban, hogy a föld mégis az övé lesz és mun hája végre igazi ériékéhez jut: ez ma a magyarság történelmi eieje és — mivel az idei tavaszon a napi polilika kérdései sem kisebbek, mint a történelmi feladat - egyúttal a legnagyobb politikai erő is. - Magyarország demokratikus újjáépítésének jelszavát ina nem Sziléziában és Fomerániában tovább törnek előre az oroszok Áttörték a szövetségesek a Sieglried-vonal lőerődövét Az orosz seregek jórésze, különösen északon, a bezárt katlanállások felszámolásával van elfoglalva. Mialatt Rokosovszki serege Pomerániában nyomul előre és már csaknem elérte az Odera torkolatát, addig KeletPoroszországban egymás után semmisitik meg a katlanba zárt németeket az orosz csapatok. Königsbergnél tekintélyes német erők szorultak be a terepzsákba, a felmentés minden reménye nélkül. Azokat a német seregrészeket ugyanis, amelyek elindultak Königsberg felmentésére, az oroszok egyszerűen nekiszoritották a tengernek és most itt maguk is bezárt katlanban várják sorsuk beteljesülését. Egy további tekintélyes német seregrész a Preussisch Eylau és a Frisches Haff közötti tereprészen van teljesen körülzárva. Ennek a felszámolása már igen előrehaladott stádiumban van, amennyiben az oroszok Eylaut máris elfoglalták és igy a zsák száját lényegesen szűkebbre szorították. Az elbingi bezárt német divíziókat néhány nap előtt teljesen megsemmisítették, de épp igy folyamaiban van délebbre a poseni katlan teljes megsemmisítése is. Schneidemühl csapdába jutott helyőrségével csak a napokban végeztek, ugyanakkor egy ujabb nagy katlan van kialakulóban Boroszlónál is. Ez lesz talán mindegyik ilyen csapda-helyzet között a legnagyobb és egyben a legveszélyesebb a nácikra nézve, mert ez már a Berlinnek szánt védő erőkből vág le igen tekintélyes seregrészeket. A Vörös Hadsereg nagyszerűen viszi keresztül kettős stratégiai feladatát: a területek feltarthatatlan megszállását és egyidejűleg — ami talán ennél is fontosabb — minél nagyobbszámu ellenséges erők megsemmisítését. Amikor tehát lényegesebb előnyomulás hírét nem közlik a hadijelentések, akkor mindig ilyen bezárt katlanállások felszámolása van folyamatban. Kiemelkedő eseménye még az ujabb jelentéseknek a lengyel korridorban levő Graudenz elfoglalása, amely Danzig felé vitte lényegesen közelebb a szovjet csapatokat De nagy figyelmet érdemel a sziléziai Saagan város, e fontos vasúti csomópont elfoglalása is, amely a Koniev sereg balszárnyának a Sommerfeldet elfoglaló ékhez való veszedelmes fölzárkózását íelenti. Ennek a seregnek most már egyre iobban kibontakozó feladata Berlinnek délkeletről való bekeritése lesz. Nincs kizárva — ahogyan a térképen a szovjet seregek bámulatosan vezetett művészi mozgatása már nagyiából mutatja — hogy éppen Berlinnél képződik majd a háború talán legnagyobb katlanhelyzete, amely könnyen alkalmas lehet arra, hogy egy-kettőre befejezéshez juttassa az egész háborút. A minden irányból egyre komorabban fenyegető helyzet ma már elpalástolhatatlanui a rémület és a pánik keltette fel a náci litani, amelyek ezúttal civilek felett jogosultak Ítélkezni. Ilyen polgárok fölött ítélkező hadbiróságok még soha és sehol sem létesültek, a katasztrófális helyzetbe jutott hitleri birodalom volt kénvtelen csupán agóniájában megteremteni őket. Ez az intézkedés éles ellentétben áll a náci rádió önmagát biztató fölénves kijelentésével, hogy „a birodalomban a legnagyobb nyugalom uralkodik, hiába ii várnak ellenfelei másra". De ennek a kijelentésnek mindjárt maga a náci rádió szolgállatja legbiztosabb cáfolatát, amikor elkezd panaszkodni a „szakadatlan légitámadások embertelenségére", melyek rombadöntik városaikat. Persze, ez most egyszerre nincs az izlésök szerint. Csakhogy most azok sirnak, akiknek nemrég még nagyon is tetszett Converty, Rotterdam, Belgrád és Novgorod városirtó bombázása és akik őrjöngveünnepelték a Führert, amikor megígérte, hogy „az ellenség városait egyszerűen ki fogom r» dirozni!" Nyugaton nagy esemény as hangulatátjeshternachi Siegfried vonal fő birodalom ; védelmi övezetének az áttörése. népében, Ez csak természetes Az amerikaiak már 55 kilóméis, amikor a hadihelyzet vigasz- ter széles frontot tartanak nétalansága mellett még növeli a kétségbeesést annak az országutakon gyámolatlanul hömpölygő, kiéhezett és félig összefagyott hatmillió menekültnek a gyászos menete is, amelyet az oroszok által megszállt területekről evakuáltak a hatóságok. Óriási bajok lehetnek már ott, met földön. Nagy figyelmet érdeme) ezzel kapcsolatban Montgomery marsall nyilatkozata, amelyben kijelenti, hogy „ma már oly helyzetbe jutottak a németek, hogy egy „knockout" ma már várható. Valószínű, hogy ez egy szokatlan kiütés lesz. mert több oldalról törté ahol hadbiróságokat kell felál- nik majd egyszerre." Az oroszok elfoglalták a sziléziai Sagant Moszva, február 19. j területre szorítják a németek A szovjet csapatok Königs- J Keletporoszországban bekerített berglől délre egyre szűkebb' hadcsoportját. Egy nagy erdő-- . „ , puszta felülről dobták a nép elé, hanem hnesterség volt cs ezután is a nép fejezte ki abban határozott politikai követelését. A parasztság első hatalmas politikai cselekedete az lesz, hogy felszántja, beveti a parlagon maradt földeket. Nem csodát müvei ezzel, hanem teljesiti évszázadakon át gyakorolt hivatását, amely eddig sem megmarad számára életformának. De ahogy századokon keresztül a társadalom felszíni Yilága alatt élte ezt a formát, éppúgy készült is a fölszabadulásra, a csodák teljesedésének rendkívüli lassúságával, a hétköznapok és évszázadok küzdelmeivel. Nem marad vetetlen a föld az idei tavaszon, de a nemzet életében sem marad többé mozdulatlan tömeg a parasztság. Azt a földet is meg fogja művelni, amelyen eddig másnak dolgozott, de minden barázda és minden kapavágás honfoglalás \t lesz, a dolgozók honfoglalása az újjáépülő Magyarországon. Erdei Sándor